Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

1960. május 22, vasárnap 3. olda! Politechnikai oktatás indult Fiilöpszálláson Á FülöpszálMsi Általános Is­kolában megkezdődött a poli­technikai oktatás. Ehhez a Kos­suth Termelőszövetkezet bizto­sított földterületet, ahol a gyer­mekék a könyvből megtanulta- kat gyakorlatban is elsajátít­hatják. Békenagygyülés Solton A közelmúltban rendezték meg Solton a községi kultúr- házban a békenagygyűlést. Az (értekezleten részt vett és fel- (ezólalt az albán nagykövetség tanácsosa, aki a két nép barát­ságának évszázados hagyomá­nyait ismertette. A nagygyűlés fUtán színvonalas kultúrműsor szórakoztatta a megjelenteket. (Maróti Dezső levelező.) Uj locsolókocsi Kiskunhalason Korszerűtlen, elavult locsoló- Ikocsija volt az elmúlt években a Kiskunhalasi Községgazdál­kodási Vállalatnak. Most a vál­lalat új, 325 ezer forint értékű locsolókocsit kapott a megyétől. Az új kocsi 4000 liter víz befo­gadására alkalmas és modem felszerelésével képes a főutak szélén levő keskeny parkok ön­tözésére is. Szerkesztői üzenetek: Kárpáti Istvánná, Kecel: »Az el­késett távirat*« című írását a me­gyei postaiiivatalnak továbbítottuk. Végh Mihály, Ballószög: Ügyében felkeressük a Kecskeméti Gépállo­mást. Válaszunkat rövidesen meg­kapja. Rakodik az ingajárat Bács megyében a FŰSZERT Vállalat forgalmának 30 szá­zalékát bonyolítja le a kecskeméti (Klapka György utcai) fiók. Napi átlagban több mint 200 mázsa élelmiszert, konzervfélesé- geket és édességárut szállítanak a megyeszékhely és a kecske­méti járás üzleteibe. — Képünkön: folyik a rakodás az egyik »■ingajáratos-« gépkocsira. A gyógyszerellátást vizsgálta a népi ellenőrzés A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság központi munkaterv alapján megvizsgál­ta a megye gyógyszerellátásá­nak helyzetét. A vizsgálatban 21 orvos népi ellenőr vett részt. A vizsgálatról szóló jelentés megállapítja, hogy az utóbbi két esztendőben jelentős mér­tékben javult a gyógyszertárak és a kórházak gyógyszerei! átá­Három üzérkedő ellen emeltek vádat özv. Mezei Lajosné Izsák, Vadász utca 17. szám alatti la­kos az elmúlt hónapban 330 kg húsvéti rozmaring almát vásá­rolt 6 forintos áron özv. Borka Mihálynétól. Ezután az almát egy másik ismerőse, Schovanecz Ferencné lakására vitte, s azt másnap annak kocsijával akar­ta a kunszentmiklósi piacra szállítani. Amikor tettenérték, bevallotta, hogy az almát 8 fo­rintos áron akarta értékesíteni. Mezemé elismerte bűncselekmé­nyét, idős korára hivatkozott, azonban ez a védekezése nem fogadható el, mert 4 hold szán­tóföldjén kívül három kát. hold szőlője is van, amely biztos megélhetést nyújt az egyedül­álló asszonynak. A nála talált •Imát elkobozták. Szintén almával üzérkedett a fenti ügyben már egyszer ern- flített Schovanecz Ferencné 4zsák, Deák Ferenc út 3. szám alatti lakos. Januártól kezdve rendszeresen vásárolt ismerősei­től nagyobb mennyiségben al­' ^wWVWWWWVW«WWW>Wrtl mát, s ő is Kunszentmiklóson akarta a legutóbbi szállítmá­nyát értékesíteni. Az egyik al­kalommal például 5 forintért vásárolt 150 kilót és azt egy-két forintos haszonnal adta el Sol­ton. Legutóbbi almaszállítmá­nyát, amely több mint 1200 fo­rint értékű volt — tőle is elko­bozták. Árdrágító üzérkedőt lepleztek le Lajosmizsén is. Németh Má­ria Alsóbene 589. szám alatti lakos a helyi piacon rendszere­sen vásárolt baromfit és azt Bu­dapestre szállította. A feltűnés elkerülése végett párosával vet­te a baromfit, azt lakására vitte és újra visszatért a piacra na­ponta legalább ötször. így tizen­négy esetben 360 kilogramm volt a baromfi súlya, amelyet a lajosmizsei piacon vásárolt és Budapestre szállított. Mindhárom árdrágító üzér­kedő ellen vádiratot adott ki az ügyészség és rövidesen a bíró­ság elé kerülnek, (m) QYORS SÍNCSERE sa, mennyiség és minőség szem­pontjából is, Foglalkozik a vizsgálat a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével kapcso­latos gyógyszer-forgalom emel­kedéssel is, kijelentve, hogy a megnövekedett igényeknek meg­felelően egészítették ki a gyógy­szertárak gyógyszer-készletét. — Csak Csávolyon, Dávodon, s a kecskeméti 12/4-es gyógyszer- tárban találtak olyan helyzetet, hogy az engedélyezett gyógy­szerkészlet alatta van a forga­lom szerinti szükségletnek. Ez sem okoz azonban nagy gondot, hiszen pótrendelésekkel ki le­het egészíteni a hiányzó gyógy­szer-készletet. Kimutatta a vizsgálat, hogy a társadalmi tulajdon védelme terén különösen a falusi gyógy­szertárakban volna különösebb teendő, ahol a raktárhelyiségek, a bútorzat, a tárolóedények mennyisége és állapota nem megfelelő. Javasolja a vizsgá­lat, hogy a gyógyszertári köz­pont kellő rendszerességgel el­lenőrizze a kézi gyógyszertára­kat, ezután rátér a kórházi gyógyszertárakban és kórházi osztályokon tapasztalt helyzet elemzésére. 00 Ofven éves a Délmagyarország TWajua 22-én lesz ötven éve, hogy az akkor még császári és királyi Magyarország Szeged városában útjára indult a Délmagyarország című napilap. Az eltelt ötven esz­tendő történelmünk legviharosabb korszakát öleli fel. Olyan sorsfordulók jelzik ezt a fél évszázadot, mint az első világ­háború, majd a dicsőséges emlékű Tanácsköztársaság, aztán a fehérterror rémuralma, a második világháború és a fel- szabadulás, a demokrácia, a szocialista építés termékeny esz­tendei. Szeged város jubiláló lapja — amikor csak lehetővé tette ezt a haladó sajtóra mindig politikai, gazdasági, erkölcsi nyomást gyakorló, a betiltással és cenzúrával oly gyakran élő úri rend — mindvégig hűséges krónikása volt az eltelt fél évszázadnak. Politikai arculatának változásai híven tük­rözik a magyar nép öntudatosodásának folyamatát, amint az a monarchikus rend bírálatától eljutott a szocialista rend igenléséig. Az egész magyar sajtó büszkesége, hogy a Dél­magyarország csaknem mindig a szellemi haladás egyik országos tényezője is volt. Hiszen munkatársai, külső szerzői között számos olyan kiváló személyiséggel találkozhatunk, akiket nem csupán Szeged, hanem az egész magyar nép a szívébe zárt. Elegendő, ha csak Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Révai József nevét említjük a legnagyobbak és legismertebbek közül. A jubiláló Délmagyarország a német megszállás és a. Horthy-reakció sötét évtizedeit követő felszabadulás első demokratikus újságja volt. Történelmi hivatást teljesített — írta róla tíz évvel később Révai József, aki 1944-ben a lap szerkesztő bizottságának tagja volt — elsőnek bontva ki a magyar újjászületésért, a hazaáruló reakció ellen, a dolgozó nép egységéért vívott harc lobogóját. Az ünnepi évfordulón üdvözletünket küldjük testvér­lapunknak és kívánjuk: a dicső hagyományok szellemében továbbra is hatékonyan segítse a társadalmi haladást, a magyar nép szabadságának és boldogulásának ügyét. Kapunyitás a garai idénybölcsődében A közelmúltban nyílt meg Gara köz­ségben az idényböl­csőde, aJhol 35 kis­gyermek nyert el­helyezést. A gyer­mekek szülei vala­mennyien dolgoz­nak. A községi ta­nács igen sok pénzt, 140 000 forintot for­dított a bölcsőde na- gyobbítására és kor­szerűsítésére, — A god tan mehetnek az anyák dolgozni. Ál­lamunk évente ko­moly összegeket for­dít a gyermekneve­lésre, s ezért a ga- rai bölcsődében a szülők egy hónap­ra gyermekeikért cak 32 forintot fi­zetnek. Fazekat Petemé levelező Titkári értekezlet Kecskeméten Az MSZMP városi bizottsága pénteken délután a pártbizott­ság nagytermében titkári érte­kezletet tartott. A megjelent elvtársakat Farkas László üd­vözölte, majd Nagymarosi Kál­mán élvtárs, a városi tanács yb-elnöke tájékoztatta az egy­begyűlteket a sportkombinát építésével kapcsolatos tervek­ről. Megemlítette, hogy a sport- kombinát 1965 végére készül el, s mintegy 12 millió forintba kerül. Maruzs József né élvtársnő ér­tékelte az elmúlt évi pártokta­tást, majd közölte az idei ten­nivalókat, Fekete Miklós elv­társ az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről szólt. =■» Baklanov regénye Í3S.) De az előbbi lövés után vala­mennyien ráeszméltek, hogy még nincs vége a háborúnak. Űtrakészen álltak az ágyúk, a traktorokat begyújtották; az egyiken rezgeti a rosszul fel­erősített kipufogócső. Nazarov lelkendezve sietett Belicsenko- hoz. Kitűnt, hogy az ütegpa­rancsnok helyett behivatták az osztályparancsnokságra, ott volt az ezredparancsnok is. és az ő jelenlétében valami feladatot kapott Mesélt és újra csak fellelkesült, szeme kerekre tá­gult. — »Szimpatikus fiú« — gondolta magában Belicsenko, mialatt átvezette a maga tér­képére az új tüzelőállások he­lyét. Jól ismerte ezeknek a fia­tal, nemrég végzett hadnagyok­nak a lelkiállapotát, akikre rendkívül lelkesítőén hat min­den találkozásuk a parancsnok­sággal, aki minden ott elhang­zott szónak különös ielentósé- get tulajdonítanak, s ha nem sikerül szabályosan egy tisztel­gésük, egész napjukat elrontja. Az Ilyesmi persze idővel el­múlik; — Vigye az első löveget — mondotta Belicsenko. de meg­szokásból nem Nazarovra né­zett, hanem a mellette álló Borogyinra. Borogyin bólintott. A néme­tek felől bombavetők egyre kö­zeledő dübörgése hallatszott, «folytatása következik} A MÁV Pályafenntartás új­fajta vágány korszerűsítést mu­tatott be Túra és Aszód között. Harminc törpedaruval 360 mé­ter hosszú hézagmentes vágányt fektetnek le, s ugyanezekkel a darukkal felszedik a régi síne­ket, amelyeket a központi he­gesztőtelepeken újra felhasznál­nak. Régen egy 360 méteres vasúti sínt hat-hét óra alatt cserélt ki 360 ember, most ugyanezt a munkát hatvan em­ber végzi el másfél óra alatt, felé. Hát ez meg mi a csuda? t— gondoltam. Kiderült, hogy német tank bújt meg a fészer mögött. Később parancsban megköszönték nekünk a pontos lövést. Nézd csak, ütegparáncs- nok, rohan a szakácsnőd! Gorosko szaladt a tarlón, gép­pisztollyal a nyakában és már messziről integetett és kiabált: — Ütegparancsnok elvtárs! Parancsot kaptunk, hogy vo­nuljunk új tüzelőállásba! Belicsenko belülről csak ne­vetett saját magán. Talán azért, mert rádöbbent, hogy a leg­fontosabb és a legnehezebb még előtte van. A helyzet komolyra fordul, és lám, ő egy pilla­natra még reménykedett a meg- valósíthatatlanban, a lélegzetvé­telnyi szünetben, No, de ka­tonaember volt, s villámgyorsan és könnyedén elbúcsúzott ettől a reménytől, ahogyan megszok­ta, hogy minden sajnálkozás és emlékeken való rágódás nélkül hagyja ott a már lakályos fe­dezéket. Ez a nap még mindig olyan ragyogó volt, s a naplényben szemfájdítóan csillogott a hó. E tisztei, téli reggelen az embe­reken és a természeten annyira eluralkodott a lebírhatatlan életigenlés, s ő maga is annyira szerette volna, ha a németek I megállnának, hogy jól lehet i nem hitt benne, egy pillanatra I mégis csak ezt remélte. S ekkor a harckocsizó, a I tanktól tovaözönlő gyalogság és ő maga is hallotta, hogy az el­ső vonal mögött eldördül egy ágyú. Még mielőtt megszakadt volna a lövedék fütyülése, fény villant a kukoricásban, a lejtő mögött álló egyik traktor felett. Az emberek szerte szaladtak és a hóra vágódtak. A traktor fölött hangtalan lángoszlop csapott a magasba, a hó fel- piroslott körülötte, s végül meghallották a robbanás döre­jét. Az emberek felugráltak és gyors futásnak eredtek. — Ezt a gazembert! — mond­ta a harckocsizó, aki szinte örült a nagyszerű találatnak. De máris elkomolyodott cs felvette a sisakját. — Tegnap mi is célba vettünk egy kis fészert. A második lövésre lángba bo­rult, fekete füst szállt az ég megnyitó napjait vé­gig jártam a helyi­ségeket, ahol ra­gyogó tisztaság fo­gadott Megtudtam, hogy a kicsinyek ré­szére naponta or­vosi ellenőrzést tar­tanak. Az ott dol­gozó kilenc asszony és egy kislány a munkájuk mellé még szereteteket is adják, s ezért nyu-

Next

/
Thumbnails
Contents