Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

%. oldal

I960, május I, vasárnap

„Mindig az leszek, ami vagyok“

— Sni/ékezéj TőoriHÍth cAmlmura, az iifddg.irSra —

uimiiiiiMiii*

•iniiinaiiiiiiniHN

fa az őioawk

Horváth Ambrus az íróasztalnál

lyi klerikalizmusról így ír: »Mint pók az aranylegyst, hálózzák be a kecskeméti klerikálisok az agyakat«. Szót emel a drogista segédek mellett és a magas csecsemőhalálozás ellen. S mivel a város urai számára disszonáns húrokat pengetett, sok aljaskodás érte. De megfelelt nékik. »Alantas gondolkozást!, kis csirkefogók megalkothatják a véleményűket rólam, nem törődöm vele és ha utcasepréssel kellene a kenyerem megkeresni, akkor is csak az lennék, ami most vagyok.«

Horváth Ambrus az »ami most vagyok«-nál szinte naponta több lett. Állandóan gyarapodó öntudattal, harckészséggel, odaadással, megnemalkuvó előretekintéssel dolgozott azért, ami osztályának ügye volt. Ellenlábasa, az 1919-ben tömeggyilkosságot szervező Révész prelátus »elintézte«, hogy 1914- ben behívják katonának, ahonnan évek múltán nagy betegen tért haza. A gyenge, sokat harcolt szervezet nem viselhette tovább a háborús évek nagy testi és lelki megpróbáltatásait

As első riport

A történet idestova üzen- j ötéves. A Bajai Hírlap mind- j össze néhány hete jelent ] meg. En is a Bajai Hírlap j olvasói közé tartoztam, sőt egy napon olyan gondolatom támadt, hogy megpróbálkozom az újságírással.

Telve egészséges önbizalommal indultam el az egyik nap reggelén a Bajai Hírlap szerkesztőségébe. Bíró Laci bácsi, a lap akkori szerkesztője meghallgatta nagy tervemét, amely szériát én éijyétÓfé társadalmi mánkéban újságíró kívánok lenni.

: — Próbáld meg! — kap- ;

| tant a biztatást.

1 Azonnal munkához lát- • | tam. A rendőrségen interjút £ * készítettem tt bűnüldözés £ helyzetéről, majd a bírósá- [ gon végighallgattam két tár- 5 gyalust.

Másnap reggel dobogó szívvel vittem■ be a szerkesztőségbe a kész cikket. Átnyújtottam az írást és kissé aggódva megkérdeztem:

— Milyen?

A válász »kapásból« jött.

— Hosszú...

Másnap remegő kézzel lapoztam végig az újságot, kerestem áz írásomat. A hírek között bukkantam rá klasszikus tömörséggel fogalmazott egy mondatomra:

— ELFOGTÁK A K1S- CSÁVÖLY1 KOLBÁSZTOLVAJT.

Első riportomból mindösz- sze ez a négy szó jélent meg.

A képzelt Parnasszusról a földre pottyantam. A nyomtatott négy szó tanítóit meg arra, milyen nehéz az újságírói pálya.

Mezei István

és elhagyatottan nyomorogva 1013. decemberében meghalt. Az őszirózsás forradalmat még megérte, de nagy életcélját a proletárdiktatúrát mái- nem érhette meg.

MINDIG nagy tisztelettel említjük nevét, cikkeinek lelket rendítő, szivet gyújtó szenvedély essége példaképe az éppen 15. évfordulóját, ünneplő megyei kommunista pártsajtónak.

XV. D.

MijiiiMfiiiiiiuuüniiaiiiiimiiiii

A KOMMUNISTA újságírásnak Lenin által meghatározott feladatai közé tartozik az elő és szoros kapcsolat megteremtése az olvasókkal, a tömegekkel. A lenini elveknek megfelelően a megyei pártbizottság lapja, a Petőfi Népe tudatosan munkálkodik azon, hogy az olvasó és a lap kapcsolatát szorosabbra fűzze. Hosszú évek múltán megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket értünk el. A megháromszorozódott olvasótáborral nemcsak a lap útján, hanem személyesen is kapcsolatot teremetettünk. A lappal való őszinte barátság és a ten- niakarás legfényesebb bizonyítékát mutatja a sok levél, ami szerkesztőségünkbe érkezik. A levélírók nemcsak egyéni sérelmeikkel, hanem javaslataikkal, a munkában elért sikerek közléseivel, a hibák bírálatával segítik a párt politikájának mielőbbi végrehajtását.

TÖMEGÉVEL érkeznék hozzánk levelek, s nem érdektelen megjegyezni, hogy e levelek közül sok egyéni sérelmet és közéi dekű kérdést tartalmaz. A bizalom jelének tekinti ezeket a leveleket a szerkesztőség, igyekszik a bennük felvetett problémákat elintézni.

Természetesen olyan levelek is érkeznek hozzánk, amelyek híranyagként vagy önálló cikk ként kerülnek az újságba. Az üzemi, falusi levélezők fáradhatatlan szorgalommal dolgoznak azért, hogy tájékoztassák a párt lapját. Különösen szorgalmai levélezőnk Földvári András, Tóth Gábor, Térnék Sándor, Lőrincz Györgyné, Csepregi Imre, Lednjczky Dénes és Molnár József. A múlt évben több mint másfél ezer levél jelent meg az újságban. A levelezők által beküldött anyagok, hírek, tudósítások, bírálatok színesebbé, érdekesebbé teszik lapunkat. A jól dolgozó társadalmi aktívák mellett nagy segítséget nyújtanak külső mun- katársáihk, a lap tudósítói. Nem egyszer pihenésük, szabad idejük feláldozásával járulnak hozzá a gyors hírszerzéshez, lapunk színvonalának emeléséhez.

SÉÉRKESZTÖSÉGÜ!«k örül a levelezők, tudósítók közléseinek, a panaszleveleknek, és igényli is azokat. Az újság azonban nemcsak a levelekből tájékozódik, többet tesz a párt és

a tömegek közötti kapcsolat elmélyítéséért. Ebben az évben tíz olvasóankétunkon Éözel félezer olvasó véleményét" ijallgat- tuk meg. Az olvasók ősZiptén: elmondták véleményüket a szerkesztőség munkájáról, a lap erényeiről,! hibáiról. Az ankétem1 tapasztaltak alapján közöljük ai folytatásos regényt, s indítottunk új rovatot „Válasz az olvasónak” címmel. Az üzemekben, hivatalokban, vállalatoknál, falvaikban, termelőszövetkezetekben rendezett megbeszéléseken sok olyan kérdés is felmerült, amelyek alapján lapunk munkatársai ostorozhatták a meglevő hibákat, vagy népszerűsíthették a jó eredményeket,

LAPUNK valamennyi- munkatársa azon fáradozik, hogy? továbbfejlessze ezeket a kezdeti sikereket, megsokszorozza a levelezők, a tudósítók és a levelek számát, s tovább mélyítse az olvasók és a lap kapcsolatát.

Gémes Gábor

Levelezők jutalmazása

A Petőfi Népe szerkesztő- bizottsága jó levelezői munkájukért Témák Sándor, fótit Gábor, Ledniczky Dénes, Szűcs Antal, Molnár János, Benkö Mária, Varga Gábor, Fekete Sándor, Hegedűs József, Gyürki István, Peller József, Szili Máté, Salamon László, Csepregi Imre levelezőket jutalomban részesítette. A jutalmakat postán küldtük el.

tei Ozerov verse

'"öaú&izi fdcuiái

Oly egyszerű — elmúlt a tét Csodálkozol ezen?

Távász jött, észrevétlenül, hideg nem csillog a vizen...

! Patak tut kis patak után,

! kopasz fák nyújtóznák a fényre, S áz üveges napot hoz hátán, J a fény idevág, épp szemembe. J

: Gyönyörű szép raájnsl náp! S J Én tudom, jön már á meleg £ ■ a kimondhatatlan-kék ég álati, J | s áz ember felnevet.

; Fordította:

ANTALÍY ISTVÁN |

dl^mr\pgcbéa(i& 'nyájasa

HORVÁTH AMBRUS. Sokan ismerték nevét a századeleji kecskemétiek. Persze nem egyazon módon emlegette a munkás vagy., az éhbérért dolgoztató vállalkozó. A munkás tisztelettel beszélt róla, a munkáltató gyűlölettel, hiszen Horváth

dályoznak bennünket, mi is vérünkkel pecsételjük meg lelkesedésünket és elveinket».

CIKKEIBEN pellengérre állította a rövidlátó városatyákat. Kutyaólnak nevezte a »Kecskeméti Építőiparosok Szövetségét«. A munkásellenes heAmbrus nevéhez fűződik a nagy nyilvánosság előtti igazmondás, a segédet tartó pékmesterek, vagy a betűt szedető nyomdatulajdonosok szennyeseinek kiteregetése. Azért idézzük fel emlékét, hogy évtizedek múltán is olyan ismertté legyen neve, mint annak idején, amikor a szociáldemokrata párt titkáraként és a helyi munkássajtó első szerkesztőjeként gyűjtette az emberekben a boldog holnap reményét.

1878-ban szülétett. Nyomdászsegéd volt és olyannyira a betű szerelmese, hogy később saját gondolatait öntötte ólomba. Né- hányadmagával alapította meg á szociáldemokrata pártot 1903. február 2-án. Még ugyanaz év decemberében kiadja a munkásság első lapját a Kecskeméti Munkást, amely havonta egyszer jélent meg Sajnos igen rövid ideig. 1918-ban Így írnak róla: »Horváth Ambrus egy évtizedig volt a mozgalom élén. Fanatikus lelkesedéssel vitte a munkásság ügyét. Ott volt mindenütt és mindenkor. Szóval és tollal küzdött rettenetes nyomorúság között, beteg testtel a munkásság szent ügyéért. ... A Magyar Alföld (ezt 1911-ben alapította) az ő tehetséges írói művészete mellett lett írói hatalommá, A Magyar Alföld a szegény’ nép hatalmas fegyvere lett. A városházán, ha egy szegény ember a Magyar Alföldet emlegette, a legbüszkébb úr is rögtön tisztességesen szóba állt vele.«

NEVE egybefonódik a kecskeméti munkásmozgalom megalapozásának történetével. Részt vesz a párt XIV. kongresszusán és felszólalásában a vidéki mozgalom hathatósabb támogatását kéri. Valósággal beleveti magát a város közéletébe és mindennel foglalkozik, ami a munkásosztály és a szegény nép ügyével kapcsolatos. 1911-ben tiltakozó nagygyűlés volt a drágaság ellen. Szívet gyújtó szónoki pátosszal mondja: »A munkásság látja, hogy szervezetei által elért eredmények semmivé lesznek, A nagy drágaság elszedi tőle azokat az eredményeket, amelyeket erős küzdelmek, tengernyi áldozatok árán magának kivívott. Bebizonyítható dolog minden sztrájk után, hogy a munkabér, ha esetleg 30 százalékkal emelkedik, a munkaadó 60 százalékkal is emeli az árakat«. 1912 májusában együtt- érezve Budapest munkásságával kimondják az általános sztrájkot. Horváth Ambrus újra szónokol: »Akkor, ha szükség lesz eilentállásra, ha megakacsúfnevén, de úgy tettek, mintha nem vették volna észre, 3 már-már kezdték kötelek segítségével magasba lendíteni a

fát.

— Állj! — ordította göbe, — Micsoda disznóság!

— Mi a baj, ispán úr?! — állt eléje Jóska bátyám, s odalépett Vendel bácsi is.

— Mégiscsak... felháborító —i kereste a szót dühtől fuldokolva az emberke. — Az uraságnak feleakkora májusfát állítottak, ... meg nekem Is!

— Ha oda nem jutott nagyobb — felelte nyugodtan bátyám.

— Ha kicsinyli a magáét ispán úr, állítson nagyobbat toldotta meg a kovácssegéd.

— Mit szól a nagyságos úr*

ha meglátja?! " • •

— Soha nem jár erre.. .K* íönben is rövidlátó... Olaszé szágból meg, ahol most is üdül, éppénséggel sehogyse látja — válaszolta felváltva a két vasmunkás legény a többiek harsány nevetése közben.

A

ztán faképnél hagyták góbét, hó-rukk! —, s 4 májusfa koronája Széles ívben felcsapódott a csillagok irányába ...

Még a szomszéd faluból is látszott egy hónapon át, hogy az uradalomban a legmagasabb májusfa a cselédeké.

Tarján István

Bizonyára itt áll majd a negyedik májusfa, véltem, de csakhamar kisütöttem, hogy mégsem. Vendéi bácsi vaspán- tókat hozott ki a kovácsmű- hélyből, s Jóska bátyám segítségével eggyé erősítette az előző kettőnél egyébként Is hosszabb lényötörzseket.

Aztán vállakra került a mintegy harminc méter hosszú májusiénak való, s a már sűrű sötétség miatt viharlámpák fényénél hozzáfogtak a felállításához.

Ä lakásokból csupán a lányok jöttek elő, s csodaszép szalagbökrétát erősítettek a fa bóbita-koronájára. Az idősebbek illendőségből nem mutatkoztak, s a kisebbeket sem engedték ki az udvarra, bár tudták, mi történik Ott. De úgy sZép az, ha hájiialon kelve látják meg először a megtiszíelés fáját.

Hanem, honnan nem, az ispán azonban odaólálkodott. Lehet, hogy összeveszett a háj- gömbóC feleségével, aki — jól tudtam én is — el szokta agya- bügyálhi a cinegelábon járó, pókhasú férfit

— Itt a göbe — mondta félhangosan valamelyik legény a

meg az erdőőr, ahogy fűrészelik a fát.

M

ert azt mentünk lopni, az uradalomban májusfának felállítandó fenyőfát. Mint tavaly is, egyet az urasági kastély, másikat az ispán! lak elé, a harmadikat pedig a távolabb eSő, s az egymással párhuzamosan épített két cselédhodály közé, az uradalom dolgozó népe tisztele téré.

Meg is van már mind, gyorsan és szinte nesz nélkül földre térítettek három sudár törzset, épp csak a koronák csücskét hagyták meg, s gondoltam, Indulunk is hazafelé.

Áin egy negyedik szálfát is kifűrészeltek.

— Ezt hova állítjátok? — kérdeztem súgva a bátyámtól, de csak annyit mondott, hogy maradjak csendben, majd megtudom.

Másnap este ismét ott lábatlankodtam a legények körül, ahogy rövid idő alatt földbe ásták az uraságnak és az ispánjának szánt májusiakat. Előzőleg néhány ócska szalagot is kötöttek a tetejükre, majd szótlanul elindultak a műhelyek felé, ahol a két szálfenyő várta sorsát.

í TJatéves voltam még csak, ( *1 de az uradalom legényeinek minden fontosabb meg- | mozdulásáról tudtam. — Soha í nem kötötték ugyan az orromra, } hogy erre, vagy arra, például | kuglipáíya építésére, vagy ép- < pen a falu legényeinek a megve- | résére készülődnek, de három »bátyám beszélgetéseinek a kifü- fíeléséből jó előre tájékozódva I voltam mindig terveikről. S nem jegyszer addig rimánkodtam ne- <kik, hogy mint minden lében (kanál gyerek, szemlélője lehettem néha az „akcióknak”.

Azon az esztendőn, április végén is így mehettem velük a szomszédos grófi bírtok fenyő- erdejébe.

Sötét este volt, s Jóska bátyám meg Vendel bácsi kezét fogva büszkén lépkedtem a le- génysereg élén. Nem féltem semmitől. Ok, a gépészsegéd bátyám, s a kovácssegéd barátja voltak a legerősebbek, akik a vasárnap délutáni virtuskodásö- kon akárkit földhöz teremtettek percek alatt. Csak egymással szemben nem álltak ki sohasem. Két ilyen jó barát párját ritkítja, beszélték róluk az idősebbek.

Apró kezeim belesimultak a kalapácsnyélen edzett két hatalmas tenyérbe, dé az erdőben már hol egyikük, hol másikuk a hátára vett, hogy könnyebben haladhassunk a fák között.

Tudtam, jócskán beljebb kell kerülnünk, ahonnan nem hallja