Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
4. oldal TOGO. április 15, péntek BOLDOQ ÖREQEK rA KUNPESZÉRI Parasztbe- (sület Termelőszövetkezet vezetősége 29 új belépőt terjesztett fel öregségi és munkaképtelenségi járadékra. Amikor a lévsort összeállították, többen kételkedtek a rendelet megvalósításában és nem akarták elunni, hogy azok a 65 évnél idősebb nők és 70 évnél idő- lebb férfiak, akik a télen léplek be a tsz-be már most megkapják az öregségi járadékot A KÉRDŐÍVEK kitöltése és elküldése óta még egy hét sem telt el, amikor a hitetlenke- dőknek és baljósoknak torkán akadt a szó. Nagy meglepetésüket az okozta, hogy a postás egyszerre négyhavi járadékot, több mint ezer forintot kézbesített valamennyi idős, beteg, munkaképtelen tsz-tagnak aki i listán szerepelt. Fotoszakkör-vezetők megyei értekezlete Első ízben történik meg, hogy B. különböző művelődési intézmények mellett működő és megyeszeri« igen tekintélyes össz- taglétszámmal rendelkező foto- ezakkörök munkájával, tevékenységük fejlesztésének lehetőségeivel, a foto-szakkör vezetőinek bevonásával tárgyal a megyei tanács művelődési osztálya, illetve a Hazafias Népfront megyei titkársága. Az értekezleten azt a közös munkatervet vitatják meg Kiskunhalason, április 15-én, melyet az említett két szerven kíKövetendő kezdeményezés A MEGYEI Vöröskereszt szervezet javaslatára dr. Losoncz Mihály tiszt parancsnoksága alatt működő Kecskeméti Honvéd Kórház orvos-brigádja a város területéhez tartozó termelőszövetkezeteket sorra látogatja és az ott dolgozó embereket megvizsgálja. A vizsgálat nemcsak röntgenszűrésre, hanem belgyógyászati, nőgyógyászati és gyermekgyógyászati vizsgálatokra is kiterjed. A brigád orvosai jól végzik a betegségeket megelőző vizsgálatokat, a lappangó betegségben szenvedőket azonnal beutalják a kórházba. Azokat a tsz-tago- kat, akiknek kisebb panaszaik vannak, tanáccsal és gyógyszerrel látják el. Ez a kezdeményezés — úgy vélem — követésre méltó példa. Szűcs Antal levelező vül a KISZ megyei titkársága, a szakszervezetek megyei tanácsa, a Petőfi Népe szerkesztősége, valamint az OFOTÉRT Vállalat megyei kirendeltsége készített közös tárgyalásokon. Az értekezlet célja, hogy áttekinthető képet lehessen kapni a foto-szakkörök munkájáról, felszereltségükről és meg lehessen határozni közös munkával a fejlesztés perspektíváit. Szó esik majd a foto-szaikkö- rök munkájának kiállításokon való bemutatásáról, a laboratóriumi felszerelések gyarapításainak lehetőségeiről. Fontos feladat lesz a foto-szakkörök alapszabályainak létrehozása is. Ilyen gyors, bürokráciamentes ügyintézésre magunk sem számítottunk —* mondja Ádáz Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke. SZINTE ki sem lehet fejezni azt az örömet, amit az idős tsz-tagok éreznek és a hálát, amellyel a pártnak és kormánynak ezt az intézkedését köszönik. Huszonkilenc embernek vi- dult fel az arca, olyanoknak, akik közül többen a felesbérlet nehéz munkájából, mások pedig rokonok, családtagok kenyeréből éltek. Az idősek közül hamarjában csak Czinege János 75 éves, Pongrácz András 72 éves, idős Kancsár Miklós 80 éves és Németh Pál 80 éves járadékosok nevét jegyeztük fel. — AMÍG egyéniek voltunk, sokan ijesztgettek bennünket a tsz-el, most amikor beléptünk a közösbe, a magunk tapasztalatából látjuk az összefogás előnyeit. Igaza volt a helyi párt- szervezetnek, igazuk volt a tsz szervezőinek. Köszönjük, hogy erre az útra vezettek bennünket — mondja a többiek nevében is az egyik őszhajú, nyugdíjas bácsi. N. J, — Kapcsold ki a televíziót! Nem tudok makarónit amíg a fakir nem hagyja abba a muzsikálást. enni, Dr. Szunyoghy János útleírása Baklanov regénye Belicsenko mélyen beszívta a hideg levegőt. Fújt a szél, de nem lehetett tudni; merről. Egy- szer-egyszer elakadt, aztán hirtelen lezúdult, s akkor a felderítők fedezékéből fölszálló füstöt visszanyomta a csőre. Nehéz ilyenkor megállapítani, honnan jönnek a hangok. Ab őr hirtelen riadtan pillantott az ütegparancsnokra: — Hallja? A titokzatos csöndben lapuló német első vonal mögül tankmotorok zúgása, és teherautók távoli dübörgése tört fel. Egy újabb szélrohamnál Belicsenko a saját hátsó vonalaiból hallotta ezeket a hangokat. Sőt, úgy rémlett, mintha óvatosan csörgő lánctalpak közelednének. Várt, amíg a németek felől fújt a szél. S újra hallotta a tankokat; Figyelte a tehergépkocsik távoli dübörgését. »Mindig így van — gondolta —, ha az ember német támadást vár. Minden lövés óvatosságra készteti. De a legrosszabb a csönd ... Lehet, hogy mégsem történik semmi?« Szeretett volna hinni ebben, de ő is, meg az őrszem is érezte, hogy a néma csöndben rejtőző német lövészárkok mögött valami történik ... Belicsenko álldogált még egy darabig, fülelt, aztán átment (10.) a felderítőkhöz. Ványa Goros- kón és az őrségről nemrég visz- szatért katonán kívül mindenki aludt. Gorosko az asztal fölé hajolva a mécses fényénél már a harmadik levelet írta. Német borotvakészlet hevert előtte, egy alumíniun# csészében összeragadt, nedves ecset. Bogacsov, a szakaszparancsnok borotválkozott nemrég. Most aludt, meztelen talpa és a bokáján zsineggel összekötött alsónadrágja kikandikált a priccsek közötti folyosóra, csizmája a szárába begyömöszölt, gyűrött kapcákkal az ajtónál hevert. A fedezéket mezítelen láb, csizmazsír és virágparfüm szaga árasztotta el. Az ajtónál az éjszakai hidegben átfagyott a nemrég leváltott őrszem a vacsoráját fogyasztotta. Térdére helyezte csajkáját, fölé hajolt és hangosan nyelte az ételt, alumínium kanalával kapargat- ta az edény alját. Csak futó pillantást vetett az ütegparancsnokra, s folytatta a falatozást. — Keltsd fel csak Hatnert! •— parancsolta Belicsenko Go- roskónak. A küldönc felállt, és gimnasZ- tyorkájának teletömött zsebébe préselte a háromszögalakúra hajtott leveleket. A befejezetlen levél az asztalon maradt. »Üdvözlöm. Kláva!« — olvasta Belicsenko. — Harmadikén kelt levelét megkaptam. Kláva! Ez idő szerint a harcoló hadseregben vagyok, helyesebben mondva, a fegyveres erők soraiban. Kláva ...! Belicsenko vidáman tekintett a küldöncre. Az egyforma csizmák és a köpenyekkel betakart katonák között Gorosko megkereste a priccsen azt, akire szüksége volt, buzgón rázni kezdte és suttogva szólította: — Szakaszvezető! Szakaszve- zető! Ugyanakkor hátranézegetett: zavarba hozta, hogy az ütegparancsnok a levelét olvasgatja, Belicsenko azonban, néhány sort átugorva, kíváncsian tovább olvasott. »Másodszor pedig, miután még nem múltak el felettem az évek, szeretnék egy jó barátra lelni az életben ...« Ezzel a mondattal az ütegparancsnok már találkozott Gorosko leveleiben. A tizen- kilencéves Ványa állhatatosságával tűnt ki. Egyidejűleg sok lánnyal levelezett, de még egyiküket sem látta szemtől szembe, levélben ismerkedett meg velük. Mint minden levelét, ezt is lendületesen fejezte be: »Valamennyi itt üldögélő felderítő nevében gárdatüzérségi üdvözletünket küldöm!« Belicsenko elmosolyodott. — Hát ez meg mi, ez a gár- datűzérségi üdvözlet? — kérdezte készakarva, jó hangosan. Ványa bölcsen hallgatott, mint aki semmit sem hallott. Szégyellte bevallani a lányoknak leveleiben, hogy ezrede nem gárdaezred, csak amolyan IV. Az elefántot nem adják olcsón Természetesen a vadászat megkezdése előtt ki kell váltani az un. vadászati licenceket, engedélyeket. Ezen pontosan fel van tüntetve, hogy milyen állatból mennyi lőhető. Bizonyos vadakra, pl. elefántra, ri- noceroszra külön engedélyt kell váltani, sokszor elég borsos árért. Az engedélyezett vadon kívül többet, vagy mást lelőni nem szabad. Mindezért a fehér vadász felelős, aki könnyen a kenyerét veszti, ha erre nem ügyel. Állami vadászati közegek ugyanis alkalomadtán ellenőrzik a terepen tartózkodó vadászexpedíciókat. Száguldás árkon-bokron át Minden egyes vadászat alkalmával a fehér vadász maga mellé ülteti a vendéget terepjáró kocsijába, fegyverhordozói a hátuk mögött a fegyverek mellett foglalnak helyet. A kocsi legvége üres. Ide teszik fel a lelőtt vadat, ha felfér. A vadat kocsival keresik. Megindulnak egy dűlőúton a vadonságban, az egyik fekete felemeli a kis autó nyitható fedelét s azon keresztül az ülésre felállva kiváló szemeivel fürkészi á vidéket mindenfelé. Persze ebben a munkában mindenki részt vesz. Ha valami lelövésre érdemes jelentkezik, előveszik a távcsövet és megmustrálják a vadat, hogy milyen a trófeája, érdemes-e lelőni. Ha igen, úgy kezdetét veszi az autós üldözés, ami azt jelenti, hogy a hivatásos fehér vadász egy merész kanyarulattal letér autójával az útról és rámegy a terepre és az ott levő fákat, nagyobb bokrokat kerülgetve, őrült iramban próbálja megközelíteni, meg'keegyszerű ezred. »Üldögélő felderítőket« sem látott sehol Belicsenko. Talán a leváltott őrszem, de már az is megvacsorázott, cigarettát sodor, aludni készül. A szakaszvezető, akit Gorosko ráncigáit, négykézlábra állt köpenye alatt, és első dolga volt, hogy keresgélni kezdte kesztyűjét a szalmában. Ratner, a felderítő osztag parancsnoka kiült a prices szélére, és álmosan ásítozva, még zavaros szemmel nézett Belicsenkora. Magára húzta köpenyét, és követte az ütegparancsnokot, Fergeteges téli szél fütyült a csupasz fák között, a mellvédről havat sodort be a futóárokba. Ratner, az ágy melege után, dideregve húzta össze magán a köpenyt, ásított és cigarettát sodort. Az öngyújtó megvilágította előrehajló, megnyúlt, figyelő arcát. — Ide figyelj, ma ne állíts újoncot az őrségbe. És a felderítők jobban nézzenek körül — mondta Belicsenko. — Különösen reggeltájt. Bogacsov hadd aludjék, te pedig ügyelj. Ratner gyors, kérdő pillantást vetett az ütegparancsnokra. Álmossága egyszeriben elpárolgott. — Azt hiszem, a németek reggel felé megmozdulnak — szólt Belicsenko és a levelek jutottak eszébe, amelyeket Ványa zsebregyűrt. Arra gondolt, könnyen megeshet, hogy holnap már nem tudja továbbítani őket. Még egy darabig álldogáltak, figyelték a csöndet és a téli szél fütyülését. De ez a csönd már aggasztotta Ratnert. (Folytatása következik.) rükii, elébe vágni a kiszemelt: vadnak. A vad persze ismeri már ezt| a trükköt és menekül. Viszont az ember eszén végül is nem járhat túl. A kellő helyen a> vendég vadász fegyverhordozó« jával a fehér vadász kíséretében, vagy enélkül lelép a lelassított autóról és elejti kiszemelt zsákmányát. Ez az autós vadászat tarthat pár óráig, de tarthat hosszabb ideig is, miközben több száz kilométert is megtehetnek. Fő a trófea A kilométerekkel a fehér vadász különben sem spórol, mivel a megtett kilométerek után külön pénzt kap, mert a saját autóját használja. Az elejtett vadat pedig vagy a kis terepjáróval mindjárt be is hozzák* vagy a táborból kiküldött teherautóra emelik, vagy ha olyan helyen hullott el, hogy autóval meg nem közelíthető, úgy a helyszínen nyúzzák meg és veszik le a trófeáját, ami általánosságban a fej levágását jelenti a szarvakkal együtt. Nagyon természetes, hogy autóval vadászni azért nem mindig lehet, főként ha a terep erre alkalmatlan. A sűrű bokros, erdős területekre behúzódott vadat ma is gyalogszerrel, s rendszerint bennszülött! vezető segítségével vadásszák, Egy kis balszerencse Az autós vadászat tehát hozzásegíti az embert, hogy rövid idő alatt nagy területet bejárva elejtse azt az állatot, amire szüksége van. Vadászni Afrikában csak a száraz, esőtlen évszakban lehet. Ilyenkor az utak! járhatók és a vad az itatóhelyek közelében tartózkodik. Könnyen ,szemügyre vehető és megközelíthető. Ha azonban szórványos esőkr jelentkeznek s az ivóhelyek! száma megsokszorozódik, úgy a vad nagy területeken szétszóródik. Sajnos, ez volt a mi esetünk. Gyarmati „politika" Amint előzőleg már írtam Mombasában a vadászati ügynökség egyik vezetője fogadott bennünket. Sajnos, sem idekinb élő magyar barátaink, sem az ő közbenjárásával nem sikerülő elérnünk azt, hogy a hatóságok) az expedíció vezetőjének, Dé- nesnek Vízumot adjanak Kenyába. Az a fonák helyzet állott elő tehát, hogy az expedíció vezetőjének nem adtak aa angolok Kenyába vízumot, míg az expedíció többi tagjának igen. Ezért úgy kellett döntenünk, hogy menjünk Tanga« nyikába, ahova mindenki megJ kapita a Vízumot. A kényszer-választás viszont azzal járt együtt, hogy le kellett mondanunk az orrszarvú) lelövéséről. — Tanganyikában ugyanis már hosszú hónapok óta be volt tiltva annak vadászata. Ez a tény annál kelle« metlenebbül érintett bennünket, mert az eredeti terv szerint az lett volna a legnagyobb vad, melyet az expedíció haza vitt volna. Mombasátj illetve Kenya területét 24 óra alatt el kellett hagynunk és autókkal átvittek bennünket) Tanganyikába Arushába. Arusha a tenger színe felett 1350 méter magasan fekvő, szép és fejlődő városka, melynek igen nagy az idegenforgalma. Ezt aa idegenforgalmat, főként kíváncsi túristák, a természetet kedvelő amatőrfényképészek légiója és Tanganyika területén vadászni akarók népes tábora képezi. (Folytatása következik)
