Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-13 / 87. szám
4. otdat 1960. április IS, szerda az Áldozat Öp.e.reil-54ikeniidat6- OCeeiktntéJen E Az áldozat egy gyanútlan kopasz úr volt, aki a presszóba lépve becsukta maga mögött az ajtót, megtörölte a lábát, háromszor kopogott és fennhangon egy duplát rendelt. A pult mögött sürgölődő pincér — egy dupla! =— felkiáltással nyugtázta a rendelést. Ezután minden úgy történt, mint máskor: a vendég öt percig nyugodt, kifejezéstelen tekintettel bámulta a falat, majd lerágta a balkeze körmeit és megfejtett tizenkét keresztrejtvényt. Háromszor elolvasta a zakója bal felső szivarzsebéből gondos körültekintéssel előhúzott újságot és hangosan felüvöltött: — Pincér! t— Egy dupla >— nyugtázta ismét a pincér és sértetten hozátette: Tudom, kérem, nem vagyok süket. — Ezután megsaccolta a vendégek életkorát, foglalkozását, lebonyolította a külföldi levelezését és két óra múlva befonta szemöldökét. (Különben csendes volt.) Üjabb két óra múlva, egy külön erre a célra rendszeresített nikkelezétt, berregő fütyülőt kotort elő jobb külső zsebéből és több ízben erőteljesen fújta azt. — Egy dupla! — üvölti a háborgó pincér fülébe. — Igen, egy dupla! — ismétli a pincér és egy félóra múlva megjelenik egy kisfröccsel, A helyszínre kiküldött munkatársunk már az idegosztályon találkozott a vendéggel. Egyébként az eszpresszóban minden csendes és minden a régi. Természetesen a kiszolgálás is. —y IWWVW^VWVWWWWW^WWWWWWWWWW Szekszárdi színjátszók Baján .4 szekszárdi zeneiskola növendékei nagysikerű hangversenyt rendeztek Baján, a József Attila Művelődési Házban. Színjátszóik a Bastien és Bastienne című egyfelvonásos vígoperát ráutalták be. Képünkön a vígopera egyik jelenete. (Beküldött kép.) FEHER AKACO Darvas Szilárd műsorfüzetben olvasott nyilatkozatából tudjuk, aki a Kecskeméten bemutatott Fehér akácok című Dunajevszkij-operett fordítója, illetve átdolgozó ja, hogy a Kecskeméti Katona József Színház játssza Magyarországon első ízben ezt a hangulatos, kellemes zenéjű, mulatságos operettet. Ősbemutatóról van tehát szó, s az operett-műfaj nem vallott szégyent a premieren, a »Fehér akácok« magyar változata (nem lehet teljes pontossággal megállapítani, mennyi az átdolgozásban a Darvas Szilárdé és mennyi az eredeti librettóé) belopta magát a közönség szívébe. Három felvonáson át kellemes szórakozást nyújt mind a muzsika, mind a szimpatikus, egyszerű kis mese. S ami a fő, a darabban jó szerepek vannak, öröme ez a színésznek, s nyereség a közönségnek is. Abból a szempontból is kellemes meglepetés számunkra a Fehér akácok, hogy ismét bebizonyosodott, milyen magas színvonalú, összeforrott operett-együttessel rendelkezünk. Ez bizony nem kis dolog. Az együttes mindenképpen méltó arra, hogy csak megfelelő színvonalú műveken mutassa be erejét, tehetségét, semmi körülmények között sem szabad engedményeket tenni az előadásra szánt művek vélt közönségsikere érdekében, ha a tervbe vett darab nem üti meg a mértéket. Csak így találkozhat jó és értékes előadásban, a jó és értékes darabbal a tehetséges együttes. Az eredmény minden bizonnyal siker, mint a Fehér akácok kecskeméti bemutatása is igazolta. Gyólay Viktória egyik legszebb idei szerepét játssza, s legjobb idei alakítását nyújtja a darabban. Temperamerituma, fiatalsága, játékának lírája és egyszerűsége, kulturált éneke, minden elismerést, tapsot megérdemel. Annyi bájjal, hangulattal, jó színészi adottságokkal formálja meg Tonja alakját, mintha mindig mai tárgyú operettekben játszott volna. — Szerettük volna, ha kicsit több énekes feladatot bíz rá a zeneszerző. Partnere, Csajányi György, a komoly, fiatal tengerészkapitányt, Kosztyát viszi hangulatos játékkal színpadra. Kár, hogy ez a tehetséges, fiatal színész, az operettszerzői? »bűnéből« kifolyólag olyan kevésszer jut megfelelő szerephez, melyben igazi hangszínét csillogtathatná meg. Éneke így is kellemes, szép. Méltó partnere Gyólay Viktóriának. Íme, ez a két szerep, a primadonnáé és bonviváné képviseli az operettben szinte teljesen egyedül a komolyabb szín- árnyalatokat, bár nem egy jelenetük nekik is könnyed humorral van átszőve. A többi szereplőket a kacag- tatás szolgálatába állították Darvasék. Amint már említettük, bőven osztogatták az operett írói és átdolgozol a jól játszható szerepeket. Ilyen jutott Galambos Erzsinek is, kaki Larisszát, ezt a felületes, mulatságos kis »hölgyet« alakítja, aki minden fiúnak elcsavarja a fejét, s aki sohasem veszi komolyan a menyasszonyi hűséget, egy kicsit saját magát sem, környezetét sem. Mégis telve van ez a szerep humorral, mosollyal, olyan adottságokkal és lehetőségekkel, amely Galambos Erzsi temperamentumát, játékkészségét, nagyszerű tánctalentumát minden oldaláról bemutatják. Galambos Erzsi él is ezekkel a lehetőségekkel, a jól egyénített, mulatságos figurát nagy rutinnal, rendkívüli szug- gesszívitással, bravúros köny- nyedséggel kelti életre. Itt is el kell mondanunk, amit Gyólay Viktória szerepéről már elpanaszoltunk — csak hogy itt más vonatkozásban: nem ártott volna még színvonalasabb táncos feladatokat adni Galambos Erzsinek, — no meg partnerének, Baracsi Ferencnek, aki ezt a semmirekellő, himpellér Jákovot, a szoknyavadász, kölnivíz-koty- vasztó hajóraktárost viszi színpadra. Ismét igényes, szellemes és könnyed alakítást kaptunk tőle. Két elragadó, bumfordi módra szerelmes matrózt játszik Fonyó József és Fekete Tibor. Szása és Pasa örökké szerelmes és mindig ugyanabba a lányba szerelmes figurája kedves színfoltja az előadásnak, mint ahogy Bodó Györgyi is lelkesen, temperamentumosán teremt jelentékeny szerepet Ká— Nem baj, majd megszokod — és Belicsenko hangja barátságosabbá vált. — Megszokod majd. Itt gyorsan megszokják. .. »Miért beszélget ilyen sokáig?« — gondolta magában Tonya, és visszament a fedezékbe. A gyertyák már kialudtak, az egyik gyertya belemerült a felolvadt viaszba, s a kialvó lángocska kékes szikrát vetett. Végre Belicsenko is bejött. — Szervusz, Tonyácska — szólt, amikor belépett. Egész nap most voltak először kettesben. A leány hozzálépett, erősen két keze közé fogta arcát, közelebb húzta és nyugtalanul a szemébe nézett. — Mi baj, Tonyácska? — kér dezte Belicsenko gyengéden és csodálkozóan. ö csak nézte hallgatagon. Aztán ennyit mondott: — Hirtelen az a szörnyű gondolatom támadt... hogy elveszíthetlek. .. És szemét összehúzva, hideg ajkával a férfi meleg, keserű, dohányízű ajkára tapadt. Bogacsov ezalatt a tükör előtt ülve, a borotvaecsettel szappanhabot kevert a kis alumínium csészében. Az volt a szokása, hogy ha felöntött a garatra, nekiült borotválkozni. Baklanov regénye s utána beparfümözte magát; Befelé fordította gimnasztyor- kája gallérját, és hosszan szappanozta az arcát. Fogta a borotvát, hunyorogva megnézte a kés élét a gyertya világánál. Biztos kézzel húzogatta végig az arcán, és hideg szemmel, józanul nézett a tükörbe. Hirtelen elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy most, amikor végigment a futóárkon, szó nélkül lépett el Tonya mellett, csak gúnyos pillantást vetett rá, szippantott a cigarettából és meg sem állt. Jól tette, hogy nem szólt hozzá. A lányok általában kedvelték, nem panaszkodhatott. Szerették könnyed természetéért, azért, mert sem érzelmeivel, sem pénzével nem fukarkodott. S talán még azért is voltak hozzá jó szívvel, mert egyikük sem tudta tartósan magához kötni. Leereszkedően jólelku volt hozzájuk, egyenlően osztotta el szerelmét közöttük A lányok meg soha, semmiért nem hibáztatták. Egymással veszekedtek, de rá nem haragudtak. Tonyával azonban valahogy nem így alakult a dolog. A lány »Petya Bogacsovnak« hívta, néha pedig tréfás-komoly- kodóan »hadnagy elvtársnak«. Mikor ‘a férfi különféle történeteket mesélt neki a németekről, úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult. — De szerencsétlen is lesz az, aki feleségül megy hozzád — mondogatta. Egyszer, mintha csak tréfálkoznék, Bogacsov megkérdezte tőle: — Persze, te nem akarsz szerencsétlen lenni? — Nem, Petya, de mennyire nem! — válaszolt Tonya, és újra csak nevetett. Ezen bizony nehéz volt eligazodni. A rákövetkező napon — a Donyecnél álltak akkor, és a gyalogság már régóta nem fogott »nyelvet« — Bogacsov, anélkül, hogy egy szót szólt volna bárkinek, beleíordítolt egy gerendát a folyóba, s belekapaszkodva, a víz alatt lefelé úszott az árral, két nap múlva visszajött, mezítláb, csuromvizesen, — de magával ho- ? zott egy félig megfojtott né- ' metet. Utána három napon át ' ivott a felderítőkkel, a fede- | zékből nótaszó szűrődött ki, s 5 még a kéményfüstből is szesz | illata áradt Tonya, arra járva, | látta, hogy Bogacsov krómesiz- 5 más lábát a prices szélére ' rakta, s művészi pózban egyik | kezével a térdére támaszko- < 'dóit, a másikkal meg vezé- f nyelt. Egy hét múltán pedig a í higgadt Goroskóval együtt gép- > puskát hozott a németektől és > egy gramofont, lemezekkel. ( Ejjelente még többször átkúszott hozzájuk, kockáztatta életét, adatokat szerzett, s elhozta a zajtalanul másvilágra küldött nácik fegyvereit. To- nyát jóformán figyelemre se méltatta. Egyszer, mulatozás közben, a hadosztály tűzértechnikusa csupa barátságból a fülébe súgta: f — őrnagy kell neki. Neked még hibádzik egy-két csillag. De lehet, hogy egyből alezre- ; des... — Felkacagott, s egy ; közismert anekdotára célzott. — Hallgass csak rám, én ilyen dolgokban szakértő vagyok. (Folytatása következik.) tya, egyébként eléggé elna- gyoltan felvázolt figurájából; Kedvesen táncol, pergő ritmusban dialógizál. Simon Géza, Csumakov tengerészkapitány alakítója tapasztalt, jó humorú, igazi tengeri medvét valóban életszerűvé varázsolja. Szántó Mária Olga néni, Budai László Korobjov* Mojzes Mária Szerafin szerepében mulatságos pillanatokat szerez a közönségnek. Szuhai Balázs igazi pesti kabaréfigurát tett »operettképessé« és illesztett bele mulatságosan az előadásba. És úgy lön, ahogy azt Darvas Szilárd megjövendölte, valóban mindent [ megtett a darab átdolgozója, hogy igazi, tő- rőlmetszett pesti humorral töltse meg, »magyarítsa« az operettet. Nem leliet szemére vetni ezt a szándékát. Szellemes ötletei, viccei csak hasznára váltak az előadásnak, inkább köszönet jár értük. Látszólag nem szóltunk még a rendezőről, -J— de ha jó alaposan odafigyelt az olvasó arra, amit fenntebb írtunk, —- akkor megcáfol bennünket, hiszen csak a nevét nem írtuk le, de amit az előadásról mondtunk, annak egysége, könnyed, lírikus hangulata, humora, a darabból adódó helyzetek érdekes, kedves kihasználása Lovas Edit érdeme. Most az év végén egymás után két darab rendezője-f ként is bemutatkozik. Az egyik az e sorokkal méltatott Fehér akácok, a másik Shakespeare Vízkereszt-je lesz. Rendezése jó tempót diktál, sok egyéni apró ötlete gazdagítja az előadást. Munkája elismerésre méltó, Nem lett volna azonban baj, ha az egyébként eléggé élnyújtott, hosszig finálé »sebességét« kicsit jobA ban megnövelte volna. Tar Mihály koreográfiái, a tőle származó' korábbiakhoz képest, fejlődtök, de véleményünk szerint a Fehér akácok kissé komplikáltabb, ar- tisztikusabb, díszesebb tánc* kompozíciókait igényelt volna. Csak javára szolgált volna az előadásnak az is, ha valamivel több ötletet, könnyedséget lehetett volna belelopni a díszletekbe. Borcsa István színpadképei nem rosszak, de nem is emelkednek fölé a közepes színvonalnak. Márton Aladár jelmezei szépek. A szépen játszó zenekart a premieren Róna Frigyes vezényelte lendületesen. Csáky Lajos _ a muuuuiaia.
