Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

1960. április 10, vasárnap S. oldal Ki mit vásárul a nyereségrészesedésből? A napokban a Kecskeméti Cipőgyárban rövid össze­jövetel volt. A vállalat igazga­tója, Sersényi Sándor elvtárs el­mondotta, hogy az elmúlt évben nehéz körülmények között dol­gozott a gyár, de a kongresszusi munkaverseny meghozta a várt eredményt. A gyár 11 napi munkabérnek megfelelő nyere­ségrészesedést oszt a dolgozók­nak. E rövid bevezető után a mű­vezetők boldogan nyújtották át munkástársaiknak a piroshasú bankókkal tömött borítékokat. Néhány dolgozótársamtól meg­kérdeztem- mire fordítja a pénzt? Cikkünk nyomán: Nem késik a levél Lapunk március 6-i számá­ban »-Hol késik a levél« címmel cikket közöltünk, amelyben a tiszakécskei postahivatal csám­pai kézbesítőjét elmarasztaltuk. A Szegedi Postaigazgatóság a cikkünk nyomán vizsgálatot in­dított és megállapította, hogy a levél írójának nem volt igaza. A kivizsgálás kiderítette, hogy a csámpai részen kézbesítő kül­területi postás munkáját rende­sen végzi s késedelmes kézbesí­tés még a rendkívüli időjárás és útviszonyok alkalmával sem tordul elő. Deák Ferenc és felesége 1254 forintot vett át, s boldogan új ságolták, hogy érdemes volt ta­karékoskodni. Csupán ezer fo­rint hiányzik a motorkerékpár­juk árából. Keresztes Pált egy pohár sör­re invitáltam, nevetve hárította el a meghívást: •— Ebből nem iszunk, motorra kell az egész! Frey Tibomé cserépkályhát vásárol a nyereségrészesedésből, Kalász Lászlóné főkönyvelő, aki 34 éve dolgozik a gyárban, a kapott 1280 forintból fiát öltöz­teti fel, aki az ősszel egyetem­re megy. fÉtthon is derült arc fogad­ta a hazatérőket. A szo­kásos üdvözlések után a férjek és a feleségek ismét újra kezd­ték a tervezgetést. Tudomásom szerint az asszo­nyok nagy része úgy határozott, hogy mosógépet, vagy porszívót vesz. A férfiak közül többen mo­torkerékpárra teszik félre a nyereségrészesedést. Míg tervezgettek, közben bi­zonyára arra is gondoltak: a kormány értékeli a dolgozók jó munkáját, az életszínvonal emelkedik. Ez a felismerés, tu­dat újabb lendületet és erőt ad ahhoz, hogy az új gazdasági évben is sikeresen dolgozzanak a tervek túlteljesítéséért, az or­szág és saját maguk érdeliében. Hegedűs József levelező Tizenhét napi átlagkeresetnek megfelelő jutalmat osztottak ki a FLISZERT-nél A Bács-Kiskun megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vál­lalatnál. április elején ünnepi pártnap keretében emlékeztek meg a felszabadulás 15. évfordulójáról, s adták át a felszabadulási verseny győzteseinek járó. versenyzászlót, a legjobb dolgozóknak a kitüntetéseket és a nyereségterv túlteljesítéséből adódó 17 »api átlagkeresetnek megfelelő jutalmat. Csikós Sándor igazgató elvtárs a versenyzászlót és az ezzel jjáré kétezer forintot a bajai fiók dolgozóinak adta át. A ver­senyben második helyre a kiskunfélegyháziak kerültek, a har­madik helyet pedig a lcalocsaiak biztosították maguknak. Ezt követően Hegedűs József, a kiskunfélegyházi fiók veze­tője vette át a belkereskedelem kiváló dolgozója jelvényt és a velejáró ezer forintot. A kollektíva kiváló dolgozó jelvénnyel tüntette ki Gombos János fiókvezetőt és Arnold István kiskőrösi ezakraktárost. Kiváló dolgozó oklevelet és egy heti átlagkereset­nek megfelelő jutalmat kaptak: Balta Jánosné, Tóth Sándorné, Kóhajda Józsefné, Szabadi István, Cserjés József, Németh János, Uuity Bertalan, Stein Ernő, Gerinczi György, »^|~rvv^ru^runJ^ru^^uto~u~l Ezer szobához elég a három hónap alatt gyártott mozaikparkett Jlátoqatcu 3Ltttke.mil Legfiatalabb üzemiben. FELEVES MÚLTRA tekint vissza a megyeszékhely új gyá­ra, az ÉM Kecskeméti Parkett- gyár. A csarnokban, ahol a parkettet gyártják, a fűrészgép sikoltása köszönti a látogatót, mintegy jelezve az üzem sajá­tosságát, — itt fával dolgoznak. A rűrészgép a szép szál desz­kákat keskeny csíkokra szeli, majd a darabolt deszkák egy köríorgású gépbe kerülnek, ahol a méretre darabolt faanyagot még kisebb méretűre szelik. Ezek a kisebb deszkácskák az­után egy örökmozgó szalag se­gítségével ahhoz a géphez ke­rülnek, amelyben végleges for­máját nyeri el a mozaikpar­kett. A gépből aláhulló fada­rabokat aztán a válogatóasztal­hoz hordj ák. Ezen az asztalon Ids fiókok találhatók. Előttük egy lány, vagy asszony áll. A maguk elé terített enyvezett papírlapra ügyes mozdulatok­kal 28 parkettlapocskát — itt lamellának hívják — helyeznek el. Egy ideig száradni hagyják, azután papírdobozokba csoma­golják, ezzel a nedvességtől óv­ják meg a parkettet. AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN 15 ezer négyzetméter lamellács- ka került ki a gépekből. Ebből a mennyiségből ezer új lakó­Készül a parkett. Dániel László géplakatos és Marczi Józsefné átképzés az automata fűrészgépek késeit köszörülik. bántotta. A férfi lelke gyön­gédséggel telt el iránta. A harckocsizó hátradőlt a fe­dezék falához, az árnyékba, s még mindig azzal a furcsa csillogással a szemében, mint­egy gúnyolódva Tonyára nézett és énekelni kezdett: Űjra jó idő jár, enyhe lépte koppan, és a déli fronton ismét langy a szél, olvad Rosztovban és olvad Taganrogban, emlékeink közt ez egyszer visszatér... Az arca elsápadt, nyaka meg­feszült. A beszélgetés elhalt a fedezékben. S először rendszer­telenül, de aztán egyre harmo- nikusabban a többiek is bele­vágtak a dalba; amely közös élményekről szólt, s az éneklő­kön különös erővel lett úrrá a meleg barátság érzése. Emlékké vált Rosztov és Ta­ganrog, az olvadás a déli fron­ton, emlékké váltak a barátok, akik örökre ott maradtak. Egy­szer majd ezek a napok is em­lékké válnak. És akkor azok, akik életben maradtak, vissza­gondolnak erre a Székesfehér­vár melletti kis fedezékre és barátaikra, akikkel itt együtt énekeltek. Voltak nehéz, ször­— Nem. Ugyanis a mozaik* parkett-gyártás népgazdasági* lag kifizetődőbb. Leralcásához nem kell vakpadló és párnafa, mint a nagyméretű parketthoz. A szoba alapzatára csupán ra- gasztóanyagot helyeznek el, s erre rakják az általunk gyár* tott mozaikparkettet. Kíszámí* tottuk, hogy így négyzetméte* renként 1500 forintot takarí­tunk meg. Az itt gyártott mo* zaikparkettet a Budapesten és a vidéki városokban folyó tömb* lakóház-építkezéseknél hasz* nálja az építőipar — mondja az üzem technikusa. Megtudtam azt is, hogy egy köbméter fából fed évvel ez­előtt 40 négyzetméter parkettet gyártottak. A felszabadulási ver­senyben 41,5 négyzetméteres ki­hozatali vállaltak. Ezt a fel­ajánlásukat is túlszárnyalták 42 négyzetméterre teljesítették. — Ha így haladunk — szól is* mét Zircher Gábor — akkor május 1-re elérjük a 45 négy* zetméteres kihozatalt AZ ÖNKÖLTSÉG további javítása céljából pedig a má­sodik negyedévben beállítják az új szári tókazánofcat. Ezzel jelentősen csökkentik az egy négyzetméterre eső előállítási költséget és tovább javítják a fa gazdaságosabb felhasználá­sát, Ezáltal terven felül jelen­tős mennyiségű parkettet adnak majd a lakásépítkezésekhez. — Erre kötelezi őket az elnyert élüzemi cím, s az az ígéretük, hogy kormányunk lakóiházépít- kezésd programját a több és jobb parkettgyártással segítik. (Venesz—Pásztor) Áprilisi kígyómarás Már nem merem felvenni a tele­font és félek kimenni az utcára, mert akik hívnak, vagy akik ismer­nek, két nap óta állandóan kígyó- ügyben keresnek. Valahol Lajosmlzsén Indult el út­jára és még aznap este Kecskemé­ten is szárnyrakelt a megdöbbentő hír: Bugac környékén egy autót ta­láltak elhagyva az országúton két halottal, s a poros úttesten is feküdt egy férfi, aki halála előtt ujjával egy bugaci gazda nevét rajzolta a homokba. Később a megjelölt gazdát is halva találták, s kiderült a bor­zalmas titok: kígyómérgezés borban! A három pesti utas ugyanis megállt egy pohár borra Bugacon, s a gazda új hordó bort bontott fel, amelybe a szüret idején véletlenül mérges vi­pera fulladt. Eddig a hátborzongató, négy ha­lállal végződő történet, amelyet fur­csaságáért valószínűleg a világ vala­mennyi lapja átvett volna, ha... az egész nem egy áprilisi tréfa lenne, Szerencsére az volt. Az összes érde­keltek megkérdezése után jelentjük ki: Nincs mérgezés, nincs négy hul­la, csak meggondolatlan személy, aki kitalálta; s hiszékeny emberek vannak — sajnos sokan —, akik beugrottak a bolondos áprilisnak. Ezzel mi le is zárnánk íz ügyet« de végezetül lenne egy megjegy­zésünk: vigyázzanak a felelőtlen bir- terjesztők, nehogy egyszer őket érje áprilisi meglepetés! ttaárkast I szoba paricettezését tudják majd elvégezni. — Különféle méretekben gyártják a parkettet? — kér­deztem kísérőmtől, Zircher Gá­bortól, az üzem technikusától, a szakszervezet termelési felelő­sétől. nyű napjaik, néha úgy tűnt, nem bírják tovább, —, de eszükbe jut majd a jó is, visz- szaemlékeznek a háborúban született bajtársi érzelmekre! A közelharcokról, a bajtárs- barátokról valahol és valamikor beszélni fogunk. Nazarov alhadnagy, akit mint tüzérségi szakaszparancsnokot Belicsenko ütegéhez irányítot­tak, még nem esett át a tűzke­resztségen. Mindössze három hete hagyta el a katonaiskolát. Még mindig oda érkeznek a levelek a nővérétől és édes­anyjától; szinte látja a furnér- lemezekkel rekeszekre osztott ládát, ahova bedobják levelei­ket. Mielőtt elvégezte az isko­lát, egy leányismerőse, Sura, tizenegy aranygombot ajándé­kozott a gimnasztyorkájára, ami nagy érték háborús idők­ben. A leány maga varrta fel a gombokat és vette szűkebb- re a vállbán széles zubbonyt, Nazarov eközben mellette ül­dögélt katonaingben, és oldal­ról figyelte Sura kezét. Igaz, a gombokon címer volt, - és egy évfolyamtársa azt mondta, hogy rendőrségi gombok, de mégis csak szebbéit, mint az egysze­rű vasgombok. Így legalább megjelenhet az ezrednél. Most azonban, itt, a fedezék­ben, valahogy szégyellj ezeket az aranygombokat és a vállbán szűkebbre vett gimnasztyorká- ját, szégyellte egészében ma­gát, az újoncot. Az iskolában, a rádió mellett ülve sokszor hallotta a díszlövéseK dörgé­sét, és lám, most itt van ezek között a férfiak között, akiket a díszlövésékkel köszöntött az ország, irígylá őket. — »Hát igen, ők énekelhetnek — gon­dolta, s valami furcsa szoron­gás kerítette hatalmába —, de majd én is megmutatom ne­kik ...« Nem szokott a borhoz, és most ittasan úgy érzi, mintha megbántották volna, szomorú, és szeretné, ha valami rendkí­vüli történne, például áttörné­nek a németek, s akkor ő meg­mutatná mindenkinek, Beli- csenkónak is, de főleg Tornyá­nak, hogy méltó hozzájuk.;. Éjfél elmúlt, mire szétszéled- tak. Búcsúzáskor Belicsenko Bokáig szorongatta a gyalogos százados kezét. Ha a németek hajnalban támadnak, kettőjük­nek kell felfogniuk az első csa­pásokat. Belicsenko elmondta neki feltevéseit. Az megnézte, nyugodt, sokat tapasztalt sze­mével, nem csodálkozott, csak valahol a szeme mélyén vil­lant meg egy huncut szikra: -Hát ha valami mást mondtál volna, talán nem hinném el neked. Ezt azonban elhiszem. Ez nagyon hasonlít az igaz­ságra." — Nos, hát, ismerkedjünk meg! — mondta a százados ba­rátságosan. => Koreskov va­gyok. S újra kezet fogtak. De ez már olyan férfiak kézfogása volt, akiknek együtt kell har­colniuk, és támogatniuk kell egymást a harcban. (Folyt, köv.) Baklanov regénye — Két héttel ezelőtt meg­gyilkolták a barátomat. A tank tornya kettészelte. így! r— Le­tette a kancsót, s tenyere élé­vel lassan végigszántott a mel­lén. — Felemelkedett kissé, hogy betöltse az ágyút, s ekkor kapták a váratlan lövést. El­söpörte a torony. Azóta roham- lövegen harcolok. Tankban már szinte félek harcba menni. Bogacsov a harckocsizó barna Orcára, a bőrén húzódó forra­dásokra pillantott. Az elfogta a pillantását, s megvető mosoly­ra húzta ajkát Hirtelen Beli­csenko éa Tonya felé bökött fejével: — A felesége? A kapatos Bogacsov elfinto- rodott és nagy fogait mutogat­va hahotára fakadt. Hangosan, nem annyira a harckocsizónak, mint inkább, hogy Belicsenko hallja, így szólt: — Felesége, nem a felesége, egyre megy. Itt barátocskám, nincs semmi keresnivalód. Belicsenko szó nélkül ismét megsimogatta Tonya kezét. Megfigyelte, hogy a nyolc férfi, attól, hogy Tonya is az asztal­nál ül, a szokottnál jobban le- génykedik, többet iszik és he­vesebben vitázik. Ez kicsit mu- latiágos volt. Tunyát azonban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents