Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-09 / 84. szám
1900. április 9. szombat 3. oldal ISKOX.A SSs ÉLET Hat és félezer tanuló részesül gyakorlati oktatásban megyénk iskoláiban Az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbá tételét szolgálja az az 1958-ban nyilvánosságra hozott kormányhatározat, mely szerint általános iskoláinkban meg kell kezdeni egy új tantárgy, a gyakorlati oktatás, vagy ahogy közkeletű szóhasználattal mondják: »politechnikai oktatás« megszervezését. Ebben a tanévben már gimnáziumainkban is sor került ez új tantárgy bevezetésére. Legtöbb Városunkban a gimnáziumok első osztályai 5+1 napos tanítási rend szerint készítették el tanterveiket. A gyakorlati oktatás az eddigi tapasztalatok szerint eredményesnek mondható. Az 1953/ 1959-es tanévben még csak 30, az idén már 62 általános iskola összesen több mint hat és félezer tanulója részesül gyakorlati oktatásban. A keretek minden bizonnyal bővülnek, hiszen ez a jelentékenynek tűnő szám mindössze az általános iskolai tanulók 8 és fél százalékát teszi ki. Megyénk majd mindenik gimnáziuma iktatott be a tantervébe valamilyen fajta gyakorlati oktatási formát, Kecskeméten, a megyeszékhelyen például zöldség- és gyümölcstermesztési, dísznövénytermesztő, lakatosipari, faipari és egészségügyi vonatkozású politechnikai oktatást honosítottak meg a középiskolákban. Más városainkban is hasonló a helyzet, az említetteken kívül még elektrotechnikai, élelmiszeripari, mezőgazdasági gépészeti, általános növénytermesztési szakismeretek oktatása is folyik. Az új oktatási forma meghonosítását sokoldalú előkészületek előzték meg. A helyi szervek javaslatát figyelembe véve általában csak olyan helyeken vezették be legelőször a gyakorlati oktatást, ahol az alapvető feltételek megteremtése nem ütközött nagyobb akadályokba. Jelentős támogatást adtak a helyi tanácsok — különösen a mezőgazdasági jellegű oktatást kiegészítő gyakorlati foglalkozásokhoz azzal, hogy legtöbb iskolánkat gyakorló- kerttel látták cl. Buzgón támogatták az iskolákat a helyi szervek, vállalatok, üzemek is. Tiszakécskén a Permetezőgépgyár a gyakorlókért bekerítéséhez anyagot adott, Vaskúton maga az ifjúság ajánlotta fel a hulladékgyűjtésből kapott kollektív pénzszerze- ancnyt. Nem egy helyen az iskolai gyakorlókért öntözését is lehetővé tették helyi támogatással. Ez történt a kalocsai járás több községében: Dunavecsén, Kunszentmiklóson, Lajosmizsén, •— hogy csak néhány helyet említsünk. Igen sok még a pótolni való. Kevés helyen van meg a lehetőség például a téli műhelygyakorlatok bevezetésére. Nem mindenütt feleltek meg a helyi igényeknek a központi készletből juttatott szerszámok, több gyakorlókért nincs bekerítve, gondot okoz még a gyakorlati foglalkozásokhoz szükséges fogyóanyagok beszerzése, raktáro- eása, felhasználása stb. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy mind az oktatás szellemében, mind módszereiben máris jelentősen gazdagodtak iskoláink. Egészséges kapcsolatok jöttek létre termelő üzemek és vállalatok, valamint városi és falusi oktatási intézmények között. Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskőrösön, Bácsalmáson, Kiskunhalason, (de szerte a megyében több általános iskolánk is) szerződést kötöttek gimnáziumaink, iskoláink állami gazdaságokkal, gépállomásokkal, s a mezőgazdasági szakiskolák tangazdaságaival. Hasonló szervezett kapcsolat jött létre Kiskunfélegyházán a középiskolák és a Bányászati ' Berendezések Gyára, valamint a Vendéglátó Vállalat, Kecskeméten a Lakatosipari Vállalat és a helyi középiskolák között. Kedvezően nyilatkoznak a növendékekre gyakorolt formáló hatásról mind a gyakorlati vezető szaktanárok, mind azok az üzemi munkások, ipari oktatók, agronómu- sok, mezőgazdasági szakemberek, akik e tantárgy gyakorlati foglalkozásainak vezetését vállalták; Nem egy helyen középiskoláinkban például a tantervbe bevezetett gyakorlati oktatás mellett hasonló témákkal foglalkozó szakkörök rendszeresítését is kérték a növendékek. Az elmúlt két év alatt sikerült a társadalom, a szülők és a kívülállók érdeklődését is felkelteni az iskolai oktatás ez új formái iránt. A szülők maguk is elismerően nyilatkoznak általában a gyakorlati oktatásról, s igen helyeslik, hogy a középiskolák szakmára való képesítést is nyújtanak az elméleti ismeretek mellett a jövőben. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a gyakorlati oktatás eddigi megyei eredményeit és problémáit. A vb-ülésen hozott határozat megyei és járási politechnikai bizottságok szervezését tűzte ki célul — többek között. Felhívást intézett emellett az ipari és a mezőgazdasági osztály útján megyénk mezőgazda- sági és ipari üzemeihez, hogy segítsék elő ez új oktatási formák eredményes továbbfejlesztését. Határozat született arról is, hogy a nyár elején végződő iskolai év bezárása után, megyei kiállításon mutatják be az iskolák Kecskeméten a gyakorlati oktatás eddigi eredményeit. Cs. L. 1500 pár cipő, 6000 méter szövet, s egyéb méteráru kerül havonta a fogyasztókhoz — Iiátogatág a Kecskeméti KJsárnhá/ban — Nem az ízléses kirakat, hanem az udvarias kiszolgálás és a választékos árubőség csalogatja a vásárlókat a régebben Delkának, később Szivárványnak, ma pedig a Bács megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 211-es Kecskeméti Kisáru- házának nevezett üzletébe, a Tejcsárda szomszédságában. A textil-, a divat-, a konfekció-, a cipőosztályon minden ki megtalálja a neki tetsző árut. Ezt bizonyítja Szabó József üzletvezető, amikor arról tájékoztat, hogy az első negyedévben 30 százalékkal több áru kelt el, mint az elmúlt év azonos időszakában. A legtöbb vásárló a női divatáru-részlegen, a cipőosztályon és a méteráru-pultok előtt Új típusú bel- és külföldi erőgépekkel gyarapodnak gépállomásaink Gépállomásaink — a megyei igazgatóság tájékoztatása szerint — kielégítő ütemben végzik az időszerű tavaszi munkákat. A termelőszövetkezetekben előreláthatólag április első harmadában befejezik a kapások alá a talajelőkészítést. Ez a jó felkészültség mellett annak is köszönhető, hogy a tsz-ek sokkal nagyobb területen végeztették el tavaly az őszi szántásokat mint azelőtt. Néhány gépállomáson nem minden szántógépet vettek igénybe. Ennek — az említetten kívül — az az oka, hogy több termelőszövetkezet megfelelő — néhol a kívánt mértékűnél nagyobb — számú lófogattal rendelkezik. Vannak azonban olyan gépállomásaink is, amelyek a nagyobb igénybevétel miatt segítségre szorultak. így például a Bajai Gépállomás csupa termelőszövetkezeti községből álló működési körzetében kiskunma jsai traktorok is dolgoznak. A Bácsalmási és a Solti Gépállomáson a géppark száz százalékos igénybevétele mellett a traktorok háromnegyed részét kettős műszakban üzemeltetik. A szántást követő többi tavaszi munkára — vetésre, palántázásra, kapálásra — is felkészültek gépállomásaink. És nemcsak a gépek rendbehozásával, hanem a kezelők kioktatásával is. A szakmai felkészítés soha nem volt ilyen sokoldalú, mint az idén. A négyzetes vetést végző traktorosok például egyhetes oktatáson vettek részt. Üj típusú bel- és külföldi erőgépekkel látják el folyamatosan megyénk gépállomásait. A sokféle eszköz működtetésére alkalmas NDK gyártmányú Maulwurf traktorból tizenkettő már megérkezett, s összesen mintegy harminccal gyarapítják a gépállomásodé gépparkját. A szovjet Belorusz-ból 24 érkezett meg, s remélhető, hogy július végéig a megrendelt valamennyi (145 darab) a gépállomások birtokában lesz. Az első negyedév végéig a magyar gyártmányú, s a homokos talajon rendkívül jól bevált UE—28-as traktorból 45 felett rendelkeznek gépállomásaink, s valószínű, hogy év végére összesen 200 darabot kap megyénk ez egyik legjobb talajművelő gépből. A tervszerű felkészülés mellett előfordulhat, hogy az erő- és munkagépek kedvezőtlen aránya a vetési munkák megindulásánál nehézségeket okoz. A hidraulikával működő SZKGN 6-os szovjet vetőgép például csak Belorusszal vontatható, de még körülbelül harmincnál hiányzik a megfelelő traktor. A palántázógép iránt rendkívül megnövekedett kereslet miatt is valószínűleg fennakadás lesz az ez irányú igények kielégítésében — remélhető azonban, hogy a felsőbb szervek intézkedése folytán időre megérkeznek a hiányzó gépek is. T. I. válogat a sok szép holmiból. E rövid tájékoztatás után terepszemlét tartottunk az üzlet egy-egy részlegén. A cipőosztályon öt perces ott tartózkodásunk alatt nem kevesebb mint öt pár női cipő kelt el. A boltvezető elmondta, hogy a nemrég érkezett divatos cseh cipőket igen kedvelik a női vásárlók. Rövid számvetés után még azt is hozzátette, hogy havonta 1500 pár cipőt visznek ki az üzletből. Innen a méteráru osztályra látogattunk. Amikor néhány percre csökkent a forgalom, mód nyílt egy kis beszélgetésre az eladókkal. Elmondották, hogy az idén jóval gazdagabb a választók, mint tavaly. Ez részben annak köszönhető, hogy szakosították a kiskereskedelmi vállalatokat. A nagyobb választék növelte a vásárlási kedvet, így- 6—7000 méter szövetet és egyéb méterárut adnak el havonta. A konfekció-részlegen is jobb az ellátás mint tavaly. Ballonáruból — ami tavaly hiánycikk volt — ma már minden szükségletet ki tudnak elégíteni. Minden remény megvan arra, hogy az első negyedévben — a tavalyi forgalomhoz viszonyítva 30 százalékkal — többet adnak el a bolt dolgozói. Venesz Baklanov regénye S ráadásul a háborúnak vége, mondja legyintve, mintegy mentegetőzve, hogy oly későn került ki a frontra. Olyan őszinte bánat ült az arcán, hogy nehéz nem együtt érezni vele. Szomszédja is megsértőén mosolyog, közben szem- | meltartja a lassan feléje köze- í ledő kancsót. A sokat tapasz- | talt, bölcs, nyugodt emberek íközé tartozik, akik az asztalnál (nem mesélgetnek csatákról, há- í borúról, s általában inkább } hallgatnak, mint beszélnek. | Szeme néha találkozik Belicsen- • kóéval, és bár ma látták egymást először, jó megértés alakult ki köztük, s szinte lelki közelséget éreznek, mint olyan emberek, akik körülbelül ugyanazt élték át a háború alatt. Belicsenko fél füllel hallgatja Nazarovot. Ha ez a szimpatikus fiú nyolc hónappal előbb kerül ki a frontra, talán már nem is volna szüksége sem a hadnagyi, sem másmilyen rangra. Ö bizony már az első napoktól kezdve harcol, és hozzászokott, hogy ne hívja ki a sorsot. Jól tudja, a háború még nem ért véget, s Nazarov feleslegesen aggódik, hogy nem sikerül utolérnie. A háborúval néha úgy járunk, mint a téllel: a legnagyobb hóviharok márciusban kerekednek. S most még csak január van, január közepe. De ugyanakkor tetszik neki Nazarov lángoló, naív fiatalsága, ami belőle már hiányzik. — Szaslco! — dörren rá az asztal túloldaláról Rebrov őrnagy, az osztályparancsnok. — Hallottad, hogyan nyomják vissza a németeket a második belorusz fronton? Négynapos harc alatt százkilométeres arcvonalon, negyven kilométer mélységben. Megkapják a magukét! Az első belorusz fronton elfoglaltuk Varsót. Ott mérik rájuk a fő csapást. Mi pedig itt csücsülünk lenn, a Balatonnál, s elszalasztjuk a győzelmet, a dicsőséget. A társaságban Rebrovnak van a legmagasabb rangja és beosztása. A kis emberke rövid, vörös nyakával, széles vállá- val és kitüntetésekkel borított mellével úgy ül itt, mintha körülötte forogna a világ. Már feledésbe merült az első évek minden nehézsége, szörnyűsége, egyre csak győzelem, győzelem, s Rebrov már csupán attól tart, hogy a háború utolsó napjainak dicsősége elkerüli őket. A háborúban, mint mindenhol az életben, vannak nyereséges és veszteséges területek. Támadnak a belorusz frontok csapatai, lélekben az egész nép segíti ezt az előrenyomulást, minden szív velük dobban. A háború kimenetele azonban azoktól a frontszakaszoktól is függ, amelyekről a hírekben csak egy rövid mondattal szoktak megemlékezni: »Az elmúlt huszonnégy órában semmi említésre méltó esemény nem történt«. Talán itt kevesebb a dicsőség ... De hiszen ebben a háborúban az emberek nem dicsőségért küzdenek. — Hej, ha a mi tűzérosztá- lyunk törhetne át a második belorusz fronton! — dörög Rebrov. Belicsenko nézi a harcias Rebrovot, és csak mosolyog. Bármi vár is rá, bármit hoz is a holnap, örül, hogy visszatért ide a kórházból, s ezt a napot bajtársaival együtt várhatja. Az asztal másik végén egy harckocsizó hadnagy, akinek arcát alig-alig világítják meg a gyertyák, halkan így szól Bogacsovhoz: — ... Mi itt harcolunk, hadnagy, aztán valakinek a történelemórán ebből kell felelnie. Mikor volt a budapesti csata? — teszik fel majd a kérdést; Nem tudod? Ülj le, kettes!... Én bizony az iskolában nem szenvedhettem az évszámokat. Mindig is kettest kaptam miattuk. Szeme furcsán csillog. Mesz- sziről úgy tűnik, mintha nevetne. De nem nevet. Felrázza a bort a kancsóban — az üveghez ütődő rendjel csengő hangot ad r—, s révedezve folytatja: (Folyt, köv.)
