Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
1960. április 3, vasárnap LAPJA ÖZBEH Aki kidobolta a felszabadulást 1946. április 4. Ezen az emlékezetes napon készült Békési Mátyásról ez a most előkerült kép. tartja, mindenkiről tudja: hol dolgozik, mit végez. Most az elnöknek jelenti: mit csináltak ma, s mise készülnek holnap. Örömet hozó dobpergés Az elnök jóváihagyta a jelentést, s mi következünk kérdéseinkkel. Békési Matyi bácsi, aki most kilencedik éve tagja a Rémi Dózsa' Tsz-nek, régen a falu kisbírója volt. Megkérdezzük tőle: — Melyik nap volt életének legszebb, legemlékezetesebb napja? Johanne» Becher: JH&ioiyjfriL Mosolyod számon gyakran átsuhan. Arcom már oly hasonló a tiédhez. Ügy törtem lel a mélyből, mint te, édes. , . Hány-vet a hullám viharaiban. Nem sokat gondolkozik, rögtön rávágja: 1945. április 4. — Miért?. — Még akkor én voltam a falu kisbírója. Nem ezt a hivatalt sírom vissza, de azért az egy napért érdemes volt tizenöt évig nyakamban hordani a dobot. — Az úgy volt, hogy délelőtt kezembe nyomtak egy darab papírt: Doboljam ki, ami rajta áll. Hát amikor elolvastam, majdnem táncraperdültem örömömben. Hogy mi volt azon a papíron? Szó szerint már nem emlékszem rá, s talán el is kallódott azóta, de a lényege ez volt: Felszabadultunk, vége a háborúnak. — És hogyan fogadták a hírt a falu lakói? — Azt hiszem, nem hazudok, ha azt állítom, hogy dobpergést még soha olyan örömmel nem hallgattak Rémen, mint akkor. Bár a község nem volt tűz- vonalban, lakói nem voltak nagy harcok szemtanúi, de a rettegés, a háború innen is megkövetelte jussát. A fiatalabbakat mind elvitték katonának, csak az öregek, meg a gyerekek maradtak itthon. «... csak a virágokat fogadtam el!“ S ezen a napon semmivé foszlott hosszú évek, rossz sejtelmekkel teli hónapok lidércnyomása. A távollevőkre gondoltak, akik rövidesen hazajönnek. S miközben az újjászülető élet terveit szövögették, a falu utcain tovább pergett a dob, kitárultak az ajtók, ablakok, a kertekben öreg nénik, sokat törődött nagyapák, s fiatal feleségek reszkető kézzel szakították le az első virágokat és a rég óhajtott béke, a kincset érő szabadság első falusi hírnökének, Békési Mátyásnak a kalapja mellé, gomblyukába tűzték. — Volt, aki a pince mélyéről, a kamrából hozta elő a hazatérőnek őrizgetett utolsó üveg borát, — de én csak a virágokat fogadtam el, mert éreztem: soha jobban nem kellett vigyázni a dobszövegre, mint akkor. Tsz-brigádvezető — S aztán? — Gyorsan teltek az évek. Nem kísértett már bennünket a nyolcvanfilléres napszám, a szegények életért való kétségbeesett kapaszkodás. Mindenki úgy boldogult, ahogyan dolgozott. 1951-ben alakult meg a mi szövetkezetünk és az alakulás után nem egészen egy évre beléptem én is, majd néhány év után brigádvezető lettem. Bár csak húszéves koromban elkezdhettem volna mai életemet. Elcsendesedik, s az örökké vidám ember most nem mosolyog. A szövetkezeti székház esti sürgés-forgását figyelve talán éppen arra a régi dobszövegre gondol, ami az ő új, a réginél teljesebb értékű emberré válásában is olyan határozottam beleszólt. — éné — „HÍG VILÁG A VILÁG" Őszülő halántékú férfi ül mellettem a vonatfülkében. Kinyitja aktatáskáját, sült húst, kenyeret vesz elő. Látszik mozdulatain: megszokta már az utazás közbeni falatozást. — Hej, de különös íze van ennek a falatnak! — sóhajt fel. — Bizony, sokkal jobban ízlik a családi körben. Na, de majd csak vége lesz ennek a tanfolyamnak egyszer! Gőzön János dunavecsei lakos Szabadszállásra jár gépészképző iskolára. A helybeli Dózsa Tsz küldte el őt négyhónapos tanfolyamra azzal a céllal, hogy a tanfolyam elvégzése után ő legyen a tsz zetorosa. Néhány évvel ezelőtt még úgy képzelte el, hogy meglevő négy hold földjén fog gazdálkodni, míg világ a világ. Házat is épített ott, családjával együtt dolgozott látástól vakulásig, most meg a hajnali munkásvonaton így beszél: — Nem sok eredményt lehet elérni kisparcellán, a gépeket meg egyáltalán nem lehet kihasználni. Most, a tanfolyamon szerettem meg a traktort. Csak az a matematika ne volna! Erszererszerpi, meg a fene tudja hirtelen: miket nem tanítanak most nekünk. Versenyben állok ipari tanuló fiammal, vajon ki fog többet tudni. Persze ő, mert ő még fiatal, jobban fog a koponyája, mint az őszülő fej. Mikor én is akkura voltam, disznók után futkostam. Negyvenéves fejjel tamilok most. Nem is sejti: én minden szavát megjegyeztem, s talán arra sem gondol, hogy ezen a hétfő reggelen vele együtt száz, ezer, meg tízezer meglett ember kel fel halkan, óvatosan az ágyból, — hogy meg ne zavarja a család hajnali nyugalmát — készíti el saját maga számára a reggeli teát és indul az állomáshoz. 20—40—100 kilométert döcögtetik magukat, hogy az iskolára, a tanfolyamra időben érjenek be. Pár hónap, s ez a száz, ezer, tízezer ember mind, mind a termelésben gyümölcsözteti az iskolán, tanfolyamon hallottakat ... (téri) Vezess balesetmentesen! Ez pedig mostani kép. Matyi bácsi mint brigádvezei a tsz-elnöknek tesz jelentést a napi munkáról. Híreink között gyakran találkozunk balesetről szólóval. Ezeket a szomorú híreket nem szenzációhajhászásból közöljük, hanem okulás és tanulás képpen. Mert tanulnunk kell belőlük mindnyájunknak: gépkocsivezetőknek, motorosoknak és járókelőknek. A hivatalos kimutatás szerint megyénkben az elmúlt évben 460 közlekedési baleset történt. Ebből 43 halálos, 260 súlyos sérüléssel végződött. A baleseteket előidéző okok között leggyakrabban a gyorshajtással, szabálytalan előzéssel és az ittas vezetéssel találkozhatunk. Különösen az utóbbinál szomorú a helyzet: a balesetek mintegy 60 százalékát az ittas vezetés okozta. Érdemes egy pillantást vetni a kimutatásra: különösen sok a motorkerékpárosok által okozott balesetek száma: 184. Ezután a tehergépkocsik következnek 74, a fogatos kocsik 54, ;; személygépkocsi 49 és a körültekintés nélkül közlekedő gyalogosok 32 balesettel. — A balesetek által okozott anyagi kár az elmúlt évben meghaladta a 887 ezer forintot. Megdöbbentő számok ezek. Megdöbbentőek és elgondolkoztatóak mindnyájunk számára. Emberekről, embertársaink életéről van szó! Éppen ezért dicséretes feladatra vállalkozott a Bács-Kiskun megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya, amikor versenyt hirdetett »Vezess balesetmentesen- címmel, s amikor megyénk különböző területén rendszeres előadásokat szervez a közlekedési balesetek megelőzésére. Az Űjkollégiumban például 1150-en hallgatták végig az előadásokat. Megyénk több városa után legközelebb Kiskunmajsán, Kiskunhalason és Kiskőrösön tartanak előadásokat. Bizonyos, hogy a részvevők még jobban vigyáznak majd egymás testi épségére, a közlekedési balesetek megelőzésére. (márkus) 'Tjcw aA z.L dlöat Sárga szövetkosztüm, szürke* fehérmintás szövetblúzzal. Igen ízléses és szép új magyar modell a napsugaras tavaszi napokra. ín vergődöm a sötét éjszakán, égy régi napnak megszállottja lettem. . . Most itt, a nagyvilágtól elleledten csak egy: mosolyod, mi fényt vet reám. Kemény ajkad megenyhült mégis egyszer, de nem jutott több tőled: egy mosoly, • minden gátat legyőz e drága szó, legyen ez végem, sors, bármit hozol, e mosolyod, ez, ez, ami nekem kell! Így folyj hozzám, te örök, szép folyó! Fordította: ) ANTAUi'Y ISTVÁN I ICcttúfo&SOWt (CÚ'éö’f'tClC Minden búcsú szomorú. De van a búcsúban más is. Vigasztalóbb. Számvetés a múlttal és előrepillan- tás a jövőbe. Tiszakécs- kén a hadköteles korból kilépők, a magukat tréfásan obsitosnak titulálok ünnepélyes búcsúztatásán is ezzel a számvetéssel találkozott az ember. Ilyen még nem volt ebben a községben. A kultúrház udvarán a búcsú reggelén 8 órakor gyülekeztek az 1909-ben született férfiak, — bár kilenc órára szólt a meghívó. De „inkább előbb, mint utóbb”, időre ott akartak lenni, még egyszer, utoljára, katonásan — katonai ügyben. Ahogy végigpillantott az ember az ünnepeltek arcán, akaratlanul is elérzékenyült. Külsőre nagyon sokuk jóval idősebbnek látszott koránál. Ezeken az arcokon sok szenvedés vont mély barázdákat, — örökre letörölhetetle- nül. Egyik-másik ünnepelt bizony könnyezett is. No nem úgy asszony módra, hanem — férfiasán. Csak mintha valami alkalmatlankodó dolog bántaná a szemet, egy vorszem vagy apró bogár. Miért? Mert sokan hiányoznak közülük azokból, akikkel együtt vonultak be katonának 1930-ban; akikkel együtt itták búcsúzáskor a borsos pálinkát a regruta bálon. Bizony sok szenvedés áll mögöttük. Már gyermekkorukat az első világháború szomorította. Férfi koruk, javában bombák robbantak lövészárkaik felett. A háborúk szenvedései hasították a barázdákat arcukra. Ezeken az arcokon már nincs helye több szenvedésvéste barázdának, De gyermekeik arcán..? Ne\ folytassuk! A harma- | dik világháborúra nem , kerülhet sor! így áll itt együtt\ számvetésük múltról és jövőről. Ezt ók fejezték ki, amikor azt mondták, — köszönetül az ünneplésért, — hogy mindenben szilárdan állnak kormányunk politikája mellett. Dolgozni akarnak, mert „még nem öregedtek meg, csak az idő járt el felettük”. Ök még, — bár a hadseregben már nem — de a polgári életben* teljes értékű harcosok-1 nak érzik magukat, (aj) ) Ä lehanyatló nap utolsó sugaraitól kisérve érkezett a tsz- központba Matyi bácsi, a növénytermelési brigád vezetője. Egész nap a határt járta: ellenőrizte a szántást, műtrágyaszórást, utasításokat adott a szőlőnyitáshoz, permetezéshez, palántaültetéshez. A tengernyi tavaszi teendőt fejben is számon*VSSV «Ti^WWv V . - -z vv-vWWWWVWWVW% PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj: 1 hónapra 11 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.: 15-29, 27-19
