Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1960. április 3, vasárnap , oldal Á csatornahálózat építéséről; a gázvagyon kihasználásáról; a megyeszékhely fejlődéséről nyilatkozik Qlayyniareii JCálmán a JCeeikeméti (Varrni "Ganáej eb-elnöke. Kecskemét 10 évvel ezelőtt színűleg még ez év végére el-. lett megyeszékhely, s a város készül, műszaki-technikai felkészült­sége akkoriban nem volt olyan fokú, hogy megyeszékhely rangjához méltóan nyújtson életkörülményeket megfelelő nyebb lesz megírni, mit hozott számukra az elmúlt évtized. Kell ennél jobb téma! Már csengettem is a telefont, és be­jelentettem, ha nem volnék al­kalmatlan, este meglátogatnám éket. Így is történt, de csak a lá­togatás, mert a riport nem úgy sikerült, ahogy én azt el­képzeltem. Mit is szerettem volna írni? Azt, hogy a két munkásfiatal úgy került össze 1949-ben, mint két gyertyaszál. Szüleik nem sokat tudtak adni az új élet kezdéséhez. Szorgal­mas munkájukkal mégis elér­ték, hogy amit eddig tervbe vettek, az mind megvalósult. Otthonukat egy romlakásból maguk építették fel, s az évek folyamán olyan barátságos csa­ládi fészket rendeztek be, mint ami képünkön is látható. A szobabútor után rekamié, ké­sőbb kombinált szekrény, rádió, rengeteg könyv és elég lenne felsorolni, mi minden került a lakásba. Nem tagadom, ezekről is esett szó, meg arról is, hogy a kis szoba-konyha szűk már a „Véretekből sarjad...“ Ai idén nyitja meg kapuit két tanyai iskola k ét-ke t tanteremmel, a Mária- hegyben és Borításon. Közel hárommillió forintot for­dít államunk ez évben a me­gyei kórház területén épülő irodaház, nő vérképző iskola es egy trafóház építésére^ Április közepén adják át rendelteté­sének a komoly társadalmi hozzájárulással épült anyatej­gyűjtő állomást; társadalmi munkával együtt egymillió fo­rintot fordít a városi tanács az idén a széktói sportstadion átépítésére. Az utóbbi évek folyamán az eddigi legnagyobb összeget, 5.5 millió forintot fordít a megyei és városi ta­nács közösen ez évben a ta­nácsi vállalatok műszaki szín­vonalának fejlesztésére, külön­böző beruházásokra, illetve egyes tanácsi vállalatok új te­lephelyének kialakítására. —- Továbbfejlesztjük váro­sunkban ■— bel- és külterüle­ten egyaránt — villanyhálóza­tunkat is. Egymillió forintból új, kor- ( szerű fénycsővilágítást kap ( a Rákóczi út, a Vas út-kert j melletti útszakasz és a j pályaudvar előtti térség; , de jelentősen fejlődik a j külső városrészek villany- , hálózata is. Tervbe vette a városi tanács a következő évekre a körutak világítási hálózatának korsze­rűsítését, elsősorban az állandó kiállítás céljára kijelölt vasút- kerti szakaszon, valamint a Bethlen körúton és a Kuruc körúton. Nagymarosi elvtárs ezután a városi tanács gazdag út- és járdaépítési programjáról szó­lott, amelyet az elkövetkezen­dő években valósítanak meg. Mint mondotta, csupán köz5égfejlc8ztési alapból S millió forintot fordít a város ez évben út- és járdaépítésre. A megyeszékhely víz- és csa­tornahálózata 2.5 millió forin­tos beruházással gazdagodik az idén. Három új, modern kivi­telű autóbuszvárótermet is az idén építenek fel. — Átadunk rendeltetésének — folytatta Nagymarosi elv­társ — a Hosszú utcában egy új, 75 személyes, napköziotthonos óvodát és 250 ezer forintot fordít a városi tanács a középlskoí ik politechnikai oktatásának se­gítésére. Két külterületi isko­lát villamosítunk és felavatják a katonatelepi kultúrházat. A szociális otthon berendezésének kiegészítésére 100 000, a strand­fürdő korszerűsítésére 60 ezer forintot fordít a városi tanács. Nagymarosi elvtárs örömmel tett említést arról, hogy köze­linek látszik a városi szenny­vízcsatorna-hálózat építésének megkezdése, meg a nemrégen feltárt gázvagyon ipari és kom­munális célokra való felhasz­nálása is — majd nyilatkoza­tát így fejezte be: — A Kecskeméti Városi Ta­nács távlati terveiben komoly helyet foglal el egy 16 tan­termes általános zeneiskola építése; a »zsidotemplom« né­ven ismert épület múzeum és állandó képkiállítás céljára történő átalakítása; s a Mű­kertnek, mint kirándulóhelynek rendbehozatala; valamint a | Széktóban egy műjégpálya lé- ! tesítése, i Otthonukat maguk építették egy romlakásból s az evek i> folyamán barátságos, meleg fészket rendeztek be Hege­dűsek. — Képünkön: együtt a család. szót Kata asszony, amikor férj idáig ér az „önéletrajzban”. - Nem is tudom, miért nem fai kább a gyárat vette feleségű hiszen egy napot sem bír k nélküle, mintha az égés gyárért csak 6 lenne felelős. — Ha nem ezt az elvet val lanám — így a férj —, nen becsülnének munkatársaim. Az asszonyka tovább foly tatja. — Azt hiszed, én nem va gvok büszke rá, hogy munkás ból lettél főmérnök, de min dennek van határa. Ha hiszi ha nem — fordul felém vitází kedvvel —, minden vasárnaj perelnem kell vele. Egy-két őrá valahogy csak kibír itthon, dt alig fordulok egyet-kettőt, mát látom is, hogy „slisszol” a fiai­val, séta ürügyén gyárat láto­gatni, — Azt hiszed — fordul fe­lém, akár egy agitátor —, hogj a drágám talán különb nálam? Egy cseppet sem. Alig van nap, hogy ne a gyárról kellene vele vitatkoznom. Mindig valami ú) dologgal hozakodik elő, amit nem a főmérnökkel, hanem a férjjel akar megbeszélni. Per­sze, mind olyasmit, ami a fő­mérnökre tartozna. Hogy ez az anyag ilyen, az a munka olyan, a takarékosság így, a munka­verseny úgy. Aztán meg a ter­melékenység és sorba a többi, hiszen tudod, hogy a gyárban mindig akad probléma. De hogy meddig képes elmenni, azt ma­gam sem hittem volna. Kép­zeld, a múltkor az egyeztető bizottsághoz fordult, mert nem adtam meg neki a prémiumot. — Ott is neked lett igazad — kontráz az asszony, de itt már én is közbe szóltam: — Kinek? A férjnek vagy a főmérnöknek? — A főmérnöknek — vála­szolt nevetve, s Menyhért ba­rátom nyeregben érezte magát: — Látod, ilyen feleségem van nekem... Folytassam tovább? Nem te­szem, hiszen regény lenne be­lőle. így viszont csak részlet marad. Kép egy munkáscsalád életéből. S ha a riport nem is sikerült úgy, ahogy elgondol­tam, kárpótlás számomra, hogy barátomat csak most ismertem meg igazán. Sándor Géza négytagú családnak. Elmondtak egyet és mást az életükről, gondjaikról is, de a beszélgetés tárgya — pró és kontra — min­dig csak a gyárhoz kanyarodott vissza. Bele kellett hát nyugodnom, hogy Hegedűséknél a második Otthon a fő probléma. Az asz- szonyka 1950-ben még segéd­munkás volt. Azóta elvégezte az átképzés tanfolyamot, s már az első időben naponta X0—15 pár felsőrésszel többet szabott ki társainál. Ma már a legma­gasabb kategóriában dolgozik mint gépi szabasznő, s ha min­den jól megy, az idén a szak­munkás oklevelet is megkapja. Tíz évvel ezelőtti újságokba: lapozgattam, A tudósítások cikkek, riportok akkor is nagj készülődésről beszéltek. Az ün­nepi számban egy tudósításor akadt meg a szemem: „A Schif­fer Cipőgyárban a Vörös Csil­lag brigád általánosan 10 szá­zalék termelésemelkedést mutál fel. A brigád tagjai jtoztíl He­gedűs Afenyhértné Erdei Ki­rályné még 5—5 százalékot ajánlottak fel *'.,n Megvan április 4-i ripor­tom! -bt gondoltam. A férj agyanis barátom, így még köny­JUptot iqy. étz év clUti UU Nagymarosi Kálmán lakóinak. Az eltelt 10 év alatt — mint arról számtalanszor hírt adtunk — hatalmasat fej­lődött a város. Az elkövetkező évek városfejlesztési munkái­ról most, hazánk felszabadu­lásának 15. évfordulója alkal­mával Nagymarosi Kálmán elvtárs, a Kecskeméti Városi Tanács vb-elnöke nyilatko- zikj — Kecskemét város tanácsá­nak tervei közül a legnagyobb érdeklődés a lakásépítési ter­veket kíséri. A felszabadulás­tól 1956-ig összesen 198 új la­kás épült állami beruházásból, szzel szemben 1958-ban 132, a következő évben 86, ebben az évben 146, 1961-ben pedig 242 épül majd — kezdte nyilatko­zatát Nagymarosi elvtárs. Bízhatunk abban is, hogy a 15 éves lakásépítési program ide­ién e szám évrői-évre emel- cedni fog. — Az új szálloda építésére íz idén közel 7,5 millió farin­at fordítunk. A MÉSZÖV 10 miliő forintos költséggel épülő íáromemeletes irodaháza való­1944. október vége. A kora őszi szél halkan dudorászott, s a Tisza felől ágyúlövé­A dolgozat írója az­óta férfivá érett, je­lenleg traktoros a tég­lagyárban. Bállá Mihály elvtárs — aki 1919-ben a direk­tórium elnöke volt Tiszakécskén — lelki sze­mei előtt megelevenednek a szabadság szülte emlékek: Nagyot dobkant a szívem, amikor hallottam, hogy rohamléptekben közelednek a felszabadító csapatok Sohasem felejtem el azt a rettenetes éjszakát, amikor a nácik felrobbantották a tiszai hidat. Beleremegett az egész vidék. Októ­ber 30-án aztán Tiszaug és Tiszavezseny felől, fából ácsolt hídon át bevonultak a románok, űk szabadították fel Tiszakécskét. Két napig tartózkodtak nálunk, s aztán tovább mentek. Utánuk szovjet katonák jöttek a községbe. Pil­lanatok alatt elterjedt a hír: Bállá Mihály bácsi tud oroszul, majd ő tárgyal a szovjetek­kel. Persze, hogy értettem a nyelvükön, hiszen az első világháborúban orosz fogságba kerül-1 tem és ragadt rám valami belőle. Ettől kezdve j én voltam a tolmács egészen Berlin elfoglald- \ sáig. | 1945 márciusában egy szovjet hadnagy kereste; fel lakásán. Kérte, hogy menjen vele a kom-; mandóra. Ott Malinovszkij marsallal találko-; zott. A magasrangú szovjet tiszt azért hivatta,! hogy megismerkedjen a párt régi harcosával és elbeszélgessen vele az elmúlt hónapok ered­ményeiről, a jövő feladatairól. Tiszakécske népe örökre szívébe zárta azok­nak a román és szovjet hősöknek a nevét, akik magyar földön hullatták vérüket az elnyomott népek szabadságáért. A falu lakossága örök hálája jeléül avatta fel 1958. május 11-én a fel­szabadító román hősök emlékművét, melynek márványába ezt a négysoros verset vésette: Márványba vésve álljon emléketek: Hősök, kik értünk adtátok életetek! Nem huny Iá soha szívünkből a hála: Véretekből sarjad népünk szabadsága! B. S. sek dörrentek bele a falusi éjszakába. Tiszakécske szorgalmas népe ki-kilesett az ablakon, és sóvárgó szeme elárulta, hogy várja már a felszabadító katonákat, akik véget vetnek la halálfejes nácik kegyetlen uralmának. Há­romszor cserélt gazdát ez a község, mig végre 1944. október 30-án a román hadsereg győzelmi lobogója büszkén hirdette az akkori község­házán a Tisza menti falusi nép boldog felszaba­dulását. . , ■ , Horváth Pál tiszakécskei pedagógus 1947-ben dolgozatot íratott tanulóival a felszabadulás első óráiról. Faragó Jancsi fogalmazása sikerült a legjobban. Szülei a náci propaganda hatására -menekülni akartak a faluból. Utolsó pillanat­ban, éppen amikor egy kis hordó bort akartak ' elrejteni, betoppant hozzájuk az első szovjet ; járőr. A vele való találkozás derűs, izgalmas I pillanatait így írja le a dolgozat: I Édesapám nagy lendülettel dobta az utolsó ! kévét a hordóra, amikor a szomszédos széna- | kazal mellől előlép egy katona. — Drasztutye, papa! Germán? Édesapámnak torkán akadt a sző és csak annyit dadogott: di... di... dícsértessék! De mi is kőbálvánnyá meredtünk. A katona nem szólt semmit, csak szuronyá­val hányni kezdte a kukoricaszárat. Biztos ger­mánt keresett. De mikor meglátta a hordót, há ; olyat nevetett, hogy még a hasát is fogta, s a: tujjain mutatta, hogy legalább tíz kévét tegyünl !még rá, hogy senki meg ne találja. Azzal en- igém megcsókolt, édesapámmal kezet fogott, éi csak annyit mondott: — Pasll Berlin! És elment. Édesapám, de meg mindnyájan is, mintm álomból ébredtünk volna. Egy lépést se, any jyk! — szólt édesapám hiszen emberei ;ezek. És otthon maradiunk.’1 . Tíz éve még csak segédmun­kás volt, idén már a szak­munkás oklevelét várja. Barátomnak már magasabb a ranglétrája. Cipészsegédként került a gyárba. Itt tanult meg gépeken dolgozni, és itt szövő­dött köztük a szerelem is, de ezt most hagyjuk. Hegedűs Menyhért először bér- és mun­kaügyi felelős lett, utána szak­szervezeti titkár, 1951-ben, Zol­tán fia születésekor pedig már művezető. 1955-ben megjött a kis Sándor is, de a papa ekkor már főmérnök volt. — Nyugtalan egy természet az én emberem —- veszi át a

Next

/
Thumbnails
Contents