Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-18 / 66. szám
1 oldal I960, március 18, péntek Cikkeink nyomán Új kölcsönző bolt nyílik A Petőfi Népe cikkei, valamint a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bosszú tárgyalásai után, április 1-én a Budapesti Belker. Kölcsönzőbolt a Gáspár András utca 6. szám alatt megnyitja az új kölcsönzőboltot. Köztudomású, hogy a volt Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat kölcsönző boltja nem rendelkezett elég háztartási géppel, s a javítást sem tudták biztosítani. A megyei kereskedelem szakosítása után a Bács- Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Gergely Miklós, tárgyalásokat folytatott a Budapesti Belker. Kölcsönzőbolt vezetőivel, melynek eredményeképpen a kecskeméti kölcsönzőboltot a belker. kölcsönző vette át. Az április elején nyíló üzletben az eddiginél nagyobb választék áll majd a kölcsönözni kívánók rendelkezésére. Mosógép, porszívó-, padlókefélőgép, kerékpár, varrógép mellett falfestőhengert, fényképezőgépet, örök- vakut, gyermekkocsit és cse- csemőmérleget adnak kölcsön. Reméljük, az új kölcsönzőboltra kevesebb panaszt hallunk. Ki az igazi jóbarát? cAaayjj, mire jé eqij. tízjiUéres kis bélyetj. A múlt év október 11-én történt, hogy Baranyi István kiskunfélegyházi 21 éves fiatalember, a Dózsa Tsz egyik tagja, barátaival Alpárra utazott egy szüreti bálra. Baranyi Istvánt a három jóbarát az állomásnál berugatta és otthagyta, kinevetve, hogy nem bírja velük a verseny- ivást. Az elhagyott ifjú ember, amikor magához tért, jegyet váltott a Félegyháza felé induló vonatra és haza akart utazni. Borsihalomnál nem várta meg, hogy a vonat teljesen megálljon, le akart lépni a mozgó vonatról, de a kerekek alá került. A vonat levágta a szerencsétlen fiatalember mindkét lábát. A mentők beszállították a félegyházi kórházba. Baranyi azóta is a kórház lakója, ott látogattuk meg vasárnap délelőtt. A sebészet folyosóján beszélgettek éppen. A szimpatikus, szőke, jóképű fiatalember részletesen elmondotta a borzalmas történetet, elmondta azt is, hogy özvegy édesanyja és négy kisebb: 4, § | A pragraÍusok kÖ2öt| | § | Mikor szüneteltetik a családi pótlék folyósítását Tavaly szeptember 1-én lépett életbe a munkaügyi miniszter 10/1959. számú rendelete a családi pótlékról szóló kormány- rendelet végrehajtásáról. A családi pótlók megszűnésének körülményeit tisztázó 9. paragrafust azonban több munkáltató nem értette meg, sőt vannak munkavállalók is, akik a rendelet ismeretének hiányában megrövidítve érzik magukat. A további félreértések elkerülése végett ismertetjük a rendelet idevonatkozó részének lényegét. A dolgozónak — az egyéb feltételek fennállása esetén — arra a naptári hónapra jár családi pótlék, amelyben munka- viszonya alapján legalább 18 napon át munkát végzett és munkaszerződése szerinti munkaideje a havi 96 órát eléri, vagy meghaladja. A 18 munkanapiba be kell számítani azokat a munkanapokat is: amelyekre a dolgozó munkateljesítés nélkül is bért kapott; táppénzt —i vagy terhességi, gyermekágyi segélyt kapott; ha keresőképtelen, folyamatos munkaviszony fennállása esetén táppénz illette volna meg; a munkaviszonyban álló dolgozó nőt előzetes biztosítási idő igazolása esetén terhességi, gyermekágyi segély illette volna meg; a munkaviszonyban álló dolgozó a betegségi biztosítás terhére kórházi (gyógyintézeti) ápolásban részesült; a dolgozó nő a Munka Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezése alapján engedélyezett szülési szabadságát töltötte, vagy gyermekének szoptatása, illetve beteg gyermekének otthoni ápolása címén engedélyezett fizetés nélküli szabadságot töltött; a dolgozó aratási és cséplési munka végzésére engedélyezett fizetés nélküli szabadságot töltött; 30 napnál nem hosszabb fizetés nélküli szabadságot töltött; a munkásállományba tartozó, időpótlékban részesülj dolgozó kényszerszabadság ideje alatt munkaviszonyban töltött. Felhívjuk a munkáltatók figyelmét az alábbiakra: Ha a dolgozó valamelyik hónapban a családi pótlékra jogosultsághoz szükséges 18 napot nem dolgozta le, illetőleg beszámítással nem szerezte meg, az a munkáltató, amely a családi pótlékot nem maga állapítja meg és folyósítja, köteles ezt a tényt a tárgyhónapot követő hó nyolc napjáig igénylejárás- nyomtatványon jelenteni. — A nyomtatvány hátlapjára a munkaviszony megszűnésének rovatába fel kell tüntetni, hogy a 18 munkanap miatt mely hónapra nem jogosult a dolgozó családi pótlékra. Amennyiben a dolgozó ismét igényjogosult lesz, mert 18 napon át munkát végzett, ezt a körülményt ugyancsak igénybejelentési nyomtatványon köteles a munkáltató bejelenteni a tárgyhónapot követő hó 8. napjáig az SZTK-ban. 8, II és 14 éves testvére van, hogy ő volt a családfenntartó. Hét évig volt tagja a Dózsa Tsz-nek, s barátai nem tudták elcsalni onnan a jól fizető budapesti munkahelyekre sem. Elmondta, hogy most újabb fordulat állott be életében: március 11-én 25 000 forintot utalt ki neki az Állami Biztosító, annak a 10 filléres bélyegnek ellenében, amit a jegyváltásnál a vasúti jegyére ragasztottak. Most már látja és tudja, hogy ki az igazi jóbarát, ki nem ja cserben, ha bajba jut. /L lábnélküli ifjú most már bizakodva néz a jövőbe. A kapott pénz átsegíti a kis családot a nehéz helyzeten. Bízik a társadalom segítségében, hogy ha kikerül a kórházból, juttatnak majd neki egy megfelelő állást, ahol láb nélkül is teljes értékű munkát tud végezni. Az orvosok megmentették az életét, a biztosító a legnagyobb szükségben sietett segítségére, s reméli, hogy a szocializmust építő társadalom ezután sem hagyja cserben. Titkos vágya egy jó műláb, addig pedig tolókocsi, amit talán a Vöröskereszt tudna neki biztosítani. Hiszen volt már ilyesmire példa. Tóth Miklós Lenyelhető miniatűr rádiók Különböző amerikai kórházakban a diagnózis megállapításához eredményesen alkalmaznak könnyen lenyelhető miniatűr rádiókat. A gumival bevont tok átmérője alig két centiméter. A benne levő szerkezet regisztrálja a nyomáskülönbséget az emésztőszervek különböző részeiben, s továbbítja az adatokat. SIKERES VOLT a „háztól—házig" könyvárusítás Amint beszámoltunk arról olvasóinknak, a földművesszövetkezeti könyvkereskedelem az elmúlt hónapban mezőgazdasági könyvhónapot rendezett. A kecskeméti járásban most összegezték annak eredményeit, s az erről szóló jelentésből egy-két megszívlelendő tényre hívjuk fel a figyelmet. A Szövetkezetek Kecskeméti Járási Központja szerint »háztól- házig« könyvárusítást hét községben rendeztek, s az elért könyvforgalom értéke — három község kivételével — közel hétezer forintra tehető. Több termelőszövetkezetben, így a kerekegyházi Dózsában is rendeztek árusítással egybekötött kiCsavargólányt fogtak el Többszörösen büntetett előéletű, húszéves leányt tartóztatott le a közelmúltban a rendőrség. Dósa Máriát, akit 1958- tól kezdve lopásért, sikkasztásért és egyéb bűntettek elkövetéséért három esetben ítéltek el összesen 14 hónapi börtönre. Utolsó börtönbüntetéséből 1959. december 18-án szabadult, majd kecskeméti csavargása közben felkereste Gerdán Györgynét, akinek télikabátját ellopta és azt eladta. Hasonló körülmények között lopott el január 28-án a Damjanich utca 40. szám alól egy pár cipőt, sötétkék színű szoknyát is. A csavargó lány rövidesen a bíróság elé kerül. A szarihi ciierazenehar is szerepei a kulturális szemlén A félegyházi járás valameny- nyi községében nagy az érdeklődés a felszabadulási kulturális szemle iránt. A tavalyihoz képest nagy eredmény, hogy minden KISZ-szervezet beküldte jelentkezését és erősen készülődik a bemutatóra. A helyi bemutatartják, hogy a felszabadulási ünnep fényét a falusi színjátszó csoportok, táncosok, énekesek nívós műsora is emelje. Az ünnepi bemutatónak egyik érdekessége lesz a szanki művelődési ház 14 tagú cilerazene- karának műsora. állítást, amelyeken a tsz-tagság maga válogathatta Id a számára fontos könyveket. Mini értesültünk, mezőgazdasági szakánkétól Izsákon és Tiszakécskén rendeztek a járás területén. Mindez csupán a »-háztól- házig« könyvárusítás eredménye. Mint megtudtuk, mezőgazdasági szakkönyvekből a könyvbolt is mintegy hatezer forint értéket árult. A legjobb eredményt Antal Györgyné tisza- kécskei, Petrovics András izsá- ki és Csúz Mária lakiteleki bizományosok érték el. i^VS<VVWWWWWWVVWWVVWWVVVM A szokás hatalma Me-g-yy-atázo-tt tavasz Nein tudtuk, hány órája járjuk már a várost. Számunkra megszűnt az idő, egy dolog létezett csak: a szerelmünk. Fiatalok voltunk, én huszonnégy, Ö, Rizácska tizenkilenc éves. Karonfogva róttuk Győr utcáit, mintha valami belső parancs ösztökélt volna bennünket, hogy menjünk, loholjunk, hadd lássa a világ önfeledt boldogságunkat. Menyasszonyom volt már a mandulaszemű leányka, szüleitől három hónapja kértem meg a kezét. Ott katonáskodtam az idő tájt a Rába parti városban, s hogy rá nemsokára Pestre helyeztek, hacsak tehettem, elutaztam hozzá. Januárban két hét laktanyafogsággal is sújtottak, mert egynapos késéssel tértem vissza tőle. Büszkén tűrtem a büntetést, mert szenvedhettem miatta; amióta megszerettem, úgy éreztem: nincs az az áldozat, amit ne volnék képes elviselni érte. Számomra mindent ö töltött be. Tele volt Vele a levegő; ha sütött a nap. Öt éreztem mosolyogni a világmindenségből, ha beborult, ...nem. mindig derűs volt az ég akkoriban ... Jártuk á várost, végigmentünk azon a keskeny utcán, amelyen az Erzsébet napi bál után. derengő hajnalon keringőzve kísértem haza; a hídról lemosolyogtunk a mélyben duzzadó folyóra, s boldogan lestük, hogy mossák eggyé tükörképünket a hullámok, le-lecsücsül- tünk egy-egy padra, amelyeken a csillagokkal annyiszor társalogtunk; — miénk volt a város, a mi szerelmünk szentelte meg. így hittük legalább is. Tavass volt már. 1944. március 19-e. A szigeti fákon kifeseltek a bimbók, erő duzzadt mindenben, bennünk is, ellenállhatatlan, legyőzhetetlennek tűnő. — Szeretsz? — kérdezték tőlem a mandulavágású szemek, — rajongva — vallották az enyéim, — ugye, sohasem hagyjuk el egymást? — nyílt szóra Rizácska ajka, — nincs az az erő, ami szétválaszthat minket — válaszoltam. Ű, csodálatos az első szerelem! Lenyűgöz, felemel, megbéklyóz, feloldoz, titkot rejt, felfed mindent, megbénít, szárnyakat ad, süketté tesz. s földöntúli muzsikát hallat veled... De hallga csak? Mi morzsolja szét a végletek zsongó harmóniáját? A leányka rám nézett, felhő suhant át tekintetén. s az enyémben ott silbakolt már a döbbenet. Fokról fokra terítette ránk fekete palástját a rideg valóság, s mire az egybe-morajló hangegyveleg irányába haladva a bécsi országúthoz értünk, már úgy éreztük magunkat, mint két kalitkába zárt madár. Tankok mentek halálos ko- noksággal a főváros felé, német tankok, csikorgó lánctalpaik alatt elhaló sóhajtással nyögött a föld. Néztük őket hangtalanul, de éreztem, Rizácska azért kapaszkodik még szorosabban a karomba, mert félt engem ..., a bátyja jutott eszébe, akit másfél éve kergettek a halálba, — a bátyám emlékképe rajzolódott elém, akinek esztendeje hozta holthírét a tábori posta... Nem tudtuk, hogyan távoztunk el onnan, csak azt. hogy a város már nem olyan, mint még órája is. Mintha a kibuggyanó rügyek felé hernyók másztak volna, undok férgek, hogy elpusztítsák a bimbózó életet. És a tankok, a hernyótalpasok késő estig morogva zabálták fel a csend foszlányait is. — Ne sírj, Rizácska. nekem nem történhet bajom — mondtam menyasszonyomnak, de éreztem, bizonytalan a hangom, s a búcsúcsókunkban benne van már a reménytelenség keserű íze. A szállodában — ahol éjszakára szobát béreltem magamnak — már úgy mentem az emeleti folyosón, mint aki temetőbe lépdel.f, a dáridózás* amit a városban letáborózó németek rendeztek a földszinti mulatóban, úgy bugyborékolt, majd egyre erősebben hőm- pölygött ; fel hozzám, akár a gátjaszakadt szenny csalom« mindent elöntő áradata. — Soldat! — nyerített rám egy SS-vitéz, akit anyaszült pucéron valamivel józanabb kél társa támogatott szobájából a mosdóba, mert végighányta magát. — Ez a kutya... miért nincs a fronton? — rikácsolta melletteih, — s én tehetetlenségemben arra sem voltam képes, hogy összeszorult öklömmel lesújtsak rá. Ahogy nem tudtam egész nap, hogy mi mozgatja lábam, nem tudtam most sem. hogy miképp tettem meg azt a néhány lépést a szobámig. Csak éreztem, meggyaláztak, aki órája a mesék királyfiával sem cseréltem volna, — s az ablakon keresztül ahogy néztem a hónapokon át tündéri várost, most csak azt láttam, hogy a házak megalázottan kushadnab meg az éj fekete leple alatt. Nem tudtam, hogy négy esztendeig leszek távol a fronton, s hadifogságban, ami alatt a kettőnk pompázó virága elhervad Rizácskában. s bennem is, — de éreztem, hogy a búcsúcsókunk, amit váltottunk, örökre szól. Sírtam,— S részeg németek dorbézolása szolgáltatta fájó érzésemhez a kísérő zenét Tarján István
