Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

1 oldal I960, március 18, péntek Cikkeink nyomán Új kölcsönző bolt nyílik A Petőfi Népe cikkei, vala­mint a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat bosszú tárgyalásai után, április 1-én a Budapesti Bel­ker. Kölcsönzőbolt a Gáspár András utca 6. szám alatt meg­nyitja az új kölcsönzőboltot. Köztudomású, hogy a volt Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat kölcsönző boltja nem rendelkezett elég háztartási géppel, s a javítást sem tudták biztosítani. A megyei kereske­delem szakosítása után a Bács- Kiskun megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat igazga­tója, Gergely Miklós, tárgyalá­sokat folytatott a Budapesti Belker. Kölcsönzőbolt vezetői­vel, melynek eredményeképpen a kecskeméti kölcsönzőboltot a belker. kölcsönző vette át. Az április elején nyíló üzletben az eddiginél nagyobb választék áll majd a kölcsönözni kívánók rendelkezésére. Mosógép, por­szívó-, padlókefélőgép, kerék­pár, varrógép mellett falfestő­hengert, fényképezőgépet, örök- vakut, gyermekkocsit és cse- csemőmérleget adnak kölcsön. Reméljük, az új kölcsönzőbolt­ra kevesebb panaszt hallunk. Ki az igazi jóbarát? cAaayjj, mire jé eqij. tízjiUéres kis bélyetj. A múlt év október 11-én tör­tént, hogy Baranyi István kis­kunfélegyházi 21 éves fiatalem­ber, a Dózsa Tsz egyik tagja, barátaival Alpárra utazott egy szüreti bálra. Baranyi Istvánt a három jó­barát az állomásnál berugatta és otthagyta, kinevetve, hogy nem bírja velük a verseny- ivást. Az elhagyott ifjú ember, amikor magához tért, jegyet váltott a Félegyháza felé in­duló vonatra és haza akart utazni. Borsihalomnál nem vár­ta meg, hogy a vonat teljesen megálljon, le akart lépni a mozgó vonatról, de a kerekek alá került. A vonat levágta a szerencsétlen fiatalember mind­két lábát. A mentők beszállí­tották a félegyházi kórházba. Baranyi azóta is a kórház lakója, ott látogattuk meg va­sárnap délelőtt. A sebészet folyosóján beszél­gettek éppen. A szimpatikus, szőke, jóképű fiatalember részletesen elmon­dotta a borzalmas történetet, el­mondta azt is, hogy özvegy édesanyja és négy kisebb: 4, § | A pragraÍusok kÖ2öt| | § | Mikor szüneteltetik a családi pótlék folyósítását Tavaly szeptember 1-én lépett életbe a munkaügyi miniszter 10/1959. számú rendelete a csa­ládi pótlékról szóló kormány- rendelet végrehajtásáról. A csa­ládi pótlók megszűnésének kö­rülményeit tisztázó 9. paragra­fust azonban több munkáltató nem értette meg, sőt vannak munkavállalók is, akik a ren­delet ismeretének hiányában megrövidítve érzik magukat. A további félreértések elkerülése végett ismertetjük a rendelet idevonatkozó részének lényegét. A dolgozónak — az egyéb feltételek fennállása esetén — arra a naptári hónapra jár csa­ládi pótlék, amelyben munka- viszonya alapján legalább 18 napon át munkát végzett és munkaszerződése szerinti mun­kaideje a havi 96 órát eléri, vagy meghaladja. A 18 munkanapiba be kell számítani azokat a munkanapo­kat is: amelyekre a dolgozó munka­teljesítés nélkül is bért kapott; táppénzt —i vagy terhességi, gyermekágyi segélyt kapott; ha keresőképtelen, folyamatos mun­kaviszony fennállása esetén táp­pénz illette volna meg; a mun­kaviszonyban álló dolgozó nőt előzetes biztosítási idő igazolása esetén terhességi, gyermekágyi segély illette volna meg; a mun­kaviszonyban álló dolgozó a be­tegségi biztosítás terhére kór­házi (gyógyintézeti) ápolásban részesült; a dolgozó nő a Munka Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezése alapján engedélye­zett szülési szabadságát töltötte, vagy gyermekének szoptatása, illetve beteg gyermekének ott­honi ápolása címén engedélye­zett fizetés nélküli szabadságot töltött; a dolgozó aratási és cséplési munka végzésére enge­délyezett fizetés nélküli szabad­ságot töltött; 30 napnál nem hosszabb fizetés nélküli szabad­ságot töltött; a munkásállomány­ba tartozó, időpótlékban része­sülj dolgozó kényszerszabadság ideje alatt munkaviszonyban töltött. Felhívjuk a munkáltatók fi­gyelmét az alábbiakra: Ha a dolgozó valamelyik hó­napban a családi pótlékra jogo­sultsághoz szükséges 18 napot nem dolgozta le, illetőleg beszá­mítással nem szerezte meg, az a munkáltató, amely a családi pótlékot nem maga állapítja meg és folyósítja, köteles ezt a tényt a tárgyhónapot követő hó nyolc napjáig igénylejárás- nyomtatványon jelenteni. — A nyomtatvány hátlapjára a mun­kaviszony megszűnésének rova­tába fel kell tüntetni, hogy a 18 munkanap miatt mely hó­napra nem jogosult a dolgozó családi pótlékra. Amennyiben a dolgozó ismét igényjogosult lesz, mert 18 na­pon át munkát végzett, ezt a körülményt ugyancsak igénybe­jelentési nyomtatványon köteles a munkáltató bejelenteni a tárgyhónapot követő hó 8. nap­jáig az SZTK-ban. 8, II és 14 éves testvére van, hogy ő volt a családfenntartó. Hét évig volt tagja a Dózsa Tsz-nek, s barátai nem tudták elcsalni onnan a jól fizető bu­dapesti munkahelyekre sem. Elmondta, hogy most újabb fordulat állott be életében: már­cius 11-én 25 000 forintot utalt ki neki az Állami Biztosító, an­nak a 10 filléres bélyegnek el­lenében, amit a jegyváltásnál a vasúti jegyére ragasztottak. Most már látja és tudja, hogy ki az igazi jóbarát, ki nem ja cserben, ha bajba jut. /L lábnélküli ifjú most már bizakodva néz a jövőbe. A ka­pott pénz átsegíti a kis családot a nehéz helyzeten. Bízik a tár­sadalom segítségében, hogy ha kikerül a kórházból, juttatnak majd neki egy megfelelő állást, ahol láb nélkül is teljes értékű munkát tud végezni. Az orvosok megmentették az életét, a biztosító a legnagyobb szükségben sietett segítségére, s reméli, hogy a szocializmust építő társadalom ezután sem hagyja cserben. Titkos vágya egy jó műláb, addig pedig toló­kocsi, amit talán a Vöröskereszt tudna neki biztosítani. Hiszen volt már ilyesmire példa. Tóth Miklós Lenyelhető miniatűr rádiók Különböző amerikai kórházakban a diagnózis megállapításához ered­ményesen alkalmaznak könnyen le­nyelhető miniatűr rádiókat. A gu­mival bevont tok átmérője alig két centiméter. A benne levő szerkezet regisztrálja a nyomáskülönbséget az emésztőszervek különböző részei­ben, s továbbítja az adatokat. SIKERES VOLT a „háztól—házig" könyvárusítás Amint beszámoltunk arról ol­vasóinknak, a földművesszövet­kezeti könyvkereskedelem az el­múlt hónapban mezőgazdasági könyvhónapot rendezett. A kecs­keméti járásban most összegez­ték annak eredményeit, s az er­ről szóló jelentésből egy-két megszívlelendő tényre hívjuk fel a figyelmet. A Szövetkezetek Kecskeméti Járási Központja szerint »háztól- házig« könyvárusítást hét köz­ségben rendeztek, s az elért könyvforgalom értéke — három község kivételével — közel hét­ezer forintra tehető. Több ter­melőszövetkezetben, így a ke­rekegyházi Dózsában is rendez­tek árusítással egybekötött ki­Csavargólányt fogtak el Többszörösen büntetett elő­életű, húszéves leányt tartózta­tott le a közelmúltban a rend­őrség. Dósa Máriát, akit 1958- tól kezdve lopásért, sikkasztá­sért és egyéb bűntettek elkö­vetéséért három esetben ítéltek el összesen 14 hónapi börtönre. Utolsó börtönbüntetéséből 1959. december 18-án szabadult, majd kecskeméti csavargása közben felkereste Gerdán Györgynét, akinek télikabátját ellopta és azt eladta. Hasonló körülmények között lopott el január 28-án a Dam­janich utca 40. szám alól egy pár cipőt, sötétkék színű szok­nyát is. A csavargó lány rövi­desen a bíróság elé kerül. A szarihi ciierazenehar is szerepei a kulturális szemlén A félegyházi járás valameny- nyi községében nagy az érdek­lődés a felszabadulási kulturális szemle iránt. A tavalyihoz ké­pest nagy eredmény, hogy min­den KISZ-szervezet beküldte je­lentkezését és erősen készülődik a bemutatóra. A helyi bemuta­tartják, hogy a felszabadulási ünnep fényét a falusi színjátszó csoportok, táncosok, énekesek nívós műsora is emelje. Az ünnepi bemutatónak egyik érdekessége lesz a szanki mű­velődési ház 14 tagú cilerazene- karának műsora. állítást, amelyeken a tsz-tagság maga válogathatta Id a számá­ra fontos könyveket. Mini érte­sültünk, mezőgazdasági szakán­kétól Izsákon és Tiszakécskén rendeztek a járás területén. Mindez csupán a »-háztól- házig« könyvárusítás eredmé­nye. Mint megtudtuk, mezőgaz­dasági szakkönyvekből a könyv­bolt is mintegy hatezer forint értéket árult. A legjobb ered­ményt Antal Györgyné tisza- kécskei, Petrovics András izsá- ki és Csúz Mária lakiteleki bi­zományosok érték el. i^VS<VVWWWWWWVVWWVVWWVVVM A szokás hatalma Me-g-yy-atázo-tt tavasz Nein tudtuk, hány órája járjuk már a várost. Számunk­ra megszűnt az idő, egy dolog létezett csak: a szerelmünk. Fiatalok voltunk, én huszon­négy, Ö, Rizácska tizenkilenc éves. Karonfogva róttuk Győr utcáit, mintha valami belső pa­rancs ösztökélt volna bennün­ket, hogy menjünk, loholjunk, hadd lássa a világ önfeledt boldogságunkat. Menyasszonyom volt már a mandulaszemű leányka, szülei­től három hónapja kértem meg a kezét. Ott katonáskodtam az idő tájt a Rába parti városban, s hogy rá nemsokára Pestre helyeztek, hacsak tehettem, el­utaztam hozzá. Januárban két hét laktanyafogsággal is sújtot­tak, mert egynapos késéssel tértem vissza tőle. Büszkén tűrtem a büntetést, mert szen­vedhettem miatta; amióta meg­szerettem, úgy éreztem: nincs az az áldozat, amit ne volnék képes elviselni érte. Számomra mindent ö töltött be. Tele volt Vele a levegő; ha sütött a nap. Öt éreztem mosolyogni a világmindenség­ből, ha beborult, ...nem. min­dig derűs volt az ég akkori­ban ... Jártuk á várost, végigmen­tünk azon a keskeny utcán, amelyen az Erzsébet napi bál után. derengő hajnalon kerin­gőzve kísértem haza; a hídról lemosolyogtunk a mélyben duz­zadó folyóra, s boldogan lestük, hogy mossák eggyé tükörké­pünket a hullámok, le-lecsücsül- tünk egy-egy padra, amelyeken a csillagokkal annyiszor társa­logtunk; — miénk volt a város, a mi szerelmünk szentelte meg. így hittük legalább is. Tavass volt már. 1944. március 19-e. A szigeti fákon kifeseltek a bimbók, erő duzzadt minden­ben, bennünk is, ellenállhatat­lan, legyőzhetetlennek tűnő. — Szeretsz? — kérdezték tőlem a mandulavágású sze­mek, — rajongva — vallot­ták az enyéim, — ugye, soha­sem hagyjuk el egymást? — nyílt szóra Rizácska ajka, — nincs az az erő, ami szét­választhat minket — válaszol­tam. Ű, csodálatos az első szere­lem! Lenyűgöz, felemel, meg­béklyóz, feloldoz, titkot rejt, felfed mindent, megbénít, szár­nyakat ad, süketté tesz. s föl­döntúli muzsikát hallat veled... De hallga csak? Mi morzsolja szét a végletek zsongó harmó­niáját? A leányka rám nézett, felhő suhant át tekintetén. s az enyémben ott silbakolt már a döbbenet. Fokról fokra terítette ránk fekete palástját a rideg való­ság, s mire az egybe-morajló hangegyveleg irányába haladva a bécsi országúthoz értünk, már úgy éreztük magunkat, mint két kalitkába zárt madár. Tankok mentek halálos ko- noksággal a főváros felé, né­met tankok, csikorgó lánctal­paik alatt elhaló sóhajtással nyögött a föld. Néztük őket hangtalanul, de éreztem, Rizácska azért ka­paszkodik még szorosabban a karomba, mert félt engem ..., a bátyja jutott eszébe, akit másfél éve kergettek a halálba, — a bátyám emlékképe rajzo­lódott elém, akinek esztendeje hozta holthírét a tábori posta... Nem tudtuk, hogyan távoz­tunk el onnan, csak azt. hogy a város már nem olyan, mint még órája is. Mintha a kibuggya­nó rügyek felé hernyók mász­tak volna, undok férgek, hogy elpusztítsák a bimbózó életet. És a tankok, a hernyó­talpasok késő estig morogva zabálták fel a csend foszlá­nyait is. — Ne sírj, Rizácska. nekem nem történhet bajom — mond­tam menyasszonyomnak, de éreztem, bizonytalan a hangom, s a búcsúcsókunkban benne van már a reménytelenség keserű íze. A szállodában — ahol éjsza­kára szobát béreltem magam­nak — már úgy mentem az emeleti folyosón, mint aki te­metőbe lépdel.f, a dáridózás* amit a városban letáborózó né­metek rendeztek a földszinti mulatóban, úgy bugyborékolt, majd egyre erősebben hőm- pölygött ; fel hozzám, akár a gátjaszakadt szenny csalom« mindent elöntő áradata. — Soldat! — nyerített rám egy SS-vitéz, akit anyaszült pucéron valamivel józanabb kél társa támogatott szobájából a mosdóba, mert végighányta ma­gát. — Ez a kutya... miért nincs a fronton? — rikácsolta melletteih, — s én tehetetlen­ségemben arra sem voltam ké­pes, hogy összeszorult öklömmel lesújtsak rá. Ahogy nem tudtam egész nap, hogy mi mozgatja lábam, nem tudtam most sem. hogy miképp tettem meg azt a né­hány lépést a szobámig. Csak éreztem, meggyaláztak, aki órája a mesék királyfiával sem cseréltem volna, — s az abla­kon keresztül ahogy néztem a hónapokon át tündéri várost, most csak azt láttam, hogy a házak megalázottan kushadnab meg az éj fekete leple alatt. Nem tudtam, hogy négy esz­tendeig leszek távol a fronton, s hadifogságban, ami alatt a kettőnk pompázó virága elher­vad Rizácskában. s bennem is, — de éreztem, hogy a búcsú­csókunk, amit váltottunk, örökre szól. Sírtam,— S részeg néme­tek dorbézolása szolgáltatta fájó érzésemhez a kísérő zenét Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents