Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-10 / 59. szám

A. oldal I960. március il>, csütörtök „ezt a földel4 címmel rendkívül hasznos, fi­gyelemre méltó munka látott napvilágot a Forradalmi Nyom­olvasók Megyei parancsnoksága kezdeményezé^épié^.^ módszer­tani útmutató’ njÉgyénk fiatal kutatóinak, elál&őS&'an a forra­dalmi nyomoMB^sban részvevő úttörőknek kivan útmutatással szolgálni. A kiadvány összeállítói: Fekete Dezső és Bárdos Ferenc, a parancsnokság tagjai nagy szolgálatot tettek az ügynek ez­zel a munkájukkal, hiszen száz- és száz lelkes, fiatal nyomolva­sónak adtak segítséget vele, módszert a további kutatásaik­hoz. Nagyon szép az a rövid be­vezető, amellyel a fiatalok ér­deklődését akarták felcsigázni: színesen, ^érdekesen hívják fel’ a figyelmet a nép, a haza, a táj emlékeinek felkutatására, dicső múltunk megismerésére. Sorra veszik mindazokat a te­rületeket, ahol kutatni lehet, és rés kölesen felsorolják azt is, amit gyűjteni célszerű és feltét­lenül szükséges. Így a legrégibb történelmi emlékek mellett a nagyobb történelmi események emlékét, a tatárjárást, a török­világot, a szabadságharc helyi emlékeit, valamint a régi nép­élet száz más ágát, oldalát is. Kitér az útmutató arra is, mi­lyen fontos a Tanácsköztársa­ság helyi emlékeinek felkuta­tása, valamint a felszabadulás utáni magyar élet sokféle té­nyét, emlékét, dokumentumát összegyűjteni. így többek között az 1956-os ellenforradalom he­lyi vonatkozásait is kinyomozni, Az Útmutató második ré­szében arról van szó, hogyan kell gyűjteni, ezt a szerteágazó, nagy erőfeszítést kívánó mun­kát hogyan kell elvégezni, me­lyek azoic a kialakult, jó mód­szerek, amelyek segítségével könnyebb végezni a munkát. Csak dicsérni lehet az összeál­lítókat azért az ötletért, amiért a bácsalmási »Viharmadár« őrs naplójából közzétették azokat a részleteket, amelyekből kitűnik, milyen szép és követendő fel­adat elvégzését vállalták ma­gukra azzal, hogy feldolgozzák a Bácsalmási Állami Gazdaság történetét. Hiányoljuk azonban, hogy az »írott fonások« cím alatt fel­sorolt kiadványok közül több olyan hiányzik, amire érdemes lett volna felhívni a figyelmet. Csak néhányat említünk meg itt: A Kiskunság című irodalmi folyóirat tizenhárom megjelent számában számtalan olyan cikk, tanulmány jelent meg, melyet hasznosan forgathatnak a fiatal kutatók. A Bács megyei füzetele és a Bács-Kiskun megyei Kis­könyvtár megjelent kötetei is hasznosak lehetnek. Azután a Petőfi Népe több olyan rovata tarthat számot érdeklődésre, mely az elmúlt évek alatt nap­világot látott: a Joós Ferences mások által írt »Kecskeméti séták«, a járási rovatok, a föld­művesszövetkezeti oldalak, és így tovább. Ugyanígy felhasználható a már elkészült, vagy készülőben levő monográfiák (néprajzi, helytörténeti) jelentős része is: a Karsay Ferenc rémi, jános­halmi gyűjtése, a solti, izsálci keceli, kalocsai, bajai, kiskun- halasi, kecskeméti és más hely- történetek. Vető György Kecc len Janó Ákos és Nagy Czirok László Kiskunhalason, Szabi Lajos Izsákon, Joós F., Helta Nándor, dr. Szabó Kálmán s má­sok Kecskeméten, Bárdos Fe­renc, Báldy Flóra Baján, Iste­nes József Kiskőrösön, Timár Kálmán Kalocsán annyi szép és értékes adatot, írásos és tár­gyi emléket gyűjtött össze, amit fel nem használni szinte bűn: benne. A fentieken kívül célszerű a régebbi és a mai levetezésejsgV hivatalos és magánleveleket összegyűjteni és felhasználni, számtalan jelét mutatják ezek is a mindenkori életnek. És végül egy megjegyzést: a szerzők szép és dicséretet ér­demlő munkája méltán megér­demelte volna, hogy lényegesen szebb kivitelben kerüljön az ér­deklődök kezébe. A komoly, hasznos, szép tartalom itt egy­általán nincs összhangban a szegényes, igénytelen formával. Ennél igazán többet érdemeltek volna lelkes, odaadó munkáju­kért a szerzők, de még inkább többet érdemelt volna maga az ügy, amit ez a kiadvány képvi­sel! Javasolnánk, hogy egy rövidke átdolgozás után adják ki újra az Útmutatót az ille­tékesek most már nyomdai elő­állításban, megfelelő címlappal és utána lássák el vele a me­gye egész felnőtt és fiatal ku­tatóit: a jó eredmény bizonyára nem fog elmaradni. Varga Mihály Vendégek az Északi-sarkról Ritka vándormadarak a Duna—Tísza-kőzi rétvilágban Madárvohulás idején egyet­len, hatalmas országút az ég végtelenje, ahol az Északi-sark­vidék és Afrika trópusi tájai képezik a sok ezer kilométeres távlatok végállomásait. Ezt az óriási utat természetesen szám­talan megszakítással, néha he­tekig tartó pihenők közbeikta­tásával teszik meg a költöző madarak. E pihenőhelyek első­sorban olyan vidékeken létesül­nek, ahol a kultúra még nem okozott az ősi tájban mélyre­ható változásokat s így a Duna—Tisza közének rét- ségei, sósvizű sziki tavai is valóságos vendégfogadó sze­repet játszanak az őszi—tavaszi madárvonulá­sok idején. A most ébredező tavasz ven- dégimadarai ez idő szerint zöm­mel még valahol a Földközi­tenger partvidékén időznek, ró­luk meg nem beszélhetünk. De emlékezzünk meg arról a né­§ | A pämg^u^ok^között^ | § Mennyit dolgozhatnak a fiatalkorúak? A Petőfi Népe a Kiskunfél­egyházi Bányászati Berendezé­sek Gyárában tartott olvasó- ankétján a fiatalok megkérdez­ték, hogy miért alacsonyabb a bérük, mint a hasonló munka­területen dolgozó felnőtt mun­kavállalóké, s miért nem dol­gozhatnak napi nyolc órát? A fiatalkorúak naponkénti le­dolgozható óraszámai es havi keresetét a Munkaügyi Mi­niszter 12/1959. sz rendelete szabályozza. Azok a fiatalok, akik 16. életévüket még nem töltötték be, napi négy órát dolgozhatnak, s keresetük nem haladhatja meg a 300—400 fo­rintot. A 18. életévükig munka­idejük napi hat óra, havi ke­resetük pedig 400—500 forint lehet. Uj mezőgazdasági szakkönyvek Erdélyi Tibor—Tengerül János: PERMETEZÉS, POROZÁS A könyv a vegyszeres kémiai növényvédelem rövid, de alapos összefoglalója. Részletesen is­merteti a gyakorlati szakembe­rek részére a permetezéshez és porozáshoz szükséges tudnivaló­kat, az erőművi, biológiai és főleg vegyszeres védekezést a gyümölcsösben, szőlőben, szán­tóföldön és konyhakeltben. Is­merteti az egyes növényi, állati kártevőket, az ellenük való vé­dekezés idejét és módiát, kü­lönböző permetező-, porozósze­reket, csalétkeket, valamint a növényvédelmi gépeket. C sillog a magasban a re­pülőgép ezüstös szárnya. A hatalmas gépmadár a levegő azúrkék pályáját hasítja, s uta­sai a világbéke megteremté­sének gondolatával szívükben haladnak át a külföldi orszá­gok gyorsan tovatűnő határain. Géza mindennap kezébe ve­szi az újságot, s figyelmesen olvassa a sorokat. Még az apró betűket is tüzetesen átböngészi, nehogy kimaradjon belőle akár egy szó is. Az ellenforradalom óta mintha kicserélték volna. Érdeklik a társadalmi élet­ben végbement változások. Visszanyerte önbizalmát, s a kommunisták segítségével már nem érzi magát senkinél sem alacsonyabb rendű embernek. Oly jó tudni és érezni, hogy ő is egyenrangú tagja rendsze­lünknek, mint még rajta kívül sokan mások. Vallja, hogy egy nagy történelmi kor kibontako­zásának, virágzásának lerebé- lyesedését éljük, s a jó szándékú, békéért küzdő politikusok és diplomaták fáradozásának fel­legeket oszlató eredménye lel­kesítő erőként hull a bizakodó lelkek televényére. Szerény, csendes ember a Géza. Nem szereli a hangosko- dókat, a handabundázókat. Mindent megíoQjtoJ, uieökltl Szakálsy Gyula—Fenyves Pál: A TÉLI ALMA TERMESZTÉSE Üzemi télialma-termesztésünk nagy ütemben fejlődik, de a házi és a háztáji almatermesz­tés sem veszít jelentőségéből. A könyv nemcsak a nagyüzemek és kutatóintézetek szakemberei­hez, hanem minden almater­mesztőhöz szól. Természetesen a télialmának elsősorban mint nagyüzemi gyümölcsnek van jelentősége. A nagyüzemi tele­pítés, növényvédelem, munka- szervezés, gyümölcsszedés, osz­tályozás, tárolás fejezeteiben megtaláljuk a legkorszerűbb gyakorlati módszereket. hány, eseményszámba menő rit­kaságról, amelyeket a Duna— Tisza közén tevékenykedő ma­dártani munkaközösség kutatói megfigyeltek vagy begyűjtötték az elmúlt ősz és a tél során A felsorolást egy gyönyörű, rókavörös színű, fehérfarkú madárral, a pusztai sasölyvvel kezdhetjük. Illetősége Kisázsia, a kirgiz sztyeppék, Dél-Olaszország és Nyugat-Mongólia. Az utóbbi években nyár végén, kora ősszel egyre több alkalom­mal észleljük ezt a távoli ma­darat. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy a szovjet me­zőgazdaság évről évre több mil­lió hektár szűz sztyeppeterüle­ten végez vegyszeres rovar, és kisemlős irtást. így a pusztai ragadozó madarak már nem találnak elegendő táplálékot s élelemkereső kóborlásaik során úgy látszik, nem vetik meg a magyar ürgepecsenyét. Ugyancsak keleti madár volt K u nszentmi klós környékén két turkesztám, vagy a Kaspi-ten- ger környéki síkságról idetévedt feketeszárnyú székicsér. A Ti­sza menti füzesek pedig egy trópusi, afrikai madárfajt, a piroscsőrű, pirőslábú, fehér- sárgaruhás pásztorgémet láttak vendégül közel két hónapon át. A fülöpszállási Kelemen­tavon skandináv tengerpar­tokról származó csigaforga­tók, kóforgatók, fenyérfutók vonultak át az elmúlt év szeptemberében. Ugyanekkor Ágasegyháza kör­nyékéről egy sarki partfutót küldtek be a Mudártani Intézet­nek. Kunszentmiklós és Ürbő- puszla határán szirti sast figyel­lek meg. Érdekes, hogy ez a madárfaj valamikor régen első­sorban a szabad, nyilt síkságok madara volt, csak a kultúra, előretörése szorította ki ősi élő­helyéről s kényszerítette a meg­közelíthetetlen havasi bércek háborítatlanságába ezt a gyö­nyörű, hatalmas ragadozó ma­darat. Az észaiki tájaikon tomboló sarltí tél elől szintén érdekes* nem mindennapi nnadárve'odé­Az idei télen igen sok hósár-, mány látogatott el az Északi- sark vidékéről a kiskunsági pusztákra. gok húzódtak le a solti, kun­szeri tmiklósi szikes rétekre. Hósármányok, havasi füles­pacsirták és sárgacsörü ken­derikék csapatai teleltek át itt, várva, hogy a tavasz közeled­tével ismét visszatérhessenek sarkvidéki j hazájuk törpenyíres- tundrás, zord világába. A ritka északi vendégekből múzeumi célra lőfegyverrel és hálóval több példányt sikerült begyűj­teni. Sterbetz István mezőgazdasági mérnök IVVWVVVVVVVVWVVWVVVVVVVVVV Tavassvárás magában, s csak azután nyil­vánítja véleményét. Az üzem­ben is ezért szeretik. Marógé­pén ezred milliméter pontos­sággal dolgozik, s napközben alig hallják a hangját. M űvezetője több ízben ész­revette, hogy Géza ar­cán gondfelhők gomolyognak. Nem akarta megszólítani, mi bántja, de sejtette, hogy vala­mi nincs rendjén nála. Nem s'zeret beleavatkozni senkinek sem a magánéletébe, úgy gon­dolta, hadd húzza mindenki a maga terhét. Tudta, hogy hely­telen ez a felfogás, de Gézával sohasem tudott erélyes lenni. Megbízható, jó munkás, miért szomorítsa kérdezősködésével? Hátha régi sebeket szakítana fel szívében? Egyszer aztán a művezető sem bírta tovább. Odalépett Gézához, s megkérdezte: — Miért vagy olyan le­hangolt, Lengyel elvtárs? Géza meglepődött. Kénysze­redett mosollyal akarta elodáz­ni a választ, de nem sikerült, mert a művezető határozót lan, kérdően nézeti, a szemébe. — Gyűlölöm a háborút! Még sokáig szeretnék békében dol­gozni! — mondta, s kitekintett az ablakon. Az utcán vidám, nevetgélő emberek siettek. Mindegyik szorongatott valami kis csomagot a kezében, arcu­kat pirosra festette a márciusi szél. Nem beszéltek tovább) A mű­vezető ismerte jól Géza családi körülményeit. Harminckilenc éves. Nemrégen nősült, s most született első gyermeke. Imádja a feleségét és kisfiát, s óvja, félti őket még a langyos szellő­től is. Embert, boldog embert akar nevelni a kislegényből. Ahhoz pedig béke kell. F iatal legény volt még Géza, amikor SAS be­hívóval a frontra parancsolták, ömlött a vér körülötte, s leg­jobb barátainak csak végső kí­vánságait tolmácsolhatta gyá­szoló szüleiknek. Elég volt a vérontásból, a bombák gyilkos robbanásából! A lengyelgyurik- nak játszóterekre, virágos par­kokra, napfényes otthonokra és szülői szcretetre van szüksé­gük. Géza is erre vágyik, kis családjával cijyüU, Munkája befejeztével a város főutcáján ballagott végig. Ma­gába mélyedten rótta az utat. Zúgtak a harangok, tülköltek az autók, berregtek a motor- kerékpárok, komótosan trappolt a konflisló, s csodálatos nyu­galom szállt a leikébe. Az élet lüktető muzsikája szárnyalt kö­rülötte. Ez a hétköznapok ro­hanásából származó zene máé nélkülözhetetlen életéből. A virágüzlet kirakata előtt megállt. Nézegette a lila ibolyá­kat. Kért egy csokrot, s fehér selyempapírba osomagoltatta. Otthon vázába tette, s várta a feleségét. Megcirógatta az üda leveleket, s lelki szemeivel lát­ta, amint a TU—104-es gép­óriás Indonéziából más orszá­gok felé repül, s utasai a békét és családjukat szerető dolgo­zók követelését tolmácsoljál^ ahol a fegyverek ütőeréről a tőke még most sem vette le pusztítani akaró kezét. G éza csak most érezte iga­zán, hogy a békés, virá­gos otthonok nyugalma meny­nyire elválaszthatatlan a vilá­got körbeutazó óriás gépmadáí utasainak küldetésével: az em­beriség tavaszvárásánuk gon­dolatával. Bicliczfey. Sándor Deodidmi tit a DCatoua Jézitf, CjÄuuiámuubua A Katona József Gimnázium irodalmi színpada vasárnap, március 13-án este fél hat órai kezdettel immár a negyedik irodalmi estjét rendezi meg az iskola dísztermében. Az iskola irodalmi színpadának lelkes előadó gárdája ez alkalommal »Hazádnak rendületlenül« címmel Batsányi, Vörös-1 marty, Petőfi, Tompa, Tóth Árpád, József Attila, Ady, Maja- kovszkij és Szlmonovverseit tolmácsolja. Ezen kívül két jelenet is szerepel a műsoron a Bánk bán-ból és a Kőszívű ember fiai-i ból. Az előadás szereplői között ott lesznek Zana Dezső veze­tésével a budapesti Rózsahegyi Kálmán színészképző stúdió tagjai, Zemplényi Zoltán színművész és az iskola helyi szai valói: Csupor György, Szappanos Mária ét Záhonyi Ákos. {

Next

/
Thumbnails
Contents