Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-05 / 55. szám

1960. március 5, szombat Rövidesen elkészül a Kecskeméti Vízmű vastalanító berendezése Válasz a Dózsa György útiak panaszára .A MAGYAI? SZOCIALISTA MUNKA'SPÄPT BACS-KISKUN MEGYEI LAPJA (tUrtO'ít'C’t’&S'l* dty S&lif’O’fl’t SßfoCl&CfoClic? A TEB döntéseiből Pimaszával elkésett Kellner János agronómus nemrégiben 761 forintos bérkö­veteléssel fordult a Bajai Me­zőgazdasági Technikum tangaz­daságához, mert 1959. szeptem­ber 17-től november 27-ig tartó munkaviszonya alatt 3 forintos órabért fizettek neki, de sze­rinte 5 forintos óránkénti munkabér illeti meg. Ügye má­sodfokon került a Területi Egyeztető Bizottság elé, s a TEB az alábbi indokkal utasí- tota el fellebbezését: »...a dol­gozó, amikor 1959. októberében megkapta az első munkabért, a munkabér kifizetésétől szá­mított 60 napon belül jogosult lett volna bérkövetelési pana­szának benyújtására.« Kellner János viszont csak I960 januárjában fordult ké­résével a vállalati egyeztető bizottsághoz, s ezzel önhibájá­ból elmulasztotta a Munka Törvénykönyvben a fellebbezé­sekre biztosított határidőt. Szabó István elégtételt kapott December 31-i hatállyal he­lyezték át a Bács-Kiskun me­gyei Vegyesipari Vállalattól Z. Szabó Istvánt a Faipari Vál­lalathoz. Aznap kezébe nyom­ták a munkakönyvét — már maga ez is törvénysértő —, s Z. Szabó István nyomban je­lentkezett új munkahelyén. Régi vállalata folyósította a 15 napi felmondási időre járó munkabérét, munkaviszonyának megszüntetését azonban írásban nem közölték vele. Z. Szabó Istvánt új munkahelyén vi­szont nem voltak hajlandók munkába állítani és a két vál­lalat között megkezdődtek a viták az áthelyezésről. Egyi­kük akarta adni, a másik nem akarta átvenni, — s közben a dolgozó, munkakönyvvel zsebé­ben, szaladgált fűhöz-fához, míg végül a VEB kötelezte január 27-én a Faipari Válla­latot Z. Szabó István munká­ba állítására. Ezzel azonban nem intéző­dött el a dolog, hiszen a be­tanított munkás a két vállalat vitájának idején — január 16- tól január 26-ig — munkabért egyik vállalattól sem kapott. A dolgozó követelésével a TEB- hez fordult, amely helyt adott fellebbezésének és kötelezte a Bács-Kiskun megyei Vegyes­ipari Vállalatot, hogy módo­sítsa a munkakönyvi bejegy­zést december 31-ről január 27-re, valamint fizesse ki a január 16-tól 26-ig terjedő időre járó munkabért, mert a két vállalat közötti vita következ­tében a dolgozó saját hibáján kívül tíznapos munkabérki­esést szenvedett; Az áthelyezés hatálytalanítva A Kecskeméti Víz- és Csa­tornamű Építő és Szolgáltató Vállalat január 3-i hatállyal egyik jogutód yállalatához Kis­kunhalasra helyezte Kulai Jó­zsef kecskeméti dolgozóját. A VEB helybenhagyó határozata ellen a dolgozó nevében a Szakszervezetek Megyei Tanácsa fellebbezett a Területi Egyez­tető Bizottsághoz, s indoklá­sában hivatkozik arra, hogy táppénzes idő alatt törvénysér­tőnek tartja az áthelyezést, amelyet különben sem tud el­fogadni a dolgozó, mert súlyos agyműtéten esett keresztül és azóta táppénzes állományban van. A beteg embert családi körülményei Kecskeméthez kötik: itt van háza és három gyermek eltartásáról kell gon­doskodnia. Előreláthatóan hosz- szabb ideig lesz még táppénzes állományban és a beteg ember­nek nehéz lenne átjárni Kis­kunhalasra, még az SZTK- ügyek intézésére is. A TEB hatálytalanította az áthelyezési határozatot és így Kulai József továbbra is Kecs­keméten maradhat. A törvény szerint jár Sólyom Sándort még az el­múlt év szeptemberében ki­kérés alapján helyezték át az É. M. 31-es számú Mélyépítő Vállalathoz Félegyházára. Só­lyom Sándor később kérte a vállalattól a különélési díj ki­utalását. Elutasították kérését. A Területi Egyeztető Bizottság másodfokon helyt adott Sólyom Sándor műszaki előadó pana­szának és kötelezte a Mély­építő Vállalatot a különélési díj kifizetésére. Megállapította a TEB, hogy a dolgozó jelen­legi munkahelyének kikérő le­vele alapján került áthelye­zéssel új munkahelyére, s mi­vel a vállalat műszaki dolgozói­nak létszámemelése elsődleges népgazdasági érdek, a dolgozót a különélési díj megilleti. Szóban helyeselt, írásban nem Elek József 1959. szeptem­berében került a Bajai Köz­séggazdálkodási Vállalathoz, mint zetoros. Annak idején a vállalat ígéretet tett neki, hogy mivel szakképzettsége a teher- és személygépkocsi vezetés, majd gépkocsira helyezik át. A gépkocsit azonban nem kap­ták meg, s Elek József az 1959-es év végén kérte a vál­lalat igazgatóját: engedjék el hozzájárulással, mert maga­sabb bérrel járó munkakör­ben tudna elhelyezkedni, s ez nagyban megkönnyítené hat­tagú családjának eltartását. A vállalat igazgatója szóbelileg beleegyezett munkaviszonyá­nak megszüntetésébe, de ki­kötötte, hogy keressen maga helyett másik gépkocsivezetőt. Elek József ezt is megtette, s amikor jelentkezett a munka­könyvéért, a vállalat azt csak önkényes kilépéssel adta ki. A Területi Egyeztető Bizott­ság határozatot hozott a mun­kakönyv bejegyzés hozzájáru­lással történő módosítására, mert megállapította, hogy a dolgozó munkabére az új mun­kahelyén 300 forinttal több, ami nagy előnyt jelent a hat­tagú család eltartásánál. A TEB indoklásában megjegyzi azt is, hogy helyettes beállí­tásáról a dolgozónak nem kö­telessége gondoskodni. (inárkus) Levelet kaptunk a Dózsa György út 25/a. számú ház la­kóitól, amelyben elpanaszolták, hogy lakásaikban levő vízcsa­pokból igen gyakran rozsdás, olajos, bűzös víz folyik. Ez a víz nemcsak gusztustalan és él­vezhetetlen, hanem valószínű­leg egészségtelen is. Ez ideig azt remélték a Dó­zsa György úti ház lakói, hogy ez csak átmeneti jelenség. Egy éve költöztek oda, azóta azon­ban a helyzet semmit sem változott. Az ügyben felkerestük a Kecskeméti Víz- és Csatornamű Fürdő Vállalat vezetőit. El­mondták, hogy most kezdik újra a hálózati szakaszok öblí­tését, amit a télen nem foly­tathattak, mert a fagy szétre- pesztette volna a csöveket. A vastagabb főcsőhálózatban gyor­sabb a víz áramlása, ez az oka annak, hogy ritkábban folyik rozsdás víz a főhálózat mentén épült házak vízvezetékeiből; Többek között a Dózsa György úti házakba is a mellékágaza- tok szállítják a vizet, s ezért ea®? a részen sűrűbben kell öblíteni a vízműveknek a víz- csőhálózatot. Természetesen nem a háló­zati szakaszok öblítése jelenti a végső megoldást, hanem a vastalanító berendezés üzembe­helyezése. A berendezés már készül és építését rövidesen be­fejezik. Ezt még meg kell vár-i niuk a Dózsa György útiaknak* mert csak ezután kaphatnak álandóan tiszta vizet, a vízmű­veknek pedig azt javasoljuk: addig is sűrűbben végezzenek hálózatöblítést a mellékágaza­tokban. — n. o. ■— Közgyűlést tartott a sporthorgász szövetség Vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a Tisza- kécsikei Sporthorgász Szövetség a KIOSZ-helyiségben. A szö­vetség titkára ismertette az el­múlt évi eredményeket, majd bejelentette, hogy az idén két újabb ladikkal gazdagodik a horgász-család. A műltévi jö­vedelemből 0,7 köbméter fenyő- árat vásárollak ladiképítésre es javításra, s vesznek egy késs csónakot is. A közgyűlés ezután úgy határozott, hogy ez évben horgászversenyt is rendeznek. (Hegedűs) SORREND Üregszik a férjem, most már az étlapot nézi meg először.., Elítélték a lövöldöző huligánt A megyei bíróság dr. Kiss Ernő büntetőtanácsa szombaton hirdetett ítéletet Behán János kecskeméti kőművessegéd bűn­ügyében. Az ügyészség a húsz­éves fiatalembert szándékos emberölés kísérletével, enge­dély nélküli fegyver- és lőszer­rejtegetés bűnügyével vádolta. Behán 1959. december 16-án éjszaka barátaival János-napi köszöntésből jöttek, s a vasúti aluljárónál az egyik huligán­barátja, név szerint Simon Au­rél, minden indok nélkül bele­kötött a velük szemben jövő fiatalokba, s megverték őket. Jobbágy Károly rendőr, aki ci­vilben volt a másik társaság között, utánuk ment és meg­kérdezte: miért verekedtek. Közben elérkeztek a rendőr­klubig, ahonnan Jobbágy ren­dőri segítséget kért. Behánék a felszólításra követték a rend-' őröket, az Erkel utca és a Czollner tér sarkán Behán elő­kapta pisztolyát és ráiőtt Job­bágy Károlyra. A golyó sze­rencsére centiméterekre elke­rülte a fiatalembert. Behán ek­kor újra akart lőni, de piszto­lyában felakadt az üres töl­tény, majd barátjával együtt elszaladt. A rendőrség másnap fogta el egyik ismerősénél, ahol — azok tudta nélkül — elrej­tette a pisztolyt. A megyei bíróság Behán Já­nost három évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, vala­mint két évre eltiltotta egyes jogaitól. Az ítélet nem jogerős. A többi verekedő huligán bűn­ügyét a járásbíróság tárgyalja majd. Bíróságainknak súlyos — a fentihez hasonló — ítéleteket kell hozni a huligánokkal szem­ben, hogy végre elmenjen a kedvük az útonállástól, vere­kedéstől! Amikor Péter meg­halt, nagyon szeren­csétlennek. elhagya­tottnak éreztem ma­gam. Mintha az egyik karom vágták volna le, éreztem még kö­zelségét, majd egy- egy hirtelen mozdulat döbbeneté ismét fel­idézte a tragédiát: hogy őt hiába vár­nám, hiába szólíta­nám már. Percekig úgy tűnt, hogy én sem élek. az üres csend szinte önkívü­letbe hajszolt. De élni kellett. S múltak a napok. El­fogyott a pénzem, s a gyerekek mindig éhesek voltak. Mama, aki éppen Péter hir­telen halála előtt ün­nepelte 76. születés­napját, azt ajánlotta, hogy csak menjek dolgozni, majd ő itt­hon ellátja a gyere­keket, rendbentartja a lakást. 1945 októberé­ben jártunk. Az is­kolákban kevés volt a tanító. Előkerestem évekig féltve őrzött oklevelem, s régi bi­zonyítványaimat és bekopogtam az egyik külvárosi iskola igaz­gatójához. Hamaro­san kineveztek. Elein­Egy tanítónő naplója te a bánattól fásul­tan, pusztán köteles­ségből végeztem is­kolai munkámat, de később gyakran meg­esett, hogy amikor a nyugodni nem tudó gyereksereget elnéz­tem, vagy a masza- tos, csacsifüles füze­teket javítgattam, fel­támadt bennem a lá­zongás saját közö­nyöm, levertségem ellen. Tanítványaim a vá­rosszéli szegények, le­nézett cigányok gye­rekei, a hajdani sen­kik csemetéi, akikből — napról napra erő­södött ez az érzésem — nekem kell vala­kit, önérzetes, jelle- mes embert faragni. Sok eszes, okos gye­rek volt közöttük, de egyik-másikat sok­szor napokig, hetekig nem láttam az iskola­padban. Elmentem a zsúfolt, fülledt leve­gőjű kis lakásokba, a szülőkhöz. Riadtan, daccal fogadtak. Mi­nek zaklatom őket? Ök se tanultak, még­is élnek! Némelyikük még a nevét sem tudta leírni. Hát itt kellett kez­deni. Sokáig töpreng­tünk, mivel szoktas­suk a gyerekeket az iskolába. Végül úgy döntöttünk, hogy fel­váltva főzünk nekik, mindennap egytál ételt. Egy-egy leves­merő kanállal jutott mindegyiknek. Így délelőtt ment. is vala­hogy a tanítás, de ebéd után vágták a csajkát a sarokba, s mire megkezdtük vol­na az órát. már mind elpárologtak. Jaj, nehéz volt na­gyon, de a gondok, a bajok, s egy nemes cél mindig megsok­szorozzák az ember erejét. S nemcsak a gyerekekre, a szülők­re is gondolni kel­lett. Analfabéta tan- folyamot szerveztünk. Eleinte nem akartak jönni, szégyelltek ma­gukat, de micsoda üröm volt. mikor a tollhoz nem szokott, kérges kezek leírták az első olvasható be­tűket!; Vagy amikor Vargané, a négygye­rekes napszámos asz- szony először írta le a nevét egy tépett füzetlapra, s a folyo­són félrehíva. köny- nyes szemmel mutat­ta új tudományát! S a Pista fia, aki ak­kor éppen elsőosztá- iyos volt. most har­madéves bölcsészhall­gató. Az én szomorú éle­tem hétköznapjait ezek a dolgok vará­zsolták ünnepnapok­ká. S ha elgondolom, hogy az én rakoncát­lan, nyomorúságos kis viskóból jött ta­nítványaimnak, a bennem bízó. minden bajukkal hozzám for­duló szülőknek kö­szönhetem, hogy a legdrágább társ el­vesztése után mégis megtaláltam életem értelmét, a hála nagy­szerű érzésével em­lékezem rájuk külön- külön, s együttesen is. Nemcsak most, tizen­öt évi múltán, ha­nem hosszú évekig, amíg fcsak élek. Eszik Sándorne

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents