Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-22 / 69. szám
I960. március 22, kedd I. oldal 'Daaaizaárái ágr#— és úgy... Miből lebet megtudni, hogy itt a tavasz? Az agronómus megmondja neked a fa kérgéről; a rendőr a motorbalesetekről; a kecskeméti lakos a frissen ásott parkok illatáról; a Patyolat a tavaszi ruhák inváziójáról; a szerelmespárok a piros deszkájú padokról; az idősebbek pedig az andalgó szerelmespárokról. Nos, én a közelmúltban fedeztem fel, hogy megjött a tavasz, amely mindenki életét befolyásolja valamilyen formában. Két rettentő kövér ember szuszogott velem szemben a vonaton, a négyes ülést kettejüknek tartva fel, illetve -mivé le«. Elég borús képpel bámultak kifelé a napfényes mezőkre. Lehet, azon gondolkoztak: mi lesz, ha meleg lesz? Miképpen mentik át egészségüket a következő év mínusz harminc foltos hónapjaiig? Valóban valami ilyesmin járhatott eszük, mert a kövérebbik noteszt vett elő, lapozgatva, majd. csámcsogva megszólalt: — Figyeljen csak, koma! Sok tojást nem szabad ennünk, ha bejön a meleg! Az van ideírva, hogy a tojás harminc százaiétcbau zsírt tartalmaz. Ellenben sok parajt kell fogyasztani, mert abból 25 gramm már egy napi A-vitamin szükségletét fedezi az emberi szervezetnek. — Hm.;. — szusszant a »soványabbik«- — Mese az! Ki hisz annak? Nézze csak meg, koma a disznóhúst! — Disznóhús... disznóhús... disznóhús.. -. — dünnyögte élvezettel a másik, miközben teste, a vonat ütemes rázkódására zötykölődött. — Na, itt a disznóhús. — Fedezte fel, s már olvasta is: —• A disznóhúsból 150 gramm talmazza az emberi szervezet számára naponta szükséges B' vitamin mennyiségét. — Na, látja, koma! — trom- folta le a kövérebbiket a naptár adataiban kételkedő. — Még ez a fene naptár is beismeri, hogy a disznóhúsban is van vitamin! Már pedig akkor inkább eszek én ISO gramm disznóhúst, mint 25 gramm parajt! Hiába — iít a tavasz, s mindenkinek védekeznie kell valamilyen formában a vitamin- hiány ellen...! (—ng—.) Pénz áll a házhoz A selyemhernyó-tenyésztés évről évre jó mellék- keresetet biztosít, hiszen május elején kezdődő tenyésztéssel alig egy hónap alatt még a közepes se- lyemhernyó-tenyéisztők is megkereshetik az 1500—2000 forintot. A selvemgubók termelésére szerződők mindent ingyen kapnak, csupán az eperíalombot kell le- szedniök a közúti és közterületű fákról. A gubó- árak változatlanok maradtak, vagyis az első- és másodosztályú gubó ára az idén is 40 forint kilónként, míg a harmadosztályú árut öt forintért veszik át a »Herbaria« kirendeltségei. A selyemhernyó-tenyésztés nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozóknak jelenthet mellékkeresetet, hanem növelhetik anyagi javaikat a munkások, a nyugdíjasok, s kirándulási alapot gyűjthetnek belőle az iskolák úttörői is. Jó volna, ha termelőszövetkezeteink is bekapcsolódnának a selyemhernyó-tenyésztésbe. A családtagok, idősek jelentős bevételhez juttatnák a közös gazdaságokat. Kosa Károly levelező A gyár küldi az egyetemre... A középiskola padjaiból az életre nevelés egyik kohójába, a Zománc- ipari Művek Kecskeméti Gyáregységébe került tavaly ősszel három érett- ’ ségizett diák: Ábrahám Mihály, Má- nyoki Endre és Bos- kó József. A volt Iskolatársak kitörő örömmel üdvözölték egymást, amikor először találkoztak a gyár kapujában, mivel egyikük sem tudta, hogy az iskolából ide vezet első útjuk. Mányoki Endrét a zománcozó ba, Ábrahám Mihályt és Boskó Józsefet az öntödébe osztották be. Hármójuk közül ottjártunkkor Boskó József dolgozott, így hát vele beszélgettem arról, hogy milyen benyomásokat szerzett új munkahelyén: A nyúlánktermetű, barátságos külsejű fiatalember így kezdj: — Szívesen és barátságosan fogadtak. Dolgoztunk a lakatosműhelyben, a magpadnál, a kupolóban és az öntödében. Segédkeztünk a villanykapcsolószekrények és a borjúitatók formázásánál. Az öntödében a szükséges elméleti tudományokba Kerekes Emil diszpécser avatta be a kiváncsi fiatalokat. Ismertette velük a gyártási folyamatokat, az öntés technológiáját, a vas ösz- szetételét. A gyakorlati tanácsadói tisztet Vincze János — munkásból lett művezető — látta el, akinek baráti meleg szava, tettei elnyerték a fiatalok tetszését. Érthető, mert Vincze János úgy vigyázott rájuk az öntödében, mintha szülőjük lenne. Pályafutásának újabb állomásához érkezett fiatal barátunk, amikor áthelyezték a zománcolvasztóba. Ekkorra már a nemrég tollat forgató, könyvet lapozó sima kezek megkérgesed- tek, s az ifjú embert meged- *elte az egész férfit kívánó munka. Az új üzemrész új fry.f pjftl trlal. ffr/.d^pítot.ta életét, i órát dolgozunk, s mire az egye- , térni előkészítőre megyünk, i mégis fáradtnak érezzük ma- | gunkat. j Boskó József tavaly érettségizett diákról ma már azt mondják vezetői: szorgalmas, igyekvő, szerény. Ezért küldjük majd őt, több társával együtt az egyetemre. (uenesz) Csapolás előtt. Pár pillanat és a folyékony zománc a dob alatt levő hideg vízzel telt kádba ömlik. új élményeit forrása lett. — Segédül vasztárnak osztattak be — szól ismét Boskó József, majd elmondja, hogy Faragó László művezető elvtársnak köszönheti, hogy rövid idő alatt megismerte a zománcolvasztás technikáját. Ügy beszél munkájának apró fortélyairól, mint egy gyakorlott szakmunkás. Az adagok..: a púder, a dobfeltöltés... teljes olvadás. .: 1100 fok hőség kifejezések a szakma ismeretéről tanúskodnak. Azt is megkérdeztem Boskó Józseftől, milyen tulajdonságait ismerte meg munkástársainak? Jól esett hallani tőle, amit régóta tudok: — Megtanultam, mit jelent önzetlenül segíteni, s hogy az ízig-vérig munkás - sohasem késik el — mondotta. — Meglepett a politikában és a műszaki kérdésekben való jártasságuk. Nagyon szeretik a betűt, a jó könyveket, s véleményüket szemtől szembe mondják el. Deresedő hajú emberek, családos édesapák, édesanyák pótolják régi mulasztásaikat, amikor esténként beülnek az iskola padjaiba. Tudom, hogy nem könnyű nekik, mert mi a zo- máneolvasztóban csali G és fél ^wwvwvwwvwvwvvws»vvwwwywwwwv»s/wvVWvv. Gombaház, zöldséggyár, szőlővessző-gyökereztefés Milliós bevétel kis területről Akinek Tiszakécskére visz az útja, nem állhatja meg, hogy el ne gyönyörködne egy kicsit a téglagyár utáni határrészen. A táj megszokott régimódisá- gát látványos újszerűség bontja meg. jókora területre a mezőgazdaság modernsége a jellemző. Kultúrjellegűvé vált már itt a mező, s a kövesút mentén kifüggesztett »cégtábla« elárulja, hogy mi által. »A Helvéciái Állami Gazdaság Szikrai Üzemegységének •zöldséges Telepe« — hirdeti a tábla felirata. Ám nézzünk be a telepre, amelyen két üvegház és 15 holland ágy virít. Körülöttük emberek nyüzsögnek, némelyikük kezében hegesztőpisztoly sistereg. Vízvezető csöveket forrasztanak össze, mert a hollandágyak közül öt melegvíz-fűtéses lesz (még hasonló ötöt létesítenek), a többit biofűtésre rendezték be. A melegvízzel fűtött üvegházak egyikében zöldhagyma-szőnyeg nyújt üde látványt (március 1-én többszáz csomót már beszállítottak a gazdaság kecskeméti boltjába),— és meghökkentő, hogy milyen pontosan tudja a kertész: 16 046 paradicsom-, valamint 16 056 paprikapalánta vár kiültetésre. A másik üvegházban az előbbieken kívül 96 láda retekpalántát is neveltek. Mindössze 104 négyzetméter a két »előnevelő« területe, de belőlük látják el palántával nemcsak a telep 46 hold — artézi kútból öntözhető — konyhakertészetét, hanem az er ,;<v gazdaság többi zöldségeséi s A 210 holdnak több mim a fele területén (a másik része rét és nádas) azonban mást is talál a látogató. Két és fél millió szőlővesszőt gyöifereztetnek 25 holdon, — ennek a közeié ben pedig ott szerénykedik ; »nóvum«, az országban edd egyetlen gombaház, amelyen gőzzel fűtenek. Korábban sertésfiaztató volt itt, a 486 négyzetméter alap- területű létesítményt azonban más, kettős célt szolgáló üzemággá alakították át. Részben a föld, másrészt a tetőzet alá ösz- szesen 2700 méter fűtőcsövet építettek és kazánból nyomatott gőzzel szabályozható hőmérsékletűvé melegíthetik a ház légterét. Májusig négyezer ládában, egyenként két kilogramm csiperkegombát termesztenek a sötét, s a lótrágyagőztől kibírhatatlanul fullasztó levegőjű, viszont szellőztethető helyiségben, utána pedig szeptemberig 15 ezer pecsenyekacsát nevelnek fel benne. Attól kezdve ismét eredeti célját szolgálja az épület, hogy — mint mondják — akkor is elláthassák friss gombával a piacot, amikor jégcsapok lógnak az ereszeken. Hogy az 54 méter hosszú, s 9 méter széles házban elférjen az a rengeteg láda, sakktáblaszerűen, tíz sorban rakják őket egymásra. Nagy számok és kis terület, — ez jellemzi itt a gazdálkodást, s alig győzzük számolni, micsoda bevételre tesz majd szert_ az üzefflegyseßtek _sa _a részlege. Hiszen amíg a kertészetnél százezreikről, a szőlő- vesszőtknél már millió forintokról beszélnek (egy vessző átvételi ára állítólag két forint}, a gombaház jövedelmezőségére pedig nem nehéz következtetni* ha számításba vesszük, hogy 3gy kiló gombáért 30—40 fo- intot fizetnek a piacon, s eh- ,iez jön még minden évben a pecsenyekacsák eladásából származó bevétel Is. Az ember elámulva jár-kél e nagyüzemi gazdaság létesítményei között, s arra gondol, hogy néhány! év múlva az újat folyton kereső és megvalósító szakértelem mennyire átformálja majd e táj arculatát. Valahol, a nádasmenti zsom- békok között bíbic siratja veszélybe került birodalmát, de- hát mit sem tesz az, — legfontosabb az embert szolgáló termelés. (JJarkciílják a kuitárház, környékét. (Közéégi tudósítónktól.) 1960 május hónapjában jelent meg a járási KISZ-bi2ottság felhívása: »Tegyük széppé, otthonossá szervezetünk helyiségeit és környékét.« A nyárlőrinci KISZ-szervezet fiatalsága aa állami gazdaság KlSZ-szerve- zetével karöltve máris hozzáfogott a munkához. Nagypál Rozália, a kultúrotthon vezetője és Horváth István, az állami gazdaság agronómusa kidolgozták a tervet a kultúrház környékének parkosítására. A KISZ-szervezet vezetősége vállalta, hogy az április 4-1 ünnepségekre elkészülnejj^a nyun» kálatakkal* tiéfilI Emlékezhetünk még a Hor- tby-világ sikkasztás miatt magukat íőbelövő köztisztviselőire. Ez elsősorban is nem ai akkori közélet tisztaságára világít rá. Hogyan lehetne otl tisztaságról beszélni, ahol a közélet csupán olyan vékony társadalmi réteget jelentett, amely maga is a kizsákmányolásra, a legnagyobb mérvű rablásra épült? Az akkori, sikkasztó tisztviselők öngyilkossága megmutatja azonban: bizonyos normák felállítása még a tetőtől talpig korrupt társadalomban is kényszerítő erővel hat. A mi erkölcsi normáink ismeretesek: Szocialista társadalom-építés közéleti tisztaság nélkül lehetetlen. Törvényszerű, hogy a korrupt elemek előbb-utóbb »lebukjanak«, — még akkor is, ha olyan kiterjedt és számos oldalról biztosított hálózatot építettek ki, mint a kecskeméti festekesek, akikhez még Sztálinvárosból is eljártak kartársaik festékhamisítási tapasztalatcserére. Ki a közéleti tisztaság védelmezője? Mindenki. aki egyetért szocialista eszményeinkkel. Legfőbb védelmezője azonban a népi államhatalom, melynek éppen fontosabb céljait gátolja az esetleges korrupció, és gyakori mentsvára a sógorság, komaság. Szocializmust építő népi demokráciáról lévén szó, ki képviseli az államhatalmat? Maga a ncp, s az általa választott tanács. Ila tehát leltárhiányról, sikkasztókról, rokonság miatti összeférhetetlenségről olvasunk, — minden esetben joggal kérdezhetjük: »Na és, mit tett ez ellen a tanács?« Nem újabb feladatnak a tanács vállára való helyezéséről beszélünk. A közéleti tisztaság védelme nem új, és nem külön feladat. Tanácsainknak számos olyan — és legtöbb helyen ki-> valóan működő — szerve van# amelyek ugyanakkor, amikor sa* ját területük jó munkájának er« dekében dolgoznak, a közéleti tisztaság védelmét is szolgálják. Vagy elválasztható-e mondjuk a kereskedelmi állandó bizottságnak a bolthálózat növelése érdekében tett különféle lépése, — a boltvezetők személyének értékelésétől? —* Nem! Így van ez, ha a végrehajtó bizottságot, bármelyik állandó bizottságot, vagy anar a tanácsok partcsoportjaínaa tevékenységét nézzük is. Meggyőződésünk: minden egyes la- nácsszerv szakmunkájának erősítése egyben a közéleti tisztaságot is szolgálja. Könnyű dolog ezt elméletben kifejteni. A kecskeméti íesle- kesek, vagy akár a nemrég elítélt volt járási, városi, megyei iparügyi előadók azonban — akik pénzért árusították boldog-boldogtalannak az iparengedélyt —, hogy úgy mondjuk: politikailag is fedezték magukat. Aki bírálni merészelte őket, azokat politikai »érveléssel« verték vissza, tették lehetetlenné — esetleg igyekeztek kitörni a nyakát —, végül is, természetesen, sikertelenül. El kell választani hát a szemet a orsótól; a helyes politikai érvelést a politikai helyezkedéstől! — Társadalmunkban megvan mindaz a lehetőség# amellyel leleplezhetjük e pápáknál is pápábbakat. Tanácsaink államhatalmi, politikai testületek, s a pártszervezetekkel karöltve a lakosság ezerszemű ellenőreinek támogatásával biztosítani tudják a közélet tisztaságát, (fábián.) „ Közéleti tisztaság
