Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-14 / 38. szám
1960. február 14; vasárnap I oldal Az asszonyokkal sem vall szégyen! a Tíszagyongye Egy órája ülök már a Tisza- fcécskei Tíszagyongye Tsz irodájában s kísérem figyelemmel ez itt történteket •— és amit látok, tapasztalok, arra nem tudok más kifejezést találni, mint: »Nagyszerű!« A munkaerő-mérleget állítják össze az irodán. A tanfolyamon tanuló elnök távollétében a tsz ügyeinek az intézésével megbízott Miskó István, a bogi tanácskirendeltség vezetője, egyenként beszélget el mindenkivel, hogy ki, hol, milyen munkakörben szeretne dolgozni. Mi már megszerveztünk i egy szőlész-brigádot A munkaszervezésre többen már kész tervet hoznak az irodára, ami azt bizonyítja, hogy maguk között, odahaza is meg- hányták-vetették a tennivalókat. Nem passzív, a vezetőség javaslatait, utasításait váró emberek tehát, hanem aktív részt vállalói, tevékeny harcosai a problémák megoldásának. Mat- kovics János például bejelentette, hogy a szomszédjaival együtt ők már megszerveztek egy tíztagú szőlész-brigádot, ebben az összeállításban akarnak dolgozni — s a vezetőség örömmel tesz eleget kérésüknek. Ami különösen örvendetes: az asszonyok a férfiakhoz hasonlóan »teszik le a garast« a helytállás mellett, sőt, akad olyan is, aki rátromfol a férjére: többet akar dolgozni mint amennyit az élettársa vállalni szándékozott. Ám mutassunk be hármat a sok közül. A gyermekeire majd a napköziben vigyáznak Takács Istvánná egy kataszt- rális hold szőlőt vitt a közösbe, s most itt ül Miskó István előtt, öt gyermek édesanyja (a lcgki^ebbik kétesztendős), férje az állami gazdaság dolgozója. <— Hol szeretne dolgozni? — Mindegy, csak férfimunka ne legyen — válaszolja. — És kérem, osszanak munkacsapatba. Közösen jobban megy a munka. — Hány napot vállal egy héten? — ötöt... Mert ugye, a szombat kell az asszonynak odahaza, A gyerekek miatt; A válasz: a zöldséges brigádnak lesz a tagja, s mert a vezetőség gondolt már arra is, hogy napközi otthont létesít (a gondozót a tsz fizeti, s a konyhát is a gazdaság látja el süt- ni-főznivalóval), megnyugtatják Takácsnét, hogy egy-két hónap múlva a kisgyermekeire sem lesz napközben gondja. Nekem kevés az egy hold. .. Ifj. Törőcsik Ferenc vasutas felesége fél hold szőlővel gyarapította a közös vagyont — s másfél hold kukorica megműJelentkezni lehet az Agrártudományi Egyetem felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamára Az Agrártudományi Egyetem Merőgazdaságtudományi Kara felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamot szervez olyan egy vagy több éve érettségizett dolgozók részére, okik a kar nappali vagy levelező tagozatára szándékoznak felvételre Jelentkezni. (Felvételi korhatár nappaU tagozatnál 30, levelező tagozatnál 40 év.) Az előkészítő tanfolyamot 1960. április 1. és június 30. között tartjuk. matematika és fizika tárgyakból az egyetem székhelyén és a jelentkezésektől függően néhány vidéki városban. A tanfolyam részvételi díja 320 forint, amelyet az első foglalkozás alkalmával kell befizetni. A jelentkezéseket írásban az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Dékáni Hivatal, Gödöllő címre kell megküldeni. A jelentkezéshez mellékelni kell az érettségi bizonyítványt, a munkaadó nyilatkozatát arról, hogy az előkészítő tanfolyamon valő részvétellel egyetért. A tanfolyam helyéről és időpontjáról a . jelentkezők külön értesítést kapnak. Jelentkezési határidő: 1960. február 29. Dr, Kolbal Károly rektor velősét vállalja; Emellett persze más munkában is részt vesz heti négy napon át Most Tóth Imre lép az irodába, vasutas szintén, de a felesége — föld nélkül — belépett a tsz-be. Megbeszélték már otthon, hogy az asszony a szőlőművelést vállalja, s a férj is segít neki a szabad idejében. i—- Mekkora szőlőt akarnak? — Egy holdat — így a férfi. Kiderül azonban, hogy Tóthné is itt van- az előszobában, behívják hát megbeszélni vele — a legilletékesebbel — annak az egy hold megmunkálásának a teendőit S itt jön a tromf. — Szőlőben születtem, a gazdasági iskolán is a szőlőművelést tanultam, nekem kevés az egy hold — mondja az asz- szony. — Másfelet í árak. Megkapja. A férje hetenként legalább egy nap munkájával szaporítja majd egységeinek a számát, s Tóth Imrénén látszik, alig várja, hogy a közös szőlőben tevékenykedhessen. T. I; A felelősségérzetről Munkásaink, műszaki dolgozóink megnövekedett felelősségérzetéről szóló megállapítások helyénvalóak, igazak. Az elmúlt év sikerei ezt minden szónál ékesebben bizonyítják. Az 1959-ben elért 150 milliós megtakarítást, a szocialista címért küzdő 350, és a szocialista címet már viselő 14 brigád, az újításokból adódó több mint 4 milliós megtakarítás; az idő előtt elkészült lakóházak, a 919 termelési tanácskozás tapasztalatai mind az üzemi munkások, műszakiak szocialista tudatának erősödését, felelősségérzetének növekedését tükrözik. Ebben a változásban benne van az is, hogy sikerült megértetni a munkásokkal a párt munkás- osztállyal kapcsolatos határozatát, mely az életszínvonal további emelkedéséhez több, jobb és olcsóbb terméket kíván. Hároméves tervünk utolsó esztendejében járunk, s azon kell fáradoznunk, hogy szilárd alapot teremtsünk a következő ötéves terv sikeres beinduláTörődik az emberek gondjaival Laczl Endre, a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat üb- elnöke már hosszabb idő óta tölti be ezt a tisztet. Rendszeresen foglalkozik munkatársainak ügyes-bajos dolgaival. Eredményes munkájáért az Építők megyebizottsága pénzjutalomban részesítette, az iparigazgatóság vezetője pedig az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta neki. Képünk őt és Pulai Imre hétgyermekes családapát mutatja. Laczi Endre elvtárs Pulai Imre kérelmét intézi. sához. Ez non könnyű dolog, mert a termelési tervek jóval nagyobbak- mint tavaly. Ezt a megnövekedett feladatot jó) megoldani csak olyan kollektívákkal lehetséges, ahol felelősségének tudatában mindenki a legtöbbet adja Elmondhatjuk-e, hogy üzemeink dolgozóiban egyformán buzog a felelősségérzet? Ha a selejtalakulást, a szer* számfelhasználást, az anyag- gazdálkodást, a teljesítményeket vagy a társadalmi tulajdon herdálását figyeljük, az a téren bekövetkezett előnyös változás ellenére azt kell mondanunk: még nincs minden rendben. Ennek több oka van. Ismeretes, hogy gyárainkban gyorsan felduzzadt a munkáslétszám. Az új dolgozók gondolkodásában az én-szemléletet még nem váltotta fel a mi vagy a mienk-szemlélet. Ezért aztán a félórákig tartó reggelizést, néhol a munkaidő alatt megtartott éjszakai pihenést egyes munkások természetesnek tartják. Előfordul az is, hogy -összetéveszik« az enyém és a gyáré fogalmát, m lopnak. Az új munkásokon kívül a régiek között is találnnk olyat, akit nem érdekel, miképp teljesíti tervét a vállalat, hogyan alakult az anyag-felhasználás stb. Ezeknek az embereknek nevelése, gondolkodásuk formálása sok türelmet, főleg jó szót, de esetenként határozottságot is követel. Üzemi párt- és szakszervezeteink az elmúlt évben bebizonyították, bogy képesek * munkások, műszakiak felelősségérzetét elmélyíteni, ahol pedig szükséges, ott felébreszteni. Eegyenek as idén is táplálói, ahol pedig szunnyad, ott élesztgető! az üzemi dolgozók felelősségérzetének« hogy az év végi számadáskon ismét arról írhassunk: munkásaink a jó gazdához illően teljesítették a reájuk rótt feladatokat. aiuiiiiiiiiiiiiuuuiHiuuuiiMimiiuuimuiuuiuiuiiiMiiiiiaiiiiiiuiiiiiuuiHi* Hiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiuiiauiiuii LÓVÁSÁR MADARASON ilyen lóvásár sem volt még Madarason. Közel 300 lovat hajtottak fel és mind elkelt. Pedig a tél ugyancsak hideget lehelt az állomás melletti vásártéren, még azok is topogtak szüntelen, akik szalmával bélelt faklumpában jöttek el a híres lóvásárt nézni, vagy éppen a saját lovaikat vitték a -vásárra«. Tipegtek-topogtak, beszélgettek, nevetgéltek, a kocsiderékban maradt kukoricaszárból tüzet is raktak, de amint egy újabb fogat állt a bíráló bizottság elé, rögtön árván maradt a tűzrakás. Sokkal jobban izgatta, melegítette a madaras! új Rákóczi Termelőszövetkezet tagjait, hogy vajon a sógor, meg a koma lovait mennyire is értékelik? Csak egyedül Tóth Márton húzta, szegény, a rövidebbet, mert neki írni kellett folyton, hiába csípte lilára az újjait a február eleji hideg. Így is az szépen, sorban, aki csak látta, mindenki dicsérte szorgalmát. A szövetkezet könyvelőjének a bemutatkozása tehát jól sikerült. Ebből a kis kitérőből bizonyára kisütötte már az olvasó, hogy nem akármilyen vásár volt Madarason, hanem az új szövetkezet tagjainak lovait vették állományba, értékelték ezen a napon. Nem akárkikre bíztak a becslést sem, hanem szakemberekre. A bizottságban ott volt elsőszámú szakértőként a méntelep vezetője, képviselte magát a megyei, a járási és a község; tanács, bognár és kovács, de még szíjgyártó is találtatott benne. Hanem azért a bizottság szerepét mégis inkább maguk a Rákóczi tagjai töltötték be, akik szinte népszavazással, kórusban kikiáltott számokkal -értékelték föl« a mustrára vezetett lovat, kocsit, meg a szerszámot, Voltak persze közülük is öten, akik a vezetőség nevében benne voltak a bizottságban, de azért a nem delegáltak éppen úgy elmondták a véleményüket, mint emezek, Jó volt ezt látni, a szövetkezeti demokrácia talán első, de mindenképpen buzdító megnyilatkozását. De szóljunk már az árakról is, hiszen vásár volt az, ha nem is közönséges. Amíg ott jártunk két gazda nevét emlegették különösen: Borics Mártonét és Geiger Istvánét. Mindketten törzskönyves kancákat vittek a szövetkezetbe és jószágonként háromezer forintra értékelték lovaikat. Ez az ár talán fejcsóválást, keveslést vált ki egyesekből, de Madarason így látták jónak. A lovakért átlagosan kétezer forint körüli összeget írtak jóvá a gazdáknak. Pedig micsoda szép, tüzes lovakat lehetett ott láni! Vavra István például a Táncsics Mihály utca 14-ből úgy rendbeszedte a lovait, akárha » vásárra vitte volna őket. Igaz. mondják körülöttem, máskor is sokat adott a lovaira, de most még a farkukat is fölkötötte, a szőrükön meg úgy csillan a bágyadt téli napsugár is, mintha csak a tükörre esne. — Négy éves, szürke, heréit — diktálják Tóth Mártonnak az adatokat — aztán a másik lovat járják körül a bizottság tagjai. Vavra István meg egy picit ránt a gyeplőn és a két szép jószág táncolni kezd az embersereglet közepette. Elismerő morajlás, a gazda meg olyan büszkén áll a koc&iderék- ban, mintha éppen akkor adnák át neki a mezőgazdasági kiállítás díszoklevelét Nem is csoda, hiszen már előre saccolni lehet a körülállók megjegyzéseiből, hogy igazán szép pár ló állott most elő. Minden felől azt hallani: ezek négyezren felül kelnek el párban... Aztán ércesen csendül az elnök szava: a szürke kétezerháromszáz, a másik meg kettőezer! A szerszám ennyi, a kocsi meg any- nyi százalékos. Így megy ez sorban, vagy háromszor. Városi ember talán hamar megúnná ezt a ceremóniát, de a falusiaknak most ez a legérdekesebb látnivaló. Ifjú Raus Mihály például még az elsők köpött végzett, ahogy mondja: bevették az én lovamat is, meg az apámét is — hanem azért nem hagyná ott ezt a különleges lóvásárt semmi pénzért. Inkább úgy védekezik a hideg ellen, hogy jó forralt borral teli demizsont hoz magáva’. Hanem előbb, persze hazavitte a -bevált« lovait a meleg istállóba. Hiszen ha szövetkezeti lovak lettek is, azért mégis csak ő fogja majd hajtani őket és csak úgy mint eddig, szereti, dédelgeti, — a magáénak érzi. A jiatal Raus Mihály tehát visszajött, és bort is hozott áldomást inni a sikeres vásárra. Körbe jár a demizson, meg egy jó háromdecis porcelán bögre vele (ez a jó, mert nem látják, hogy ki mennyit iszik belőle) és megy a tréfa, az élcelődés. Csak akkor lesz hallható még a bíráló bizottság elé állított lovak fújása is, amikor a könyvelőnek diktálni kezdik a gazda nevét, lakcímét, meg a jószágainak adatait. Amíg el nem hangzik a becsült ár és a gazda rá nem bólint, addig feszült csend van. Egy Dillanatra. s talán utoljára, iámét vizsgázik ilyenkor az üf szövetkezeti gazda a falu színe előtt, hogy milyen egyéni gazdálkodó is volt ő, merthogy; ezt többek között éppen a lovairól lehet legjobban meg» mondani. Amikor aztán megvan aa egyezség, tovább folyik a vidám beszéd, meg a tervezgetés. —» Hozzánk jössz-e, te is Lajos, a mi brigádunkba? — Hallottam kérdezni valakitől. így tudtam meg, hogy a Rákóczi« nak már nemcsak a vezetősége, hanem a brigádvezetői is tu« dottak, megválasztották őket, de a brigádok kialakulása, szervezkedése még most folyik, — Erős, nagy szövetkezel lesz a Rákóczi — fogadkoznak a beszélgetők. — Kell hát a ló is, mert a gépet még igen sok» felé várják ezen a tavaszon, Az árakat meg azért szabták ilyen összegűre — hallottam egy vezetőségi tagtól — meri így mindannyian jobban járnak. Hiszen a bevitt jószágot saját maguknak kell kifizetni, az állami hitelből. Miért legyen hát több a hitel? Inkább olcsóbban számítják meg saját maguknak. Ez is okos dolog, s megint csak a bölcsességet, a szövetkezeti gondolkodás megnyilatkozását látom benne. S nem is kétlem, hogy ha más dologban is ilyen előrelátóan, s ilyen egy akarattal döntenek majd a Rákóczi Termelőszövetkezet gazdái, akkor hamarosan erős és nagy lesz a szövetkezetük, Palkó László
