Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

«. oldal

IPfií. február 2, kedd

Gondolatok egy népbetegségről, melynek végleges legyőzése már nem utópia

»Minden avatott ember érzi, hogy a XX. századnak az lesz az egyik legnagyobb feladata, hogy a tüdővész hatalmát megtörje,« (Korányi Frigyes)

Kevés olyan betegséget ismer •fez orvostudomány, amelynek annyi népi vagy közhasznáMivel a tbc elleni harc módszerei, jelenlegi állása és távolabbi cékitűzései megyénk valamennyi lakosát érintik, felkerestük dr. Csapó Jenőt, a megyei tüdőgondozó intézet igazgató főorvosát, tájékoztas|:

Munkában a 350 000 forintért vásárolt ernyőképszűro berendezés.

latú elnevezése lenne, mint a tuberkulózisnak. A gümőkórt, vagy más néven: heptikát, szárazbetegséget, sorvadást, tüdő- vészt stb., a régi szakirodalom, de a folyóiratok, újságok is, mint a legpusztítóbb népbetegséget említették. És nem alaptalanul. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy Bács megye területén, a felszabadulás előtt, minden 10 000 lakosból 20—25 halt meg évente tüdővészben.

Igaz, ma már a legpusztítóbb jelzőt elhagyhatjuk, hiszen az évi elhalálozás 10 000 lakosra számítva háromra csökkent, de nyugodtak mégsem lehetünk. Elért eredményeink ellenére a tbc ez idő szerint hazánkban még népbetegség. Végleges leküzdése ellenben már nem utópia. A legutóbbi statisztika szerint, hazánkban ma a tbc-ben szenvedők számát 150—200 ezerre becsülik. A kezelési költségek évi mintegy 650 millió forintjába ke-* rülnek államunknak. A tbc-s munkaképtelenek pedig évi átlagban 1,3 milliárd forint termeléskiesést okoznak. Ezek magyarázzák e küzdelem jelentőségét, nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom szempontjából.

sa lapunk olvasóit ezekről a kérdésekről.

— Bács megyében 11 tüdőbeteggondozó és 8 fekvőbetegosztály végzi irányításunkkal a tbc elleni küzdelem szervezését és ellenőrzését. A legnagyobb eredmény, amit eddig elértünk, az, hogy míg a felszabadulás előtt itt volt a legtöbb elhalálozás, ma az ilyen esetek száma nem haladja meg az országos átlagot (10 000 lakosra 3,1 fő).

— Mi okozza jelenleg a fő gondot?

— Egyrészt az, hogy ebben a betegségben szenvedők cgy- harmada még ismeretlen. Vagyis saját maga sem tud a betegségéről, nekünk pedig nem áll módunkban az illetők izolálása és gyógykezelése. Itt is elsősorban az egyénileg dolgozó parasztok, a tanyai lakosság magatartása okozza a fö nehézséget. Sajnos, még elég gyakran előfordul, hogy tudatlan emberek drága pénzen vásárolják meg pusztulásukat, holott az állam mindent megtesz a tbc gyogyitasa érdekében.

— Hallhatnánk erre vonatkozóan egy pár tényt?

— Gondozó intézeteinkben ingyen kezelünk minden bet»r. Sárkány Imre szakföorvos és dr. Doniján Lajos (bc-szakurvos értékelik a röntgenfilm-íelvetelt.

teget. Ezt azért is hangsúlyozom, mert szeretnénk, ha a lakosság megértené, hogy csak a tbc-gondozók tudják biztosan megállapítani a betegséget és gyógyítani a tuberkulózisban szenvedőt. Példa erre, hogy évenként több mint egymillió ötszázezer forint értékű ingyen gyógyszert kapnak gondozóinktól a járóbetegek. Az ugyancsak ingyenes BCG-oltá- sok, a csecsemőkortól 20 évig megvédik az ifjú nemzedéket a tbc-től. Intézetünk modern felszerelése pedig lehetővé teszi, hogy a tüdőn kívüli tbc-s megbetegedések diagnózisát is pontosan megállapítsuk és szakszerűen gyógyítsuk.

— Értesültünk róla, hogy a megye egy új ernyőszűrőgépet kapott. Milyen segítséget jelent ez a gondozóintézetek további munkájában?

— Egészségügyi kormányzatunk 1965-ig az ország valamennyi lakosára kiterjedő, kötelező ernyőszürést rendelt el. Ennek célja, hogy minden tbc-s beteget felderítsünk és szakszerű gyógykezelésben részesítsünk. 1959-ben a megye

Góg István, az intézet Pista bácsija, a laboratórium vezetője, elismert szaktekintély a Koch-baciUusok vizsgálatában. Nem csoda, hiszen huszonöt esztendeje minden délelőtt ez a munkája.

lakosságának közel tíz százaléka került szűrés alá. Számos új betegséget fedeztünk fel. Tapasztalatunk sajnos az, hogy az egyénileg dolgozó parasztok anyagiakra hivatkozva, nem fogadják el a kórházi beutalást és így a legnagyobb fertőzési veszélyt jelentik környezetükre. Fokozottan áll ez az öregekre, akik a ház körül foglalatoskodva, a gyermekekre, kisunokákra vigyázva, állandó fertőzési gócot jelentenek. Igaz ugyan, hogy itt is érünk el eredményeket, de ennek a problémának megoldását csak a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése után tudjuk véglegesen megoldani.

Dr. Csapó Jenő igazgató főorvos végezetül elmondotta, hogy az emberek szellemi szintjére méretezett egészség- ügyi felvilágosító munka fokozásával, orvosaink szakmai képzésének és hivatástudatának növelésével, remény van arra, hogy államunk már a közeli években valóra váltja Korányi Frigyesnek, a tuberkulózis elleni küzdelem első magyar úttörőjének jóslatát.

Sándor Gcza

Pásztor Zoltán

Nagyobb ügyeimet a közlekedésre

— iff dk Uotltzäink

MOLNÁR JÓZSEF Bácsalmásról a következőket írja: "A minap Bácsalmásról Bajára utaztunk a reggeli vonattal. Mivel közelebb van hozzánk a kis állomás, ott szálltunk fel a vonatra. Azaz csak szereltünk volna, mert olyan csúszós volt a vonat lépcsője, hogy üggycl-bajjal tudtunk felkapaszkodni. Igyekezetünket már- már siker koronázta, de a vonatvezető a négy perccel később érkezett vonatot elindította. Kétségbeesetten ügyeltük, mi lesz most? Szerencsére az egyik jegyvizsgáló észrevett bennünket és megállította a vonatot. Így mégis csak sikerült felkapaszikodnunk. Megvallom őszintén, még egyszer nem kérek az ilyen utazásból. Ügy gondolom, ha a vonat késik, nem az utasok testi épségének veszélyeztetésével kell az időt behozni.«

*

A; L. kecskeméti olvasónk írja: »Sokszor elhangzik a rádióban a felhívás, hogy nagyobb figyelemmel közlekedjünk. A napokban a posta előtti úttesten haladtam át, amikor megláttam 10 méterre tőlem egy felém közeledő személygépkocsit. Meggyorsítottam a lépteimet, de a vezető »beletaposott« a gázpedálba és engem ijeszteni akarva, kissé balra kanyarodott. Alig tudtam elugrani a kocsi elől s még így is súrolta Icabátomat. Nagyon meglepett az eset, hiszen az út jeges volt a letaposott,

megolvadt hótól, s ilyenkor nem ajánlatos nagy sebesség. gél közlekedni. Amikor a gépkocsi elhaládt mellettem, vezetője visszanevetett, jót derülve ijedtségemen.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert nap mint nap olvastam az újságban, hogy egyre növekszik a balesetek száma. A CA 26—18 forgalmi rendszámú gépkocsi vezetője remélem tanul ebből a kis Írásból s legközelebb nem ijesztgeti a járókelőket, különösen az ilyen síkos, jeges úton gép-1 kocsijával.

Végezetül szeretném felhivnt u figyelmét arra, hogy nemcsak a gyalogosoknak, hanem a

gépkocsivezetőknek is kell vi- gyázniok embertársaik és sajat testi épségükre.-«

4!

PECHTLER FERENC, bajai levelezőnk arról ír, hogy az elmúlt napokban Baján a posztógyár előtt egy teherautó nagyobb sebességgel közlekedett, be akart kanyarodni, de a sebesség és az út állapota miatt csalinem az árokba zuhant. A városi tanács és a megyei rend- őrfőkapitánjyság közlekedési alosztálya a hasonló esetek elkerülése érdekében, valamint a lakosság kioktatása céljából a közeljövőben a József Attila Művelődési Házban közlekedési ankétot rendez. A megbeszélésen szóbakerüi a gyakori közlekedési balesetek megelőzésének módja és a közlekedési szabályok betartása.

Köszönet Csomapusstáról

anuár egyik hideg délutánján a csomapusztai iskolás gyerekek nagy örömmel szaladtak végig az utcán. Az iskolában azt a feladatot kapták, hogy mondják meg mindenkinek a kis Csomapusztán, az iskolában filmvetítés lesz. A hír gyorsan terjedt s mindenki nehezen várta az estét, hogy részese legyen a filmvetítésnek, Akadtak olyanok is, akik lemondták a disznótoros vacsorára való meghívást csak azért, hogy eljöhessenek a mo- zielöadásra. Néhányan kétségbe vonták a közlést, mondván, hogy Csomapusztán nincs villany, tehát mozi sem lehet.

Este hat órakor mégis benépesedett az iskola udvara. Rövid idő múlva megérkezett a megyei könyvtár művelődési autója, s megkezdődött a vetítés. A 39-es dandár című film nagy sikert aratott a több mint száz mozilátogató előtt.

Amikor az emberek elhagyták az iskola helyiségét, nemcsak a filmről, hanem a művelődési autóról is beszéltek. A csomapusztaiak nevében írhatom, hogy csak annyit kérünk az illetékesektől: legalább hetenként egyszer hozzák el nekünk a könyveket, a filmet, a kultúrát.

Bors Sándorné

Szerkesztői fizeoetek:

Tangó István, Kecskemét: Levelében felvetett problémára a vái rosi tanács kereskedelmi osztálya válaszol.

Kelemen Imre, Kecskemét: Adókedvezménye ügyében írt levelére rövidesen megkapja válaszunkat.

Ny. J. gépkocsi vezető, Kecskemét: Cikke ügyében — amihez kikér-, tűk a MÁV Kecskeméti Pályáiéiul-* tartási Főnökség véleményét —i kérjük, keresse fel szerkesztőségünket.

Svoh János, Bodoglár: Házának felépítése ügyében rövidesen megkapja az OTP-tol szerzett infoi:-» rnácionkat.

Csorba József, Kecskemét: Köz-, lését köszönj üli. Valóban tárthatat-, lan az ön által írt állapot az iskolában. Lefolytatott vizsgálatunkról értesülhet az újságban.

Tóbiás Zoltán, Jánoshalma: A bírósági végzés önmagáért beszélj azonban leveléből nem derül ki, hogy folytatott-e fegyelmi eljárást a íöldművesszövetkezet. Választ a MÉSZÖV vizsgálata után elküldjük.

Kovács Gyula, Szabadszállás: ön-» töl jogtalanul vonták le a 100 fo-> rintot. Reméljük, az Allatforgalmi Vállalat központja visszajuttatja önnek az összeget.

As úttörő9 ahoi tud9 segít

Dolgom végeztével hazafelé mentem a minap. Már késő délután volt, amikor egy vidám kis csoporttal találkoztam. Úttörők voltak. Sietős lehetett az útjuk, mert nem tekingettek sem jobbra, sem balra, hanem szaporán lépkedtek.

Kíváncsi voltam, vajon hová mennek? Elindultam hát a pajtások után.

Nem kellett mesz- szire mennem, mert Nimcsevics Lajos bácsi háza kapujában tűnt el a kis' csoport. Mivel jó ismerősöm Nimcsevics bácsi, bementem, gondoltam megkérdezem: mi

járatban vannak itt a pajtások?

Amikor az udvarra léptem, már nem kellett semmit sem kérdeznem, a tett mindennél ékesebben beszélt. A pajtások, az őrsvezető szavára baltával, fűrésszel a kezükben vágni kezdték a fát.

Lajos bácsi meg- hatottan mesélni kezdett.

— Az én unokám, Szögyi Pista is úttörő. A minap beszélgettünk s említettem neki, nehezen tudom összevágni a fát. Erre azt mondja a gyerek: »Sebaj, nagypapa, majd összevágjuk mi.« Ki az a mi? — kérdeztem. — A gyerek csak annyit felelt, hogy majd meglátom.

Megkérdeztem a pajtásakat, mi vezette az őrsöt arra, hogy Nimcsevics bácsinak fát vágjanak? Az egyik pajtás büszkén felelt.

— Úttörők vagyunk. Az úttörők egyik törvénye kimondja: Az úttörő ahol tud, segít. Molnár József levelező