Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-06 / 31. szám
MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BA'CS - KISKUN MEGYEI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM Ára SO fillér I960. FEBR. 6, SZOMBAT Világ proletárjai,, egyesüljetek^-Zmeiikö Ltunkat (uet/hiulrik az ovizágos kamasa-fjuzlioálru. Az idén is megrendezik az ország zeneiskolái számára az országos kamara-fesztivált. — Megyénk zeneiskolái újra meghívást kaptak a fesztiválra, amelynek műsorain részt vesz majd a kecskeméti, bajai és kiskunhalasi zeneiskola is. Múlt évben Veszprémben és Bala- tonfüreden zajlottak le a fesztivál ünnepségei, az idén pedig áprilisban Budapesten rendezik meg a nagyszabású kamarazene-találkozót. iWlAWVWWWWW A JO INDULÁS FÉL SIKER (W. D.) Az utóbbi egy-két hónapban millió számra cserélődtek azok a szavak, amelyeket a párt váltott a parasztokkal. A rövidre-hosszúra nyúló beszélgetések alkalmával sok szó esett a jelenről, nem kevesebb a holnap kilátásairól és szinte minden alkalommal felrémlett a múlt; Az egyik parasztember ezeket mondotta: •»Mikor már elfogyott a fél életem csip-csup darabokban öt holdon gazdálkodtam. De hogyan jutottam idáig? Évekig nem látott új ruhát a család. Szalmazsákon aludtunk. Még „stelázsink” sem volt, falba vert szögre akasztottuk a lábasokat. Függöny helyett újságpapír volt az ablakon. Hajat is csak háromszor nyírat- tam évente, mert minden garas a földnek kellett. Ólat építeni, kocsit venni, padlásajtóhoz létrát ácsoltatni nem lehetett a levegőből. Bizony, nehezen kezdett az ember életet. Kölcsönt meg ki adott a koszos parasztnak, ha csak nem uzsorakamatra, hisz’ csak az adóért bármikor dobra verhették azt a nyomorult kis földet.« Apró motívum ez a múltból, de jól példázza azt, hogy milyen emberfeletti erőfeszítéssel, kínlódással lehetett valaha életet kezdeni. A többre, nagyobb darab kenyérre törekvő társtalanul állt a világazonos véleményen. Hogy a gazdálkodás gyorsan és zökkenőmentesen induljon, az élet felvetett olyan igényeket, hogy helyes volna, ha a szövetkezett parasztok holdanként any- nyi forinttal társulnának be, amekkora összeget az állam biztosít. S mikor arról esett sző, hogy ezt meg kell beszélni az új szövetkezet tagságával, akkor az egyik községi vezető azt válaszolta: »■Hát most voltunk náluk, hogy lépjenek a szövetkezetbe, és máris menjünk, hogy adjanak pénzt a közösbe?« S az arca azt árulta el, hogy ennek keresztülvitele szinte lehetetlen. Ezzel a véleménnyel azért kell szembeszállnunk, mert súlyos tévedéseket tartalmaz. A leglényegesebb az, hogy a parasztemberek maguknak szövetkeztek. És ha jól végzik azt, amit tenniök kell, akkor abból elsősorban nekik lesz hasznuk, persze az országnak is. S ha a szövetkezett parasztok magukénak tudják, érzik a szövetkezetét —> mint ahogy magukénak érzik —•, ha a szövetkezet terve, gondja, baja az övéké is, akkor bizonyos, hogy kinyílnak a »bukszák« és a holdankénti 2—300 forint odajut a szövetkezeti kasszába, hogy ne kölcsönnel, adóssággal induljon az élet, hanem a közös gondok közös kasszából fedeződjenek. ban. Szinte minden ellenére volt, senki sem segítette. Az ember magára hagyatottságában született azután az a mondás, hogy segíts magadon és az isten is megsegít. Hiszen mindenki jól tudta, hogy a szegényember bajára nincs gyógyír. Mennyivel más az élet mostanság. A parasztok tízezrével szövetkeznek, hogy végre megszűnjék a nyugalmat és még családi életét is feldúló »kaparj kurta« gondolkodás, hogy visszavonhatatlanul vége szakadjon annak a több százéves mepróbáltatásnak, amelynek a magyar paraszt — ha lázadt is, de — csak szenvedő alanya lehetett egészen a 15 évvel ezelőtti időkig. Persze, az élet ma is gonddal jár. De vajon azért nyugtalanok-e álmaink, mert holnap nincs mit enni adjunk gyermekeinknek, vagy pedig azért, mert a száz férőhelyes istálló építésének gondja köti le minden figyelmünket. Az utóbbi gondokban osztoznak ma nagyon sokan, akik az uj utón járva az új élet gazdagságáért, parasztok igazi boldogulásáért fáradoznak. E gondokat illetően persze még távolról sincs mindenki Ma nem ugyanaz a paraszt- ember sorsa, mint valamikor. Nem kell tartania a bizonytalan holnaptól, a dobraveréstől, a társadalmi számkivetettség- től, az urak piszkálódásaitól, a bank- és kulák-uzsorától, Ma az új életbe vetett hit és bizalom egy egész ország, egész társadalmunk gazdasági és erkölcsi támogatását élvezi. És ha valaki is úgy gondolkod' nék, hogy a tavaszi munkák beindulásához, a közös állat- állomány férőhelyéhez nem segít, nem veti latba erejét, akkor nagyon rossz szolgála tot tesz elsősorban önmagának. Parasztembereknél a tavaszi hónapok mindig a pénztelen' ség hónapjai voltak. A tavaszi vásár volt a legszegényebb vásár, hiszen az éves termelés megalapozása érdekében mindig jócskán a zseb mélyére kellett nyúlni. Most pedig az állam azt mondja: segítek, ha te is segítesz magadon. A jó indulás fél siker, és lehet, de kell is jobban indulni, hogy teljes legyen gazdálkodás sikere. A dolgozó parasztok a maguk útjára léptek, éppen ezért, ha adnak, akkor maguknak adnak. Tehát nem túlzás a szólás-mondást emígy en módosítani: kétszer ad, aki maganak ad! . Közlemény a varsói egyezményben rész! vevő államok politikai tanácskozó bizottságának Moszkvában tartott értekezletéről A varsói szerződésnek megfelelően I960, február 4-én Moszkvában megtartották a politikai tanácskozó bizottság rendes ülését. Az ülésen részt vettek az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság képviselői, valamint a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság megfigyelői. Az értekezlet munkájában részt vett I. Sz. Konycv marsall, a varsói szerződés egyesített erőinek főparancsnoka. Az ülésen dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke elnökölt. Az ülés megvitatta a mai nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit és véleménycserét folytatott olyan fontos problémákról, mint az általános és teljes leszerelés, a német békeszerződés megkötése. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke bejelentést tett a Szovjetunió újabb, jelentős hadseregcsökkentéscről és a Szovjetuniónak a küszöbön álló csúcsértekezleten követendő álláspontjáról. Az értekezlet részvevői sokoldalú eszmecserével egyeztették további lépéseiket, amelyeknek célja a bekövetkezett nemzetközi enyhülés megszilárdítása és fejlesztése. Az értekezlet részvevői elhatározták, hogy a párizsi kormányfői találkozó előkészítése során folytatni fogják kölcsönös tanácskozásaikat. A politikai tanácskozó bizottság értekezlete a teljes megértés és a szilárd barátság szellemében folyt. Az eszmecsere megmutatta, hogy teljes az egyetértés mind a nemzetközi helyzet felmérésben, mind pedig a megvitatott konkrét kérdésekben. A politikai tanácskozó bizottság elfogadta a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát, amelyet kivonatosan lapunk második oldalán köziünk. A megyeszékhely vendéglátó iparának helyzetéről tauáeikozoU a Xexukent&ti ^Oávöii Zjanács (Végneluiftá -BizoUiájga. A városi tanács végrehajt ó bizottsága csütörtöki ülésén tárgyalta az I960, évi községfejlesztési feladatok megvalósításához szükséges intézkedések életbeléptetését, és értékelte múlt évi községfejlesztési célok megvalósítását. A napirendi pont előadója Gyöngyösi Imre, a községfejlesztési alap mű szaki előadója volt. Az adóügyi munkáról Fehér Sándor pénzügyi osztályvezető, a vendéglátóipari egységek helyzetéről és működéséről Molnár János, a Vendéglátóipari Vállalat igazgatója terjesztett jelentést a végrehajtó bizottság elé. Végül a bejelentések után Hévízi Mihály, a mezőgazdasági osztály munkatársa tartott szóbeli tájékoztatót a város termelőszövetkezeti mozgalmának fejlődéséről. Napirenden szereplő jelen-! tések és beszámolók közül különösen a vendéglátóipart egységek helyzeténeit és működésének elemzése váltott ki nagy vitát. Mint a beszámolóból, s a hozzászólásokból is kitűnt — s _ amit egyébként a város lakói is j naponta kézzel ioghatóan ta- • pasztáin alt — Kecskemét ver,- ; déglátóipari hálózata nagyon elmaradott és korszerűtlen. A 48 vendéglátóipari egység között mindössze egy-két olyan egység akad, amely rendelkezik az előirt követelményeknek megfelelő adottságokkal. Több egység állapota — mint például a Jókai utcai, Korona utcai italbolt, a Bugaci Csárda stb. — tarthatatlan, s azok megszüntetését, illetve bezárását javasolta a végrehajtó bizottság. A többi üzemegységekben a lehetőségekhez mérten felújítások és tatarozások útján a lehető legrövidebb időn bőiül meg kell teremteni a kulturált, higiénikus környezetet, kiszolgálást. A vállalatnak erre a célra ebben az évben közel kétmillió forint áll rendelkezésére. karbantartási, felújítási és tatarozás!, továbbá vállalatié jiesztési keretből. A vitából az is kiderült, hogy bár a Vendéglátóipari Vállalat eredményesebb, jobb munkáját jórészt a korszerűtlen üzemegységhálózat gátolja, saját hatáskörükben sem tettek meg minden tőlük telhetőt a helyzet javítása érdekében. Szóba került a Hírős vendéglő udvarán lévő nyitott szeméttároló, s az is, hogy gyakran az esti vacsoraedényeket csak reggel mosogatják el. Az, hogy nem rendelkeznek minden tekintetben megfelelő adottsággal, nem teszi indokolttá, hogy az Alföldiben piszkos poharakban szolgálják fel az italokat, vagy poros szobákkal várják a szálló vendégeit. A v. b. javasolta a vállalatnak hálózatbővítés céljából a Wesselényi és a Nagykőrösi utcai sarok-telek beépítését, a strand étterem üzembeállítását* továbbá egy műkerti szórakozóhely létrehozását. Ezentúl hattagú bizottság alakítására is határozatot hozott, melynek feladata a vendéglátóipart egységek bővítési és átalakítási lehetőségeinek felkutatása lesz; Csak már szükség lenne rá Jöhet már a kánikula, a júliusi, augusztusi meleg — a Szai badság téri Csemegébe megérkeztek a jégszekrények. A 61 ezer forint értékű, egyenként 1000 literes elektromos jégszekrények a legnagyobb hőségben is megőrzik majd az ízletes húsféleségeket a romlástól. Bárcsak szükség voina mát rá juhi
