Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

«. oidaJ 1960. február S, péntek TANÁCSÜLÉS a SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSÁNAK — NAPIRENDEN AZ ORVOSI RENDTARTÁS — TOVÁBB FOLYIK A KONGRESSZUSI VERSENY - Ül ÖNKISZOLGÁLÓ BOLTOK A TSZ-KÖZSEGEKBEN — BAJÁN ÜLÉSEZIK A MEGYEI EGÉSZSÉGÜGYI KÖZÉPKÁDER SZAKCSOPORT — PÉNTEKEN KEZDŐDNEK A JOGÁSZ NAPOK — 15 MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBER MEGY A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBE A szakszervezetek életéből 'Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei középkáder szakcsoportja a bajai városi kórház üzemi bi­zottságával közösen első an- kétját február 13-án rendezi meg Baján. Az ankétón dr. Péterfay János kórházi főorvos és dr. Maros Tivadar kórházi adjunktus tart előadást, majd Sárii Rózsi, az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezeté­nek titkára a középfokú egész­ségügyi dolgozók munkáját és életét érintő kérdésekről szá­mol be. * Február 21-én Kiskunhalason a szakmaközi bizottság rendezé­sében vendégszerepei a Kecske­méti Hírős Együttes. A bemuta­tón az együttes népi táncokat, valamint ének- és zeneszámokat ad elő. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa február 2-i tanácsülé­sén Szabó Lajos elvtárs, az SZMT elnöke ismertette a SZOT VII. teljes ülésének ha­tározatát a megyei feladatok­kal kapcsolatosan. * A KPVDSZ és a MKSZÜV közösen javaslatot tett egyes szövetkezeti szakemberek ter­melőszövetkezetbe küldésére.' A közeljövőben 15 ilyen mező- gazdasági • szakember helyez­kedik el megyénk termelőszö­vetkezeteiben és nyújt rend­szeres segítséget a termelőszö­vetkezetek fellendítéséhez. Az Építők Szakszervezetének kultúrotthona február 6-án ren­dezi meg hagyományos farsangi bálját. A nagyszabású ünnep­ségre meghívják a Kecskeméti Egyetértés Termelőszövetkezet tagjait is. A kultúrotthon hetenként pén­teken fél 6 órai kezdettel nyíl-, vános előadásokat is rendez. Az első előadásra »Mindennapi be­tegségek« címmel február 12-én kerül sor. A KPVDSZ területén jó eredménnyel zárult a kongresz- szusi munkaverseny. A válla­latok többsége határidő előtt teljesítette éves tervét: a Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Válla­lat például december 9-én, a Dél-Bács megyei Népbolt pe­dig december 16-án. Az elmúlt évben a tervezettnél több új rendszerű boltot nyitottak meg, s már 68-ra tehető a falusi önkiszolgáló, valamint önki­választó boltok száma. Ebben az évben a termelőszövetkezeti községekben még 50—60 üzletet nyitnak meg. Különösen nagy gondot for­dítanak a felszabadulási mun­kaversenyben a takarékos gaz­dálkodásra, a termelőszövetke­zetek megszilárdítására, vala­mint többet foglalkoznak a kiváló bolt és kiváló egységek kitüntető címért indult ver­sengéssel, A kereskedelmi tanulók kö­tött kiváló tanuló kitüntetésért indítottak versenyt, valamint felszabadulásunk 15. évfordu­lójára pályázatot hirdettek ré­szükre »Miben látja a szak- szervezet feladatát« címmel. A legjobb három pályázat tulaj­donosa jutalomban részesül, az első például kéthetes ingyenes üdülő-beutalót kap. Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének terü­leti bizottsága, valamint a me­gyei tanáes egészségügyi osztá­lya február 12-én, a megyei ta­nács kultúrtermében, az új or­vosi rendtartásról rendez an- kétot. Vitaindító előadást dr. Bakács Tibor főigazgató tart. Az ankét célja az orvosi rend­tartás utasításait ismertetni az orvosokkal. A Közalkalmazottak Szak- szervezete Bács megyei terü­leti bizottsága és a Magyar Jogász Szövetség megyei cso­portja rendezésében február 5-én, pénteken délelőtt 10 óra­kor nyitják meg a jogász na­pokat Mint azt már közöltük, megnyitót dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség fő­titkára mond, • Megyénk pedagógusai február­ban és márciusban ankétokon dolgozzák fel a kongresszus anyagát. A február 14-én tar­tandó megyei előkészítő ankéton központi előadó, Szilveszter And­rás iskolaigazgató ismerteti a kongresszusi határozatok nyo­mán pedagógusainkra háruló feladatokat. A járási, városi elő­készítő ankétokon több helyen olyan elvtársak vesznek részt, akik jelen voltak a VII. párt- kongresszuson. Egy ember kálváriája, amelyben a bíróság mondta ki a döntő szót Hónapokig húzódó munka­ügyi vitára tett pontot a na­pokban a bajai járásbíróság. Érdemes ezzel az üggyel hosz- szabban foglalkozni, mert a történet sok tanulsággal szol­gálhat vállalataink vezetői­nek, a munkaügyi kérdések­kel foglalkozó vállalati szak­embereknek. Csalafintu áthelyezés T. S. 1958 júliusában került a Kiskunfélegyházi E. M. 5-ös számú Mélyépítőipari Vállalat oajai kirendeltségehez. Először fizikai munkásként dolgozott, majd beosztották kiadónak. Keresete naponta 50 forint kö­rül mozgott. 1959. május 8-án azonban T. S.-t létszámcsök­kentésre hivatkozva, áthelyez­ték a Baranya megyei Leány­csók községbe. T. S. családi kö­rülményei miatt tiltakozott az áthelyezés ellen, annál is in­kább, mert tudomására jutott, hogy nem szűnt meg munka­köre, sőt, helyette Félegyházá­ról akarnak hozni Bajára egy másik munkást. Az Egyeztető Bizottsághoz fordult és kérte, hogy amíg nem döntenek vég­legesen ügyében, — dolgozhas­son a régi munkahelyén. A Járási Egyeztető Bizottság má­jus 26-án megváltoztatta a vál­lalat igazgatójának határoza­tát és visszahelyezte T. S.-t előző munkakörébe. Kevesebb fizetés Aki ezután azt hiszi, hogy elintézést nyert az ügy, — té­ved! T. S. kálváriája tovább tartott. A Járási Egyeztető Bizottság határozatával zsebé­ben jelentkezett munkahelyén rizalontai Sándor főépítésveze­tőnél, aki azonban nem en­gedte dolgozni, mert a köz­pont — semmibe véve az Egyeztető Bizottság határoza­tát — továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy T. S. helyett más kerüljön Bajára. A kálváriát járó ember — látva, hogy még azt sem akar­ják megengedni, hogy dolgoz­hasson a Területi Egyeztető Bizottság döntése előtt —, kér­te, engedjék el hozzájárulás­sal, mert máshol szeretne mun­kát vállalni. A vállalat 1959. j úlius 15-én megszűntette munkaviszonyát, de fizetését — beszámítva a szabadságot is — csalt május 12-ig folyósította T. S.-nek, aki ezután 1458 fo­rintos munkabérkövetelésével a bírósághoz fordult. Igazságos döntés A bajai járásbíróság helyt adott a felperes követelésének, mert megállapította, hogy az É. M. 5-ös számú Mélyépítő Vállalat az áthelyezéssel kap­csolatban nem tartotta be a munkatörvény 136. paragrafu­sát, amelynek második bekez­dése értelmében az a dolgozó, akit más helységbe vagy ala­csonyabb munkakörbe helyez­nek át, az Egyeztető Bizottság­hoz benyújtott panasz elsőfo­kú elintézéséig nem köteles el­foglalni új munkahelyét. A munkatörvény 136. paragrafu­sának 5. bekezdése azt is le­szögezi, hogy ha az Egyeztető Bizottság az áthelyezést hatá­lyon kívül helyezte, a dolgo­zót továbbra is a régi munka­helyén kell foglalkoztatni. T. S. tehát jogosan nem fog­lalta el lakásától távollevő munkahelyét, hiszen az Egyez­tető Bizottság már első fokon megváltoztatta az igazgató ha­tározatát, s a vállalatnak kö­telessége lett volna a TEB má­sodfokú döntéséig T. S.-t rak- tárosi beosztásában dolgoztatni. A vállalat tehát törvénysér­tést követett el, s a bíróság ezért jogosan kötelezte a 2a munkanapra járó 1458 forint megfizetésére és ezzel igazsá­got szolgáltatott T. S. hosszú időn át húzódó munkaügyi vi­tájában. (márkus) Hí bántja a lakiteleki gazdákat Sprj. ntatc.le.ii tevéi, * ami mvqvite van *<0MpWC »Tizenhat munkanapot dol­goztam a Kiskunhalasi Gépál­lomás cséplőgépénél, mint ad­minisztrátor. Egészségügyi okok­ból kiléptem a munkacsapat­ból. Feljegyzéseim szerint ez idő alatt 1729 mázsa gabonát csépeltünk el. Adminisztrációs munkámért 345 forintot kellett volna kapnom a gépállomástól. Egy hónappal ezelőtt kértem a munkabéremet, de azt a választ kaptam, hogy a megyei igazga­tóság még nem utalta ki az összeget. Kérem a Petőfi Népe szerkesztőségét, intézkedjen az ügyemben — írja Kovács Gyula bodoglári olvasónk. A fenti panaszlevelet eljuttat­tuk a Gépállomások Igazgató­ságának, ahonnan közel két és fél hónap múlva megérkezett a válasz. (A törvényben előírt ha­táridő 30 napi) Gilinger László osztályvezető közölte, hogy Ko­vács Gyula sem szeptember hó 28-án, sem később nem jelent­kezett pénzének átvételére. Ezért a Gépállomások Igazgatósága — a panaszlevél kézhezvétele után — a 346 forint munkabért Ko­vács Gyula címére elküldte. N évtelen levélírók általá­ban azért nem fedik fel kilétüket, mert legtöbb eset­ben rágalmaznak, rosszindulatú megjegyzéseket szeretnének má­sokra ruházni. A névtelen le­veleket, bejelentéseket — na­gyon helyesen —■ sok helyen nem veszik figyelembe. A név­telen levelek közül azonban néhány olyan is akad, amely igazságot tartalmaz, s írói azért nem nevezik meg magukat, ne­hogy hátrány származzon rá­juk közléseik miatt. Névtelein levelet kapott minap szerkesz­tőségünk, amelyben tényleges hibákat közöltek velünk. »Tűrhetetlen helyzet van ba­kit eleken. Molnár Gyula dará­lós a jó minőségű kukoricáért cserében olyan darát ad a gaz­dáknak, hogy a jószág nem eszi meg, mert homokos, piszkos, fekete. Hibának tartom, hogy a legnagyobb szezon idején sze­relik a földművesszövetkezet da­rálóját. Nagyon kérem a szer­kesztőséget, intézkedjen a laki­teleki gazdák ügyében.« ■— sum­mázza a lakiteleki helyzetet a névtelen bejelentés. A tények a névtelen be­jelentőt igazolták. A községi tanács egyik jegyző­könyve arról tanúskodik, hogy S. Kovács Sándor lakiteleki gazda 40 kilogramm tiszta ku­korica helyett 20 százalékban csutkás, piszkos darát kapott. Hasonlóképpen Jánosi Sándor, aki szintén morzsolt kukoricát daráltatott, homokos, szemetes és csutkás darát volt kényte­len átvenni. Amikor ezt szóvá­tette, Molnár Gyula durván nekitámadt és megverte. Jánosi Sándor a darálótulajdonosS feljelentette, de ezzel még nem oldódott meg a lakiteleki gaz­dák helyzete. É rthető, hogy ilyen esetek! előfordulnak Lakitele­ken, hiszen a község paraszt« jai kénytelenek a nyerészke­désbe egészen belemerült Mol­nár Gyula magándarálójában cserélni, mert a földművesszö­vetkezet éppen ebben az idő­ben hajtja végre darálójában az általános generáljavítást és villamosítást. Igaz, hogy az üzemszünet alatt egy teljesen új darálót és villanymotor!; építenek be, de a munka el­húzódását — a DÁV szerelői két hónap óta nem képesek aa ipari áramot bekapcsolni — a község parasztjai bánják. A község vezetőinek, de fe­lettes szerveknek is, le kelle­ne vanniok a fenti esetből a tanulságot. Semmiképpen sem helyes — még ha korszerűsí­tésről is van szó — azt a leg­nagyobb szezonban elvégezni, hanem lehetőség szerint akkor, amikor a legkevesebben veszik igénybe a darálót. A fenti eset nemcsak gazdasági vonatkozás­ban ártott a község paraszt­jainak, földművesszövetkezeté­nek, hanem felbolygatta a fa­luban élő gazdák nyugalmát is. eméljük, hogy a község vezetői meggátolják Mol­nár Gyulát abban, hogy to­vábbra is visszaéljen a gazdák jóhiszeműségével, a földműves­szövetkezet vezetői pedig in­tézkednek a daráló mielőbbi üzembehelyezésére. Gémes R Társadalmi összefogással épül a művelődési ház (Községi tudósítónktól.) Lukitelek község lakóinak régi vagya volt már egy modern művelődési ház, ahol gyakrab­ban rendezhetnének összejöve­teleket, műsoros esteket. Éppen ezért nagy örömet keltett an­nak idején a hír, hogy teljesül kívánságuk. A község dolgozói most tettekkel bizonyítják, hogy óik is szívesen segítenek az építkezésnél. A művelődési ház építésénél naponta 8—10 laki­teleki lakos is segédkezik: saját fogatával hordja a téglát a tég­lagyárból az építkezéshez. Külön megköszönjük a Hel­véciái Állami Gazdaság Szik­rai Üzemegységének segítségét, amelyet, élen Petőfi Sándor megyei tanácstagunkkal és az üzemegység vezetőjével, Tör­köly Andor elvlárssal nyújta­nak, hogy mielőbb teljesüljön a laki telekiek vágya: az új mű­velődési ház felépítése. A PÉNZT ELKÜLDTÉK — NINCS ÜZLETHELYISÉG — AZ SZTK-JÁRULÉKOT VISSZAFIZETIK — KÖSZÖNET A PETŐFI NÉPÉNEK Helyesnek tartanánk, ha Gép­állomások Megyei Igazgatósága a legközelebbi alkalommal a törvényben előírt határidőn be­iül intézné el a panasz-ügyeket. * Túri Istvánné levelezőnk Ba­járól a következőket írja: „Egy hónappal ezelőtt egy tanácsülé­sen kérték a kiscsávolyi válasz­tok, hogy bővítsék a fodrászüz­letek hálózatát. Helyesnek tar­tanánk — mondták a kiscsávo- lyiak — ha Kiscsávoly is kapna egy férfi és egy női fodrászüz­letet. A levéllel felkerestük a vá­rosi tanács ipari és műszaki osztályát, ahol az alábbi tájé­koztatót kaptuk: A kiscsávolyi városrészben egyelőre nem áll a városi tanács módjában fodrászüzletet nyitni, mivel sem megfelelő üzlethelyi­ség, sem munkaerő nem áll ren­delkezésre. Baja város női és férfi fodrászszaküzletekkel egyébként jól ellátott. Zsúfolt­ság kizárólag szombati napokon van. Amennyiben a jövőben megfelelő üzlethelyiséget tud­nak biztosítani, úgy ennek a ké­relemnek eleget tesznek:. »A Mátételki Törekvés Tsz- ben dolgozom. A tsz adminiszt­rátora, annak ellenére hogy nem töltöttem be a 16. élet­évemet, SZTK címén levonta járandóságom bizonyos részét. Szeretném megtudni, lrogy jo­gos-e ez, vagy sem? ■— kérdi Végei Ilona olvasónk. A levél alapján tájékozód­tunk s megállapítottuk, hogy olvasónk 1959 márciusában be­lépési nyilatkozatot írt alá, öt tagként kezelték és így történt, hogy az SZTK-díjat is befizet­ték. A könyvelő tehát jóhiszemű tévedést követett el. Amennyi­ben Végei Ilona kéri a befize­tett SZTK-díj megtérítését úgy, azt a termelőszövetkezet vissza­fizeti részére. »Hálás köszönetemet fejezem ki a Petőfi Népe Szerkesztősé­gének, mert gyors közbenjárá­suk eredményeképpen a rekla­mált pénzemet már megkap­tam. Kívánok a szerkesztőség minden egyes tagjának sok si­kert a további munkájukhoz — írja Ács Kázmér jánoshalmi ulvasónk.

Next

/
Thumbnails
Contents