Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-04 / 29. szám
C. oldal I960, február 4, csütörtök Régi vágyam is tel fésült Beszélgetés Gyólay Viktóriával, a Kecskeméti Katona József Színház művésznőjével Ki ne ismerné Gyólay Viktóriát, a Kecskeméti Katona József Színház közkedvelt énekes primadonnáját? Sok népszerű, nagysikerű operettben mutatkoIsmerkcdcs a Bohémélet szövegkönyvével. zott be a közönségnek és szépen csengő hangjával, bájos megjelenésével, természetes közvetlenségével belopta magát a színházlátogatók szivébe. Mennyi taps, elismerés és virágcsokor kiséri művészi pályafutását! Gyólay Viki az olyan színésznők közé tartozik, akik élethivatásuknak tekintik a művészetet s éppen ezért állandó és rendszeres tanulással szélesítik, gazdagítják tudásukat. Amikor betoppanunk lakásába, a vendéglátó háziasszony melegségével fogad. A' gyorsan pergő ismerkedési pillanatok után máris legközelebbi terveiről beszél. re operákat is tanulhatok. Pestről jár le Kiss Gábor énektanár, aki Róna Frigyes és Kerny Kálmán karnagyunkkal karöltve segít a Rigolettó a Bohémélet, a Pillangókisasszony és a műsorra tűzött klasszikus operett, a Boccaccio megtanításában. Rajtam kívül a jelentősebb szerepeket Juhász Pál, Csajányi György, Strasser Erzsébet és Botos Klára éneklik. Szeretnénk egy önálló opera-esttel meglepni kedves közönségünket. Mutatja szép otthonát. Büszke karácsonykor vásárolt Bozsó festményére. Tréfásan megjegyzi: — Remélem lesz még több „Bozsóm” is. Tehetséges művésznek tartom, s közel áll lelkivilágomhoz az ő piktúrája. Ott tartózkodásunk alkalmából a színésznőt, mint háziasz- szonyt is megismerjük. Gesztenyetortájának, szakácstudomá- v"'nak hire van a városban. Más kárán is tanultak Nem akarjuk- megismételni az OTP propagandájának szövegét: miért érdemes az embereknek takarékba tenni felesleges pénzüket, tanulságul azonban nem árt megemlíteni az alábbi esetet. Dunavecsén az utóbbi hetekben több betörés történt, s jelentős pénzösszegeket raboltak el a károsultaktól. Ez érthetően izgalomba hozta a lakosságot és akinek felesleges pénze volt otthon, azonnal takarékba tette. Ennek folytán az OTP dunave- csei járási fiókjában az utóbbi egy hónap alatt több mint félmillió forinttal növekedett a takarékbetét-állomány összege. A lakosság rájött, hogy betörés ellen sokkal biztonságosabb, ha takarókban van a pénze. Mindebből az, a tanulság: van tehát olyan ember is, aki a más kárán tanul. —no— Rendszeres filmvetítést rendez a dolgozók részére a KPVDSZ. Hetente más és más vállalatnál tartanak filmvetítéseket: legutóbb a Beruházási Bankba látogattak el. MAI NÉPKUTATÓK AMIKOR a megyei népkutató munkaközösség néhány hónappal ezelőtt Kecskeméten megalakult, részt vett ezen az első nagy jelentőségű összejövetelen dr. Erdei Ferenc, a Tudományos Akadémia főtitkára, megyénk országgyűlési képviselője is. Igen nagy örömmel és a kezdeményezés értéke és jelentősége miatti elismeréssel nyilatkozott a népkutató munkaközösségek létrehozásának szándékáról. A munkaközösségek megyénk társadalmi viszonyainak, kulturális, művészeti, néprajzi és történelmi hagyományainak vizsgálatát tűzték ki célul, s nem utolsósorban az antropológia és az orvostudomány vizsgálati szempontjainak figyelembe vételével végeznek majd munkát, egyelőre megyénk három helyén. Éppen Erdei Ferenc javaslatára egészítették ki a főleg néprajzi és művészeti, valamint embertani tudományos vonatkozású programot társadalomtudományi értesülések gyűjtésével. ÍGY SZÜLETETT meg az az elgondolás is, hogy két jellemVvwvwvvvvrevvvyvvwvvvvwv’vvvwvvvvyvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvirfwvvvvvvy' Próbál az úttörő zenekar ji emlékek. A művésznő csehszlovákiai útja alkalmából készített fényképeit nézegeti. Röppen az idő. Már hallja a színházi csengő hívogató szavát s néhány perc múlva kezdődik a próba. Reméljük az opera-esttel nem marad adós a színház a kecskeméti közönségnek s mi is forró tapssal köszönthetjük a publikummal együtt kedves énekeseinket, Gyólay Vikivel az élen. Bicliczky Sándor ^''VWVWWk Igen nagy híre van nemcsak Bácsalmáson, hanem a járásban is a fiúiskola úttörőzenekarának. Nagyon szeretik és szívesen hallgatják játékukat a község lakói. A napokban faikerestem a zenekar tagjait és vezetőjét, Kollár Tibort, a helyi iskola zenetanárát s végighallgattam a próbát. Még nem volt 10 óra, de már minden pajtás a helyén volt. — Ez mindig így van ’ — kérdeztem a zenekar vezetőjét. — Igen — válaszolta örömmel Kollár Tibor. — Soha egyetlen hiányzó sincs, hiszen a pajtások nagyon szeretik a muzsikát. Itt van például Erdei Gyurka, Tenyér Pista, Patocskai Laci a nagyobbak közül, vagy Kozák Pista, Csupity Péter, akik szabad idejüket mindig muzsikával töltik el. Végignéztem a mosolygós, derűs arcokon és örömmel telt meg a szivem, ugyanis a pajtások közül nagyon sok nemcsak az úttörő- zenekarban, hanem más munkában is derekasan kiveszi a részét. Nem volt időm azonban tovább gondolkodni, mert elkezdődött a próba. Egy pillanatra csend lett, majd egy intésre 14 harmonika lágy hangja áradt szét a teremben. Ügy játszónak ezek a kis muzsikusok, mintha híres művészek lennének. No, persze néha még kisebb hiba előfordult, de szépen fejlődik az együttes. Megtudtam azt is, hogy rövidesen a rádió ifjúsági műsora felvételeket készít az úttörőcsapat zenekaráról. Molnár J. Végre operákat is tanulhatok. — Most tanuljuk Baráti—Eise- tnann: Sport és szerelem című operettjét, amellyel tájra járunk megyénk városaiba és falvaiba. Nekem való szerepet játszom benne s szeretném, ha eredményesen zárulna kezdeményezésünk. — Hégi vágyam is teljesült. Vég- C é o o /&J' /V I I ; Z 1 Cl I qcÍ «=» Hé, ott fenn! Ha felesleges «ágyék, elmehetek. ző Báes - megyek község: Szabadszállás és Szeremle vizsgálata mellett programra tűzik megyénk munkáshagyományainak, munkástársadalmának ku<- tatását, tudvalevőleg a kecskeméti gépgyárban végez majd egy nagyszámú kutatócsoport felmérést. Olyan témákra terjed majd ki a ífigyelmük, mint a gépgyár története, a munkások egészségügyi körülményeinek alakulása stb., stb. ÜGY HISSZÜK, hogy a vállalkozás országos figyelmet ébresztett tudományos értéke mellett nem hallgathatjuk el a munkaközösség] működésének társadalmi jelentőségét sem. Nemcsak egyszerűen véletlenül összeverődött amatőrkutatóK egy esetre való társulása ez, hanem céltudatos, tervszerű együttműködés, hosszabb lélegzetű tudományos program megvalósítására váló tartós szövetkezés. Az értelmiség társadalmi hivatásának helyes lei- ismeréséből származik kutatóink felbuzdulása. MI MÁS késztetné okét a hosszú es ráradsagos munka elvégzésére, melyet egyébként is szabad idejükben oldana« meg, mint ez a politikailag nagyra értékelhető felismerés, s ami elsősorban figyelemre méltó ténnyé avatja kutatóink munkáját — a különböző szaktudományok műveléséből auo- dó érték' mellett — az. hogy Kiinduló pontját, úttörő megmozdulását jelentheti egy meg szelesebb körű, egész megyénkre kiterjedő, a szocializmus építésűnek irányába nató értelmiségi összefogásnak. ÍME — VAN RÁ MÖD, hogy hivatás tekintetében egymástól távol álló értelmiségi uoigozók egy szép, közö^ col érdekében együttműködjenek. Egyesek meg nemrégiben is kétségbe vonták ennek a lehetősegét. Az élet a kishitű kétkedőket újra megcáfolta. Népkutatóink! vállalkozása mindenképpen megérdemli, hogy társadalmi szerveink részéről a szükséges támogatási megkapják. Cs. L. EZ A DIVAT A nők örömmel fogadják, hogy az alkalmi és estélyi ruhák egy-egy modelljéből mindössze 50 darabot készítenek. Fekete-fehér külföldi készült, nyolcgámbos alkalmi *uhai ¥Jiaba hajtom fel kabáton: gallérját. A hideg így U hasogatja füleimet. Sajognak tüzelnek. A fájdalom különösen érzékennyé tesz. Mondogatják körülöttem: mínusz húsz fokos hőmérsékletet jósolt reggel a rádió. Gémberedetten mosolygok. A megszokás a legbutább szavakat is meghonosítja, a selejtre is ráüti a »használható« bélyegzőt. Sziszegős hideg noszogatja a lábakat és mégis »hő-t«, meg »mérsékletet* emlegetünk. Senki sem töri fejét jobbon, újon — talán, valószínűleg felesleges is. — Én sem, mert egy csapat leány és fiú közeledik felém. Őket figyelem. Néhány arcot felismerek. »•Árvaháziak.« öár pillanatig látom csak őket — képzettársítás, óh! — máris egykori cselédgyc- rekek, szolgalányok jelennek meg előttem. Régi kecskeméti újságokat böngészve találkoztam velük. Meghaltak anélkül, hogy egy fénykép, rajz maradt volna róluk. Elpusztultak és sohase hallották a Boldogság-madár szár- nya-csattogását. Furcsa világba születtek. Öthatéves korukban már a ház körül dolgoztuJc és, lei tudja, hányat adták el szüleik 10. évük betöltése előtt. Fájt a szívük, de a pénzen talán még egy sovány borjút sem vásárolhattak. Nem tehettek másként. Odahaza áhenhaltak volna. S míg felcseperedtek, annyit .dolgoztak mint tíz szerencsésebb, s annyit szert védték mint száz jobbsorsú. — Már amelyik bírta a hajszát. Csille János gazduram csordapásztora, Kürti György 11 éves korában elégelte meg az életet. Juhász Veronikát asszonya üldözte a másvilágra. Király József fiatalkorú a padláson akasztotta fel magát. Bakó Mihály 13 éves korában végzett magával, a 12 éves Takács Etel marólúgot ivott... orzongok. Az emlékektől? A hidegtől? Meleg ruha, jó étel nem védte őket a légi teleken. Húzódnának az istálló szögletébe — repegteti a fagy a vályogfalat — de a kuckó már foglalt, a ház hű ebéé; bújna a konyha melegébe, de az asszonyok féltik tőlük az ete- ies fazekakat. Csónak nélkül, úszói gyakorlat nélkül belelökte őket valami, valaki a csúnyán háborgó tengerbe, akárhogyan is fordulnak a hullámok, mindig a szemükbe csapnak, a szél szüntelen ellenükre fúj, nem látnak jobb sorsot ígérő földet, partot, kimerülnek s maguk buknak a viz elá. Akik nézték, okozták a vergődésüket, azok a gyilkosok és ők az áldozatok. ló szó, irgalom haláluk ** után sem jutott osztályrészekül. Pocskondiázták őket a kenetes szavakkal is: kellemetlenségeket okoztak »meggondolatlanságukkal« gazdájuknak. Persze, nem a hatóságok molesztálták az embernyúzókat. A társadalom pillája meg se. rezdült, amikor a Rend elnyelt egy gyermeket. Az újságok szűkszavú híradásai nyomán a felelősség kérdése fel sem merült, pedig ha valaki módosabbnak ellopták- a tyúkjait, már »balkáni állapotokról« cikkeztek. Egyszerűen tudomásul vették egy »menhelyi« halálát. Ilyen volt a világ. A szegény legyen erős, erősebb, kitartóbb az állatnál. Az apiró semmiségek mögött is szenzációt szimatoló korabeli sajtó nem látott »esetet« az elmerevülő gyermektestekben. Két sor a 12 éves kanáss öngyilkosságáról, s négy hasáb az élelmes zsebtolvajról... jf|íg el nem felejtem: mindez a monarchia idején történt, amit jóindulatú sokezrek megszokásból még ma is »boldog békevilágnak« emlegetnek. Ezek a haragok és felindulások, a kis sírdombok a temető szélén, megkorbácsolások a vizes kötéllel, gondolatok és dühök, szánalmak és fogadkozások pár pillanat alatt futottak keresztül rajtam. jj-^ltűntek a szolgagyerekek és ismét az »árvaháziakat« látom. Nagyobb, munkaképes, már-már férfiszámba menő legény kék is lépdelnek közöttük. £> most ezeket is felkészítik az életre, megkülönböztetett szeretettel és gondossággal, hogy j ne érjék őket váratlanul a fel- ; adatok, noha az a bizonyos ton- ; ger — amit annyit emlegettek ! a fűzfapoéták — sokkal nyu- j godtabb, szelídebb, mint évtize-; dokkul ezelőtt. Ueltai Nándor ! Klmélketlé* régi bíiuökről