Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

C. oldal I960, február 4, csütörtök Régi vágyam is tel fésült Beszélgetés Gyólay Viktóriával, a Kecskeméti Katona József Színház művésznőjével Ki ne ismerné Gyólay Viktó­riát, a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház közkedvelt énekes primadonnáját? Sok népszerű, nagysikerű operettben mutatko­Ismerkcdcs a Bohémélet szövegkönyvével. zott be a közönségnek és szépen csengő hangjával, bájos megje­lenésével, természetes közvetlen­ségével belopta magát a színház­látogatók szivébe. Mennyi taps, elismerés és virágcsokor kiséri művészi pályafutását! Gyólay Viki az olyan színész­nők közé tartozik, akik élethi­vatásuknak tekintik a művésze­tet s éppen ezért állandó és rendszeres tanulással szélesítik, gazdagítják tudásukat. Amikor betoppanunk lakásá­ba, a vendéglátó háziasszony me­legségével fogad. A' gyorsan pergő ismerkedési pillanatok után máris legközelebbi tervei­ről beszél. re operákat is tanulhatok. Pest­ről jár le Kiss Gábor énekta­nár, aki Róna Frigyes és Kerny Kálmán karnagyunkkal karöltve segít a Rigolettó a Bohémélet, a Pillangókisasszony és a műsor­ra tűzött klasszikus operett, a Boccaccio megtanításában. Raj­tam kívül a jelentősebb szerepe­ket Juhász Pál, Csajányi György, Strasser Erzsébet és Botos Klára éneklik. Szeretnénk egy önálló opera-esttel meglepni kedves kö­zönségünket. Mutatja szép otthonát. Büszke karácsonykor vásárolt Bozsó festményére. Tréfásan meg­jegyzi: — Remélem lesz még több „Bozsóm” is. Tehetséges mű­vésznek tartom, s közel áll lelki­világomhoz az ő piktúrája. Ott tartózkodásunk alkalmá­ból a színésznőt, mint háziasz- szonyt is megismerjük. Geszte­nyetortájának, szakácstudomá- v"'nak hire van a városban. Más kárán is tanultak Nem akarjuk- megismételni az OTP propagandájának szövegét: miért érdemes az embereknek takarékba tenni felesleges pén­züket, tanulságul azonban nem árt megemlíteni az alábbi ese­tet. Dunavecsén az utóbbi hetek­ben több betörés történt, s je­lentős pénzösszegeket raboltak el a károsultaktól. Ez érthetően izgalomba hozta a lakosságot és akinek felesleges pénze volt otthon, azonnal takarékba tette. Ennek folytán az OTP dunave- csei járási fiókjában az utóbbi egy hónap alatt több mint fél­millió forinttal növekedett a ta­karékbetét-állomány összege. A lakosság rájött, hogy betö­rés ellen sokkal biztonságosabb, ha takarókban van a pénze. Mindebből az, a tanulság: van tehát olyan ember is, aki a más kárán tanul. —no— Rendszeres filmvetítést rendez a dolgozók részére a KPVDSZ. Hetente más és más vállalatnál tartanak filmvetí­téseket: legutóbb a Beruházási Bankba látogattak el. MAI NÉPKUTATÓK AMIKOR a megyei népku­tató munkaközösség néhány hó­nappal ezelőtt Kecskeméten megalakult, részt vett ezen az első nagy jelentőségű összejö­vetelen dr. Erdei Ferenc, a Tudományos Akadémia főtit­kára, megyénk országgyűlési képviselője is. Igen nagy öröm­mel és a kezdeményezés értéke és jelentősége miatti elisme­réssel nyilatkozott a népku­tató munkaközösségek létre­hozásának szándékáról. A munkaközösségek megyénk társadalmi viszonyainak, kul­turális, művészeti, néprajzi és történelmi hagyományainak vizsgálatát tűzték ki célul, s nem utolsósorban az antro­pológia és az orvostudomány vizsgálati szempontjainak figye­lembe vételével végeznek majd munkát, egyelőre megyénk há­rom helyén. Éppen Erdei Fe­renc javaslatára egészítették ki a főleg néprajzi és művészeti, valamint embertani tudomá­nyos vonatkozású programot társadalomtudományi értesülé­sek gyűjtésével. ÍGY SZÜLETETT meg az az elgondolás is, hogy két jellem­Vvwvwvvvvrevvvyvvwvvvvwv’vvvwvvvvyvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvirfwvvvvvvy' Próbál az úttörő zenekar ji emlékek. A művésznő csehszlovákiai útja alkalmából készített fényképeit nézegeti. Röppen az idő. Már hallja a színházi csengő hívogató szavát s néhány perc múlva kezdődik a próba. Reméljük az opera-est­tel nem marad adós a színház a kecskeméti közönségnek s mi is forró tapssal köszönthetjük a publikummal együtt kedves éne­keseinket, Gyólay Vikivel az élen. Bicliczky Sándor ^''VWVWWk Igen nagy híre van nemcsak Bács­almáson, hanem a járásban is a fiúis­kola úttörőzeneka­rának. Nagyon sze­retik és szívesen hallgatják játéku­kat a község lakói. A napokban faike­restem a zenekar tagjait és vezetőjét, Kollár Tibort, a he­lyi iskola zenetaná­rát s végighallgat­tam a próbát. Még nem volt 10 óra, de már minden pajtás a helyén volt. — Ez mindig így van ’ — kérdeztem a zenekar vezetőjét. — Igen — vála­szolta örömmel Kol­lár Tibor. — Soha egyetlen hiányzó sincs, hiszen a paj­tások nagyon szere­tik a muzsikát. Itt van például Erdei Gyurka, Tenyér Pis­ta, Patocskai Laci a nagyobbak közül, vagy Kozák Pista, Csupity Péter, akik szabad idejüket mindig muzsikával töltik el. Végignéztem a mosolygós, derűs ar­cokon és örömmel telt meg a szivem, ugyanis a pajtások közül nagyon sok nemcsak az úttörő- zenekarban, hanem más munkában is derekasan kiveszi a részét. Nem volt időm azonban tovább gon­dolkodni, mert el­kezdődött a próba. Egy pillanatra csend lett, majd egy in­tésre 14 harmonika lágy hangja áradt szét a teremben. Ügy játszónak ezek a kis muzsi­kusok, mintha hí­res művészek len­nének. No, persze néha még kisebb hi­ba előfordult, de szépen fejlődik az együttes. Megtud­tam azt is, hogy rövidesen a rádió ifjúsági műsora fel­vételeket készít az úttörőcsapat zene­karáról. Molnár J. Végre operákat is tanulhatok. — Most tanuljuk Baráti—Eise- tnann: Sport és szerelem című operettjét, amellyel tájra járunk megyénk városaiba és falvaiba. Nekem való szerepet játszom benne s szeretném, ha eredmé­nyesen zárulna kezdeményezé­sünk. — Hégi vágyam is teljesült. Vég- C é o o /&J' /V I I ; Z 1 Cl I qcÍ «=» Hé, ott fenn! Ha felesleges «ágyék, elmehetek. ző Báes - megyek község: Sza­badszállás és Szeremle vizsgá­lata mellett programra tűzik megyénk munkáshagyományai­nak, munkástársadalmának ku<- tatását, tudvalevőleg a kecske­méti gépgyárban végez majd egy nagyszámú kutatócsoport felmérést. Olyan témákra ter­jed majd ki a ífigyelmük, mint a gépgyár története, a mun­kások egészségügyi körülmé­nyeinek alakulása stb., stb. ÜGY HISSZÜK, hogy a vál­lalkozás országos figyelmet éb­resztett tudományos értéke mel­lett nem hallgathatjuk el a munkaközösség] működésének társadalmi jelentőségét sem. Nemcsak egyszerűen véletlenül összeverődött amatőrkutatóK egy esetre való társulása ez, hanem céltudatos, tervszerű együttműködés, hosszabb léleg­zetű tudományos program meg­valósítására váló tartós szö­vetkezés. Az értelmiség társa­dalmi hivatásának helyes lei- ismeréséből származik kutatóink felbuzdulása. MI MÁS késztetné okét a hosszú es ráradsagos munka el­végzésére, melyet egyébként is szabad idejükben oldana« meg, mint ez a politikailag nagyra értékelhető felismerés, s ami elsősorban figyelemre méltó ténnyé avatja kutatóink munkáját — a különböző szak­tudományok műveléséből auo- dó érték' mellett — az. hogy Kiinduló pontját, úttörő meg­mozdulását jelentheti egy meg szelesebb körű, egész me­gyénkre kiterjedő, a szocia­lizmus építésűnek irányába nató értelmiségi összefogásnak. ÍME — VAN RÁ MÖD, hogy hivatás tekintetében egymástól távol álló értelmiségi uoigozók egy szép, közö^ col érdekében együttműködjenek. Egyesek meg nemrégiben is kétségbe vonták ennek a lehetősegét. Az élet a kishitű kétkedőket újra megcáfolta. Népkutatóink! vállalkozása mindenképpen megérdemli, hogy társadalmi szerveink ré­széről a szükséges támogatási megkapják. Cs. L. EZ A DIVAT A nők örömmel fogadják, hogy az alkalmi és estélyi ru­hák egy-egy modelljéből mind­össze 50 darabot készítenek. Fekete-fehér külföldi készült, nyolcgámbos alkalmi *uha­i ¥Jiaba hajtom fel kabáton: gallérját. A hideg így U hasogatja füleimet. Sajognak tüzelnek. A fájdalom különö­sen érzékennyé tesz. Mondogat­ják körülöttem: mínusz húsz fokos hőmérsékletet jósolt reg­gel a rádió. Gémberedetten mo­solygok. A megszokás a legbu­tább szavakat is meghonosítja, a selejtre is ráüti a »használ­ható« bélyegzőt. Sziszegős hideg noszogatja a lábakat és mégis »hő-t«, meg »mérsékletet* emlegetünk. Senki sem töri fe­jét jobbon, újon — talán, való­színűleg felesleges is. — Én sem, mert egy csapat leány és fiú közeledik felém. Őket figye­lem. Néhány arcot felismerek. »•Árvaháziak.« öár pillanatig látom csak őket — képzettársítás, óh! — máris egykori cselédgyc- rekek, szolgalányok jelennek meg előttem. Régi kecskeméti újságokat böngészve találkoztam velük. Meghaltak anélkül, hogy egy fénykép, rajz maradt volna ró­luk. Elpusztultak és sohase hal­lották a Boldogság-madár szár- nya-csattogását. Furcsa világba születtek. Öt­hatéves korukban már a ház körül dolgoztuJc és, lei tudja, hányat adták el szüleik 10. évük betöltése előtt. Fájt a szívük, de a pénzen talán még egy so­vány borjút sem vásárolhattak. Nem tehettek másként. Odahaza áhenhaltak volna. S míg felcse­peredtek, annyit .dolgoztak mint tíz szerencsésebb, s annyit szert védték mint száz jobbsorsú. — Már amelyik bírta a hajszát. Csille János gazduram csor­dapásztora, Kürti György 11 éves korában elégelte meg az életet. Juhász Veronikát asszo­nya üldözte a másvilágra. Ki­rály József fiatalkorú a padlá­son akasztotta fel magát. Bakó Mihály 13 éves korában végzett magával, a 12 éves Takács Etel marólúgot ivott... orzongok. Az emlékektől? A hidegtől? Meleg ruha, jó étel nem védte őket a légi teleken. Húzódnának az istálló szögletébe — repegteti a fagy a vályogfalat — de a kuckó már foglalt, a ház hű ebéé; bújna a konyha melegébe, de az asszonyok féltik tőlük az ete- ies fazekakat. Csónak nélkül, úszói gyakor­lat nélkül belelökte őket vala­mi, valaki a csúnyán háborgó tengerbe, akárhogyan is fordul­nak a hullámok, mindig a sze­mükbe csapnak, a szél szünte­len ellenükre fúj, nem látnak jobb sorsot ígérő földet, partot, kimerülnek s maguk buknak a viz elá. Akik nézték, okozták a vergő­désüket, azok a gyilkosok és ők az áldozatok. ló szó, irgalom haláluk ** után sem jutott osztály­részekül. Pocskondiázták őket a kenetes szavakkal is: kellemet­lenségeket okoztak »meggondo­latlanságukkal« gazdájuknak. Persze, nem a hatóságok mo­lesztálták az embernyúzókat. A társadalom pillája meg se. rez­dült, amikor a Rend elnyelt egy gyermeket. Az újságok szűk­szavú híradásai nyomán a fele­lősség kérdése fel sem merült, pedig ha valaki módosabbnak ellopták- a tyúkjait, már »bal­káni állapotokról« cikkeztek. Egyszerűen tudomásul vették egy »menhelyi« halálát. Ilyen volt a világ. A szegény legyen erős, erősebb, kitartóbb az ál­latnál. Az apiró semmiségek mö­gött is szenzációt szimatoló ko­rabeli sajtó nem látott »esetet« az elmerevülő gyermektestek­ben. Két sor a 12 éves kanáss öngyilkosságáról, s négy hasáb az élelmes zsebtolvajról... jf|íg el nem felejtem: mind­ez a monarchia idején történt, amit jóindulatú sok­ezrek megszokásból még ma is »boldog békevilágnak« emle­getnek. Ezek a haragok és felindulá­sok, a kis sírdombok a temető szélén, megkorbácsolások a vi­zes kötéllel, gondolatok és dü­hök, szánalmak és fogadkozá­sok pár pillanat alatt futottak keresztül rajtam. jj-^ltűntek a szolgagyerekek és ismét az »árvaházia­kat« látom. Nagyobb, munkaké­pes, már-már férfiszámba menő legény kék is lépdelnek közöt­tük. £> most ezeket is felkészí­tik az életre, megkülönböztetett szeretettel és gondossággal, hogy j ne érjék őket váratlanul a fel- ; adatok, noha az a bizonyos ton- ; ger — amit annyit emlegettek ! a fűzfapoéták — sokkal nyu- j godtabb, szelídebb, mint évtize-; dokkul ezelőtt. Ueltai Nándor ! Klmélketlé* régi bíiuökről

Next

/
Thumbnails
Contents