Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

1. oldal 1380. február 23, kgdd Mi újság Érsekcsanádon A község iskoláiban já ered­ményei zárult az első félév: emelkedtek a tanulmányi ered- menyek az első negyedévhez viszonyítva. Minden osztálynak volt legalább 30—40 mulasztás- mentes napja, de van több olyan osztály is, amely mulasz­tás nélküli héttel dicsekedhet. * A TERMELŰSZÖVETKEZE- tek fejlesztése terén eredmé­nyes szervezési munkát vég­zett Gréczy Lajos, az iskola igazgatója, aki rendszeresen lá­togatta az egyénileg dolgozó parasztokat és megismertette velük a közös gazdálkodás elő­nyét. (Szűes Ferencnél 250 forintért „ugrott ki“ a cirokszál a pohárból Szélhámos jósnő és áldozatai SAJNOS, még mindig van­nak, akik hisznek a cigányasz- szonyok jóslásában. Ez történt nemrégen, amikor Jakab János­áé, kerckegyházi cigányásszony a megyei kórházban megismer­kedett Gál Istvánnéval és Bar­na Mária ápolónővel. A két hi­székeny nő megtudta, hogy Ja- kabni jóslással foglalkozik, s elhívták lakásukra. A cigány­asszony kapott az alkalmon és nemsokára felkereste Barna Máriát. A CIGÁNYÁSSZONY mgy »hókusz-pókusz« közepette kez­dett a jósláshoz és Barna Má­riától seprvcirokszálat kért, amelyre cérnát kötött, majd be­KIS LEXIKON 83,6-508,3-1327-és ami ez után jön!... VAJON milyen számot ír» majd folytatásként a Bizonyéra so» hatunk fentiek után? kan felismerték, hogy a szov­jet mesterséges holdak egyre növekvő hasznos súlyáról van szó, és arról, hogy a szuper­rakéták kipróbálása után az eddigieknél nagyobb súlyú és teljesítőképességű mestersé­ges holdak felbocsátásával kell számolnunk, Tanulságos egy pillantást vetni a közelmúltba, hogy ké­pet kapjunk a rakétatechnika szédületes iramú fejlődéséről. Az első »óriás«»rakétákról 1944 szeptemberében hallottunk, amikor a némát hadijelenté» sek a V—3-rűi számoltak be, London bombázásával kapcso­latban. A V—2 műszaki adatai abban az Időben nagy hatást keltettek; akkori kommentáto­rok éppen ezeknek az adatok» nak a hangoztatásával igyekez­tek a németek technikai fölé» nyét biztosítani! Még tizenöt év sem telt el azután, és a Szovjetunióban olyan rakétákat bocsátottak föl, amelyek még a legmerészebb nyugati elképzeléseket is mész- sze felülmúlták, Így például a Szputnyik 111-at pályájára rö- ipítő rakéta adatait nem hozták ugyan nyilvánosságra, de a szakértők számítása szerint az 1327 kg-os hasznos terhelés mellett a kellő sebesség elére» séhez olyan rakétára volt szük­ség, amelynek indulási súlya kb. 250 tonna, magassága pe­dig 35—40 méter lehetett! Pe­dig a Lunyikok rakétái még ennél is nagyobbak voltak! AZ ELM ÜLT két év szov­juk meg, hogy a Mars tőlünk való legkisebb távolsága kb. 55 millió km, a legnagyobb pe­dig kb, 400 millió km!) Ter­mészetesen egyelőre nem a bolygókon való leszállásról van szó, hanem egy mérőlaborató­riumnak az illető bolygók tér­ségébe való juttatásáról. A mérések adatait, valamint a fényképeket azután nagy telje­sítményű híradástechnikai be­rendezés segítségével továbbít­ják majd a Földre. MAS A HELYZET a Hold esetében. Ott már azzal szá­molhatunk, hogy egy nyugvó, vagy esetleg helyét változtat­ni tudó, úgynevezett tanklabo­ratóriumot juttatna!? a Hold felszínére, mert a rakéta fel­szállásánál nem használódik fel az összes üzemanyag, ma­rad tehát energia a fékezéshez is (fékezés nélkül pozdorjává zúzódnék a Holdra hulló test). Amennyiben mozgó járműszerű laboratórium megvalósítása ke­rülne sorra, úgy az valószínű­leg egy, a Földről vádióval irányított hernyótalpas beren­dezés lesz, mely a szükséges méréseket elvégzi és a mérés eredményeit rádión és televí­zión közvetíti a Földre. A Hol­don létrehozandó mérőállomás eélj a az lenne, hogy adatszol­gáltatásával áz első ember Holdra szállásét előkészítse. CSUPÁN megemlítjük még, hogy az újabb rakéta már min­den bizonnyal lehetővé fogja tenni az emberek Idegen égi­testen való leszállás nélküli űr­repülését is. Ili Márton, a bajai csillagvizsgáló tudományos főmunkatársa. letette egy pohár vízbe, mond­ván: ha a cirokszál kiugrik a vízből, sikerül elűzni a ron­tást a házról és minden lakó­járól, Természetesen — mint már ilyenkor szokás a jós­láshoz pénz is kellett, még­hozzá papír —» »csekély« 250 forint értékben. Ez a pénz az­után —» egyéb ajándékokkal — a cigányasszonyhoz vándorolt, mert valóban kiugrott a cirok- szál, annál is inkább, mert az agyafúrt cigányásszony, amíg a »hívek« imádkozással voltak elfoglalva, megrántotta a cér­nát, amelyet már előzőleg a cirokszálra kötött. A SZÉLHÁMOS cigányasz- szonyt letartóztatták, mert mint kiderült, máshol is követett már el hasonló cselekményeket és többek között Gál lstvánné- tól is nagyobb összegű pénzt csalt ki hasonló módon. Szorgos készülődés folyik Készülünk a népfront-kongresszusra A népfront eddigi munkájá­nak felmérését és a követendő út kijelölését végzi el második kongresszusán 1960-ban a Ha­zafias Népfront. A kongresszusi előkészületeket meg is kezdtük. A február 9-én megtartott ki­bővített járási népfront „ elnök­ségi ülés, amelyen a községi titkárok is részt vettek, már az előkészítést tárgyalta. Az elnökségi ülés határozatot hozott a járási és községi el­nökségek és bizottságuk ujjá- választásának előkészítésére. A választásokig — április 20—28- ig — sor kerül a régi bizott­ságok felülvizsgálatára. Erre azért van szükség, mert az á tapasztalat, hogy a községekben egyes népfront-bizottsági tagok egyáltalán nem dolgoztak vagy csak igen kevés munkát végez­tek. Azt szeretnénk elérni, hogy olyanok kerüljenek az új vá­lasztásoknál az elnökségekbe és bizottságokba, akiknek a mun­kájával megélénkül a népfront. H-Özségi népfront-bizottsága­ink, a járási elnökségi ülés ha­tározata alapján, ezekben a 'na­pokban tárgyalják meg a kong­resszus előkészítésének tenni­valóit. Balogh István, a Hazafias Népfront bajai járási titkára a kulturális seregszemlére a kalocsai járásban. Hét szín­játszó-csoport, hat szavaló, hat énekkar, egy szimfonikus zene­kar, három népi együttes és nyolc táneesoport nevezett be a seregszemlére. 3CÄZ.Ö1 ötize fegjáiml a kultúráért A helyőrségi klub Jánoshalma, kulturális színvonalát emeli (Községi tudósítónktól.) Az ellenforradalom után 1959. áprilisában alakult meg János­halmán a helyőrségi klub, majd 1959. augusztusától kezdve ál­landó műsort szerveztek, s az­óta kedvelt szórakozóhely lett, melyet egy-egy nagyobb ren­dezvény alkalmával jelentős számú polgári személy is szí­vesen látogat. A szépen berendezett barát­ságos helyiségek kellemes be­nyomást költenék, a klub mű­sorát egy hónapra előre elké­szítik, és ez n agy mér lékben emeli Jánoshalma község kul­turális színvonalát. Tóth Mi­hály főhadnagy elvtárs, a klub parancsnoka elmondja, hogy a cél: a helyőrség tagjainak szó­rakoztatása mellett a kapcso­lat elmélyítése a honvédség és a polgári lakosság között. Köl­csönös, közös szervezéssel kí­vánják segíteni elsősorban a KISZ és más tömegszervezetek munkáját. Különböző szakkörök — ké­zimunka-, foto-, ének- és szín­játszó szakkörök — működnek A Uikzönís is a canpUtco jet sikerei nagyon elkényeztet lek közvéleményünket, és így az asztronautikai bravúrokat egész természetesnek vesszük, — pedig, hogy mennyire nem az, azt legjobban az amerikai mesterséges hold-kísérletek mutatják! A legutóbbi rakéta­kísérletek óta a nagyközönség a szűkszavú TASZŐZ-közle- mények alapján várakozással tekinthet az újabb asztronau­tikai kísérletek elé. Mi várható az interkontinentális rakéták kipróbálása után? óvatos becslések szerint a klubban. A klubnak öttagú saját zenekara is van, esti szabadegyetem működik benne, mely négy hónapon át 12 elő­adás meghallgatását 'bizto­sítja a tagoknak, akik között ugyancsak polgári személyek is vannak. A szabadegyetem előadásain fizikai, nevelési, lé­lektani és művészet-történeti előadások szerepelnek, - bu­dapesti előadókkal. A klub minden nap nyitva van és mű­sorában a könnyű műfajtól kezdve áz operáig minden meg­található. Hetenként kétszer mozielőadást la tartanak. — Tervünk — mondotta Tóth főhadnagy elvtárs — hogy a klub műsorát még színvonala­sabbá, még vonzóbbá tesszük, s a szórakozás mellett a neve- Lőmunkánal? is még nagyobb teret engedünk. Több lehetősé­get kívánunk a továbbiak so­rán biztosítani a polgári lakos­ság szórakoztatására is és a közös szervezéssel nagymérték­ben szeretnénk a jánoshalmi KISZ munkáját támogatni és segíteni, Lusztig József gzep r uha j A Ruhaipari Tervező Válla­lat bemutatta tavaszi és nyári- kollekcióját, valamint a lipcsei nemzetközi vásárra készített ruhamodelljeit. Sötétszürke szövetruha, világos­szürke díszítéssel. •/■vSfttv Oranzs-fchércsíkos nyári ruha« a lipcsei kollekció egyik leg* szebb darabja. a szuper-rakéta az eddigiek­hez képest I—-i,5 km’/mp se­bességnövelést tesz lehetővé, és az eddigi szputnyik- és lunyik- súlyok 2—4-szeresével lehet számolni, Ezek az adatok a hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelentik, hogy a megvaló­sulás stádiumába került pél­dául a szovjet LVM-terv (Hold —Vénusz—Mars-terv). A Mars ég a Vénusz már az eddigi rakétákkal is »13- tuvolban« volt, de a nagy tá­volságoknak megfelelően hír­adástechnikai berendezést még csak most fogják tudni elhe­lyezni a nagy teherbírású ra­kéták íelhas^oóius*vgundpl­■psztendeje ismerkedtem JUj meg vele egy társaság­ban. Sugárzott róla a figyel­messég és jókedély, olyan ud­variasan viselkedett, hogy már- már rossz volt nézni. Mint mondani szokás, a »belső énje« kiült az arcára, de nekem úgy tűnt, hogy ott csücsül az eny­hén domborodó pocakján is. Az egész ember kívül-belül maga volt a megtestesült nyá­jasság. Bemutatkozásunkkor letege­zett, és üsse kő — bár előze­tes ismeretség nélkül nem szívesen esem »pertu«-ba sen­kivel — »szervusz«-t mond­tam neki én is. Később valaki­től megkérdeztem, hogy kiféie légyen, s megtudtam, hogy a közepetáján áll annak a grá­dicsnak, amit »társadalmi rang­létrádnak szoktak nevezni. Ettől kezdve, ha az utcán találkoztunk, soha nem tud­tam megelőzni a köszönésben. Ha szembe jött velem, már a kötelező távolság határán túl megemelte a kalapját, ha a túlsó járdán haladt, onnan kiáltotta dallamosan intőéit- i'u'/va-*' u-usa.-« Így ment ez' vagy fél esz­tendeig. Egyszer csak nem köszönt előre (amire különben sem reflektáltam), hanem bevárta, amíg én köszönök neki, s — mar kurtán-furcsán mondta azt a »szervusz«-t. S magatartása egyéb mozzanataiban is volt valami elütő az azelőtti nyá­jasságtól. Bizonyára gyomor­bajos lett közben, gondoltam, az tette kissé mogorvává, de nem rágódtam tovább az ese­ten. „ m röviddel rá. mint aki­nek aranyul ér minden szava, fagyos fenséggel már így fogadta a köszönésem: »Jó- napot.« Ejnye-bejnye! —, önkontrollt végeztem közelmúltbeli visel­kedésemen, netán abban van valami elrettentő, ami megtiltja neki, hogy tegeződjön velem. Szigorú voltam önmagamhoz, de ennek ellenére sem találtam mű; ténykedésemben azt az okot, ami magatartása megvál­toztatására kényszerítette volna. Most már izgatott a dolog, s amolyan oknyomozó kutatásba kezdtem. Néhány napig nem tudtam elindulni a holtpontról, egy rendezvényen azonban megleltem ismerősöm magatar­tásbeli . megváltozása titkának a nyitját. A Lószőrhulladék Elemző Vállalat országos , köz­pontjának a főnöke is jelen volt ugyanis a rendezvényen, s ez Írásom főszereplője úgy kö- riilajnározta, hogy ... no, hogy rossz volt nézni. Nincs tehát gyoinorbaja, jó gyomra van, állapítottam meg, s mert a viszonyunkkal kap­csolatban bennem sincs hiba, gyanakvásba estem. — T(z napja o a vállalat helyi kirendeltségének a tó­analizátora — okosított aztán fel valaki, s ezzel igazolást nyert a gyanúm. Értettem most már: a köszö­nésben fel évig gyakorolt szo­kásán azért változtatott, mert olyan magas polcon érzi ma­gát, hogy az én »szervusz«-oni ott már »jónapot«-nak hangzik, amit ugyebár ő sem viszonoz­hat másképpen. A rendezvény után pedig már árra sem reagált, ha »jó- napot'-lal köszöntöttem. Való­színűleg azért, mert kezet fo­gott vele az országos központ főnöke. Ezek után. ha találkoztunk, hónapokon át szó nélkül men­tem cl mellette, de nem szá­mítót); semmit, mert láttam rajta, hogy észre sem vett. Or­rát a jellegekbe fúrva vonult a járdán, mintha csak azt szimatolta volna, hogy odafönn mi a helyzet. A minap azután — majd kővé meredtem — ak­kora és olyan "szervusz«-sza! üdvözölt, hogy hajdani nyájas­sága csak halvány visszfénye volt a mostaninak. Öt perc múlva a hivatalom­ban megtudtam, hogy nemcsak leröpítették a fdanaiizátori székből, hanem kivágták a vállalattól is, Tarján István A1

Next

/
Thumbnails
Contents