Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
1960. február 21, vasárnap S. oldal Új részleggel bővül a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat A városi tanács végrehajtó ^bizottsága megállapította, hogy ez 1960. évi költségfej lesztésá terv végrehajtását kivitelezői kapacitáshiány gátolja. A probléma megoldása érdekében a v. b. legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalaton belül magasépítő részleget hozzanak létre, illetve ezzel bővítik a vállalat profilját. A v. b. részletes vizsgálat alapján megállapította, hogy e vállalatnál megfelelő körülmények megteremtése után lehetőség nyílik a magasépítő részleg felállítására, mivel a vállalat műszaíki apparátusa némi Szolnok megyeiek Dávodon Február 28, és március 24. között Szolnok megyei párt, tanács és pedagógus küldöttség utazik a bajai járásba, hogy tanulmányozzák a bajai járás iskolai, KISZ-oktatói, politikai munkáját. Többek között ellátogatnak Dánodra is. A Dávodi Állami Általános Iskola munkáját is tanulmányozni fogják. Megvizsgálják az iskola egész munkáját, így többek között a vezetést, a szakszervezet, az úttörők, kultúrcsoport, tantestület munkáját. fejlesztés mellett el tudja látni e részleg irányítását is. A tervek szerint ez évben három millió értékű munkát végeznének éL Ebből egy millió forint értékben a Hosszú utcai óvodát építik félj egy millió forint értékben lakóházakat építenek, egy millió forintból pedig a vállalat saját telephelyének építését kezdené meg. ^Pofk&űtdj OtalymárdH ( Katymár eugérótnerű néles főutcáján, az út mindkét oldalát két széles, öreg fasor szegélyezte eddig, Tavasszal és nyáron itt-ott fő zöldellt, másutt viszont por éktelenkedett. A széles főutca tettiát egyáltalán nesn volt egészségesnek és szépnek mondható. Ezért a község vezetői úgy határozták, hogy még az idén kitermelik a fák egy részét, s helyét parkosítják. Neont ajándékozunk! Napokon keresztül izgatott ez a kérdés: mi lehet vajon az ÁFOR Szabadság téri épületének tetején az a furcsaság, A* Tervezgetnek Tabdin a szövetkezeti parasztom Annak idején hírt adtunk róla, hogy Tabdi nagyrészt szőlő- és gyümölcstermesztésből élő lakói mind a nagyüzemi gazdálkodás útját választották. Sokan a már évek óta működő Üj Életbe léptek, másfélszázan pedig Petőf i Sándor Tsz néven hozták létre a több mint félezerholdas közös gazdaságukat. A szövetkezet tagjai egytől egyig kisparasztok voltak, amit számuk és közös földterületük nagyságának az aránya is bizonyít. Nem rendelkeznek tehát nagyobb termelőeszközökkel, s szőlőiket is többféle rendszerben telepítették. Ebből viszont az következik, hogy lépésről lépésre térhetnek rá a nagyüzemi szőlőművelés módszereinek alkalmazására. Erről, az első lépésekről, a közös tervekről beszélgettünk a minap Tömör Ferenc elvtárssal, az általános iskola igazgatójával, akit a bizalom és megbecsülés a tsz elnökévé választott. — A közös termelés nagy szervezettséget, ennek a bonyolultságában való eligazodást, jártasságot kíván, éppen ezért a kiskőrösi járási pártbizottság indítványára a tagság számára még februárban az iskolában kéthetes tanfolyamot rendezünk, amelyen a termelőszövetkezeti gazdálkodás mikéntjének kérdéseiről lesz szó. — Ezzel egy időben összeállítjuk a munkacsapatokat, befejezzük a leltározást is. Ügy döntöttünk. hogy a háztáji, gazdaságok mindegyikében összesen 30 hektoliter űrtartalmú tárolóedé- nyeket hagyunk meg, a többi a közös tulajdont képezi. A háztáji szőlőket egyébként a lakóépületek mellett osztjuk ki, máskülönben, sajnos, _ nincsenek nagyobb összefüggő szőlőink. ■— Ez az oka annak is, hogy egyelőre nem gondolhatunk a szőlőművelés gépesítésére. A régi telepítésű szőlőinkben alkalmarható gépi munkához a ló lesz a vonóerő. Ami a kisgépeket illeti, magasnyomású permetezővel kevésbé, kisebb fajtájukkal azonban el vagyunk látva. — A szőlő termelésihez természetesen szükség van trágyára is, A háztáji szükségleteket meghaladó mennyiséget felhasználjuk a közös területeken, de máshonnan is kell még szerves talajerőpótlót beszereznünk, ami nem kis problémát jelent számunkra. — Az állandóan jelentkező trágyaszükséglet miatt elhatároztuk, hogy foglalkozunk szarvasmarha-tenyésztéssel is. Ehhez azonban — a takarmánybáxis biztosítása végett — nagyobb szántóterületre és rétre van szükségünk. Már jeleztem ezt az igényünket a felsőbb szerveknek, s reméljük, kérésünk nem marad teljesítetlen. — Tervbe vett marhaállományunk számára istállót is kell majd építtetnünk. Az 50 férőhelyesnek szánt épület anyagát állami hitelből akarjuk megvásárolni, oz építés munkálatainak nagyrészét viszont saját erővel végezzük el. minthogy tagjaink között szakképzett kőműves is van, azonkívül többen értenek a barkácsoláshoz. — A meginduláshoz természetesen pénz is kell. A tagság lehetőleg minél kisebb mértékben akar állami hitelt igénybe venni, ezért egyrészt a mustra kötendő szerződés előlegéből fedezzük kiadásainkat. Ugyanakkor szó volt már róla, hogy a tagság is összead, bizonyos összeget a közös célokra. Többen már fel is ajánlották, hogy a munkájukon kívül ily módon is segítik szövetkezetünket, anü igen örvendetes jele az összefogásnak — fejezte be nyilatkozatát a Petőfi Sándor Termelőszövetkezet elnöke. T. L amelyen gyakran sziporkázó színekben csillognak a napsugarak? Kíváncsiságunkban addig merészkedtünk, hogy kölcsönkért létra segítségével felmásztunk az épület tetejére. Itt megoldódott a rejtély. A csillogó-villogó valami nem más, mint egymásra dobált neonreklámok, amelyek évekkel ezelőtt olyan kedves színfoltjai voltak városunk főterének. Mivel ezek évek óta a tetőn hevernek, meg vagyunk győződve arról, hogy volt gazdáinak nincs további szükségük rájuk, ezért most minden ellenszolgáltatás nélkül eljándé- kozzuk őket. Egy KECSKEMÉT feliratot a MAVAUT-nak adunk — úgy is régen szüksége lenne rá az új autóbusz-megállónál. A másik KECSKEMET feliratot viszont meghagyjuk az AFOR- nak, r— ott sem árt, ha fénylik esténként az átutazók előtt a város neve. Maradt még egy neonfelirat. Ennek szövege így hangzik: BARACK. Nos hát, a barackot annak adjuk, akinek ez az ajándékozási »akció« mindeddig nem jutott eszébe... (Pásztor—Márkus) Hál voti a ftapícéd! Megjegyzések egy írásos beszámolóhoz Több esetben előfordul, hogy különböző testületek ülésére nem megfelelő jelentést készítenek. Ilyenkor a meghonosodott gyakorlat szerint a rossz előterjesztés miatt a vezető testület leveszi a napirendről a kérdés tárgyalását Nem így történt ez azonban a minap az egyik járási székhelyen, pedig a pedagógusok ideológiai továbbképzéséről készített je- jelentés csupa elvont általánosságokat tartalmazott a tanulás jelentőségéről, nem egy helyen elvi hibákkal, pontatlanságokkal tetőzve, amit nem lehet szó nélkül hagyni. De beszéljen maga az előterjesztés. A szerző, mindjárt az elején egy hibás tétellel kezdi: »Fejlődésünk jelenlegi szakaszában múlhatatlanul szükséges, hogy társadalmunk nagy többségének világnézete kövesse a társadalom gazdasági átalakulásának ütemét, attól szükséges mértéken túl ne maradjon el, mert elmaradása fejlődésünk gátlójává válik.« Ebből az idézetből — a megfogalmazás pontatlansága miatt — úgy tűnik, mintha a jelentés szerzője nem tartaná szükségesnek az ideálista világnézet teljes leküzdését, hanem csak a »túlzott elmaradást« ítélné el. Szerencsére ismerjük az előterjesztés szerzőjének tevékenységét, tudjuk, hogy a gyakorlatban nem az elmaradást, hanem a leghaladóbb tudomány, a marxizmus-leni- nizmus világnézetének elsajátítását szorgalmazza. Éppen ezért érthetetlen előttünk, hogy írásában miért beszél »szükséges mértékű« elmaradásról? A jelentés az 1956. előtti politikai oktatást terjedelmes és általános eszmefuttatásban teljesen eredménytelennek, sőt egyenesen károsnak állítja be. Azt írja: „Azáltal \hogy nevelőink zöme éveken keresztül az SZKP történetét tanulmányozta, alapvető hiányosságok vannak marxista szemléletükben.’’ Kétségtelen, hogy korábbi oktatási rendszerünknek voltak hiányosságai. De túlzás azt állítani, hogy azelőtt minden rossz volt. Tapasztalataink szerint azok az elvtársak, akik az SZKP történetét behatóan tanulmányozták, olyan ismereteket szereztek, amit ma is jól hasznosíthatnak. Az előterjesztésből megtudjuk a továbbiakban, hogy a pedagógusoknak több mint fele A. beszámoló utolsó bekezdésében önkritikusan bevallja a szerző: »A szemináriumok színvonala tekintetében nincsenek konkrét tapasztalataink ...« Ez érthető, világos és őszinte beszéd. De ha nincs tapasztalata a szerzőnek, nem lehet mondanivalója sem, — és ez természetesen a jelentésből ki is tűnik. Az ideológiai továbbképzés szükségességének általános és néhol zavaros indokolása helyett, tehát célszerű lett volna mindjárt ezzel az utolsó mondattal kezdeni. Időt, fáradságot és papírt takarítottak volna meg. Mindezekből azt a tanulságot, vonhatjuk le, hogy a vezetőségeknek nem általános, semmitmondó és elvi hibáktól hemzsegő eszmefuttatásokra, hanem o tényleges helyzetet feltáró előterjesztésekre van szükségük. Csak az ilyen kordáét beszámoló adhat alapot beható vitára és megfelelő határozatok hozatalára. Nagy József Szerkesztői üzenetek i Bárdos János Kalocsa: nevedét —> amellyel egyetértünk — a MÁV Szegedi Igazgatósagának küldtük el. Veszelszki Falué, Lajosmizse: Miután kát élő gyermeke van, anyai sági segélyre jogosult. Ezért forduljon a községi tanácsihoz, ahol pontosan tájékoztatják arról, hogy milyen iratokat kell beszerelnie, 1. I., Bácsbokod: Nyugdija ügyében felkeressük az SZTK megyei kirendeltségének nyugdíj osztályát» Válaszunkat rövidesen megkapja. Laykó István, Kunfebértó: Közlését köszönjük, s annak kapcsán értesítettük a pénzügyőrséget. vesz részt jelenleg abban a körzetben az ideológiai továbbképzésben. Sokkal többen jelentkeztek, azonban megfelelően képzett propagandisták hiányában minden önként jelentkezőt nem tudtak bevonni az oktatásba. Tehát nem a pedagógusok lelkesedésében, hanem megfelelően képzett pro- pagandistákban van hiány. Éppen ezért csodálkozunk, hogy a jelentés mégis azt javasolja: »A jelenlegi önkéntességi továbbképzési formát fokozatosan meg kell szüntetni és he- lyébe a kötelezően előírt to- vábbképzést kell beállítani.« Ez a javaslat egyébként ellentétben áll a jelentés egy másik megállapításával is, amelyben a szerző a jelenlegi oktatási formát jónak és eredményesnek tartja. zökkent egy mély kátyúbüi A vezető elveszti egyensúlyát és megrántja a kormánylcereket. De szerencsére nem veszíti el a lélekjelenlétét, gyorsan vissza- rántja a kormányt és az úttest baloldaláról egyenesbe hozza a kocsit. Amint említettem, mindössze egyetlen pillanat alatt játszódott le ez a bonyolult műveletet. Az utasok nagyrét sze nem tudott meg belőle semmit. A zökkenésre a szundikálók ugyan felriadtak, s mert nem történt semmi, újra lehunyták szemüket. Én néhá- nyadmagammal láttam, a gépkocsivezető is halálsápadt lett, s veríték öntötte el homlokunkat .« IGEN. VAN az eremnek másik oldala is, amely csak alátámasztja az első írás igazságát: "... a szerencsétlenségeket nem a gépek okozzák, hanem a túlságosan magabiztos, fegyelmezetlen, kapkodó és figyelmetlen emberek...« Ez pedig vonatkozik a gépkocsivezető és a gyalogjáró emberre 'egyaránt! Mezei István mindig a gyalogosok az okozói a baleseteknek, vagy a szerencsétlenségeknek. Van, amikor a szabályokat be nem tartó gépkocsivezető okoz csaknem végzetes bajt. B. J. LEVELÉNEK egy részletét azért tárom a nyilvánosság elé, hogy elismerjem, helyesebben tettem volna, ha a ►-Mindig óvatosan« című cikkemben az "érem mindkét oldaláról« írok. Íme a levélrészlet: "... A gépkocsivezetők jellemző hibájaként említem meg: autóbuszon utaztam amelyen csaknem minden hely foglalt volt. Az egyhangú motorzúgás csendesen ringatta zötykölte az utasokat. Láttam, hogy a gépkocsivezető időnként hátrafordul és a mögötte ülő utassal szót vált. Igaz, hogy csak egy- egy pillanatra, de nekem már ez sem tetszett. Amikor már harmadszor, vagy negyedszer fordult hátra olyan pillanat következett, amikor még a lélegzetem is elállt. Csak fél kézzel fogta a Icon lánykereket. A kocsi egyik első kereke bele« AZ UJSAGfxtU mindig számolhat azzal, hogy a megírt egyik vagy másik cikkével sokan nem osztják a nézetét. Így jártam én is a lapunkban megjelent "Mindig óvatosan« című írásommal. Szelet vetettem — vihart arattam. j A cikk, egy megtörtént eset kapcsán, mindössze azt volt hivatott elérni, hogy amikor a gyalogos a járdáról lelép az úttestre, vessen egy pillantást a saját és a köz érdekében balra és jobbra. E cikk váratlanul nagy hullámokat és méltatlankodást váltott ki olvasóink egy részében. Számosán ; levélben és többen személye- iseif is kifejezték abbeli véle- : menyüket, hogy ezt a kérdést ! nagyon is egyoldalúan, csakis ja rossznak és felületesnek bé- ; iyegezett, kapkodó gyalogos ; "bőrére« írtam meg, s nem vettem figyelembe azt, hogy vannak hasonló gépkocsivezetők is. j Egyik levélírónk, B. 1 J. Já- ’ noshahnáról egy vele megtörtént gépkocsikalandot ír le : annak bizonyítására, hogy nem AZ ÉREM MÁSIK OLDALA