Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-14 / 11. szám

I960 január 14, csütörtök .A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS-KISKUN MEGYEI LAPJA . Újonckiképzés után eskütétel A katonai szolgálat minden tatai számára maradandó él­mény — életük egyik fontos ál- omása. Az őszi bevonulás után kezdetét vészi a kiképzés, mely 'elkészülést jelent a későbbi feladatok végrehajtására. A Petőfi laktanyában két, Kecs­kemétre bevonult honvédet ke­restünk fel megtudni: hogyan Lelik az idő, s mi a vélemé­nyük a laktanyai életről. Dittrich Antal honvéddel be­szélgettünk először. Ö a század KISZ-litkára. — Mii iunuiiak eddig? — Az első hónapokban alap- kiképzésen vettünk részt. Ele­inte nem ment valami köny- nyen, de aztán minden felada­tot sikerült megtanulni. Na­gyon hasznosnak bizonyult az alaki kiképzés, mert így szo­kott össze a raj. Így alakulha­tott ki az a szervezettség, mely­re a későbbi feladatok sikeres végrehajtásánál feltétlenül szük­ség lesz. Újjáépítik a tassi erőművet A tassi erőmű épületét az 1956-os jeges árvíz megbillen­tette. A tervek szerint az erő­mű 1964-re már aramul ter­mel. — Az alaki kiképzés után hová szeretne kerülni? — Civilben Budapesten az Orion Szerviznél dolgoztam — szakmám tudnillik rádióműsze­rész. Szabad időmben most is olvasok szakkönyveket. Nagy előnyt je­lent számomra, hogy szakmám­tól a honvédségnél sem kell elszakadnom. Én lehetőleg az alaki kiképzés után is a szak­mában szeretnék maradni. Dittrich elvtárssal egyidőben vonult be Toldi Árpád, aki az­előtt a Hunnia filmlaboratóri­umban dolgozott, s ezenkívül a budapesti Palota moziban volt gépész. Mint mondja, neki ne­hezebb volt megtanulni az ala­ki kiképzés gyakorlatait, de a század parancsnoka ma már megelégedéssel szólhat Toldi honvéd fejlődéséről. — Hogyan érzi magát az új környezetben? — Bizony, az első napokban szokatlan volt a reggeli torna, de azóta már szinte nélkülöz­hetetlen. Az első napok után az a véleményem alakult ki, hogy jót is tesz az embernek a mozgalmas élet. A reggeli éb­resztő után torna; s takarodó előtt egy kis séta is jót tesz a nyugodt éjszakai pihenéshez. ^«^AA^A^A/Vy'A^/VVVVVVVVVVWVVWVVWVVVV'/VVV'WVVWlíWVVA.NVWVVVVVVVVV Idei hóvirág Kecskeméten a József Attila utcában, Gerecze Ambrus nyu­galmazott tanár déli fekvésű kertjének napsugaras részén javában nyílik a hóvirág — írja K. G. levelezőnk. — Az első virágok már karácsony előtt jelentkeztek. A tunvaviiág betörői A tiszakécskei rendőrség el­fogta Lakatos Elvira 17 éves zagyvarékasi lányt, aki Rácz Sándor társaságában csavar­góit a kécskei tanyavilágban, s ott betörtek Németh Gábor lakásába, 1500 forint értékű ruhát és ágyneműt loptak el onnan. Mindkettőjüket őrizet­be vették és bíróság elé ke­rülnek. Jól érzem magam elvtársaim körében, hiszen a szoros együtt­működés következtében mind­annyian egy nagy esalád tagjai tettünk. Sok mindent megtanulhat itt az ember. Egyszer egy kivén- hedt mozigép javításával bíz­tak meg, aminek rendbehozásá- ta már nem is számítottak. A gép ma már jól működik és kiképzés után filmeket is néz­hetünk. Mire e cikk megjelenik, Ditt­rich Antal és Toldi Árpád any- nyi más társával együtt már felesküdött a szocialista haza védelmére. Tevékenyen, öntu- tosan és fegyelmezetten vállal­nak részt hazánk védelméből; a haza pedig megbecsülésben részesíti őket, lehetőséget nyújt számukra a kultúra, szórako­zás, szakismeret s technika bir­toklására. Kohl Antal H<s g kéményseprőnek nem volna szerencséje, — re­gen leesett volna már a szer­kesztőség épületének tetejéről, olyan rosszak, korhadtak a kéményekhez vezető deszka­járdák. A szerencse így sem mindig segít... A képen lát­ható, s az ahhoz hasonló dcsz- kajardákat melegen ajánljuk az Ingatlankezelő Vállalat figyelmébe! ^tcslkemétí reggsl 1960. január 13 Ugyebár Kecskeméten meg­született a köztisztasági sza­bályrendelet. Lapunk is közöl­te. Benne szerepel a hóelta- karítási kötelezettség is. Nos, a biztonság okúból két nap­pal ezelőtt megkerestük a Községgazdálkodási Vaiiaxatot: megtettek-e minden előkészü­letet a hóeltakarításra? Válaszuk az volt, hogy igen, mindent előkészítettek, még a iocsolóautóra is hóekét sze­reltek. Ennek tudatában léptünk ki január 13-án, az első nagyobb navazás reggelén az utcára. Reggel fél nyolc előtt pár perccel a városközpont a kö­vetkező képet mutatta: A nagyobb középületek előtt azok aiKaimazottai sepreget- ték a havat, pár hómunkás pe­dig a parkok körüli gyalogjá­ródról. A munka ütemét lát­va valószínűnek tartjuk, hogy 10-re, 11-re — a rossz nyelvek szerint délutánra — készek is iesznek, de akkorára a járó­kelők alaposan osszetapodjak a havat, s csak csakcnpyal le­het majd azt feltörni. Az úttesten pedig? Az or- ! szágutakon a menetrend sze- í uíh jaró hóekék mögött ren- ! oes menetsebességgel közleke­dő nagy autóbuszok úgy úsz- iak be a városközpontba, mint 1 ...sebbxajta hajók; meg-meg kell állmok, ha párasztszekér mögé érnek, hiszen [előzni nem tuunak. Magas a hó, és ki tudja, hogy a vállalat mikor intézkedik eltakarítása ügyé­ben. S a mellékutcák? Ritka az a ház, ahol a házmester vagy a tulajdonos jélseparte volna hajnalban a "havat, és hamu­val szórta volna le a járdái. 8 óra; feltárcsázzjuk a Köz-' séggazdálkodási Vállalat szá­mát, s az igazgatót kérjük a telefonhoz. Női hang jelentke­zik, s közli, hogy Rz igazgató elvtárs a városi’ tanács műsza­ki osztályára mgnt át, — meg­beszélni a hóéinak arítási teen­dőket. A hóeke különben meg nem működik! ,j Most, 8 óraisor. amikor a város szinte bokáig .'lóban áll? Amikor reggelig kelve letisz­tított utcákon kellgne járniok a lakosoknak? Ha a lapzárta nem sürgetne bennünket, eb­ben az Írásban még azt is kö­zölnénk: vajon meddig tart ez az oly annyira fontos, de leg­alább egy hónappal megkésett értekezlet... Jó dolog egy szabályrende­let! De még jobb lenne, ha annak végrehaj tásáról időben gondoskodnának, s végül an­nak végrehajtását ellenőriz­nék is! Fábián Gábor Neve sincs városnak volt egy nagyon lel­kes, áldozatkész pol­gára, akit — éppen e jó tulajdonságai miatt — megválasztottak a város legfőbb irányító testületébe: a tanács­ba is. A baj talán ép­pen azzal kezdődött, hogy a tisztes közéleti személyiség nagysze­rűen össze tudta han­golni társadalmi meg­bízatását egyéni elhi­vatottságával: a könyv­tároskodással. Ez ta­lán azért volt lehetsé­ges, mert mindkét megbízatását egyfor­mán komolyan vette, sőt mi több, szerette is. Az év vége felé tör­tént, hogy a tanács összeült, mert a fel­sőbb irányító szervek „Martéi megvon» a szil;“ városfejlesztésre újabb póthitelt bocsátottak a város rendelkezésére — s ennek szétosztá­sáról, illetve felhasz­nálásáról kellett kö­zösen (!) dönteni. A tanács elnöke fel­sorolta javaslatait, s megnyitotta a vitát. Emberünk tétovázás nélkül elsőként jelent­kezett, szólni akart. Am az elnök, ahelyett hogy örömmel üdvö­zölte volna a vitain­dító első bátor »fecs­két«, rövid gondolko­dás után felállt, s ki­nyilatkoztatta emléke- / zetes és különös sza­vait; — Magától megvo­nom a szót! A döbbenetes csend­ben pillanatokig De- mokles kardjaként ha­tolt ez a kinyilatkoz­tatás, de jellemző, hogy az efféle dolgok­tól és. különcsége kiöl tizenöt év alatt milyen jól elszoktak az emoe- rek, mert egyszerre hat parasztemoer is felugrott — megboly­dítva az ülés ünnepé­lyes rendjét — és az elhallgatcatott számára követelte a legelemibb jogot: a szólás jogát. Hát nem mondom: megadták volna, de ak­kor már ktsö volt. Nevesincs város lelkes polgára akkorra már megfogadta, hogy töb­bet nem emel szót a köz érdekében, men ime, most is csupán annyit akart kérni, hogy a váratlan pót- .lilcioöl a kultúrál legalább olyan mér­tekben támogassák mini a sportot. Régi vesszőpari púja ez, es sejteni lettet, hogy a sportkedvelő elnoK ép­pen emiatt vonta meg M.e a szót. De bá ni: legyen is az indok, az eljárás nem becsületes, s ná­lunk törvénytelen do­log. Hatalmi szóval vilál lezárni nálunk már nem divat! hszrt kellene venni ezt Ne­vesíti :s varos vezető­jének isi A íérj második műszaka ■25.4-7 mindjárt lesz mnyerkunk cs vacsorázhatunk. I 1959, a szerencsés év Az elmúlt év nemcsak sikerekben, de szerencsé­ben is gazdag esztendő volt — tájékoztatta mun­katársunkat Varga István elvtárs, az OTP Totó-Lottó megyei ügyintézője. — 1959 márciusában Kis­kunfélegyházán 58 ezer cs Kecskeméten 1 400 000 fo­rintot fizettünk ki nagyobb összegként. Az előbbit cyy késes kisiparos, az utóbbi összeget pedig a kecske­I méti pedagógusok lottózó kollektívája nyerte. Július­ban 45 000 forint nyere­ményre tett szert egy fél­egyházi kisiparos. Ugyan­akkor a Kecskeméti Városi Tanács Pénzügyi Osztálya- > nak lottózó dolgozói ősz- * tozkodtak 90 000 forinton, j A 26. játékhét szerencsét S hozott a kiskunmajsai ipari j tanulóknak is: ISO 000 fo- j rint lottó-nyeremény ütötte ! markukat. Nagyobb nyeremények J ezenkívül Kiskunhalason j (120 000 forint). Kecskémé- len (egy 265 ezer forintos ! és két darab 230 ezer fo­rintos) Izsákon, Baján, Fél- j I egyházán (fejenként 85 000 5 forint) és Baján (40 ezer í forint), fordultak elő. Ezen- < kívül több kisebb-nagyobb nyeremény került kifize- ! lésre. Érdekes következtetésre ad ajkaimat, hogy Bács- Kiskun megyében 6 millió lottó-szelvénnyel vásárol- I tak többet 1959-ben, mint totó-szelvényből. ' A lottó­nyereményekre 10 462 000 forintot, a totón elért talá­latokra pedig 2 145 000 fo- j rintot fizettek ki összesen. Ez annak a jele, hogy a lottózás mind nagyobb te­ret hódít a lakosság köré­ben, s a totózásnak legin­kább a sport szerelmesei hódolnak — fejezte be tá­jékoztatóját Varga elvtárs. RITKA eseményt fényké­pezett le fotóripor­terünk. Dr. Sáp Sándorné lakásá­ban virágzik a Monstera deleciosn — régi nevén: filo- dendron. A hatal­mas, sárgaszirmú virág bibéjének maradványából fej­lődő termés banán­nagyságú húsa ehe­tő is: a sárgadiny- nyéhez és narancs­hoz hasonló ízt van.

Next

/
Thumbnails
Contents