Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
6. oldal 1950. Január 1, péntek ELSŐ RANDEVÚ ÚJÉVKOR., • SZILVESZTER EGY SZOBRÁSZ MŰTERMÉBEN Boldog ,c?etof Azt írta. tartsak a kezemben valami ismertető jelet... Mondtam Lajos ne dolgosé, ha Iszol, látod két tejet mintáztál... A KISMÉRETŰ LAKÄSOKRÖL Lusta Lali RIPORTEREK EGY TSZ-BEN hóembert gyúr... — Most ne zavarjanak, mert nem tudom teljesítem! a tervem. f-k. »rx i Es ez itt a tiudószobám.. N*E*V»E*T »Ö F * A * L « V/ Különös vendégfogadás Most történt az eset egyik, falunkban. A szereplők nevét azért nem írjuk meg, ne restell- kedjenek feleslegesen... A népnevelő bezörgetett az illető gazda házának kiskapuján. Kulcsra volt zárva, de jó is, mert a neszre dühödt buffogással rohant oda a kutya s emberünk a hasítékon belesve, egy szopósborjú nagyságú szörnyeteget látott. Ismét megrázta a kilincset s most már nem hiába. Női hang zavarta el a harcias kutyát, kattant a zár s a vendég előtt ott állt a ház asszonya — kezében egy jókora kést szorongatva. A népnevelő bordái közé nem nyúlsziv szorult, de a fénylő gyilok láttán csak szűk lett a nyakán a gallér. — Ejnye, néném, nem vagyok én haramia, hogy kést fogjon rám! — pirongatta az asz- szonyt, aki hirtelen észhezkapott. — Jesszusom, dehogy fogom én magára! Hanem tudja, éppen kacsát bontottam, aztán hogy ugatott a kutya, siettem ki és elfelejtettem letenni. Jaj de restellem! — sopánkodott s buzgón tessékelte befelé a vendéget. A hangokra elöballagott az istállóból a gazda is. Meghallgatva az esetet, férfiúi bölcsességgel hamarosan egy nagy kancsó bort hozott, mondván, hogy ez az ijedtség legjobb orvossága. Az asszony közben lábast zörgetett, zsírért szaladt: — Én meg ezen minutumban megsütöm a májat, oszt megozsonnázik belőle. De el ne vigye már a hírét, hogy mi késsel fogadjuk a vendéget! Ügy jó alkonyat felé búcsúztak csak el. Ékkorra vagy háromszor fordult a boroskancső a pincéből, a kacsamájnak már a zsírját is kimártogatták s a népnevelő mellényzsebében ott lapult a kitöltött belépési nyilatkozat. G. K. Hazafelé a disznótorból A vonat békésen üldögélő utasai közé úgy robbant be, mint egy kisebb fajta akna. — Én vagyok a Gyuszika — dadogta borgőzös lehelettel, közben úgy billegett, hogy egy barázda- billegető is megirigyelhette volna, de az nem volt a közelben. Egy ijedt arcú kis kamasz azonban, aki fején az ipari tanulók jellegzetes egyensapkáját viselte, éppen szembe került vele, — Én vagyok a Gyuszika — ismételte a részeg —, ne haragudjanak, hogy hallatom a hangom. A választ meg sem várva, rögtön bömbölni kezdte: — Hej, de erdő szélen nagy a zsivaj, lárma. .. Hirtelen abbahagyta és rákiáltott a megszeppent fiúra: «- Honnan jössz? i— Makóról — rebegte az rémülten, *— Na, öcsém, akkor mondd meg: messze van-e Makó Jeruzsálemtől? A fiú ijedtében nem Is tudott szólni, — Nem tudod, milyen messze van Jakó Matuzsálemtől? De buta vagy.., —? Hagyja azt a fiút figyelmeztette az egyik utas nyugodt szóval. — Hogyan, maguk sem tudják, milyen távolságra van Matuzsálem Japántól? — méltatlankodik a »barázdabillegető-«. Mivel senki sem válaszolt, a részeg még jobban indulatba jött. —» Én ilyen társaságban nem maradok tovább, akik még ezt sem tudják «•« üvöltötte, s elindult a szomszédos szakasz felé. Az ajtóból azonban még visszakiabált: Azért én nem haragszom magukra, ha nem is tudnak Ilyesmire válaszolni. Nem tehetnek róla, hogy ilyen buták és műveletlenek. Azzal átesett az ajtón, hogy nagy tudásával a későbbiekben a szomszéd szakasz utasait boldogítsa. Estében szétnyílt degeszre tömött hátizsákja és egy frissen töltött disznógömböc vidáman gurult előtte a másik szakasz felé. Éppen olyan kacskaringósan haladt a gömböc az olajos padlón, mint a gazdája. Talán neki is megártott a disznótor? K. S. A TRÉFÁS FOGORVOS — Úgy nyiss» ki a száját, asszonyom, mint amikor a férjének megmondja a véleményét ... ooooooooooooo oo o-c OO 0000-00 O OOO OOOOOO OOOO OOO OOOOO OOO OOOOOOOOOOOC 0 -o 000-0o TELEVÍZIÓ Emil) jfcy , jt,* lóversenyt közvetítik! Feleség: Ég a ház! Férj: Sebaj... Azt hittem, aogy megint odaégett az ebéd, SZIMATH KÁZMÉR: Le a nöellenes dalokkal! üjult erővel indult meg 9 küzdelem a selejtes, a haszoné tálán és korszerűtlen daliroda* lom ellen. A mindenképpen helyes tendenciát igen ajánló* tos egybekötni azzal a mozga* lommal, amely a női méltóság fokozottabb védelmét tűzte ki célul. A fércmunkák legtöbbje ugyanis egyben a legtöbbször lábbal tiporja a női nimbuszt. Mindenki ismeri azokat az eléggé el nem ítélhető műve* két, amiket főként rosszra haj* lamos férji egyedek szoktak gajdolni a második félliter utáni mint például: Nem házasodom meg soha« j Nem leszek asszony bolondja.«« !■ Bár nős ember részéről a3 ilyesminek nincs gyakorlati je* lentősége, a dolog mégsem ve* szélytelen. Éspedig a serdülő vőlegényjelöltek nevelése szem* pontjából. A fiatalság — főként a masculini generis — fogé* kony a ledér szemléletre és ha egy férjtől effajta galádságot hall, esetleg azt hiheti, hogy van rá valamiféle okú. Vannak azonban olyanok is, amelyek egy kis átírással ne* velő hatásúakká lehetnek. Pél* dául: Mikor én még legény voltam, A kapuba kiáltottam« Egyet, kettdt kurjantottam, Mindjárt tudták, hogy én voltam, De mióta házas vagyok« A kapuba kiállhatok. Akárhányat kurjanthatok. Még se tudják, hogy én vagyok, I Szerző tehát olyan színben tünteti fel a dolgot, mikéntha egy férfi csak addig számítana teljes értékűnek, amíg nőtlen. Köztudomású, hogy éppen el* lenkezőleg van. A dal tehát át* írandó ekként: | j Mikor én még legény voltam, Rossz kocsmákban bitangoltau Szoknyák után csatangoltam. Aj, de kivert kutya voltam. De mióta názas vagyok, Kocsmákban nem bitangolok, Nők után nem csatangolok, Aj, de fene boldog vagyok! Legsajnálatosabbak azok a dalok, amelyek nejek és leendő nejek családtagjai ellen i rá* nyúlnak. Mint ez isi Elmennék én tihozátok egy este, Ha az anyád az ablakon nem lesne. De az anyád vén boszorkány. Az ablakon kikukucskál, Az apád, az anyád irgalmát! Am, ha átírjuk, használható, sőt melegen ajánlható: Elmennék én tlbozzátok egy este, Ha a kedves mamának ez jól esne. Mondd meg néki, kis angyalom, Tisztelem őt Igen nagyon, Sőt egy kissé a kedves papát I« Vannak végül alig jóvátehetQ j eltévelyedések, mint: | Megszökött a feleségem, Kutya legyek, ha egy csöppet j Sajnálom. •« Az ilyesmiket törölni kell, s ha valaki mégis effajta dalműre fakadni merészelne, azt nőkből szervezendő alabárdos járőr négyfelé vágni és a város négy kapujára kiszöyezni ne késle* kedjék. A pillangó dszá
