Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

i. oldal 1980. január 6, szerda Q61 ittükSdik Haján a tajlájeidáii iz&lgáJaí Február 3-án újból megjelenik a BAJAI HÍRLAP A bajai városi pártbizott­ság megbeszélésre hívta egybe a város üzemeinek, vállalatai­nak és körzeteinek sajtófelelö- Seit. Az értekezlet célja az Volt, hogy ismertessék a ‘párt­ea j tó terjesztése terén eddig elért eredményeket, megszabják ez új év feladatait, kidolgozzák a terjesztés legjobb módszereit. Az értekezlet beszámolóját Bíró Imre elvtárs, városi sajtó- felelős tartotta meg. Előadásá­ban kiemelte, hogy az őszi sajtóterjesztési agitáció fénye­sen beigazolta, hogy a város dolgozói igénylik a pártiapókat és azokat szívesen elő is fize­tik. A beszámoló nagy teret szen­telt az új év egyik legnagyobb feladata teljesítésének. — 3960. február 3-án újból meg­indul a város népszerű heti­lapja, a BAJAI HÍRLAP. Több mint 10 év után újból saját újságja lesz a városnak, amely­ben bőségesen jut majd hely a gazdasági, társadalmi, poli­tikai, sport és kulturális élet eseményei ismertetésére, tudó­sítására. A Bajai Hírlap február 3-tól kezdve minden szerdai napon jelenik meg, 6 oldalon. A Pe­tőfi Népe minden előfizetője szerdai napon Baján és a bajai járás községeiben Bajai Hírla­pot kap, tehát az elkövetkező hetekben fokozott gondot keli fordítani pártszervezeteinknek arra, hogy minél több új Pe­tőfi Népe előfizetőt szervezze­nek be, hiszen ezek az előfize­tők szerdán Bajai Hírlapot, a többi napokon pedig Petőfi Népét kapnak. Természetesen a postás kézbesítőktől és az új­ságárusoktól példányonként is megvehetik a Bajai Hírlapot, amelynek ára 60 fillér lesz. Bíró elvtárs beszédét élénk' Vita követte. Megszívlelendő .volt az, amit Lampert Mihály .elvtárs, a Villamosipari Gép­gyár sajtófedelőse mondott el. A sajtóterjesztés legjobb módja az, ha a dolgozókat a munka­helyén keresi fel a sajtóagitátor, b meggyőzi az újságolvasás je­lentőségéről és hasznosságáról. Így szerzett ö is rövid idő alatt üzemében több mint 100 elő­fizetőt. A vita során felszólalt Glied Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Hangsú­lyozta, hogy nagy jelentőséget tulajdonított minden időben a párt a kommunista sajtónak. Ez ma sem lehet másként. A városi pártbizottság fontos párt­munkának tekinti a sajtófelelős elvtársak tevékenységét és azt minden egyéb pártmunkával egyenértékűnek tekinti, Beje­lentette, hogy 1960. január 4-e és 11-e között Petőfi Népe terjesztési kampányt indít meg a város üzemeiben, vállalatai­nál és körzeteiben. A cél, hogy ez idő alatt a dolgozók minél nagyobb számban váljanak rendszeres olvasóivá a megyei pártbizottság lapjának, a Pe­tőfi Népének; Befejezésül Glied Károly elvtárs megjutalmazta a leg­szorgalmasabb sajtófelelősöket, akik meghatottan vették át a könyvjutalmat, a díszes okle­velet, a Ruhagyár és a Villa- mosipari Gépgyár sajtófelelőse pedig a vöröscsiüagos vándor- zászlót. Mezei István Fiatalok és öregek számára egyaránt vonzó a Mélykúti Alkotmány Isz Az elmúlt hetekben 25 egyé­nileg dolgozó paraszt kérte fel­vételét a Mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezetbe. A belé­pők között több tanácstagot is találunk, például Szálai Pált, Horváth Pétert, akik eddig 6, illetve 7 holdas egyéni gazda­ságukban dolgoztak. Az olvasó felteheti a kérdést: mi ösztönözte ezt a huszonöt egyéni gazdát a szövetkezetbe való belépésre? A választ csakis a szövetke­zet eredményeiben, gazdálko­dásában, illetve az azokat jel­lemző számokban találhatjuk meg. Az Alkotmány Tsz-ben az 1959-es esztendőben már biztosították a havonkénti rend­szeres munkaegység-előlegosz- tást, ami pedig az egy munka­egységre eső jövedelmet illeti, arról elmondhatjuk, hogy ha nem is a legjobb, de jó köze­pes átlag, hiszen jóval megha­ladja a 30 forintot. A jövő évinél még magasabb jövede­lem záloga pedig a már el­készített termelési terv, amely­ből csak néhány számot emlí­tünk meg. Az első félévre 50. a har­madik és negyedik negyed­évre pedig 120 darab scr­Az új kereskedelmi forma sikere Hppp tésre kötöttek máris hizla­lást szerződést, s míg 1959-ben 40 tinót hizlal­tak szerződésre — melyért 120 ezer forintot kaptak — ebben az évben máris 60 darab tinó­ra kötöttek szerződést. A ter­melési terv feltüntet még 30 hold cukorrépát, 25 hold vető­burgonyát, 20 hold ricinust, 10 hold fehér gyöngybabot és 55 hold egyéb növényt — amire szántén szerződést kötött a tsz. E szerződési előlegekből bizto­sítják a munkaegység-előlegek nagyrészét is. Vonzó 1 ellet az egyéni pa­rasztok számára az is. hogy a szövetkezet idős tagjairól sem feledkezik meg. Azokat, akik a nyugdíjalapot még nem érték el, a szociális alapból segítik. A szövetkezet két beteg tagja pedig most is naponként fél munkaegység jóváírásban részesül. A szö­vetkezetben a rrtúlt évben há­rom édesanyát részesítettek szülési segélyben; A Mélykúti Alkotmány azon­ban nemcsak az idősebb em­Cikkünk nyomán: berek szövetkezete; Szívesen és lelkesen dolgoznak itt a fiatalok is. A 26 tagú KISZ munkacsapat szorgalmas mun­káját rádióval, szórakoztató tár­sasjátékok beszerzésével i jutalmazta » szövetkezel vezetősége. De van már a fiataloknak fut­ball- és röplabdapályájuk, • létrehoztak egy hattagú pen­getés zenekart, melyhez a hang­szereket szintén a szövetkezet vásárolta meg a fiatalok szá­mára. Ezenkívül 250 kötetes könyvtár szolgálja a fiatalok művelődését, tanulását, s mi­vel a nagyüzemi gazdálkodás fokozottabban követeli meg a szaktudást, a brigádvezetók, a munkacsapat-vezetők és több fiatal tsz-tag sajátítja el a me­zőgazdasági szakismereteket az ezüstkalászos tanfolyamon, melyre egyedül ebből a tsz-böl 18-an jelentkeztek. Vízin Gergely, a Bácsalmási Járási Tanács vb-elnökhelyettese. Több keskenyfilm kellene! f Elmúlt már az ünnepi forgalom, de a Kecskeméti Kiskeres­kedelmi Vállalat Rákóczi úti új önkiválasztó játék- és hangszer­boltjában így is nagyobb a forgalom, mint a Ngykőröú utcai régi üzletben volt. Ügy látszik, az új kereskedelmi formák (önkiszolgálás, önkiválasztás) még a »holtszezonban« is érdek­lik az embereket; EGYETÉRTEK azoltkal a megállapításokkal, amelyek a Petőfi Népe december 13-i szá­mában a »Kisérőműsor és sze­rénység■« című cikkben szere­pelnek. Valóban, igen nagy szükség van a rövid filmekre. Az Építők kecskeméti műve­lődési otthona éppen ezért igen nagy gonddal állítja össze a kezelésében levő társadalmi mozi programját. Már a múlt­ban is vetítettünk rövidfilme­ket, szerepel a terveink között egy híradó- és dokumentum­klub létesítése. Pénteki napo­kon a Lakatosipari Vállalat, hétfőn a magasépítők központi szállásán vetítünk rendszeresen JANUÁR 14-én délután gyer­mekeknek vetítünk rajzfilmek­ből egy csokorra valót. Január 21-én pedig »Hazánk és szépsé­ges tájaink« címmel kétóré.s programot állítottunk össze. A Balatonról, Pécsről, Sopronról és országunk más szép tájairól mutatunk be rövidfilmeket, b­Február 4-én művészeti és iro­dalmi vonatkozású kisfilmek- bői állítottunk össze egy prog­ramra válót. S ha jó tapasztó- latokat szerzünk e kísérleti vetítéseken, minden héten csü­törtökön hasonló vetítéseket fogunk szervezni. _ Egészség- ügyi, természettudományos, bio­lógiai, politikai, történelmi és művészeti vonatkozású rövid filmek céltudatos müsorpoliti- kával való összegyűjtésére sze­retnénk vállalkozni. SAJNOS azonban, elég kevés a rendelkezésünkre álló rövid- film. A keskenvfilm-kiadás, ta­pasztalataink szerint, nem kö­veti eléggé a kívánalmakat. Kérnénk tehát az illetékese tői több érdekes keskenyfi. ■ met, — keskeny híradókat is — és szeretnénk már végre be­mutatni filmszínházunkban a hosszú hónapok óta készülő' megyei filmhíradót, Nagy István klubvezető ©OOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOGOQOOOOOOOQOOQOOOOOOOOQ OOOOOOGGGGOOOGGOGGQOOGGGGOOGOGOOOGOOQQQQOGQOOGOOOOOO A1 mikor a gitár utolsó ák- _ i kordjába folyva elhall­gatott az énekes mély. dörgő hangja, halottias csend hullott rájuk. Ügy tűnt, mintha a ka­rámba terelt birkák és tehe­nek is elcsendesedtek volna. A művészet varázshatalma min­denkit lenyűgözött. Az ének a nemlétből felidézte a mesét a szülőföld hajdan-volt, félig el­felejtett világáról, amely alig- való■ emlékezés már az öregek számára, messzi legenda a fia­taloknak. A cinkezett söntés-asgtalt körülálló hallgatók során elé­gedett mormolás hullámzott vé­gig. — Érti a dolgát az énekes! — mondta lassan a La Queren- cia-i birtok őszfejű, sovány intézője, iovaglóostorával csap­kodva a csizmáját. — Az ám! — felelte vissza egy másik ember, és huncut hunyorítással hozzátette; — Ügy hallom, nemcsak jó éne­kes, hanem sikere van a sze­relemben és jól forgatja a kést is. Biztosan az isten segíti. — Hátha az ördög? — Hallgass, cimbora — szólt rá egy öreg — mire jó ez? Még meghallja; olyan ember ó, aki nem bocsát meg stmmit. Az énekes, aki eddig hall­gatva, egykedvűen ült a helyén, éles, átható pillantást vetett rájuk, mintha valóban meghal- " lt>{,t volna valamit. De aztán ■mindjárt visszavonult megint a sondolataiba. Enrique Gonzáles Trillo (Argentína): dlz ítttkes úszónkét éve nem járt a szülőföldjén. Huszonkét éve kóborolt a pampán, terelte a marhát, szabad ég alatt hált; mindenhová magával vitte hű­séges gitárját, s mindig győz­tes maradt a falusi ünnepsége­ken, a lakomákon és a dühödt vitákban, melyek gyakran vég­ződtek véres verekedéssel. Terelte a marhát, ez volt a legkedvesebb dolga, ez volt a munkája. Százszor meg száz­szor kellett végigvágtatnia a határtalan síkságon, melyet csak akkor kezdtek elcsúfítani a sövényekkel, szabad ég alatt kellett neki élni. aludni ott, ahol az éj- meglepte, dalokat énekelnf a volt időkről az éjjeli csendben, amikor a hul­ladékban zizegnek a száraz szárak és az imbolygó láng füstöt fúj az ég felé... Antenor Vargas hallgatott. Huszonkét évig — életének jó fele ez — nem lépte át ennek a földnek a határát. Pár napja, amint a csordát Los-Sauzesbe terelte, találkozott a fiával. Igen, bizony, a fia volt. A szí­ve majd kiugrott a helyéből; azonnal megismerte. Martin Roblez — így hívták a legényt. Erős. iúl megtermett és. sze­rencsétlenségére, nem buta. Mintha ifjú önmagái látta vol­na Vargas, éppen csalt a sze­me volt zöld a fiúnak, a haja meg gesztenyeszínű, mint az anyjáé. S Vargas világosan em­lékezett mindenre, mintha csak tegnap történt volna: titkos találkák Martinianával, egy Los Canadonez-i özvegy lányá­val, találkáit esténként az er­dőben, séták a mezőn... Az­tán összetűzés Chingoloval, ez­zel a gazfickóval, kapcabetyár- ral, akivel féltékenységi ügye támadt Martiniana miatt, D on Leandro öreg csap­székében akadt vele össze Chingolo, s egy patak ki­száradt medrében mentek ölre — nem az életért, hanem a halálért. Chingolo ott is ma­radt örökre. Ó meg futott, el­rejtőzött a hegyekben; otthagy­ta hazáját, hogy megmenekül­jön a börtöntől. Szerencsére más, fontosabb események rövidesen elterelték a ügyeimet erről a haláleset­ről. Néhány év múlva Antenor Vargas megtudta, hogy Marti­niana fiút szült, és életével fizetett a szülésért. Elkesere­dett. messzi táiakrg vándorolt. mindent el akart felejteni. Ettől kezdve a gitára volt egyetlen barátja és egyetlen vagyona. i.. Kezdett elülni a zaj a söntésben, többen már el is mentek. A La Quereneia-i in­téző búcsúra nyújtotta a kezét az énekesnek. — Holnap a faluban ünnep lesz, földi. Gyere el. ha akarsz, szívesen látunk. Antenor Vargas el is ment. Szomorú volt, szorongatták az emlékek, de, nem maradhatott el. Híres, széliében ismert éne­kes volt, s örömmel, nagy sze­retettel várták. z összegyűltek között Vargas meglátta a fiát, de nem tudta magát elszánni, hogy odamenten hozzá. Félt, hogy az izgatottsága elárulja. Inkább a lányok csoportjához verődött. Az egyik lányon megakadt a szeme. Feltűnt neki, hogy nyugtalanítóan ha­sonlít Martinianához. valami különös van a mozgásában, az arcában. Ilyen még nem tör­tént vele. Lehet, hogy úgy is volt, dé lehet, hogy csak úgy rémlelt neki... De hiszen any- nyi esztendő eltelt azóta!... És tüzes, szpnvedélyes ének csendült fel. Ide bánattal, ra­jongással, szerelemmel Az éne­kes szeme a lány tekintetét kereste, amikor a lány elmo­solyodott, egy pillanatig art hitte, hogy Martiniana moso­lyog rá az emlékezés ködéből. Megrázkódott a titkos öröm­től. Égyre csak énekelt, észre sem vétte, hogy mindenki őrá, meg a lányra forrasztja a te­kintetét, hogy a fia sötét düh- vel lökdösi szét a körülötte állókat, és fenyegető lépésekkel közeledik feléje. Éles, száraz hang, a rémület és a felháborodás mindenfelől egyszerre felszakadó kiáltása tépte ki önfeledtségéből. Martin kése egyetlen vágással elpat- tantotta a húrokat és a gitár elnémult. Antenor Vargas, mi­helyt felocsúdott, letántorgott az emelvényről, közben földre ejtette a gitárt. A kése villant a kezében. Csak egy pillanat volt az egész. Mereven nézett. A nők megrezzentek a rémülettől, a férfiak izgatottan várták az elkerülhetetlen összecsapást. S előtte nyugodtan, halálos via­dalra készen állott a fia. E gy másodpercig tartott csak. Az a lány, úgy látszik, a fiú mátkája volt Várgusnak az arcából minden vér leszökött. Leejtette a kést, Otthagyva a gitárt, tántorgó lépésekkel elment a mozdulat­lanná dermedt hallgatói mel­lett, ki az ajtó elé, és fel­kapaszkodott a lovára. Fordította: Bán Ervin i

Next

/
Thumbnails
Contents