Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

1960. január 31. vasárnap B. oldal A Marx-briffúdé a 1(1 ezer forint Hét szocialista címért küzdő brigád kapott jutalmat a Bányászati Berendezések Gyárában Kilencen a gyár legjobb brigádjából. Balról jobbra: Tisocki Péter, Kristóf Pál, Papp György, Kocsis Lajos brigád vezető. Szabó Sándor. Hegedűs Dezső, Pálus Elek, Almás! Pál, Miklós Ferenc. Eredményekben gazdag évet hagyott maga mögött a Kis­kunfélegyházi Bányászati Be­rendezések Gyára. A fejlődés A sikerekben nagy része van a szocialista címért küzdő bri­gádok jó munkájának. A gyár­ban 1959 második felében már Csehszlovákiából nemrégiben új menetvágó érkezett. A gépet már elhelyezték a forgácsolóban. A TMK-lakatosok közül Bense László és két társa, Antal István és Szőke Péter azon fáradoznak, hogy mielőbb működjön a modern gép. Fényképünk szerelés közben ábrázolja őket. útja azonban göröngyös volt. Egy időben a termelés üteme alább hagyott és bizony emiatt nem teljesítették a tervet. Az ütem lassúbbodásának meg­voltak az objektív és szubjek­tív okai is. Az év végére azonban rendes kerékvágásba lendült a termelés és pótolták a lemaradást. így aztán a terv­teljesítés rovatába 102,5 száza­lékot írhattak a gyár statisz­tikai osztályán. Ez a szám egyúttal azt is jelenti, hogy a kongresszusi versenyben, a 485 ezer forintos vállalást 1 326 000 forintra tel­jesítették. Csökkentették az egyes termékek önköltségét is, s ennek révén úgy számolnak, hogy 10, esetleg 12 napi bér­nek megfelelő nyereségrészese­dést fizethetnek majd ki a dol­gozóknak. A termelés emelkedésével, s az Önköltség csökkentésével egyidejűleg a munkások átla­gos keresete 1,1 forinttal volt nagyobb a tervezettnél. 30 brigád állt sorompóba a ki­tüntető cím elnyeréséért. Az év végére ezeknek a brigádoknak a száma lecsökkent. A legfris­sebb értesülésünk szerint je­lenleg 17 brigád versenyez a szocialista címért. Közülük a legjobbakat, hét brigádot ju­talmaztak meg az elmúlt na­pokban. A verseny első helyezettje a 21 tagú Marx-brigád lett, Kocsis Lajos brigádvezető irá­nyításával ők érték el a leg­jobb eredményt. A vállalat ve­zetősége, pártszervezete és szak- szervezete 10 ezer forinttal ju­talmazta őket. A második helyre a Petőfi-brigád került. Brigádgyűlésen, titkos vá­lasztással döntöttek arról, hogy Vincze szaktársukat küldik ki a Szovjetunióba két hétre üdülni. A vasraktári brigád Szabó Jánost küldi ugyancsak a Szovjetunióba két hétre. A kovácsműhely i brigád Czvett- kó Jánost jelölte a külföldi üdülésre. A tárgyjutalmak közül Pesti András a rádiót. Fekete Fe­renc II. a kerékpárt, Bense László, a TMK-lakatosok bri­gádvezetője a mosógépet nyerte el. A legjobb brigádok jutalma­zása még nem jelenti, hogy ezek a brigádok a szocialista címet is viselhetik. Ebben a kérdésében majd a rövidesen összeülő gyár-értekezlet dönt. (Ven esz—Pásztor) Kellemetlen „éji zene“ A Tiszakécskei Permetező- gépgyár a község belterületén van. Éjszakánként a csendet hatalmas kalapácsütések zaja töri meg, amitől a környékbe­liek nem tudnak pihenni. Az utcára kitett hatalmas vas- és alumínium-tartályokat szerelik össze a gyár munkásai. A környékbeliek tudják, hogy szükség van erre a mun­kára, de javasolják és kérik: a permetezőgépgyár vezetősége próbálja megoldani úgy a dol­got, hogy ezt a nagy tartály- kopácsolást, ha lehet, nappal végezzék el és ne éjszaka. Ok is szeretnének éjjel nyugodtan pihenni, — hiszen a környék lakói is dolgozó emberek. (Hegedűs) Tevékeny üzemi pártcsoport Január 28-án az Alföldi Állami Pincegazdaság kecskeméti központjának üzemi pártszervezete értekezletet tartott a párt­csoportok tagjai számára. A vállalat központjában tevékeny­kedő pártcsoport ülésén Mester László elvtárs, a laboratórium vezetője, pártcsoport bizalmi-heiyettes tartott tájékoztatót a kommunisták feladatairól, a taggyűlések napirendjén szereplő kérdésekről, a VII. pártkongresszus anyagáról, az 1960. évi üzemi feladatokról. Rámutatott arra is, hogy a vállalat dolgo­zóinak idejében fel kell készülniük a jövő évi borfelvásárlásra. Szólt a pártcsoport munkájáról, megdicsérte a tsz-szervezésben részt vett üzemi munkásokat és részletesen elemezte a párt­csoport tagjainak tennivalóit. Százezer forint újítási díj Rekorderedmény A Kiskunfélegyházi Gépgyár­ban a dolgozók egyharmada bekapcsolódott az újító-mozga­lomba. Ezt tükrözi a tavalyi esztendő is, amikor rekord- eredményt értek el. Az újító-napló szerint 199-en nyújtották be elképzeléseiket az olcsóbb termelés megvalósítá­sára. A benyújtott újításokból 59-et elfogadtak, s 48-at be­Több hibrid kukoricát vetnek A tavaszi vetőmag biztosítá­sáról tárgyait a csólyo®páio6i községi tanács mezőgazdasági állandó bizottsága. Elhatároz­ták, hogy különösen a hibrid kukorica-vetőmag alkalmazá­sát bővítik. Az elmúlt évben a község kukorica vetésterüle­tének 11 százalékán vetettek hibrid vetőmagot, ebben az év- pen pedig 33 százalékán vet­nek. A vetőmagot a községi ta­vezettek. Az újítások alkalma­zásával a gyár közel 2 millió forinttal csökkentette a termé­kek előállítási költségét. Az újítóknak kifizetett díj eléri a 100 ezer forintot. nács biztosítja. OOP CKHíCKK><>Qj0<y0:<>0:O<>C>C>PbCK>O0b<><><>P<><K><><>O£K>OO<><>QO'fl Szélesítik a fő utcát Kömpöcön Megbolygatott méhkashoz ha* sonlltott az elmúlt napokban a kömpöci Hunyadi utca. A ke­rítések oszlopait beljebb he* helyezték az utca lakói, hogy a község képe szebb és rendem tettebb legyen. Parasztszekerek hordták a járda töltéséhez a homokot, amelyet lapátokkal és kapákkal vártak a társadat* mi munkát végző parasztok. Szép lesz az új utca. A köz* ségi tanács a községfejlesztési alapból biztosította, hogy az utca egyik oldalát cementlapok* kai rakják ki, a járdák mellé pedig akácfákat ültetnek. Korom József levelező Siklós Jánost MEGTALÁLT ÚT válaszolni akart, de • gyerek megelőzte sürgető kérdésével) — Hallod anyu, mikor me­gyünk? — Holnap vagy holnapután I — és újonnan ébredt öröm bujkált hangjában. — Menjünk most —■ követelte Lackó az ígéretet. — Legyél türelmes. Gondol­koztam az éjjel, hogy melyik rétre menjünk. Tudod kisfiam, arra a fényes rétre megyünk, amelyiken a nagymama meg a nagyapa lakik. Ugy-e már mondtam neked, hogy először titkos, sötét folyosón sietünk keresztül és ha ant a folyosót elhagyjuk, akkor előttünk lesz a fényes, virágos, zöldelő rét — És a báránykák? — A nagymama báránykái már várnak téged. Azt kérték, hogy te legeltessed őket. — A Hortobágyon — nyílt ki a gyerek értelme. — Ott, ott bizony. »Vállalom a szégyenülést és a kiközösítést de otthon.. < otthon- •— süppedt el újra a kétszeres tragédiából kitalált út végén várható újabb kí­nok hínárjában. • Még nem tudta, hogy nincs kiközösítés, börtönbe sem csuk­ják. Sajnálják és ezért segítik. Emberek élnek itt, gondolkodó, érző emberek. Azóta már tudja. rá. A kínverejtéktől vizesnek érezte testét. Üjra átélte az éjjelt. — Rettenetes! •—< szaladt Id belőle a felismerés. Tébolyult állapotának tervét most értette meg. A kis üvegről a halálfej ér­dekesen nézett rá, pofacsont­jai közül ördögi vigyorral mu­togatta fogait. Megborzongott. Felkelt és az üveget a kályhába dobta. A képet levette a falról, s a szek­rény aljába helyezte, hogy sza­baduljon tőle. Aztán vissza- bujt kisfia mellé, nézte az al­vó gyereket. Később felébresz­tette. Acélszürke szeme álmo­san tekingetett anyjára. A kö­vetkező másodpercben már ne­vetett. — Egyetlenem, életem értel­me — csókolta fia arcát, szá­ját, kezét, idegesen, szorongó érzéssel — Anyuka, mikor megyünk a fényes rétre? — emlékezett a gyerek az éjjeli mesére. Eszter meghökkent. Mit fe­leljen, mit tegyen, hiszen csak az életük maradt meg. Valami nagy iga, roppant súly szakadt le róla. hirtelen megcsillant szemében a derű. hassa«. A megírt papírcsíkot a borítékra helyezte. Üjra brómot vett magához. Majd kötőtű hegyével kiszaba­dította a kis üvegecske mű­anyag-dugóját a viaszból. »Ni­kotin-kivonat. Méreg« — je­lezte a szöveg alatt a halálfej. Kanalat vett kezébe, óvatosan a gyerek ágyához ment és töl­tött a kanálba, azután ernyedt sipító hangon szólította fiát: — Lacikám .., Lacikám... Itt az orvosság. Az eloszló hang után néma­ság támadt, fülébe csengett a csönd, először úgy, ahogyan a sürgönypóznák drótjain fütyül az őszi szél. A csengés erősö­dött, mintha vékonyhangú szi­rénák búgnának. A gyerek fölé hajolt. Nézte az alvót. Kézében reszketett a kanál, és a méreg cseppen- ként hullott a földre. Fojtott idegfeszültséget eszelős rémü­let oldotta fel, visszatánforgott ágyához, letette a kanalat, meg a mérget az éjjeliszekrényre. Végigdőlt ágyán, eszmélet­len álomba süllyedt. • Elfordult a képtől, lassan bontakozó izgalom telepedett V. 1. Ili 58. Bonn »Drága, jó Édesanyám! Annyira kértem anyámat, hogy ebben a pokoli magá­nyosságban írjanak sűrűbben, mindegy, hogy miről, sajnos még ennyit sem kaptam meg. Olyan sok gond, probléma volt bennem, amit senkivel sem tudtam megbeszélni... Most szombat éjjel van, vagy inkább vasárnapra virradó. Lackó és én itthon vagyunk. Idegőrlőén nagy a csönd... Anyám! Rettenetes bajt csi­náltam magamnak. Szörnyű­ség lett az életem, de megér- demlem sorsomat..; Megcsókoltam ezt a levelet, szorítsa jóságos arcához, mint­ha az én arcom lenne... Ne írjon, csak akkor, ha én jelentkezem. Isten velük. Le­gyenek nagyon-nagyon boldo­gok otthon. Felejthetetlenül csó­kolja mindannyiójukat szerető lányuk és kis unokájuk: Esz­ter, Lackó.« Üjra kicsordult a könnye, hullott a megírt levélre. El­mosta a sorokat néhány he­lyen. Szárította, azután borí­tékot címezett. Leragasztotta a levelet, papírszeletkét hasított is ráírta németül: »Aki meg­találja ezt a levelet, tegye pos- ;ára. hogy a címzett megkap­Scrcs Istvánné pár éve mégj csak mint esztergályos-tanuló j ismerkedett a gyárral. Ma marj önállóan dolgozik. 1959-ben j bavi keresete elérte az 1700 j forintot. Decemberben 1800 fo-| nntot vitt haza. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents