Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
4. oldal I960. Január 24, vasárnap Nagyobb szakmai támogatást kapnak a művelődési otthonok A megyei tanács művelődési osztálya régóta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a megyénkben működő művelődési házak és otthonok munkájának egységesebbé tétele, az irányítás, a segítségnyújtás fejlesztése céljából lehetőségeket teremt a művelődési házak szakfelügyeletének megoldására. Január 1-töl kezdve már munkába is állott a három művelődési otthon szakfelügyelője, s megkezdte tevékenységét a félévre előre elkészített ellenőrzési terv alapján. A bajai, a bácsalmási és a kalocsai járás népművelési intézményeit Bánáti Tibor, a Bajai József Attila Művelődési Ház igazgatója látogatja rendszeresen. Maros Zoltán a kiskőrösi művelődési ház vezetése mellett a kiskőrösi és a dunavecsei járásban végez új beosztásának megfelelő munkát. A kiskunhalasi művelődési ház igazgatója, Rámán János pedig, a kecskeméti, kiskunhalasi és kiskunfélegyházi járásban látja el a szak- felügyelői teendőket. A művelődési otthonok szakfelügyelőinek a hatáskörébe tartozik a területükön lévő intézmények munkájának elvi és gyakorlati vonatkozású ellenőrzése és segítése. A nép én a művészet ('J-aneiő- oldrien JCtetlen) „Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosoki” A művésznő hangja, ez a sokszínű, lágy, de mégis erőt sugárzó hang, betölti a termet, s a ballada szomorú drá- maisága elér az emberi szivekhez, át- meg átjárja a lelkeket A nézőtér egyetlen összpontosított figyelem. Elmúlt korok levegője árad a népi művészet avatott, hű tol- tnácsolója által: régi idők fájdalma -tí búja, embertelensége, harca ötvöződik csodálatosképpen a szépre szomjas lelkek mélyén. A nézőtéren fejkendős asszonyok, fiatal kicsattanó arcú lányok és legények, tanítók, diákok, mesteremberek. íme itt, ül hát a nép, eljött a művészet varázsa által, bizonyítva, hogy mennyit gazdagodott szellemé« bent Nagyszerű szám: négyszázan vannak itt, tele a frissen díszített hatalmas terem. —< íme, ez Kecel « említi mellettem valaki. — íme, ez Magyarország, ez a felszabadult mai magyar nép =- gondolom én jólesően. A befalazott Kőműves Kelemenné sirontúli, halovány hangja a sziveket összeszorítja: az első sorokban többek szemében látom megcsillanni a könnyet. A maga nemében páratlan erejű, s mélységű művész ki tudja hányadszor már, megragadja a lelkeketI És fogva tartja, amíg Fehér Anna, Kádár Kata, Budai Ilona és más, — a nép körében jól ismert életek — megkapó története élővé lesz a színpadon. A közönség nem mocorog, nem köhög, nem zörög, nem jön- megy; figyelmesen, egy kicsit talán dermedten figyel a művésznőre, aki ott áll egyszerűen, sima, fekete ruhában, szép fekete haja vállaira omlik, álmodozó, nagy szemei a nézőkre tapadnak, s azontúl bele a messzeségbe, a számára mindig élő történelembe, ; Nem tudom, minek örüljek inkább: az ő egyedülálló, csodálatos művészetének, vagy a, keceltek nagy művészet-szere-j tétének? 3 így jó, így szép ez: a kettő —i együtt. ] A nép és a művészet talá'kc-i tása. Varga Mihály Beletekinthetnek a művelődési otthonok gazdálkodásába és ellenőrzik annak általános rendjét. Havonta négy művelődési otthont látogatnak meg és tapasztalataikat jegyzőkönyvben rögzítik. '< A legtapasztaltabb művelő- désiház-igazgatókból álló szak- felügyelői kar elsősorban a saját területén lévő termelőszövetkezeti községek művelődési házait látogatja végig a közeljövőben, hiszen az újonnan alakult szövetkezeti községekben számtalan, sajátos népművelési' probléma merült fel, melynek megoldása sürgető követelmény. A megyei tanács művelődési osztálya egyébként tervszerűen felülvizsgálja a szakfelügyelők bevonásával, de saját munkatársai útján is a szövetkezeti községek művelődési otthonainak felszerelési és káder- igényeit. Ez utóbbihoz tartozik, hogy az osztály egyre több községünk termelőszövetkezetében járul hozzá kultúrfelelősök munká- baállításához. Legutóbb a Bács- bokodi Ezüstkalász, a Páhi Ifjú Gárda, a Mélykúti Alkotmány, a Dunavecsei Virágzó Tsz, a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag és számos más szövetkezet most beállított kultúrfe- lelősét erősítette meg funkciójában. Cs. L. 'Váratlanul Koromsötét, vak éjszakéban Hazafelé baktattam éppen. Nagyon nehéz volt fáradt lábam,, aprókat, öregesen léptem. % Hazáig hosszú volt ax utam. Hajnal felé járt már az óra. 1 (Egész éjjel mit sem aludtam, 5 állva utaztam este óta...) ÜJJÉ A JÉQPALYAN NÁQYSZERO Aludt mindenki. Ajtó zárva. j Lábujjhegyen, nesztelen mentem,; hisz jöttömet senklse várta... s Az ablak alá ültem csendben, 1 nem volt zörgése a homoknak, szinte lélegzetem is vissza- < —mii iii|iiiiii|m i ■ » wk ss-s tartottam. Mégis, nyílt az ablak, J s anyám halkan szólt: — Te vagy,» Mi is lehet télen a gyermekek öröme? A korcsolyázás! A Pista? | KTE korcsolyapályáján nap nap után yidám gyermekkacaj veri antalfy István j fel 3 csendet. Esés itt nem számít — elvégre a jégen vagyunk! . Új igények — új úton ' Csátalja nemrégiben lépett elő termelőszövetkezeti községgé. A falu pedagógusai is büszkék arra, hogy a néhány héttel ezelőtt még „maszek-falvaként” szereplő községben ma már az egyakaratú emberek közösségét nevelik a szocializmus újtípusú emberévé. Nehéz, de szép feladat előtt állnak a pedagógusok, akik élethivatásuknak választották a társadalom gondolkodásmódjának átalakítását, szellemi kultúrájának tudatos fokozását. Érdekes kép alakult ki előttünk, miközben beszélgettünk Röckl Józseffel, a esátaljai általános iskola Igazgatójával. Ö az összekötő a tervek és a tényV ww\A/vw*.>Arírwwv> Traktoros-verseny, színdarab-tanulás, sakk- és asztalitenisz-verseny az Izsáki Állami Gazdaság KISZ-szervezetében (Községi tudósítónktól) Az Izsáki Állami Gazdaság KISZ-szervezete lelkes munkát végez. Ez év januárjában a traktorosok versenyt indítottak, amelyben az alábbi fiatalok vesznek részt: Kurucz Ferenc, Varga István. Becze Imre, Z. Szabó János, Nagy Lajos, Klárik József és László József. A traktorosok versenyét havonta értékelik és versenyhíradóban adják majd tudtára a gazdaság dolgozóinak: ki jár az élen. Politikai oktatásban is élen járnak a fiatalok, s jelenleg harmincán vesznek részt azon. A kiszesek elhatározták, hbgy szabad időben színdarabokat tanulnak, és egy nagyobb kultúr- csoportot létesítenek A fiatalok között igen népszerűek a sakk- és asztalitenisz-versenyek, s részt akarnak venni a sparta- kiádon is. Az Izsáki Állami Gazdaság vezetősége lelkesen támogatja a fiatalok kezdeményezéseit és sok segítséget nyújt ahhoz, hogy terveik minden esetben valóra váljanak. Tóth Sándor Siklós János: MEGTALÁLT ÚT leges megvalósítás között. Hozzá fordulnak a lakosok a legkülönbözőbb kérésekkel,- s intézkedése után várják kívánságaik beteljesülését. A tsx-község én ax írók kapcsolata Üj műveket igényel a napfényesebb utakon járó parasztság. Szeretné, ha gyermekeinek nemcsak értelmi, de érzelmi világára iß jó hatást gyakoroló színdarabok születnének az írók tollából. Éppen ezért felkeresték Bárdos Ferenc bajai írót, alti örömmel bocsátotta rendelkezésükre »Misi búcsúzik- című gyermek-színdarabját. (Egyébként Bárdosnak ezt az alkotását már a Kossuth rádióban is közvetítették.) Kézbevétel után hozza is kezdtek a próbákhoz. A főbb szerepeket Dávid Matyi, Lukács Julika és Földes Pisti úttörők alakítják. A színdarabot Szegedi Lujza és Sánta Mi- hályné pedagógusok rendezik. Január 31-én lesz a premier, melyre meghívták az írót is. Segítsenek ax írók! Röckl József a továbbiakban arról beszélt, hogy a felnőtt műkedvelők körében szóba került a mai témájú színdarabok bemutatása. örülnének, ha valamelyik kecskeméti írótól is kapnának ilyetén való segítséget. — Nálunk már valósággal hagyomány számba megy a szocialista tárgyú mű színpadra vitele. A közeljövőben felújítják a Szélvihart és Csávolyra is elmegyünk vendégszerepelni. Farsangra Ságodi: Hínár című három fel vonásos darabjával készülünk. Amint látjuk élénk, eleven* változatos műkedvelő élet van kibontakozásban Csátalján. A község értelmisége egy emberként munkálkodik a szocialista kultúra terjesztésében, a pezsgő művelődési lehetőségek megteremtésében. Látják, ez az egyetlen járható út, amelyen haladva segíthetnek a falusa lakosság kulturális elmaradottsaganax végleges felszámolásában. Bieliczky Sándor Pedagógusok az űlCió-mozgalomért Megyénk 92 községében és városában rendezték meg a pedagógus szakszervezet kezdeményezésére a „Pedagógusok az úttörő-mozgalomért” című amkétokat. Ezeken az ankéto- kon a sok hasznos tapasztalat mellett számos javaslat és ötlet Is született az úttörő munka megjavítására, s a pedagógusok által nyújtott segítség módjaira vonatkozóan. Az ankétok megrendezése u- tán több községünkben újabb lendületet vett az úttörő munka. Kecskeméten és Baján például az ankétok határozata értelmében csapat-, raj- és örsi foglalkozásokat szerveznek a pedagógusok. Géderlakon a pedagógusokon kívül a szülők is felajánlották segítségüket. forgolódtak logikai összefüggések, átmenetek nélkül. Ősz ko- pasztotta jávor- és kőrisfák a férjétől megszokott dicsőítő jelzőkkel szemben sivárrá, rideggé, kibirhatatlanná tették az utcát. Visszaemlékezett Vilmos megjegyzéseire, szinte hallani vélte és önkéntelenül elmosolyogta magát. — Látod, milyen más itt minden? Hiába Bonn, a Nyugat városa, nem koszos, gyertyafényű Budapest és még kevésbé tunya Debrecen. — Igen, ez a páratlan — mondaná most gúnyosan Vilmosnak, ha itt lenne. DEBRECENNÉL nincs szebb város a világon — védelmezte születésének helyét — a Hortobágy régi emlékét. Bakfis korát, a sügárúti kis házikót, ahol meglátta a napot, anyja arcát. — Mozdulatait soha nem felejtem el. Szegény jó apám... — sajogtak benne a felelevenedett gyermekévek és ezekről olyan áhítattal, újraéléssel beszélt, mint valami kincsről, amellyel kívüle senki más nem rendelkezik. — Na jól van, ne naciónalis- táskodjál, az emberek egy része azt tartja legszebb helynek, ahol meglátta a világot, ahova gyerekéveinek emlékezetes élményei kötik. Ez teljesen egyéni — fölényeskedett ilyenkor férje... (Folytatása kovetkesikú K edvetlenül ébredt, a; éjszakai családi vihartól meg az idegnyugtató méregtől Kábán, révülten tekintgetett í szobában, Idegenül hatott < megszokott egyetlen helyiséi berendezése. Nézte a faragot fekete szekrényt, s úgy tűn előtte, hogy a két ajtó szemmi változott rajta és a dombo: homlokcsont mögül szigorúai figyeli mozdulatait. A kerel asztalka, meg a két szék meg indult a magas hengeralaki vaskályha irányába, lassan bi cegve haladtak a bútorok. Az olvasólámpa sárga, erőt len fénye bántotta a szemét amint az éjjeliszekrény tenyér nyi felületén levő összevisszaságot szemlélte. Elkapkodott írá sú sarkos betűkkel, lefelé hajli sorral címzett boríték, kis üve gecske, egy bögre víz, kanál üres tányér. Elfordult. A másil rézágy megvetve, érintetlenül a délután odakészített tiszti pizsama hiányzik. Azután a ki; gyerek ráccsal körülvont fék helyére tévedt nyomott, zavaró: értelme. Gesztenyés hajú, erős sűrűhúsú kisfia egyenletes lég zése nyugtatta. — Fázik a gyerek. Meglepődött a falakról visz szacsapódó érdes hangtól. — Milyen furcsán beszélek — érezhetően duzzadt nyelvét ta* Siklós János, a Szegedi Dél magyarország felelős szerkesztője A disszidensekkel foglalkozó írá sainak kötete február végén főj megjelenni. Ebből közlünk részle tét Délpár utcát — fogta fel tisztuló értebne az eléje tárulkozó képet, összefüggést keresve a szomorú ősz és kilátástalan élete között. — Egyforma üresek és céltalanok vagyunk, én meg az út. VIZESTOLLÜ veréb röppent az ablakhoz. — Sárgaszürke csőrével sebesen kopogtatta a nedves horganylemezt. Étket keresett, ö szoktatta ide a kis madarakat, mert olyan érzése volt, hogy ezek a hontalan, kiszolgáltatott csöppségek is hazulról repültek ide, megérezték az otthoni szagot. Etetgette őket és nekik panaszkodott, hogy azután mindjárt szégyenlősen elpiruljon csacsiságán. — Kis butám. Adnék enni, de nekem sincs, a mozdulat is nehezemre esik. Kis hontalan madaram. Milyen rossz is lehet az élete egy verébnek. Ott alszik, ahol megéri az estét, óvatosan kémleli a várható veszedelmet. Reggel elkezdi, röpdös táplálékáért, keres, hajszol, hogy ne forduljon ,le éhében az éjjeli eresz alól, vagy nappal a faágról. — Mégis csak jobb neki, mint énnekem — hasonlítgatta helyzetét a topogó madárhoz — mert nincs értelme az életemnek. Gondolatai szabálytalanul pogatta fogsorával. — A sok gyógyszer. Igen az... KILÉPETT az ágyból, betakargatta a kis alvót. Az asztalhoz ment, fogta a kézi- tükröt, ágya szélére ült és az éjjeliszekrényen égő lámpa fölé hajolt. A tükörből viaszos színű, mély redőkkel erezett arcának tört vonásait nézte. Sötétszőke fésületlen haja vadon nőtt erdei bozóthoz hasonlított, duzzadt szemhéja elfogta acélszürke szemének fényét. — Negyvenötéves öregasz- szonynak látszom, pedig huszonhét sem vagyok. Megöregedtem testben, lélekben. Fáradtnak érezte magát, mintha két napig egyfolytában szenet lapátolt volna. Letette a tükröt, az ablakhoz lépegetett és kinyitotta a barna spaletta egyik szárnyát. — Reggel van, szürke, komor reggel — sóhajtott és értetlenül nézte az ismert utcát. A hideg eső egyenletesen kopogott az ablak külső bádogpárkányán, a vizes járdán gyalogos emberek siettek, kabátba húzott nyakkal, asszonyok, lányok esernyők alatt. A közeli gyárakhoz iparkodtak. Egy-egy autó suhant el a széles betonúton. — Boldog emberek, örülnek az életnek, szépnek látják a ko-