Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
2. «Wal 1960. január 24, vasárnap Kádár János elvtárs beszéde a kecskeméti pártnapon (Folytatás az 1. oldalról.) gyében felmerül minden nap, amelyre a tömegek választ a kommunista párttól várják? Csak az összes kommunista együttesen tud ezekre a kérdésekre helyes választ adni. A marxizmus-leninizmus győzedelmeskedik Kongresszusunk annak jegyében ülésezett, hogy a marxizmus—leninizmus eszméje győzedelmeskedik. Mindezek a keserves és küzdelmes évek, mindezek a tapasztalatok végső fokon azt a számvetést adták, hogy rossz a személyi kultusz, rossz a dogmatizmus, rossz a revizionizmus, az osztály- ellenséggel való megalkuvás, de jó és legyőzhetetlen a marxizmus. Hruscsov elvtárs felszólalásában utait eme. A marxizmus— leninizmus az az egyetlen tudományos világnézet, ami ma a földön létezik. Más tudományos világnézet nincs és ez, a marxizmus—leninizmus a társadalom minden kérdésére helyes választ ad, ha torzítás nélkül alkalmazzuk. (Lelkes taps.) A marxizmus—leninizmus tudományos elemzése adja korunk társadalmának legfőbb kérdésére is a helyes választ, hogy az emberiség jövendő sorsa a szocialista társadalom győzelmétől függ. A szocializmus legyőzhetetlen eszme. A szocializmus, a kommunista politika minden nehézséget* minden akadályt leküzd. Az ellenforradalom napjaiban az ellenforradalom ösz- szes árnyalata közül egy se volt, amelyik azzal léphetett volna fel, hogy én a szocializmus ellen vagyok. Mindegyik kényszerítve volt arra, hogy valami úton-módon szocialistának tüntesse fel magát, mert a szocialista eszme olyan mélyen belegyökerezett a tömegekbe, korunkba és nem is csak a szocialista országokban, a kapitalista országokban is, hogy azzal szemben nyíltan többé senki nem tud fellépni. A szocializmus építése, a társadalom átalakítása hallatlanul nagy, bonyolult és nehéz feladat. Nekünk az a kötelességünk — bár a szocializmus mindenféleképpen győzni | fog —, hogy mi dolgozó népünk soraiból egyetlen egy embernek se okozzunk hibáinkkal olyan gondot, ami elkerülhető. A szocializmus felépítése gonddal, nehézséggel jár, az nem lakodalmi menet. Gondoljanak csak egyetlen kérdésre ■— ami most központi kérdés —, a termelőszövetkezeti fejlesztésre! Mi nagyon jól tudjuk, hogy az egyik oldalon és a másik oldalon is tisztességes dolgozó emberek állnak. Azok is, akik gyorsítani akarnák ezt a jelentős átalakulást, és azok Is, akik most még tétováznak és nem tudják a fejüket ráadni a belépésre. De hogy a hibák ne legyenek gyakoriak és ne legyenek tartósak — erre ügyelni a kommunisták elsőrendű kötelessége. Én azt hiszem, hogy a mi kongresszusunk ilyen felelősségteljesen foglalkozott e kérdésekkel. Harcban született a párt egysége Nagyon fontos, hogy a kongresszuson kifejezésre jutott pártunk egysége. Mindenki tapasztalja, tudja és érzi, hogy az A párt a társadalmi élet vezetője A másik fontos momentum: a párt összeforrottsága a néptömegekkel. Éneikül nem dolgozhatunk. Ez az összeforrott- ság sajátos dolog. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy úgy lehet a dolgozó tömegekkel ösz- szeformi, ha akármit mondanak is a tömegek, vagy egyes emberek, mindenkinek azt mondjuk, hogy igaza van. Nem lehet így politizálni. riak tekintik a határozatot és szívvel-lélekkel dolgoznak a végreha j tásáért Még egy momentumot megemlítenék az általánosak közül, amely, hogy úgy mondjam, nem politikai kérdés, érzelmi kérdés. Én azt hiszem azok az elvtársak, akik resztvettek a kongresszuson, azok tanúsíthatják, hogy a mi kongresszusunk nemcsak egyszerűen tanácskozás volt, nemcsak egyszerű politikai aktus volt, hanem a szívünk mélyéből átélt nagy történelmi esemény is. Mi ott sok mindenre gondoltunk és sok mindenről beszéltünk. Bizony volt ott néha olyan hangulat időnként egyes kérdéseknél, ami nagyon elérzékenyített mindannyionkat Sok embernek könnyes volt a szeme. Miért említem én ezt? Emlékszem annak idején beszámoltunk mi egyszer arról, hogyan ment végbe a vasas szakszervezet székházában Budapesten az a nagy tanácskozás, amikor a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását kihirdettük. Nagy történelmi sorsforduló volt Voltak ott öreg kommunisták, fiatal kommunisták* s bizony elvtársak félig sírva énekelte mindenki az interna- cionálét. Az üzemek államosításáért évtizedekig harcolt a munkásosztály, s megvalósítása nagy történelmi tett volt. Átérezte ezt mindenki. Hány ember halt meg a kínzókamrákban, mire eddig eljutottunk! És amikor erről beszámoltunk*' akkor volt, aki azt mondotta: ez gyöngeség., Aki sír, az azt mutatja, hogy rosszak az idegei.. Én azt mondom, ez nem így van. Nem kell a kommunistáknak szegyein! : magukat, ha a szívük mélyén átérzik, ami tragikus vagy felemelő és ember módjára szenvednek vagy örülnek miatta. Nekünk nem kell ezt szegj'cinünk. Mert lehetett nekünk száz hibánk is, ezer hibánk is, az semmit nem változtat azon, hogy a marxizmus-leninizmus a legigazibb tanítás, a kommunizmus a legszebb emberi eszme és aki ezért az eszméért élt. dolgozott és meghalt, —\ még ha hibázott is —, az szent a mi szemünkben és a mi emlékézatünkben. (Nagy taps) A hírős város kedves vendégeit Udvözlik érkezésükkor a megye vezetők Jobbról balra: Kádár János, Sándor József, Molnár Frigyes, dr, Dallos Ferenc, egység most szilárd. Ez az egység az ellenforradalommal vívott harcban, sőt a saját hibáinkkal folytatott harcban született. Azért erős. Miért fontos a párt egysége? Elsősorban azért fontos, mert a marxizmus—leninizmus megköveteli, hogy egy kommunista típusú pártban egység legyen. Ez hallatlan fontosságú a nép élete szempontjából. Gondoljanak csak az ellenforradalom tapasztalataira. Nálunk a vezetésben nem volt egység azokban a napokban. Sok olyan pártonkívüli ember volt akkor, aki nem kommunista, de azért alig várta, hogy a kommunista párt házatáján egység és rend legyen, s ezért az ország életében is rend legyen. Az embereknek normális, rendes életet kell biztosítani, azok is erre várnak. A mi egységünk nem valami kabalisztikus tétel. A magyar dolgozó nép létérdekeibe vágó dolog, hogy a kommunista párton belül egység legyen. Ezért kell nekünk az egységre ügyelni. Az egység nem lehet elvtelen. Az nem egység, hogy hatnyolcféle nézet van a párt valamelyik szervében és ha összejövünk, hallgatunk. Akkor nevezhető tényleges egységnek, ha a különböző nézetek találkoznak, megütköznek egymással és elvi tisztázás során a helytelen nézeteket elvetjük és a helyes nézet alapján döntünk. Feltétlenül szükség van arra, hogy a végrehajtásban részt vevők minden határozat helyességéről meg legyenek győződve. Azok^ is tisztességes, dolgozó j Nem érünk mi azzal semmit, „i akiknek megvan a ha a mi értekezletünkön mindenki felemeli a kezét, az is, aki egyetért s az is, aki nem ért egyet. Mert amikor szétmennek, akkor mi nem tudjuk, hogy az értekezleten részt vett — mondjuk 23 ember közül — vajon három fog-e dolgozni azért, hogy a határozatból valóság legyen, vagy mind a huszonhárom? Ez nem mindegy! Természetesen a kézfelemelés, a szavazás is kell. Még sokkal emberek, maguk gondja, azt nekünk érteni kell, mert ha mi nem értjük az ő gondjukat, altkor nem tudunk veíük egyetértésre jutni. Csak úgy juthatunk egyetértésre, ha megértjük helyzetüket, gondjaikat és tudjuk, hogy becsületes emberekkel állunk szemben. Ha így közeledünk hozzájuk, akkor egyetértésre tudunk jutni. Mi kommunisták emberek vagyunk és az élet száz dolga- j inkább kell azonban az egysé- ban bizonyos hibákat nem ke- ges cselekvés, amelyik azt a ha- rülhetünk e) munka közben. — • tározatot valósággá váltja. Annak a pártszervezetünknek van igaza, amelyiknek van erkölcsi bátorsága bizonyos esetekben, és bizonyos helyzetekben még a dolgozóknak is megmondani, hogy nektek nincs igazatok. Az olyan pártnak, vagy pártszervezetnek, amelyik a hibás nézeteket is ráhagyja az emberekre, egy napra lehet sikere. De hogy a tömegek, mint egy vezető erőt évtizedeken át kövessék, ahhoz arra van szükség, hogy megmondja a tömegeknek: most ebben igazatok van, ebben pedig nincs igazatok. Ezeket a dolgokat jól át kell gondolni. További fontos kérdése volt a mi kongresszusunknak, hogy kifejezésre jutott: a párt valójában vezetője az ország társadalmi életének. Ilyen vezető erő nélkül az ország népe, az ország nem élhet, nem dolgozhat. Hogyan kell felfognunk a párt vezető szerepét? Erre a gyakorlat ugyancsak adott megfelelő útmutatást. A párt vezető szerepe lehet formális és lehet lényegbevágó. Önök talán tudják, hogy mi most már több mint három éve azt a gyakorlatot követjük, hogy pártszer veink csak olyan határozatokat hoznál:, amelyek a kommunistákra, a párt tagjaira kötelezőek. Ez nagyon fontos dolog. Miért? Azért, mert a gyakorlati munkában egy kommunistának — ha fellép egy párthatározat elfogadtatása érdekében — feltétlenül meg kel! győznie a határozat helyességéről azokat, akiket be akar vonni a határozat megvalósításába. Ha én odamegyek például a Bács megyei tanácshoz azzal, hogy kérem ezt így kell csinálni, mert a megyei pártbizottság így határozott, és én ehhez mást nem tesZex hozzá, azt mondhatják a tanács tagjai — ha így határozott, hát jól van. Mennyire más azonban a végrehajtás, ha nem ezt mondom, hanem azt, hogy erről és erről van szó, ezt és ezt a megoldást ajánljuk ezért és ezért, mondjátok el véleményeteket: helyes-e ez az álláspont, e-gyetértetek-e vele? Ebben az esetben elmondják az ő saját álláspontjukat, megvitatják az ajánlatunkat, egyetértenek vele- ők döntenek, saiátjukHost legfőbb a cselekvés, a kongresszusi határozatok megvalósítása Elv társak! A kongresszus befejeződött. Most árról van szó, hogyan hajtsuk végre azokat a célokat, amelyeket a kongresszuson magunk elé tűztünk. Először tanácskozunk, aztán határozunk és azután jön a legfontosabb, hogy megvalósítsuk. A mi kongresz- szusunk célkitűzései nagyszerű célkitűzések, de a megvalósításhoz már hozzá kell fogni a kongresszust követő napon. Végeredményben mégse vagyunk mi hitfelekezet, ahol a legfőbb a szentbeszéd. (Derültség.) Mi politikai párt vagyunk, ahol a legfőbb a cselekvés és a megvalósítás. (Taps.) Éppen ezért Központi Bizottságunk a kongresszust kővetően azonnal hozzákezdett a feladatok megoldásához. Elkezdtünk foglalkozni az 1980-as tervvel. Számbavettük az 1959-es gazdasági év tapasztalatait is, hogyan lehetne ezt a munkát a következő évben még tovább javítani. Ezenkívül napirendre tűztünk egynéhány személyi kérdést is, amelyet — amint ezt önök az újságból láthatták, — megoldottunk. Most behatóan foglalkozunk a vezető munka megjavításával. Ez a feltétele unnak, hogy mi odaállhassunk a tömegek elé s mondhassuk: jobban kell dolgozni. Nem tudom önöknél, hogy oszlanak meg az energiák, hol aktívabbak az emberek: a munkában, vagy a lakodalomban és a disznótorban — de bizony a munkásokra és a parasztokra is lehet mondani: akármilyen jól dolgoztok testvérek, lehetne egy kicsit jobban is dolgozni, anélkül hogy az ina megszakadna belé bárkinek. (Nagy taps, derültség.) Az 1959-es gazdasági év egyébként — azt lehet mondani, elvtársaim — nagyszerű év volt és maradtéktalanul sikerült megvalósítanunk azt, amit a múlt év márciusában a Központi Bizottságunk elhatározott. Mindazok az eredmények, amelyeket ismerünk (ezek persze még csak a főbb mutatószámok), hogy az ipari termelést 12 százalékkal sikerült növelni, a mezőgazdasági termelést pedig 2,3 százalékkal a tervhez képest — az ösz- szes többi mutatókat, még a legnehezebbet, a termelékenységet illetően is teljesítettük azt, amit a márciusi központi bizottsági határozatba« elhatároztunk. Tehát valójában egy kicsit gyorsabb ütemet adtunk a szocializmus gazdasági cs kulturális építésének. Ez óriási és nagyszerű dolog. Ennek örvendünk. De azért az áldomást az 1959-es évre most még ne igyuk meg. Nézzük meg azt is az eredmények segítségével, a hároméves tervünket hogyan és miképpen tudjuk teljesíteni? Arról van szó, hogy a hároméves népgazdasági terv teljesítése, illetve helyes irányú túlteljesítése adja meg a kiinduló pontot az ötéves tervhez. Ezt pedig még nem fejeztük be, ez a folyó év feladata lesz. Az 1959-es gazdasági évnél vannak bizonyos dolgok, ami- / két számba kéll vennünk. Először is az, hogy többet termeltünk. Ez azt jelenti, hogy a nyersanyagkészletből többet fogyasztottunk. Ez világos mindenki előtt. Aztán az, hogy a műit évben a termelés növelése még mindig nagyrészt létszámemelés útján következett be és csak részben a termelékenység tényleges növekedéséből. Ez azt jelenti, hogy itt is egy olyan mutatóról van szó, amit tovább kell javítani. Azonkívül vannak még más olyan kérdések is. amit jól szemügyre kell vennünk és javítani kell a mutatókon. Példának okáért a múlt évben terven felül teljesítettük a fogyasztást is. Már pedig, ha a tervezet fölé emelkedik a fogyasztás, az veszélyezteti az életszínvonalat Itt a legkomolyabb dolog is úgy van, mint a legegyszerűbb háziasszonynál, hogy a rendes, valamire való ebédet háromnégy órahosszáig kell főzni, de egy jó étvágyú ember tíz perc alatt elpusztítja az egészet Ez a népgazdaságban is így van. Míg valamit megtermelnek, és i az emberek elé tesznek, addig dolgozni kell négy vagy nyolc hónapig, de elfogyasztani amit termeltünk — különösen, ha ez egy jó kapós cikk —szeretném látni, nem fogyna-e el akár itt, Kecskeméten is néhány nap alatt. Hát még ha nem is drága! De amíg ez az árucikk a boltba kerül, addig kicsit több idő telik eh Talán emlékeznek arra, 1958 januárjában egy országgyűlési lFolytatás a 3. oldalon.)
