Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

; ' Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGVAP SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA Boldog új esztendő írta: Oriutay Gyula N incsen több tj'an ese­mény* dáturr| amely­hez annyi boona fű­ződne, mint az év elsi napjai­hoz. Gyermekkorunkban mi is megpróbálkoztunk az ólomön­téssel, és nagy izgalomnál, ag­gódva figyeltük: vajor milyen formát ölt a hideg vízien hir­telen megmerevedő fen. Az­után óriási gonddal, apn ékosan és találékonyan elemezgettük a szeszélyesen kialakul torz darabot, valamihez miriig le­hetett hasonlítani. Rengiteg jel­től, epizódtól és véletlenöl füg­gött, hogy az év kezdeté jónak lehessen minősíteni, és a ked­vezően kialakult előjele’.et ala­posan elronthatta egy o'egasz- szony rosszkor érkezett jrkíván- sága. Az emberi termés:et min­dig olyan volt, hogy ssívestn hitt a dolgok jobbrafiMulásá- ban, és valami oktalan remény­kedéssel bízott abban; t-a egy esztendő lezárult, azzil befe­jeződtek a kellemetlen . 'emé- nyek. Ezért a babona; jellege olyan volt, hogy inkábt kedve­zett a boldogságot áhítez^knak. Azután a januárt felválttá a február, s amire kiderült hogy az új esztendő sem lelt kü­lönb a többinél, már ré^ss-ré- gen feledésbe merültek a', örö­met ígérő jelek bizonyságai. December végén kezdőchetett újra elölről minden. Az e.zten- dök szürkén és kopottan lövet­ték egymást, egyik sem külön­bözött a másiktól. Legffljebb az árvíz, aszály, vagy haláleset jelölt meg egyet-egyet. joldog alig-alig lett belőle. A babonák egyik ms. szire ágazó gyökere az embe . ás a természet ősi harcából tá. ilko- zott. A valaha kiismert! tétlen és vakon dúló csapások »rabja volt a nép, és ha a hókusz­pókuszokhoz fordult, ezeket a komisz és kíméletlen erőket próbálta kiengesztelni, vagv va­lami varázslattal a titkukat el­lesni. E s hiába haladt előre öles léptekkel a tudo­mány, hiába derített fényt az eddig megmagy; raz- hatatlan dolgokra, a milliók élete nem lett könnyebb és jobb általa, mert a társadalmi rend­szer jellege is hasonlatos volt a természeti jelenségekhez.' Ki tudta, mikor rendíti meg a lét alapjait egy váratlan viharként támadó termelési válság? M-- kor omlik össze a chichagoi gabonabörze? Vagy meddig ta t az évtizedek óta dúló agrár­válság? Mikor esik fillérekre a bor ára? Ezek a jelenségek is a megfoghatatlan, a titokzatos­ság régióiban lebegtek, miként a természet rejtelmei. Olyan erők, melyek ellen harcolni nem lehet. A boldog esztendő ezek­nek az erőknek kénye-! üdve­ként alakult és soha néni, lett még megközelítően sem olyan, amilyennek a szegény ember, igazán igénytelen és szerény? ál­maiban óhajtotta. A mai ember, aki tizenöt _ ?z- tendeje szívja a szabadság ‘ á- uiuríto levegőjét, tudósabt a réginél. Nemcsak azt tudja, hogy mikor és milyen magot vessen a földbe és miképpen művelje, az időjárás viszontag­ságaival szembeszegülve. Ha­nem azt is, hogy milyen módon alakítsa ki élete sorát, hogy az mindig jobb és szebb legyen. Azzal, hogy lerázta magárói a kizsákmányolok hatalmát, s a maga ura lett, végre megismer­hette azt a tudományt is, amely nemcsak a természet, hanem a társadalom törvényeit is fel­tárja. Ez a tudomány: a szocia­lizmus. Ennek birtokában úgy kormányozhatjuk a jövőnket, hogy az nem csupán a boldog­ság évenként visszatérő óhaj­tása, hanem annak biztos meg­valósítása legyen. A z 1960-as esztendő első napján érdemes arról elgondolkozni, hogy milyen más lett tizenöt eszten­dő alatt minden. Mennyi ,neve- zetes évet éltünk át azóta! Olyanokat, amelyeket egyre több piros és más ujjongó szín­nel festett meg a boldogság. A számlálatlan, szürke évek so­rát az emlékezetes 1945. bontja meg, ezt nem felejti el senki sohasem. Felszabadultunk! Vége- lett az öldöklő, véres háború­nak! Földet kaptak a nincste­len parasztok százezrei! Meg­szűnt a nagybirtok! A nép a kezébe vette a hatalmat, elkez­dődött a szabad élet. Pergessük csak visszafelé a kalendárium lapjait! Nem múlt el esztendő, hogy ne hozott volna az egyén, a család életében valami újat, örömet. Fölfelé megyünk. Biz­tos, nagy léptekkel, s ennek az útnak minden kilométerköve egyre többet mutat. Milyen más tartalmat nyert ma a szép_ kívánság: boldog újévet! Nem’ jámbor óhaj, vagy udvarias formalitás többé, ha­nem program, elkötelezettség. Es ha az új év első napján szá­mot vetünk magunkkal: miért lesz az 1960. boldog, akkor erre is meg tudunk felelni. Az, amire támaszkodunk: a mögöttünk levő másfél szabad évtized. Nagy horderejű ese­mények történtek ez idő alatt, ellenséges acsarkodás, ellenfor­radalmi lázadás nem állítha­tott meg bennünket, hogy el­érkezzünk ahhoz a ponthoz, amikor elhatározhattuk: lerak­juk a szocialista társadalmi rend szilárd beton-alapjait. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa az egész or­szág színe előtt tárgyalta meg a jövő kérdéseit, és a Központi Bizottság beszámolója a győze­lem biztos tudatának jogosan bizakodó hangján állapította meg: „A szocializmus belátható időn belül teljesen győzedel­meskedik hazánkban is; felépül a magyar nép több nemzedé­kének legszebb és legigazabb álma, a szocialista Magyaror­szág.” P ersze, dolgozni Is kell mindezért, nem is ke­veset. Dehát ki nem buzgólkodik szívesen azért, hogy annak gyümölcsét nemcsak gyermekei és unokái, hanem már maga is bőven élvezhesse? Ki nem dolgozik szívesen olyan légkörben, amelyben megbecsü­lik a munkát, és kit-kit az or­szág javáért kifejtett tevékeny­sége alapján ítélnek meg? Olyan légkörben, amelyben megbecsülik az igazat akaró embert, amelyben bizalommal tekintenek reá ja, megértéssel hallgatják szavát? Ilyen körülmények között nem is olyan nehéz neki vágni olyan utaknak, melyek még újak és ismeretlenek. Nem olyan ne­héz — ha néha-néha talán ki­csit fájdalmas —, leküzdeni az ősidők óta indokoltan kialakult, de ma már idejét múlta önzés, csökönyösség, minden nem meg­szokottól való idegenkedés ter­hes érzését. A példák egyre so­kasodó ezrei azt bizonyítják, hogy a magyar dolgozó paraszt­ság megért az idők -zavát. Megérti, hogy ami tegnap talán még jó volt, holnap akadálya lehet nemcsak az ország, ha­nem kis családja, a maga bol­dogságának. A gépen rohanó modern idők kilométerekkel el­hagyják a kis parcellán maga bíbelődő parasztot. Odaát, Nyu­gaton, a kapitalista rendszer között a nyomorba, a nincste- lenségbe taszítja, földönfutóvá teszi. A mi szocialista rendünk arra szólítja, hogy legyen ő a nagybirtok gazdája. Tervezzen, gazdálkodjék szocialista módra, a többi társával egyetemben az ezer, holdakon, és a nagyüzemi gázdálkodás nagyobb hasznát élvezze ő, s általa az egész or­szág. A z egyén boldogságához három alapvető dolog­ra van szükség: jó­létre, egészségre és békére. Azért említettem elsőnek a jó­létet, mert ahol nem gond a jó táplálkozás, az öltözködés, a megfelelő lakás, ott már keve­sebb lehetősége van a betegsé­geknek. A jólét útjait meg­szabta a kommunista párt kongresszusa, csak mirajtunk múlik, hogy úgy valósul-e meg, ahogyan megterveztük, vagy esetleg többet is tudunk tenni annál. A Hazafias Népfront azon buzgólkodik, hogy tömö­rítse a nemzet minden igazi jó fiát és leányát; a mi nagy egyetértésünk és egységünk ha­tékonyan járuljon hozzá a ki­tűzött célok megvalósításához. Lassan-lassan az egész nép be­letanul az ország . kormányzá­sába, egyre kevesebb a szűk- látókörű ember, és aki mesz- szebb tud tekinteni a maga kis portáján, az felismeri, hogy milyen nagy erő, jelentős té­nyező az egység. Nemcsak mil­liókat és milliókat jelent, amit a társadalmi munka által nyer az ország — Bács-Kiskun me­gyében eléri az idén az ötmillió forintot ;—, hanem felbecsül­hetetlen erőt, üzemanyagot, amely egyre gyorsabb iram­ban haladó mozdonyunkat táp­lálja. . Május 16-án csúcsértekezlet Hruscsov elvtárs .levele a három nyugati kormányfőhöz Moszkva, december 30, A szovjet kormány hozzájá­rult ahhoz, hogy a négyhatalmi csúcsértekezlet 1960. május 16-án nyíljék meg Párizsban. A szovjet kormány hozzájá­rulását Hruscsov, a szovjet mi­nisztertanács elnöke levélben közölte Eisenhower amerikai elnökkel, Macmillan angol mi­niszterelnökkel, De Gaulle fran­cia köztársasági elnökkel, A leveleket Grcxmiko szovjet kül­ügyminiszter nyújtotta át szer­dán a három nyugati hatalom moszkvai nagyköveteinek. — Megelégedéssel állapíthat-' juik meg — írja levelében Hrus­csov —, hogy a négy hatalom kormányai között lefolyt ta­nácskozás eredményeként vég­leges megállapodás jött létre a csúcsértekezlet összehívásának időpontjáról és színhelyéről, Január 2-án kezdődik a népszámlálás amely szervesen beletartozik az ENSZ által indított világnép- számlálásba, s emellett népgazdaságunk számára igen fontos adatokat szolgáltat a lakosság szociális-, kulturális-, lakás- és áruellátása megjavítására. A megyei tanács v, "b. és a KSH kéri a lakosságot, hogy pontos adatszolgáltatással könnyítse meg a számláló biztosok munkáját. M a már azt sem kell so­kat magyarázni, hogy tehet-e valamit az egy­szerű ember a, béke érdekében? Mindenki tudja, hogy a szava nyom a latban, ha az egész néppel együtt kiáltja tiltakozá­sát, ha a háborús uszítok min­den alkalommal azt látják, hogy egységes, szilárd akarattal áll­nak szemben. Persze, ez egy­magában nem elegendő. Puszta kiáltással, még ha tízmilliók ajkáról harsog egyszerre, nem lehet a tankokat és az atom­bombákat visszafordítani. Ezek­kel szemben egy másik erőt is fel kell mutatni, olyat, amely meggondolásra készteti az im­perialista háborús uszítókat. Az 1959-es nagyszerű év feljogosít bennünket arra, hogy bát­ran reménykedjünk az 1960-as esztendő ilyesfajta sikereiben is. A Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom, a világ legerő­sebb katonai hatalma a béka legszilárdabb védelmezője. Ami­kor Nyikita Hruscsov a párt- kongresszus alkalmával leg­utóbb Budapesten járt, az Or­szágos Béketanács, a békesze­rető magyar milliók nevében a magyar békemozgalom arany jelvényét nyújtotta át nekj s egy levelet, amelyben biztosítottuk őt, és általa a szovjet embere­ket, hogy továbbra is egysége­sen velük vagyunk a béke frontján, a szocializmus front­ján, és mindent elkövetünk, hogy az 1959-es év nagy sike­reit 1960-ban még ragyogóbbá tegyük. S ok szép reménnyel vá­gunk neki ennek az új esztendőnek. Elsősor­ban rajtunk múlik, hogy be- • váltja-e szép ígéreteit. Sorakoz­zunk fel hát a jó munkára, amelyhez sok sikert, boldog új évet kívánunk! V., ---­Ara 60 fillér I960. JANUAR 1. PENTEK XV. ÉVFOLYAM, l. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents