Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
; ' Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGVAP SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA Boldog új esztendő írta: Oriutay Gyula N incsen több tj'an esemény* dáturr| amelyhez annyi boona fűződne, mint az év elsi napjaihoz. Gyermekkorunkban mi is megpróbálkoztunk az ólomöntéssel, és nagy izgalomnál, aggódva figyeltük: vajor milyen formát ölt a hideg vízien hirtelen megmerevedő fen. Azután óriási gonddal, apn ékosan és találékonyan elemezgettük a szeszélyesen kialakul torz darabot, valamihez miriig lehetett hasonlítani. Rengiteg jeltől, epizódtól és véletlenöl függött, hogy az év kezdeté jónak lehessen minősíteni, és a kedvezően kialakult előjele’.et alaposan elronthatta egy o'egasz- szony rosszkor érkezett jrkíván- sága. Az emberi termés:et mindig olyan volt, hogy ssívestn hitt a dolgok jobbrafiMulásá- ban, és valami oktalan reménykedéssel bízott abban; t-a egy esztendő lezárult, azzil befejeződtek a kellemetlen . 'emé- nyek. Ezért a babona; jellege olyan volt, hogy inkábt kedvezett a boldogságot áhítez^knak. Azután a januárt felválttá a február, s amire kiderült hogy az új esztendő sem lelt különb a többinél, már ré^ss-ré- gen feledésbe merültek a', örömet ígérő jelek bizonyságai. December végén kezdőchetett újra elölről minden. Az e.zten- dök szürkén és kopottan lövették egymást, egyik sem különbözött a másiktól. Legffljebb az árvíz, aszály, vagy haláleset jelölt meg egyet-egyet. joldog alig-alig lett belőle. A babonák egyik ms. szire ágazó gyökere az embe . ás a természet ősi harcából tá. ilko- zott. A valaha kiismert! tétlen és vakon dúló csapások »rabja volt a nép, és ha a hókuszpókuszokhoz fordult, ezeket a komisz és kíméletlen erőket próbálta kiengesztelni, vagv valami varázslattal a titkukat ellesni. E s hiába haladt előre öles léptekkel a tudomány, hiába derített fényt az eddig megmagy; raz- hatatlan dolgokra, a milliók élete nem lett könnyebb és jobb általa, mert a társadalmi rendszer jellege is hasonlatos volt a természeti jelenségekhez.' Ki tudta, mikor rendíti meg a lét alapjait egy váratlan viharként támadó termelési válság? M-- kor omlik össze a chichagoi gabonabörze? Vagy meddig ta t az évtizedek óta dúló agrárválság? Mikor esik fillérekre a bor ára? Ezek a jelenségek is a megfoghatatlan, a titokzatosság régióiban lebegtek, miként a természet rejtelmei. Olyan erők, melyek ellen harcolni nem lehet. A boldog esztendő ezeknek az erőknek kénye-! üdveként alakult és soha néni, lett még megközelítően sem olyan, amilyennek a szegény ember, igazán igénytelen és szerény? álmaiban óhajtotta. A mai ember, aki tizenöt _ ?z- tendeje szívja a szabadság ‘ á- uiuríto levegőjét, tudósabt a réginél. Nemcsak azt tudja, hogy mikor és milyen magot vessen a földbe és miképpen művelje, az időjárás viszontagságaival szembeszegülve. Hanem azt is, hogy milyen módon alakítsa ki élete sorát, hogy az mindig jobb és szebb legyen. Azzal, hogy lerázta magárói a kizsákmányolok hatalmát, s a maga ura lett, végre megismerhette azt a tudományt is, amely nemcsak a természet, hanem a társadalom törvényeit is feltárja. Ez a tudomány: a szocializmus. Ennek birtokában úgy kormányozhatjuk a jövőnket, hogy az nem csupán a boldogság évenként visszatérő óhajtása, hanem annak biztos megvalósítása legyen. A z 1960-as esztendő első napján érdemes arról elgondolkozni, hogy milyen más lett tizenöt esztendő alatt minden. Mennyi ,neve- zetes évet éltünk át azóta! Olyanokat, amelyeket egyre több piros és más ujjongó színnel festett meg a boldogság. A számlálatlan, szürke évek sorát az emlékezetes 1945. bontja meg, ezt nem felejti el senki sohasem. Felszabadultunk! Vége- lett az öldöklő, véres háborúnak! Földet kaptak a nincstelen parasztok százezrei! Megszűnt a nagybirtok! A nép a kezébe vette a hatalmat, elkezdődött a szabad élet. Pergessük csak visszafelé a kalendárium lapjait! Nem múlt el esztendő, hogy ne hozott volna az egyén, a család életében valami újat, örömet. Fölfelé megyünk. Biztos, nagy léptekkel, s ennek az útnak minden kilométerköve egyre többet mutat. Milyen más tartalmat nyert ma a szép_ kívánság: boldog újévet! Nem’ jámbor óhaj, vagy udvarias formalitás többé, hanem program, elkötelezettség. Es ha az új év első napján számot vetünk magunkkal: miért lesz az 1960. boldog, akkor erre is meg tudunk felelni. Az, amire támaszkodunk: a mögöttünk levő másfél szabad évtized. Nagy horderejű események történtek ez idő alatt, ellenséges acsarkodás, ellenforradalmi lázadás nem állíthatott meg bennünket, hogy elérkezzünk ahhoz a ponthoz, amikor elhatározhattuk: lerakjuk a szocialista társadalmi rend szilárd beton-alapjait. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa az egész ország színe előtt tárgyalta meg a jövő kérdéseit, és a Központi Bizottság beszámolója a győzelem biztos tudatának jogosan bizakodó hangján állapította meg: „A szocializmus belátható időn belül teljesen győzedelmeskedik hazánkban is; felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb és legigazabb álma, a szocialista Magyarország.” P ersze, dolgozni Is kell mindezért, nem is keveset. Dehát ki nem buzgólkodik szívesen azért, hogy annak gyümölcsét nemcsak gyermekei és unokái, hanem már maga is bőven élvezhesse? Ki nem dolgozik szívesen olyan légkörben, amelyben megbecsülik a munkát, és kit-kit az ország javáért kifejtett tevékenysége alapján ítélnek meg? Olyan légkörben, amelyben megbecsülik az igazat akaró embert, amelyben bizalommal tekintenek reá ja, megértéssel hallgatják szavát? Ilyen körülmények között nem is olyan nehéz neki vágni olyan utaknak, melyek még újak és ismeretlenek. Nem olyan nehéz — ha néha-néha talán kicsit fájdalmas —, leküzdeni az ősidők óta indokoltan kialakult, de ma már idejét múlta önzés, csökönyösség, minden nem megszokottól való idegenkedés terhes érzését. A példák egyre sokasodó ezrei azt bizonyítják, hogy a magyar dolgozó parasztság megért az idők -zavát. Megérti, hogy ami tegnap talán még jó volt, holnap akadálya lehet nemcsak az ország, hanem kis családja, a maga boldogságának. A gépen rohanó modern idők kilométerekkel elhagyják a kis parcellán maga bíbelődő parasztot. Odaát, Nyugaton, a kapitalista rendszer között a nyomorba, a nincste- lenségbe taszítja, földönfutóvá teszi. A mi szocialista rendünk arra szólítja, hogy legyen ő a nagybirtok gazdája. Tervezzen, gazdálkodjék szocialista módra, a többi társával egyetemben az ezer, holdakon, és a nagyüzemi gázdálkodás nagyobb hasznát élvezze ő, s általa az egész ország. A z egyén boldogságához három alapvető dologra van szükség: jólétre, egészségre és békére. Azért említettem elsőnek a jólétet, mert ahol nem gond a jó táplálkozás, az öltözködés, a megfelelő lakás, ott már kevesebb lehetősége van a betegségeknek. A jólét útjait megszabta a kommunista párt kongresszusa, csak mirajtunk múlik, hogy úgy valósul-e meg, ahogyan megterveztük, vagy esetleg többet is tudunk tenni annál. A Hazafias Népfront azon buzgólkodik, hogy tömörítse a nemzet minden igazi jó fiát és leányát; a mi nagy egyetértésünk és egységünk hatékonyan járuljon hozzá a kitűzött célok megvalósításához. Lassan-lassan az egész nép beletanul az ország . kormányzásába, egyre kevesebb a szűk- látókörű ember, és aki mesz- szebb tud tekinteni a maga kis portáján, az felismeri, hogy milyen nagy erő, jelentős tényező az egység. Nemcsak milliókat és milliókat jelent, amit a társadalmi munka által nyer az ország — Bács-Kiskun megyében eléri az idén az ötmillió forintot ;—, hanem felbecsülhetetlen erőt, üzemanyagot, amely egyre gyorsabb iramban haladó mozdonyunkat táplálja. . Május 16-án csúcsértekezlet Hruscsov elvtárs .levele a három nyugati kormányfőhöz Moszkva, december 30, A szovjet kormány hozzájárult ahhoz, hogy a négyhatalmi csúcsértekezlet 1960. május 16-án nyíljék meg Párizsban. A szovjet kormány hozzájárulását Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke levélben közölte Eisenhower amerikai elnökkel, Macmillan angol miniszterelnökkel, De Gaulle francia köztársasági elnökkel, A leveleket Grcxmiko szovjet külügyminiszter nyújtotta át szerdán a három nyugati hatalom moszkvai nagyköveteinek. — Megelégedéssel állapíthat-' juik meg — írja levelében Hruscsov —, hogy a négy hatalom kormányai között lefolyt tanácskozás eredményeként végleges megállapodás jött létre a csúcsértekezlet összehívásának időpontjáról és színhelyéről, Január 2-án kezdődik a népszámlálás amely szervesen beletartozik az ENSZ által indított világnép- számlálásba, s emellett népgazdaságunk számára igen fontos adatokat szolgáltat a lakosság szociális-, kulturális-, lakás- és áruellátása megjavítására. A megyei tanács v, "b. és a KSH kéri a lakosságot, hogy pontos adatszolgáltatással könnyítse meg a számláló biztosok munkáját. M a már azt sem kell sokat magyarázni, hogy tehet-e valamit az egyszerű ember a, béke érdekében? Mindenki tudja, hogy a szava nyom a latban, ha az egész néppel együtt kiáltja tiltakozását, ha a háborús uszítok minden alkalommal azt látják, hogy egységes, szilárd akarattal állnak szemben. Persze, ez egymagában nem elegendő. Puszta kiáltással, még ha tízmilliók ajkáról harsog egyszerre, nem lehet a tankokat és az atombombákat visszafordítani. Ezekkel szemben egy másik erőt is fel kell mutatni, olyat, amely meggondolásra készteti az imperialista háborús uszítókat. Az 1959-es nagyszerű év feljogosít bennünket arra, hogy bátran reménykedjünk az 1960-as esztendő ilyesfajta sikereiben is. A Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom, a világ legerősebb katonai hatalma a béka legszilárdabb védelmezője. Amikor Nyikita Hruscsov a párt- kongresszus alkalmával legutóbb Budapesten járt, az Országos Béketanács, a békeszerető magyar milliók nevében a magyar békemozgalom arany jelvényét nyújtotta át nekj s egy levelet, amelyben biztosítottuk őt, és általa a szovjet embereket, hogy továbbra is egységesen velük vagyunk a béke frontján, a szocializmus frontján, és mindent elkövetünk, hogy az 1959-es év nagy sikereit 1960-ban még ragyogóbbá tegyük. S ok szép reménnyel vágunk neki ennek az új esztendőnek. Elsősorban rajtunk múlik, hogy be- • váltja-e szép ígéreteit. Sorakozzunk fel hát a jó munkára, amelyhez sok sikert, boldog új évet kívánunk! V., ---Ara 60 fillér I960. JANUAR 1. PENTEK XV. ÉVFOLYAM, l. SZÁM