Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
Hruscsov elvtárs beszéde a VII. pártkongresszuson (Folytatás az 1. oldalról.) csak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömegek megnyilvánulásai iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői, az irántuk tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli tömegektől, azt hitték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést, naint a tömegek vezetésének a pártban meghonosodott alapvető módszerét, kezdte felváltani a parancsolgatás és az adminisztratív módszerek alkalmazása. Az ország objektív helyzete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibákhoz vezetett a gazdaságpolitikában, valamint az állami- és a pártépítés más területein. Az olyan bonyolult munkában, amilyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége, sajnos, nem volt ilyen bátor. Nagy keservesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavítása érdekében A helytelen, moás vezetési módszerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó tömegek között, megingott a tömegeknek a pártba vetett bizalma. Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták az ellenforradalom erői és ügynökségük, a revizionisták, kihasználták a munkásosztály és a dolgozó parasztság ellenségei, Magyarország dolgozó népének ellenségei. A Magyar Szocialista Munkáspárt és vezetőségének történelmi érdeme mindenekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezetőség által elkövetett hibák határozott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körülmények között állhatatos követice- zetességgel valósították meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegek támogatását. Ha forradalmi erőnk fő forrásából — a marxizmus-lenini zmus tanításából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen megpróbáltatások közepette sem apad ki. A magyar kommunisták megszabadultak a helytelen fogalmak béklyóitól, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a munkásosztály ellenségeivel, az ellenforradalommal és rávezessék a népet a helyes útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár János, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték. (Hosszantartó, nagy taps.) Elvtársak! Más szocialista országokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz- szusa utáA bizonyos pártok, közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézségekkel találkozott, bizonyos lázas tüneteket mutatott De minden » szervezet erejétől attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bátor és éles elítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondtak, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nein, élvtársak, ezt így kellett tenni. Meg kellett tisztulni és meg kellett szabadulni minden lerakódástól. Ahogyan egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az tela proletariátus diktatúrájában nem Szűnik meg az osztályharc, hanem csupán más formákat ölt. Ezen túlmenően egészen nyilvánvaló, hogy a proletariátus diktatúrájának erősödése és a szocialista építés sikerei szakadatlan változást eredményeznek az osztályerőviszonyokban, a szocializmus javára, csökken az ellenséges osztályok maradványainak ellenálló ereje. Ez volt az osztályharc fejlődésének általános tendenciája azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. A fejlődés azonban nem halad egyenes vonalban, a szoTestvéri köszöntés, jes szépségében ragyoghasson, ugyanúgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus-leninizmus igazi arcát. Ismét hangsúlyozom, különböző mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után szervezetünk még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Márx. Engels, Lenin mutatta úton, megyünk előre a kommunista társadalom felépítése felé. (Lelkes, nagy taps.) Nem akarok visszatérni a magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyarországi' ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagyhatják figyelmen kívül d többi kommunista és munkáspártok sem. A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem jelenti, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének korszakában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szocialista építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a széleskörűen ismert lenini tételt, amely szerint cializimus építésének időszakában az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán, egyes időszakokban erősödhet és a fegyveres összeütközésig menő legélesebb formákat is öltheti, amint ez 1956-ban Magyarországon is történt. Ügyünk szempontjából hiba lenne megfeledkezni a magyarországi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról. . A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szétzúzására irányuló terveikről és természetszerűleg a gyenge láncszemeket keresik ebben a táborban. Szeretnének egyenként leszámolni a szocialista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink reménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista törekvések és remények szövetségese csak ostobaságunk lehet. Ha elbizakodunk, ha vezetésünkben hibákat követünk el, ha eltorzítjuk a marxizmus—leni- nizmusnak a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló tanítását, a kommunizmus ellenségei kihasználhatják ezeket a hibákat, amint az 1956-baa történt. Most külön-külön, mindegyik szocialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk leküzdhetetlen. De mégegyszer hangsúlyozni kell, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem próbálja az egyik szocialista országot szembe állítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vermünk, hogy a szocialista országok szembe állítására, a testvéri, baráti kapcsolataik meglazítására irányuló törekvés az ellenfelünk által vezetett osztályharc egyik formája. Ezért jelentik a proletáriwter- nacionalizmus megdönthetetlen elvei a nemzetközi kommunista mozgalom legfőbb, mellőzhetetlen törvényét. A szocialista rendszer nagy előnyeinek éaazerű felhasználásával, a szocialista világtábor sokoldalú erősítésével következetesen, alkotó szellemben kell megvalósítanunk a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló lenini tanítást, a lanánizmus mestereinek kell lennünk, nem szabad lemaradni és nem szabad előrefutni, hogy egy hasonlattal éljek: egymáshoz kell igazítanunk óráinkat. Ha egyik vagy másik ország vezetősége elibizakodik, ez csak az ellenség malmára hajthatja a vizet. Ebben az esetben maguk a szocialista országok, maga az a vezetőség fog segíteni ellenségeinknek a szocializmus ellen, a kommunizmus ellen folytatott harcában. Ezt pedig nem engedhetjük meg. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és valamennyi szocialista ország szocialista építésének tapasztalatai arra fanftaw.v, hogy eredményeink annál nagyobbak és gpnál szilárdabbak, minél aktívabbak a dolgom tömegek, minél teljesebben figyelembe veszik alapvető Létérdekeiket, minél nagyobb érvényesülési lehetőség nyílik a nép alkotó-, kezdeményező készsége előtt. A szocialista országok terv- gazdálkodása, kölcsönös segítése és a gazdasági építés gyakorlati tapasztalatainak kicserélése meggyorsítja előrehaladásunkat a nagy cél felé, J A szocialista gazdasági élet fellendítése szempontjából óriási jelentőségű az anyagi érdekeltség lenini elve. A leniniz- mus azt tanítja, és a szocialista építés gyakorlata megerősíti, hogy a dolgozóknak munkájuk eredményeihez fűződő anyagi érdekeltsége nélkül nem lehet: felemelni az ország termelőerőit, szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni az emberek tízmillióit a kommunizmushoz. Az önök pártja Központi Bizottságának beszámolója meghatározza a fő feladatokat) az ország szocialista gazdaságának fejlesztésében, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesítésének, a népjólét további fokozásának útjait. Őszinte szívvel kívántuk az önök pártjának, az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi iet- adatának megoldásában, — a szocializmus építésének befejezésében, (Nagy taps.) \ szilárd, tartós békéért Elvtársak! Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése, az egyszerű emberek százmillióit foglalkoztató kérdés a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése a földön. Felesleges volna itt azokról a nagy erőfeszítésekről beszélnem, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország az egyetemes biztonság biztosítása érdekében tett. Ez mindenki előtt jól ismert. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. A Szovjetunió lépései, az általunk előterjesztett általános és teljes leszerelési program, valamint az Egyesült Államokban tett látogatásom, Eisenhowferrel, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszéléseim a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését eredményezitek. Ez azonban csak a kezdet. Sok még az olyan erő, amely minden eszközzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezdeti enyhülését és fenntartani a hidegháborús hadiúllapotot. Mi azt akartuk és azt akarjuk, hogy az államok egymás közötti viszonyában jelentkező összes vitás vagy megoldatlan kérdéseket békés úton. tárgyalások útján rendezzék. Olyan utakat kerestünk, és keresünk továbbra is, amelyek a vitás kérdések megoldása vonatkozásában elfogadhatóak mind a kapitalista, mind a szocialista államok számára, hogy megakadályozzuk a háború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elveinkből. Kérlelhetetlenül harcolunk és fogunk harcolni a marxista—leninista ideológiáért, a kommunizmus magasrendű eszményeinek diadaláért. (Nagy taps.) Ellenségeink az úgynevezett kommunista veszélyről rikácsolnak. De mutassanak nekünk az egész földkerekségen akárcsak egy kommunistát is, aki háborúra uszított volna, amint ezt Nyugaton mértéktelenül harcias kedvű tábornokok, sőt államférfiak teszik, akik azt sürgetik, hogy zuhogjon a Szovjetunióra és a szocialista tábor többi országára az atom - és hidsrogónfegy verek halál thozó terhe. Egyetlen kommunista párt — ha valóban kommunista párt — soha és sehol nem jelentett és nem jelenthetett ki olyasmit, hogy célját háborúk kirobbantása útján szándékozik elérni. A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós é$ szilárd békáért. A kommunista pártok a bókéért küzdő összes haladó erők élcsapatában haladnak. Minden nép békét akar, harcol a békéért. A békemozgalom ma nagy erő, korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesit« mozgalma, amely politikai nézetektől és meggyőződéstől függetlenül az emberek százmillióit tömöríti soraiban. Felbecsülhetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az imperialista reakció, amely megrémült a békemoz- galom növekedése láttán, minden eszközzel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperializmus ügynöksége e célból a legkülönbözőbb fogásokhoz folyamodik, igyekszik a pesszimizmusnak és a békeharc kilátástalans ágának hangulatát beoltani a tömegekbe. Felteszik például azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak a kapitalista országok néptömegei a békeharcban, ha ezekben az országokban nem a népek döntenek a háború és a béke kérdésében, hanem a kizsákmányoló osztályok érdekeit képviselő kormányok? Természetesen helytelen dolog lenne tagadni, hogy a reakciós erők a népek akarata ellenére kirobbanthatnak és nem egyszer ki is robbantottak már háborúkat. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a háborúellenes harc valami értelmetlen és reménytelen dolog. Az ilyesféle fatalista nézeteknek, amelyek passzivitásra kárhoztatják a tömegeket, semmi közük sincs a marxizmus—leni- nizmushoz. A nemzetközi munkásmozgalomnak megszületése pillanatéI I l
