Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

1959. december 9. szerda

3. oldal

A kongresszusról beszélgetnek

a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat dolgozói

, A GYÁR KÜLSŐ képe a megszokott. A műhelyek szegecselő kalapácsok, villanymotorok, fúrógépek és reszelők zörejétől zajosak és amerre szétnézünk, hegesztőpisztolyok ívfénye vibrál napnál is vakítóbb élességgel. A gyár udvarán is sokan dolgoznak.

De ha jobban elmélyedünk a «szemlélődésben, ismerős ember könnyen észreveszi, hogy a munka tempója, az emberek mosolya, szívdobogása, árverése hevesebb, lelkesebb, a tekintetek ragyogóbbak. Az ebédidőben élénk beszélgetés folyik. A nagy esemény, az MSZMP VII. kongresszusának hírei megdobogtatják az emberek szívét itt az üzemben is. A figyelem, az érdeklődés előterében még ma is Hruscsov elvtárs felszólalása áll,

Közvetlenül a VI-os műhely mellett hatalmas billenő gyárkapuk szerelésén szorgoslkodnak néhányan. Megszólítjuk az egyik kék munkaruhás embert. Jó megjelenésű, 40—45 év körüli, életerős szakmunkásnak látszik.

— Janka Lajos vagyok — válaszolja.— Délután 2-kor kezdődött a műszakunk. — Cigarettát vesz elő, rágyújt, azután folytatja. — Pártonkívüli vagyok, de azért a népi demokráciának és a szocializmusnak ugyanolyan híve vagyok, mint a párttagok. Elsősorban a szakmámnak élek és ezzel járulok hozzá a párt és a kormány céljainak valóraváltásához. Az események sodrása azonban most magával ragad. Délelőtt otthon voltam, és szokásomtól eltérőéin most figyelmesen olvastam át az újságokat. Még mindig a kongresszusról olvasottak hatása alatt állok. Hát lehet ezekben a napokban becsukott szemmel járni? En azt mondom, hogy nem!

— KÜLÖNÖSEN Hruscsov elvtárs beszéde ragadta meg a figyelmemet — folytatja. — Csodálatos, hogy mennyire ismeri a mi életünket, a mi helyzetünket, de ismeri a világpolitika kérdéseit is. Beszéde nyomán bontakozik ki előttem a kép, hogy milyen szövevényes, göröngyös és akadályokkal telített a béke megvédésének útja. Csodálatos az is, hogy a Szovjetunió ilyen sok akadály ellenére mégis milyen hatalmas sikereket értj el a feszültség enyhítésében.

— Hruscsov elvtárs őszintén és nyíltan beszélt minden kérdésről, Ügy gondolom, hogy' szavai mindenki számára érthetők és mi itt az üzemben minden mondatát helyeseljük. Nagyon meglep azonban bennünket, hogy Adenauer és szűk klikkje nem akarja megérteni a népek békevágyát és a Szovjetunió javaslatait. Ez a ki- vénhedt kancellár, úgy látszik, nem fér a bőrében. Jó lenne, ha az okos szóból értene, de ha nem, akikor azt javasoljuk, hogy a nyugatnémet munkások térítsék észre.

DÉLUTÁN négy órakor az egyik délelőttös műszak befejezése idején az egyes műhelyirodájában nagyobb csoport gyűlt össze. Amikor benyitottunk, Dancsó Béla lakatos beszélt.

— Eddig isr tudtuk, hogy kik a háborús üszítók, de most még világosabban látjuk őket. Miránk, munkásokra kellene bízni őket. Mi majd elvennénk a kedvüket! — mondja,

— Nagyon igazad van — válaszolják többen is,

AZ IRODA egyben öltöző Is, a jelenlevők éppen csomagolnak és munkaruháikat szekrényeikbe zárják.

Itt Tóth István pártonkívüli szólal meg;

— Tudjátok, nálunk az országban, s itt az üzemben is jól mennek a dolgok. Azt hiszem, egyetértetek velem. Ez pedig azért van így, mert a párt kijavította a régi hibákat, erjnek nyomán a termelés növekedésével együtt nőtt az életszínvonal. Nagyon örülök annak, hogy a kormány és a párt nagy gondot fordít a lakásépítésre. Éppen ezért nem véletlenül irányult a figyelem most a kongresszusra. Olyanok is újságot olvasnak, akiket azelőtt az ilyen események nemigen érdekeltek,

— Én úgy gondolom — mondja egy idősebb elvtárs —, hogy az életszínvonal emelésében nagy szerepe van a többi országokkal való együttműködésünknek is. Mi itt nagy szériában gyárthatjuk a berendezéseket, nem kell elaprózná a

munkát. Ugyanakkor külföldről pedig gépeket kapunk. Csehszlovákiából dinamókat, az NDK-ból pedig darukat.

MAR HAZAFELÉ indulnak a munkások, de ,a beszélgetés még tovább folyik közöttük. Utoljára Pullai Imre párttag szavát halljuk a csoportból: — Csodálatos munkabírású ember a mi Szergejevicsünk. Nemrégen Amerikában járt, azután Kínában, majd a Távol-Keleten, később a Fekete-tenger partvidékén, és most nagy örömünkre eljött a mi kongresz- szusunkra is.., Azt mondta, nem akar beavatkozni, — de szavait mi nem beavatkozásnak, hanem egy igen gazdag tapasztalatokkal rendelkező kommunista jó tanácsainak és kimondhatatlanul nagy segítségének tekintjük...'

Nagy József

Szívesen vásárolják a kalocsai bútorokat

Jól sikerült ankét a Pártélet folyóirat terjesztéséről és felhasználásáról

A kalocsai városi pártbizottság és a Pártélet folyóirat szerkesztősége a közelmúltban a városi pártklub helyiségében több mint negyedszáz részvevővel ankétot rendezett a Pártélet folyóirat felhasználásának és terjesztésének megvitatására. Az értekezleten Kaszap István, a városi párt-végrehajtó bizottság tagja ismertette a Pártélet felhasználásának és terjesztésének tapasztalatait. Elmondotta, hogy a kalocsai pártszervezetek .1957-ben 49—

50 darab folyóiratot vásároltak, most pedig több mint 200 példány kel el a városban. Szólt arról is, hogy a pártszervezetek tagjai a folyóirat egyes cikkeit gyakorlati párt m unkájukban jól hasznosítják,

Kaszap elvtárs előadását követő vitában sokan felszólaltak. Jaksa Lajosáé, a Kalocsai Vendéglátóipart Vállalat dolgozója javasolta, hogy a Pártelet a Jövőben több cikket közöljön a pártszervezetek tagjainak a társadalmi tulajdon megvédése érdekében folytatott munkájáról. Végh György, az Iszkra Termelőszövetkezet tagja, a tsz-pártszervezetek feladataival való foglalkozásra hívta fel a Pártélet jelenlevő képviselőjének figyelmét. Sipter Lajosáé, a helyi kórház dolgozója a Pártélet folyóirat fel- használásáról számolt be. Indítványozta, hogy a lap a jövőben többet foglalkozzon a kommunista erkölcs kérdéseivel és adjon választ a vallásos rendezvényekkel kapcsolatos kérdésekre. Weigl Ernő, a Paprikaipari Vállalat dolgozója a kommunista magatartásról szeretne többet olvasni a lapban.

Az ankétem jelen volt és felszólalt a Pártélet szerkesztőségének kiküldötte. azonkívül Kiss Ferenc, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetője. A tanácskozáson felszólalt még Tóth Ferenc, a Sütőipari Vállalat dolgozója, Szvétek János, a Kalocsavidéki Paprikaipari Vállalat dolgozója és KlSZ-saervezetének titkára, és Szépligeti Ferencné, a Kalocsai Kísérleti Gazdaság képviselője.

Az értekezlet részvevői elhatározták, hogy a Pártélet folyóirat cikkeit a jövőben még jobban hasznosítják gyakorlati pártmunkájukban.

N. J.

Sikolt a fűrész. Kapitány Gergely naponta másfél-két köbméter rönkfát szel fel a bútorgyártáshoz.

A bútorvásárlás valaha nagy esemény volt a házaspárok életében, ma pedig ez az egyik legkelendőbb cikk az üzletekben. Számokkal is tudjuk bizonyítani, hogy ma már nem olyan nagy gond gyorsan és szépen berendezni a lakást,

A hulladék sem vész kárba. Takács János (hátul) és Huzsvár Ferenc kockaparkettet készítenek belőle.

vagy felfrissíteni a régi bútordarabokat újakkal. Csak egy' kis szerencse kell hozzá, mert nagy a kereslet.

A Kalocsai Asztalos- és Építőipari Szövetkezet nemrégiben jelentette, hogy a pártkongresszus tiszteletére teljesítette az évi tervét és november 3U-ig az asztalosrészleg 291 garnitúra festett hálószoba Ijútort juttatott a fogyasztókhoz.

A jó bútorok kelendőségét jelzi, hogy nemcsak Kalocsán, hanem a megye más városaiban is szinte máról holnapra elkapkodták. A konyhabútorukat is kedvelik,' ebből 62 garnitúra került az üzleteikbe. Ezenkívül a lakosságnak még 92 ezer forint értékű kárpitozott bútort készítettek. Az egyéb festett és fényezett bútorok értéké eléri az 50 ezgr forintot.

Még van hátra egy hónap az esztendőből. A KISZÖV vezetőitől kapott értesülés alapján ez a kollektíva most azon fáradozik, hogy a kormány által kért tíz százalékkal teljesítse túl éves tervét. Így még. több szép, ízléses, jó bútor jut majd a vásárlóknak.

(Venesz—Pásztor)

Megjegyzés

Az új kecskeméti utcanevekről

■ Jólesöen olvastuk, hogy a Kecskeméti Városi Tanács az utcaelnevezéseknél pótolta az eddigi mulasztásokat és vároj SzóéiulfiúiitikiL Sóitún cl száiiiűk tiikréhen j

ÁLLAMUNK a nemzeti jövedelem jelentős részét fordítja szociálpolitikai juttatásokra. Ide tartozik a családi pótlék, a nyugdíj, a táppénz, az üdültetés, a bölcsődei, óvodai ellátás, a különféle segélyek és még nagyon hosszan sorolhatnék a szociális ellátás különféle formáit. Ezúttal azonban csak azokat említjük meg, amelyek Solton a községi tanács hatáskörébe tartoznak, illetve költségvetésében szerepelnek.

SOLTON Örsi Sándomé személyében külön előadó foglalkozik az arra rászorultak szociális ■ gondozásával. Hatáskörébe tartozik a csökkeni munkaképességűek munkába helyezése, gyógyászati segédeszközökkel való ellátása, a munkaképtelenek segélyezése, szociális otthonba helyezése, a hadigondozottak ellátása, a közgyógyszerellátás, a kórházi ápolási díj mérséklése, elengedése, a sokgyermekes anyák jutalmazása stb.

Mindez igen sokrétű munkát jelent, hiszen az esetek túlnyomó többségében a helyszínen környezettanulmányt is kell végeznie. Egymaga talán nem is tudna megbirkózni a feladatokkal- ha a községi tanács szosunk szülötteiről, így az európai hírű festőművészről, Fényes Adolfról utcát nevezett el. Utcát kapott végre a Művésztelep szintén európai hírű két vezetője: Iványi Grünwald Béla és Révész Imre is. Sok helyesbíteni való van mégis a régi utcaelnevezések körül, s e helyen inkább példalcént, mint minden utcakép elnevezésére szánt pél- datárként említek meg párat.

A Bethlen kőrútról mostan például a legtöbb embernek a sötét emlékű Bethlen István gróf jut eszébe, helyes volna ezért, ha a városi tanács Bethlen Gábor körútra javítaná nevét, emlékül a Móricz Zsigmond által is regénybe formált nagy fejedelemről.

Van Kecskeméten Bankó utca is, s az előző példa analógiájára helyes volna ezt Dankó Pista utcának nevezni, annál is inkább, mivel a híres nóta: »Búsan szól a kecskeméti öregtemplom nagyharangja« — as ő műve.

A Muszájban a kecskeméti régi élet emlékeit jelzi a Juhász utca. Nem valami személynév ez, hanem itt lakott régen a kecskeméti pásztornép, s erre való emlékezésül helyes volna Juhászok utcájára változtatni az utcanevet. ,

Folytatni lehetne még a felsorolást, ez azonban már az utca elnevezések ügyében intés-> kedők gondja-baja. Talán nem volna érdektelen, ha e célra egy ankétot hívnának össze a város vezetői.

B. Cj.

ciáipolitikai állandó bizottsága nem nyújtana azok végrehajtásához értékes segítséget. Negyedévenkénti üléseiken sok vitás kérdést tisztáznak, s néhány ügy kivizsgálását is magukra vállalják a bizottság tagjai.

MOST PEDIG nézzük, mit mondanak a számok? A költségvetésben IV 600 forintot terveztek az idén segélyezésre. Ebből 14 idős, elesett embert segélyeznek állandóan. Gyógyszerellátásra és betegszállításra 800 forintot ütemeztek, felhasználására azonban szerencsére még nem volt szükség. Három csökkent munkaképességű részére biztosítottak munkát. A két idősebbet kerékpármegőrzéssel bízták meg, Joó István 22 éves fiatalembert pedig felvették a tanácshoz marhalevél - kezelőnek.

Három idős embert szociális otthonba helyeztek el. Az egyiknek rendkívüli segélyt is folyósítottak, hogy megfelelő fehérneművel láthassák el az útra. Sokgyermekes anyáknak 2600 forint jutalom kiutalását javasolták. A községben 40 hadigondozott van, akik havonta 4770 forint segélyben részesülnek.

AZ IDÉN 29 kérelmezőnek g eddig 103 750 forint kórházi ápolási költséget engedtek el. Igaz, a beküldött kérelmek száma 42 volt. azonban csalit 17- ről állapították meg, hogy képtelen a fizetésre. Szabó Sándornak például — akit három évig ápoltak a kalocsai kórházban hátgerincsorvadással és jelenleg is gyógyintézetben van — 51 ezer forintot engedett el a járási tanács egészségügyi csoportja, a szociálpolitikai előadó, illetve a szoc. pol. állandó bizottság javaslatára. Ez az eset teljesen indokolt, hiszen Szabó Sándor szüleinek mindössze 3 hold földje van. Rajta kívül többen vannak olyanok, akik egymás után 4—5 esetben voltak kórházban, és anyagilag már kimerültek. 12 család volt olyan, akiknek csali- részben engedték el a kórházi ápolási költséget, 13-nak pedig részlet- fizetést engedélyeztek.

MINT LÁTJUK, a tanácsok szociálpolitikai tevékenysége igen szép feladat, ami Solton jó kezekben van. Ez bizonyítja egyben azt is, hogy nálunk az idős, munkaképtelen vagy 5 nehéz helyzetbe' került embe-1 rekről gondoskodnak állam-; igazgatási szerveink.

Nagy Ottó J