Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-08 / 288. szám
t. oldal 1959. december 8, kedd A uh(U<z&: MiattfíistU Seregi László nyilatkozata December 4-én érdekes bemu- ató színhelye volt a Katona Jó- >sef Színház, itt került színre Magyarországon először Max irisch: »...és a holtak újra énekelnek« c. műve. Az érdekes új- lonságot a színház főrendezője, Jeregi László állította színpadra. Felkerestük ez alkalomból, hogy tájékoztassa a Petőfi Népe olvasóit munkájáról, rendezői elképzeléseiről. ♦ — Max Frisch darabjának műsorratüzése azt a törekvésünket fejezi ki, — mondja Seregi László — hogy megpróbáljunk korszerű színházat teremteni Kecskeméten. E törekvésünk jegyében született meg a tavalyi évad egyik legjelentősebb prózai sikere, az Ilyen nagy szerelem. Ennek egyenes folytatása a Filsch darab. Már tavaly is azt akartuk, hogy mind tartalmában, mind formájában újszerű »zínházat láthasson közönségünk. — A plakátok szerint Max Frisch darabja requiem. Mi ennek a jelentősége? — kérdezzük. — A darab műfaja valóban eltér a szokásostól. De a darab tartalma sem a szgkásos. 1945- ben, még a II. világháború izzó poklában egy svájci író darabot írt a halottakért és az élőkért. Mondanivalójának feszítő ereje, hatalmas pátosza áttörte a dráma szokásos kereteit. A darab felépítése, szerkezete erősen emlékeztet a zenei formákra, szinte zenei motívumok csendülnek fel benne — csupán a szó erejével. Ennek felismerése késztetett arra, hogy az egész darabot hangversenyszerűen rendezzem meg. Ez az új forma nem játék lesz a formabontás, a modernség kedvéért, de csak így, csak ebben a formában érvényesülhet tisztán, sallangmentesen és egyszersmind az író diktálta magas hőfokú tiszta pátosszal a darab mondanivalója. Max Frisch darabjában a szó erejének kell teljes érvényt szerezni. Éppen ezért a színpad teljesen egyszerű lesz, egy-egy háttér csupán a színhely hangulatát jelzi; a szereplők mind sötét ünnepi ruhában jelennek meg és csak egy-egy sapka, vagy egyéb jelzés utal a társadalmi helyzetükre. — Mi a véleménye arról, hogyan fogadja majd Kecskemét közönsége az előadást? — kérdezzük Seregi Lászlótól. — Azt hiszem nem felelőtlen jósolgatásnak, hanem a tavalyi tapasztalatokra való építésnek tekintik majd, ha azt mondom igen sokat vár színházunk ettől a bemutatótól és bízom benne, hogy közönségünk ezt a nagyon szép és nagyon nehéz igyekezetünket honorálni fogja. Azt viszont tudom, hogy fővárosi barátaim, ismerőseim, már hetek óta készülnek erre a bemutatóra és Kecskemét idegenforgalma fel fog lendülni. Ezt én is megerősíthetem. Nagyon sokan érdeklődtek tőlem Frisch újszerű darabja iránt, sőt van egy kis egyetemista barátnőm, aki szerény ösztöndíjának jelentős részét feláldozza, hogy megnézhesse az előadást. S. O. Megjegyzés Elnémult hangszerek Uj gyermek színdarab szülei oben A Zrínyi Ilona úttörőcsapat nagyszabású télapó-ünnepélyt rendezett szombaton és vasárnap délután a kecskeméti Üí- törőházban. Bekukkantottunk néhány percre a télapó-ünnepség próbáira, annál is inkább, mert a meghívón új gyermekszíndarabok szerepelnek, amelyet a gyerekek már régen hiányoltak. Szerencsére Kecskeméten is akadt egy bátor szellemű vállalkozó, aki közel egy éve próbálkozik behozni a gyermekszíndarabok terén mutatkozó hiányt. A főpróba szabad perceiben az íróval, Cserey Andreával beszélgetünk. — Gyermekszíndarabok terén mutatkozó hiány adta egy evvel ezelőtt kezembe a tollat. Először »Lelkes gyűjtök« címmel írtam egyfelvonásos, a fiatalok életéről szóló történetet, majd nemrégen készült el a télapó-műsorom. Két egyfelvonásos darabban meseszerűen próbáltam megeleveníteni egy mai gondolkodású télapót, aki ismerve az úttörők törvényeit, igazságosan, érdem szerint jutalmazza a gyerekeket. — Elárulhatom azt is, hogy egy hárornfelvonásos, zenés vígjátékon is dolgozom, amely egy úttörőcsapat nyári táborozásáról szól. Cserey Andrea törekvései dicséretre méltóak. Érdemes lesz az új kecskeméti író munkájára felfigyelni az illetékeseknek. (m) Évek óta — nem tudni milyen okból — egy fúvószenekar hangszerei hevernek a ti- szakécskei kultúrház emeleti szobájában. Senki sem kérdezi, hogy miért. Az eddigi kultúr- ház-igazgatók, ha egy kicsit is kézbe vették volna a dolgot, egy jó fúvószenekart szervezhettek volna. Erre azonban egyiknek sem jutott ideje. A hangszerek, ki tudja, meddig lesznek még némák? Nem érdektelen megvizsgálni azt sem, honnan is kerültek ezek a hangszerek a községbe. Valamikor működött egy fúvós- zenekar Tiszakécskén, próbákat is tartottak, felléptek egy előadáson, s egyesek még arra is emlékeznek, hogy térzenét is adtak. A zenekar elnémulásával néhány zenekari tag a hangszerét hazavitle, s azt nem adja ki a kezéből addig, amíg a községi tanács nem igazolja, hogy az a falué.í?) Az illetékes szervek gyengeségét látom ebben a dologban, miért nem vonják felelősségre azokat, akik nem akarják beszolgáltatni a falu kulturális igényeit szolgálni hivatott zc- neszerszámokat. Ügy vélem, hogy a kultúrház, a helyi KISZ-szervczettel közösen létre tudna hozni egy fúvószenekart, csak egy kis akarat kellene ehhez. Megoldódna a karmester kérdése is, hiszen a bevételekből anyagi eszköz birtokába jutnának. A tiszakécskei dolgozók kérését tolmácsolom: szeretnénk, ha mielőbb kiszűrődne a zenekar próbájának hangja a kultúrház ablakain. Hegedűs József levelező A Közúti Igazgatóság felkészült a bó eltakarítására A világszerte uralkodó szeszélyes időjárás bár hazánkban enyheségével megtréfálta a naptárt — arra enged következtetni, hogy a tél nem késik soká. A Közlekedés- és postaügyi Minisztérium Közúti Igazgatósága már megtette előkészületeit a hóeltakarítási munkálatokra. A felkészülés során a hótoló ekékhez nagyobb teherbírású gépkocsikat jelöltek ki és tárgyalásokat folytattak egyes gépállomásokkal vontatók liasz- nálatáról. • Kiskőrösön, Baján és Kecskeméten Cs—800-as típusú lánctalpas áll készenlétben az esetleges nagyobb arányú hóeltakarítási munkálatokra. Megyénk útvonalain felszerelték a hójelző táblákat és sok helyen hóvédő rácsok készültek. / Mi az első? A karácsony és újév előtti munkabeosztás A Magyar Közlöny december 1-i számában megjelent a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata a karácsony és újév előtti munkaidöbeosztásról. A hatáKövetendő kezdeményezés Kecskeméti diákok a Börzsönyben AZ ÖREG BÖRZSÖNY fenséges nyugalmát, vidám kecskeméti diákok zaja verte fel. Igen, nem tévedés, mintegy 40 alföldi diák vette birtokába három napra Királyháza környékét* s a 10—20 méter magas »homokhögyekhöz« szokott szemek igazi, valódi hegyeken pillanthatnak végig. HOGYAN? Mit kerestek ott az Alföld »hírős városának« fiai? A Kecskeméti Katona József Gimnázium KISZ-szervezetébön életrevaló kezdeményezés született. Elhatároztuk, hogy az »Ifjú komumnista próba« turisztikai részét élethű környezetben fogjuk lebonyolítani. Az elhatározást tett követte, s Urbán Sándor tanár turisztikai előkészítő előadásai, Csernus László tanár segítsége, sok át- izzádt délután és nem utolsó sorban a tagok lelkesedése azt eredményezte, hogy jól sikerült e kirándulás. A HELYBELI szervektől s iskoláktól kapott felszereléssel a csoport nekivágott a háromnapos túrának, a Kecskeméti Dózsa sportkörtől kapott autóbuszon. Péntek este érkezett meg « fiúk-lányok társasága, kissé megázva, de annál nagyobb jókedvvel, a királyházi turistaházba. Másnap megkezdődött — egy hattagú csoport által már előzőleg bemért és kijelölt tere- pen — turisztikai verseny keretében a próba letétele. Mintegy 12—15 km-es, állomásokkal teletűzdelt terepen, a tagok jebizcmyíthatták, hogy meny- nyira sajátították el az anyagot és hogyan tudják azt felhasználni. A VERSENY végén minden csoport — utolsó feltételáént — elkészítette az ebédjét és azt meg is ette. A verseny győztese a Tompa László által vezetett csoport lett, jutalmuk: tavasszal válogatott mérkőzés megtekintése a Népstadionban. Különösen örvendetes volt a lányok meglepő helytállása, amit az egyik leánycsoport jó helyezése is bizonyít. A próbán — ha egy kicsit elázva is — mindenki megfelelt. Némelyik részvevő ifjú turista — a mamák örömére — még egy kis náthát is szerzett. DÉLUTÁN indultunk haza. Oly nagy népszerűségre tett szert ez a kezdeményezés, hogy elhatároztuk, tavasszal is teszünk ilyen túrát az ország valamely más, szép területére. EZÚTON szeretnénk még egyszer köszönetét mondani a szervezetünket segítő tanárok- I nak, hivatali szerveknek és a Dózsa sportkörnek. Farkas Levente rozat szerint december 24-e (csütörtök) rendes munkanap; e napon a munkaidő beosztásáról — az egy műszakban dolgozó vállalatoknál és hivataloknál is — a miniszterek a szak.ű. . vezettél egyetértésben intézkeu.roU. Az 1960. évi január hó 3-i, vasárnapi pihenőnapot szombaton, január 2-án kell kiadni, január li-an (vasárnap) pedig rendes munkanap van. December hó 31-én (csütörtökön) szombati munkaidő szerint kell dolgozni. A heti pihenőnap áthelyezése a folyamatos termelőmunkát végző üzemek dolgozóit nem érinti. Az ötnapos munkabeosztás mellett a szombati napon nem dolgozó üzemekben most sem kell szombaton, január 2-án munkát végezni, s a vasárnap, január 3-a változatlanul heti pihenőnap. Ilyen üzemekben csütörtökön, december 31-én a szokásos, rendes munkaidőbeosztás mellett kell dolgozni. A karácsonyi háromnapos munkaszünetre, a szokásos vásárlásokra való tekintettel a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány utasította a pénzügyminisztert, hogy intézkedjék a december havi munkabérek kifizetéséről. A paraszti munka becsülete — és a fiatalok N emrégiben az ifjúság nevelésével foglalkozó fővárosi barátommal beszélgettem arról, hogy a különböző szakmáknak milyen becsülete van a fiatalok körében. Különösképpen a parasztifjúság egy részének a mezőgazdasági munkáktól való idegenkedése okait feszegettük. A téma nem új, szóban és írásban gyakran foglalkoztunk vele, s a másutt való jobb kereseti, vagy a nagyobb kulturálódási, szórakozási lehetőségekben szoktuk általában megjelölni azt a vonzó erőt. amely nem egy fiatalt elcsábított a falujából. Barátom azonban olyan történetet mesélt el, amelyre a fenti okok közül egyik sem illik, de tanulságos, mert egy másik oldalról is rávilágít arra, hogy a falu új generációja miért nem érzi magát jól ott, álról felcseperedett. Az egyik — nem Bács — megye jómódú községéből három leányka felutazott Pestre, azzal, hogy ők nem dolgoznak többé a mezőgazdaságban, hanem valamelyik gyárban keresik meg a kenyerüket. Otthon maradt társaik irigyelték őket, s hogy kéthetenként hazalátogattak, még inkább szerettek volna a helyükben lenni. Különösen, hogy a leányok valahányszor színes szavakkal ecsetelték: mennyivel könnyebb a munka a gyárban, mint a szántóföldeken. Kiöltöztek elegánsan, »pestiesen« is. hogy még jobban »cukkolják« falubelijeiket. így ment ez néhány hónapon át, — s barátom érdeklődését is felcsigázta a leányok sorsa, hát meg akarta őket nézni, hogy, s mint állják meg he- lyüAet a munkapad mellett. L s ekkor kiderült — amire egyáltalán nem számított —, hogy nem gyárban dolgoznak, hanem az egyik Pest környéki állami gazdaságban. Tehát a mezőgazdaságban. Olyan munkán, amelyet ugyanolyan jövedelemért otthon is végezhetnének, méghozzá nagyüzemben, minthogy a falujukban is működik állami gazdaság. Mi késztette mégis őket arra, hogy elmenjenek, s hogy. — füllentsenek? Kertelés nélkül elmondották: szégyellik, hogy parasztok. Válaszuk megdöbbentő, s arra utal, hogy abban a községben még erősen kísért a múlt (ebben a vonatkozásban), amikor az uralkodó osztályok és csatlósaik szemében a paraszti munka valóban lenézett ténykedés volt (nem beszélve arról, hogy a gyári munka még inkább annak számított). Nem lehet tudni, hogy megyénkben nincsenek-e hasonló gondolkodású parasztfiatalok, akik ugyanabban a tévhitben szenvednek, mint a három leányka. A kárhogy is azonban, az elmondott eset intő példa arra, hogy többet kell beszélnünk falusi ifjúságunk körében a termelő munka, s ennek egyik legfontosabbika, a mezőgazdasági, a paraszti munka becsületéről. Nem egyszerű nevelési feladat ez, s egyáltalán nem lehet kampányszerűen megoldani, — s a KlSZ-szerve- zeteknek kell az elsők közölt toglalkozniok vele. Tarján István Kenyérvásárlásaink során gyakran nem is gondolunk arra, hogy a pénz, amellyel fizetünk a kenyeresnek, hány kézen ment már keresztül. Azt azonban kételkedés nélkül elismerik, hogy a kenyeres a pénzt is kezeli. Pár éve ennek megszüntetése érdekében meg is jelent egy rendelet, amely megtiltotta a kenyér árusítójának a pénz kezelését. Ez a rendelet — hivatkozva az anyagi hátrányokra — azonban hamar feledésbe ment. Ma ugyanúgy csinálják, helytelenül, legtöbb üzletünkben, mint annak idején: a kenyeres adja a kenyeret — es kezeli a pénzt. A KÖJÁL már hetek óta Iiarcol az egészségügyi rendszabályok betartásáért, amely elsősorban a vásárlók érdekét szolgálja. Eddig azonban még határozott megállapodás nem született. Az üzletek irányítói különböző nehézségekre és adminisztrációkra hivatkoznak. Megértjük az esetleges anyagi nehézségeket, de mi most is azt mondjuk és joggal: első az emberek egészsége! Ne kezelje a pénzt üzleteinkben a kenyér- | árusító! (m) Vaddisznó-vadászat Jászszentlászlón % Két vaddisznó garázdálkodott \ez év tavaszától Jászszentlászló \ község határában, nagy káro- ffcaí okozva a környékbeli la- kosság és a termelőszövetkezei Etek földjein. A kártevő állató- lkat hosszabb ideig nem sikerült ! ártalmatlanná tenni. A község vadászai vasárnap í hajtóvadászatot indítottak elleptük és bekerítették a nádast, [ahol a vaddisznók tartózkodtak. [Hosszas üldözés után több lövés- lsei silcerült leteríteni az egyik 'vadkant, amelyben a több talá- • lat után is volt annyi erő, hogy \f ellökje az egyik vadászt. A [menekülő vadkanra golyózáport ‘.zúdítottak a vadászok s a vad,- Edisznó pár méteres futás után E összeesett. A vergődő 140 kilós ;állatot a vadászok azután kés- lsei szúrták le. | A másik kártevő vaddisznóira folytatják a vadászatot.
