Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA kedett. A nemzetközi összeha­sonlítást e tekintetben is áll- juk; egy lakosra egy évre Hol­landiában kereken 6. Svédor­szágban 10. Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilá­togatás jut. — Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győ- felme a kulturális fronton, a nagyszerű eredmények ellenére, viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavarkeltés az ideo­lógia területén okozott. Ugyan­akkor előny az, hogy az ellen­forradalommal e téren vívott piarcban erősödött értelmisé­günk marxista törzse, tudomá­nyos, művészeti életünk, és ugyanez nagy nevelő iskolája volt a tömegeknek is. Üj, jó harci fegyvereink: a párt mű­velődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a naciqnalizmus kér­déseivel foglalkozó pártokmá- nyok. — A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatai­nak megalapozásában. Az ideo­lógia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson; Elengedhetetlen követel­mény, hogy tudományos és művészeti életünk még job­ban a munkásosztály, a dol­gozó tömegek, szocialista építésünk szükségletei felé forduljon cs azt szolgálja. — Le kell küzdeni a burzsoá rendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus maradvá­nyait. Következetesen kell har­colni a szocializmus győzel­mét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlé­let ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a mar­xizmus—leninizmus eszméd az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valamennyi terü­letén uralkodó világnézeti alap­pá válj anale. — Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat kö­vetkezetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez; Iskola- rendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közokta­tásunk tapasztalatainak, vala­mint a nemzetközi tapasztala­toknak a leggondosabb figye­lembe vételét. Szélesítsük azo­kat az oktatási formákat — a levelező oktatási:, az esti is­kolák rendszerét —, amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják. A mű­szaki színvonal fejlődése ma­gasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dol­gozó munkásoktól is. Teremt­sük meg a termelésben dolgo­zó munkások számára a mű­szaki továbbképzés célszerű formáit. — Üj ötéves tervünkben biz­tosítjuk a tudományok fejlesz­téséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudomá­nyokra nagy szerep vár nép­gazdaságunk műszaki fejleszté­sében, a korszerű mezőgazda- sági nagyüzemi termelés elő­segítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok ne­velői elemezzék legújabb fej­lődésünk, szocialista építésünk alakulását, és nyújtsanak se­gítséget a gyakorlati szakem­bereknek. Komoly feladatuk: a vallásos és más idealista né­zetekkel szemben segítsék a megfelelő tudományos propa­gandát, ■— A művészetnek, az iroda­lomnak számottevő szerepe van népünk tudatának. érzelmei­nek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcs­kérdése: szilárd marxista—leni­nista eszmei egység fogja ösz- sze a kommunista írók és mű­vészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakorol­janak a kultúra nem kommu­nista művelőire. Pártunk természetesen el­sősorban a kommunista Írókra és művészekre tá­maszkodik, ugyanakkor szá­mit minden becsületes szándékú író és művész al­kotásaira és támogat min- - denkit, aki műveivel né­pűnk fejlődésének fő, szo­cialista irányzatát mozdítja elő. Á’ nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban kd mel­lett áll, kivel tart, A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásá­ban, a kultúra továbbfejlesz­tésében számít az újjászerve­zett Írószövetség, s valameny- nyi művészeti szövetség haté­kony támogatására; A szocialista nevelés köve­telményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvo­nalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, a színháznak, a mű­velődési otthonoknak és az ön­tevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újság­írók, kultúrmunkások az eddi­ginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelen­ség, a tudatlanság, a tudomány­talan világnézet gátló hatá­saival szemben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom Ugye Kádár János ezután szocia­lista társadalmi rendünk to­vábbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt. — A legközelebbi éveik dön­tő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével befejez­zük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak leraká­sát A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és techni­kai alapjának megteremtése, a kulturális forradalom végig­vitte, az emberek tudatának átformálása és a népjóilét fo­kozása egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista át­építésének befejezését a legkö­zelebbi években. Már túlhalad­tuk azt a színvonalat, ame­lyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Ma­gyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fo­gyasztásban egyaránt — azt a színvonalat is, amelyet a fej­lett kapitalista országok elér­tek. — A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének befeje­zése politikailag óriási jelen­tőségű, mert az új. szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglevő ellent­mondásokat és örökre megbont- hatatlanná teszi állam unit leg­főbb politikai alapját, a mun­kás-paraszt szövetséget; legyőz- hetetlenné teszi munkás-paraszt államunkat, a Magyar Népköz- társaságot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a nép­gazdaság szempontjából is szükséges. A kLsparcéHán foly­tatott elmaradott termelési vi­szonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsab­ban emelkedjék. Ugyanez fé­kezi egész népgazdaságunk' gyorsabb fejlődését és a nép­jólét további jelentős emelé­sét is. Korszerű mezőgazdasági ter­melés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintet­ben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságok­ban holdanként 13,4, a termelő- szövetkezetekben 11, a kispar- ceűlás egyéni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdasá­gokban holdanként 15, a terme­lőszövetkezetekben 13,5, az egyé­ni gazdaságokban 11,8 métermá­zsa. A kukoricáé az állami gaz­daságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 mé­termázsa volt. Az egyénileg dol­gozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfe­szített munkával éri el. Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt be­fejezte a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, és a közel­múltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország. A kapitalista világban is fö­lényben van a nagyüzem a kis­üzemmel szemben, s a kapita­lizmusban a tőkés nagyüzem el­söpri és földönfutóvá teszi a kis- parasztokat. A mi parasztsá­gunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyar- országon is, de mindenütt a ka­pitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nem­csak földjeikről, hanem gyak­ran még a házból is — ahol szü­lettek — kiűzte őket a végre­hajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—50 közötti 30 év alatt egymillió kétszázhúszezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező far­merek száma. A pártnak és a munkásosztály­nak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával a szervezésben és a megszilárdí­táshoz nyújtott anyagi segít­séggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó paraszto­kat a szocialista mezőgazdaság útjára. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társa­dalom ügye és mindenkinek segítenie kell, akinek bár­milyen vonatkozásban dol­ga van a parasztsággal, mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvi­lágosítást végző emberek a pa­rasztokkal, mint dolgozó testvé­rükkel beszéljenek; kellő tapin­tattal, türelemmel és emberség­gel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt' elhatározás kérdése. A parasztemberek kö­zött is vannak olyanok — hang­súlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtollasodni más emberek megkoppasztásával. Nem gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt, vagy tíz válhat kulákká; kilenc­ven pedig mindenképpen más szolgálójává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvé­deni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkre­menjen azért, hogy tíz meggaz­dagodjon. Vannak parasztemberek, akik a kapitalizmus farkas-törvénye szerint kínlódták végig életük nagy részét és mindig azt lát­ták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított em­bernek, akinek akármilyen ki­csiny, de saját földdarabka volt a kezén. A? akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vér­szerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre el­múlt Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó em­ber uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az az élet urává,-boldog, jó­módú emberré válik a ter­melőszövetkezetben. Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a mést egyénileg dolgozó parasztoknak; hogy milyen szép, új, emberi életet nyit számukra a szocia-l lizmus, amikor megszabadul-] nak a bilincsbeverő régi pa­raszti életmódtól, és nem lesz-^ nek többé rabszolgái sem a jó-* módú embernek, sem a jószág­nak. Ezt egyébként jól tudják! azok a termelőszövetkezeti pa­rasztok, akik már bent vannak! a termelőszövetkezetben és akik* maguk is gyötrődtek belépésük! előtt. A szövetkezeti parasztok* egy-két esztendő múlva má» szégyellik, vagy ha jókedélyű' emberek, akkor maguk nevet­nek a legjobban azon, hogy be-*j lépésük előtt mi!"'"' s^godaM maik voltak A munkás-paraszt összefogás: a szocialista társadatom felépítésére kötött szövetség — Elvtársak! A munkásosz­tály társadalmunk vezető osz­tálya, az államhatalmat kéz- bentartó, „uralkodó” osztály. Pártja vezetésével kézbe vette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földre- dobtak. A munkásosztály vál­lalta a felelősséget és az ál­dozatokat, amelyek vezető sze­repéből reá hárulnak. Vért ál­dozott és sokat dolgozott a szo­cialista forradalomért. Nélkülö­zött, éhezett 1945-ben és 1946- ban a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva se­gítette és segíti a testvéri osz­tályt, a parasztságot és felépí­tette hazánk hatalmasan meg­növekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rend­őrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, gyárak és üzemek vezető helyeire, a gép­állomásokra, új vidéki nagyüze­mek. a szocialista városok fel­építésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető mennyi­ségű önkéntes társadalmi mun­kát végez ma is a köz javára. — A munkásosztály szövet­ségesei éién küzd az új, szocialista társadalom meg­teremtéséért. A párt feladata, hogy a továb­biakban elősegítse a munkás- osztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szak­ismereteinek, kulturális szín­vonalának emelését. A paraszt­ság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga mód­ján kivette részét a hitleristák; a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harc­ból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A pa­rasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi tá­madása időszakában a munkás-, osztály hű szövetségesének bi­zonyult. és részt vett a szocia-: lista vívmányok védelmezésé-i ben a konszolidációért folyta­tott harcban. Legöntudatosabb fiai pártunk tagjaiként a tár­sadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak^ Ott vannak az országgyűlésen,' a tanácsokban, a Hazafias Nép­front bizottságaiban, a fegyve­res erők tisztikarában, a mun-« kásőrségben, munkás-paraszt álamunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain^ Ma a munkás-paraszt össze­fogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kö­tött szövetség. I A feladat most, hogy paraszt­ságunk legöntudatosabbjai, akiki az állami gazdaságokban, a ter­melőszövetkezetekben, a gép­állomásokon, a falvakban dol­goznak, segítsenek megterem­teni a szocialista magyar falut, segítsenek magasabb színvo­nalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát. A párt megbecsüléssel tekint az értelmiségre — Elvtársak! Jelentős és sze­repénél fogva fontos rétege tár­sadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikájának következtében a pártonkívüli értelmiség nagy­része lojális magatartást tanú­sít és munkájával segíti a szo­cializmus építését. A szocialista építés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség tár­sadalmi szerepét, alkotási lehe­tőségeit. Megindult és biztató az a folyamat, amelyben ,a „régi” és az „új” értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szem­betűnő eredményeket mutat ez 3 pedagógusoknál. A párt és a kormányzat bi­zalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik. — A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiség­gel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkó­zást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy ne csak a kommu­nista értelmiség, hanem az ér­telmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, foko­zottabb mértékben vegye ki ré­szét társadalmi kérdéseink meg­oldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből. r-i Hazánkban ma még je­lentős számú kispolgár, kj«i9a-*j ros és kiskereskedő él és dolgo-| zik. 114 ezer önálló kisiparod van, fele a falun. A kisiparo-] sok és kiskereskedők tévéké-] nyen kivették részüket 1957-ben« és 1958-ban a gazdasági viszo* nyok konszolidálásából. Túl­nyomó részük ma is társadat-] milag hasznos tevékenysége* folytat. — A párt és a kormány j szembeszáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugvanakkor támo­gatja és támogatni fogja a vá­rosi és falusi V!',*'arosok, kis­kereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékeny-» ségét, a lakosság szükségletei­nek jobb kielégítéséért. A pár* arra törekszik, hogy a kispol­gárságot meggyőző szóval ideo­lógiailag és politikailag átne­velje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható* módon; egyéni boldogulását éa gyermekei jövőjét biztosítva. — Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló ősz-» tályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évti­zed alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolók és támo­lFolytatás a 6. oldalon.) i

Next

/
Thumbnails
Contents