Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

4. oldal 1839. december 3, csütörtök Termékeik SO százalékát expót látják Látogatás a kecskeméti kesztyűkészítőknél A kecskeméti öregtemplom baloldaléval szemben, a lebon­tásra kijelölt alacsony házsor első üzlethelyiségében a Kecs­keméti Vegyes Ktsz kesztyű- készítő részlege található. A kesztyűsök szövetkezeti múltja két esztendős. Az alakuláskor hatan voltak, ma pedig már, 40 tagot számlál ez a kis részleg. . A műhelyben csak 15-en dolgoznak. A többiek, mivel tácsi a helyiség, otthon szor­goskodnak, mint bedolgozók. — Ez a bedolgozási módszer azért hátrányos — mondja Makári Bertalan részlegvezető, mert közben nem tudjuk el­lenőrizni az exportra kerülő i *" — fűzi tovább gondolatait — termé­keink 80 százaléka külföldi piacra kerül. Hollandiában, Lengyelországban, Szovjetunió­ban sokan viselik a sertés- és zergebőrből készült szép, ízlé­ses kecskeméti kesztyűket. Egy svéd tőkésnek az idén nappa- bőrből a megrendelt 1500 pár­ból már 1200-at leszállítottunk. Ez év november 20-ig 6140 pár kesztyű került Kecskemét­ről a külföldi országokba. Ez duplája a tavalyinak. Jelenleg egy szovjet megrendelés alap­ján hozzákezdtek újabb 4000 pár kesztyű készítéséhez. Eb­ből a mennyiségből 2000-et 1960. január 24-ig kell leszállítani. Ezzel kapcsolatban Makári H'-rtalan azt mondja: — Előbb is leszállítanánk, ha megkapnánk az ezer pár­hoz hiányzó bőrt, s nagyobb lenne a helyiségünk..: Ez utóbbi régi és fájó prob­lémájuk. Megoldásán sokat fáradoztak, — sikertelenül. Mivel a jelenlegi helyiségben is sokan dolgoznak, emiatt nem tudnák új női dolgozókat alkalmazni. A 18 tanuló kis­lány és a két fiú a Nagykőrösi utcai szűcs- és szörmebolt egyik kis helyiségében össze­zsúfolva tanulja a kesztyűké­szítés tudományát. Szerencse, hogy a ma még megoldatlan helyiséggondok dacára is a ktsz vezetősége előrelátóan cselek­szik, amikor gondoskodik a fiatal szakmunkások képzéséről. De senki se higgye azt, hogy mindent a felsőbb szervektől várnak: — Ha itt lesz az ideje, mi is betársulunk abba a műhelyház­építési akcióba, melynek falai között a cipész és ruházati ktsz talál majd helyet — mondja Makári Bertalan. Nekünk viszont az a véle­ményünk, hogy addig is tenni kellene valamit. Éppen ezért e kis cikket gondolatébresztőnek szánjuk, — bízva az illetékesek segít ©készségében. (venesz) Pályázhat-e Kunszentmiklós a takarékossági verseny 50 cser forintos első díjára? A CÍMBEN feltett kérdésre azonnal válaszolunk még pedig azzal, hogy igen. Természetesen az 50 ezer forint nem hullik magától az ölükbe, mert a ver­senyfeltételek teljesítéséhez a párt, a tanács, a tömegszerve­zetek és a lakosság nagyobb összefogására van szükség. Ismeretes, hogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a takarékossági versenyben az ezer belterületi házon felüli községek részére öt díjat: 5C ezer, 40 ezer, 30 ezer, 25 ezer és 20 ezer forintos jutalmat tű­zött ki, amelyet községfejlesz­tésre fordíthatnak. A verseny egyik feltétele azonban az, hogy az »ahány ház, annyi takarék- be tétkönyv »-mozgalom keretén belül a betétkönyvek száma — a belterületi házak számához viszonyítva — elérje a 60 szá- zalékot KUNSZENTMIKLÓS a ver­senyben való részvételét már bebiztosította azzal, hogy a köz­ségben levő 1300 belterületi házra 1121 takarékbetétkönyv esik. Ez annyit jelent, hogy a belterületi házak 86 százalékára jut már betétkönyv. A takarék- betétek növelésével már gyen­gébben állnak Lehet azonban itt is eredményt elérni, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt negyedévben csak a posta által nyilvántartott betétekben 128 ezer forintos növekedést értek már el. A KÖZSÉGI pártszervezet és a tanács most elhatározta, hogy a takarékossági verseny meg­nyerése érdekében nagyobb ará­nyú agitációt indít. Pártto„- gyüléseken, tanácsüléseken, te - nácstagi beszámolókon, földmü- vesszövetkezeti, vállalati, isko­lai stb. rendezvényeken foglal­koznak a takarékbetétek növe­lésével. Munkájukat azonban megnehezíti egyes dolgozó pa­rasztok tájékozatlansága, bizal­matlansága. Az agitáció közben ugyanis rájöttek, hogy jó néha- nyan a budapesti, szabadszál­lási, dunavecsei és egyéb vidé­ki takarékpénztárakba teszik pénzüket. Erre semmi szükség sincs, hiszen a betét ti tiros és semmiféle tartozás fejében sem lehet lefoglalni. A tájékozat­lanságból és bizalmatlanságból máshol elhelyezett összegek pe­dig most jól jönnének, mert nagymértékben növelnék a köz­ség esélyeit a takarékossági ver­senyben. Könnyen lehet az is, Kunszentmiklós emiatt nem nyeri el majd a községfejlesz­tésre fordítható 59 ezer forin les pénzjutalmat. Nagy Ottó Kéri Antal és Varga Zoltán szabászok 25 éve folytatják a kesztyűs mesterséget. Csak ránéznek a kiterített bőrre, s egyből megmondják, hogy milyen nagyságú kesztyű lesz belőle. Varga Zoltán Kuczka Antal elsőéves tanulót avat ja a szakma titkaiba. Vártai Lajosné 18 tanuló kislányból nevel ügyeskezű szak­munkásokat. wwwwwwvwvvywwwNA<ywvwywwvw^^wwww\ A. RUHAtZEM TERI JfÉJÍIJE Látogatóban megyénk egyik kongresszusi küldötténél MÉG a kongresszusra való elutazása előtt, a Bajai Ruha­üzem tanműhelyében beszélget­tünk Németh Ferencnével — megyénk egyik küldöttével. A helyiség 24 villamos varrógép éles berregésétől hangos. A gé­pek fölé hajoló bájos 16—17 éves kislányok, másodéves ipari tanulók férfi ingeket varinak. Ha valaki elkészült munkada­rabjával, vasalás és csomagolás előtt bemutatja Németh Ferenc- nének, vagy ahogy ők mondják, Teri nénijüknek. Először Mátyay Rózsa áll elő művével. Gondos munkával ké­szült, első osztályú lesz, ha a gomblyukakat is megfelelő hely­re varrja. Azután Fehér Márta, majd Kovács Katalin következ­nek. Munkadarabjaik 5-ös osz­tályzatot kapnak. Matiász Erzsé­bet is jól varrta meg az inget, csak a kézelőt tűzte fel hibásan, azért azt le kell bontania. Teri néni minden darabot gon­dosan átvizsgál és nagy hozzá­értéssel, türelemmel magyarázza meg a lányoknak a tennivaló­kat. Építő bírálat jón, tekintettel arra, hogy már így is elég hosszú ideje tart a megbeszélés, de a leg­több hozzászóló leg­alább negyedórával túl­lépte ezt az időt. Most következett a diszpécser. — Kedves elvtár­saim! Kartársaim és barátaim! Az eddig el­hangzott hozzászólások csak vízállásjelentések voltak. Mindenki be­szélt arról, hogy mit tett, milyen eredmé­nyeket ért el, arról azonban kevésbé, hogy mit nem tett. Nem csoda tehát, hogy a hátsó sorokban már bóbiskolnak. Hiányzik az építő bírálat. Ez ké­rem mindennek a tá­masza, talpköve. Mi érdekes van abban, hoev annyi meg ennyi Simli Pál, a Szög- hegyező Vállalat disz­pécsere szeretett fel­szólalni az értekezlete­ken. — Fontos az épí­tő bírálat, üres szóla­mokkal nem sokra me­gyünk — ez volt a jelszava. Társai ezért kellő tisztelettel néz­tek rá, mondván, aki ilyeneket mond, az nem lehet buta ember-. Az utóbbi időben a vállalatnál ismét elhú­zódtak az értekezletek. Egyik alkalommal már reggel héttől tartott a megbeszélés és délután háromkor még javában folyt a vita. Hátul már többen bóbiskol­tak, Sopkovic bevett két kofkát, hogy meg­akadályozza szemhé­jainak leragadását, hi­szen még ő is akart léhány szót mondani. Az elnök ugyan figyel- neztette a részvevő­sét, hogy fél óránál tovább senki sem szól­szöget hegyeztünk vagy kiegyenesítettünk a vállalat különböző részlegeiben. Én meg­mondom, hogy össze­sen másfél millió szö­get hegyeztünk és két és fél milliárdot egye­nesítettünk ki három­negyedév alatt. Van­nak azonban még hi­bák, kedves elvtársaim, kartársaim és bará­taim. Mert aki dolgo­sak, az hibát is követ el, aki nem dolgozik, az ugyebár nem tud elkövetni semmiféle baklövést. Tehát hi­bák voltak, vannak és lesznek. Már a nagy görög tragédiaírók egyi­ke, Sophokles megál­lapította ezt műveiben. Bizonyára olvasták a Trakhisi nőket, vagy a Nyomszimatolókat, igaz. ez utóbbinál a legizgalmasabb rész­nél megszakad a pa­pirusz, de a szatírák karának szövegéből so­kat tanulhatunk. Em­lékeznek az Antigoné­ra, amikor a főhős megkérdezi: — Jaj, Zeus, jaj, merre men­jek? Mily reménynek végvárába hajt ez a szörnyű végzet? Erre belép Théseus és el­kezdi: — Hagyjátok el lányok a sírást. Ezt már nem bírta ki a hallgatóság, el­kezdtek tapsolni, hogy hagyja abba Simli Pál, már nem a sírást, ha­nem a hozzászólását', mert már háromne­gyed négy volt. A diszpécser önérze­tében megsértve nézett végig a hallgatóságon. — Önök visszauta­sítják az építő bírála­tot. Hát jó — mondta lángoló tekintettel és öntudatosan helyet- íoglalt. K. S. — Nagyon szorgalmasak és igyekvöek lanulólányaim — vá­laszolja, amikor a bemutató- sornak vége szakad. AZT IS megtudjuk Teri né­nitől, hogy a tanulólányok vala­mennyien KISZ-tagok és részt vesznek a kongresszusi munka­versenyben Az üzemben össze sen 49 iparitanuló-lány van. Az üzemi KISZ-szervezet kongresz szusi vándorzászlaját, már 7 hét óta Teri néni műszakja, az I-es és Il-es csoport őrzi. A verseny­tábla azt mutatja, hogy az el­múlt héten az I-es és Il-es cso­port 20-as létszámmal 288 hiba­mentes inget készített, a velük versenyző III-as és IV-es csoport 24 tagja pedig az idő alatt 316-ot. Különösen jó eredményt ért el *íz I-es csoportban Mátyay Rózsa, aki 20 inget készített el és 4,8 osztályzatot kapott. Az I-es és Il-es csoport tagjai kiváló eredményeikért novem­ber hónapban kétszer is voltak a vállalat költségén moziban — Legfőbb célunk, hogy szakmai ismeretek elsajátítása mellett egyúttal szocialista em­bereket is neveljünk gyermeke­inkből — mondja Teri néni. — Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ilyen szép feladat­ra kaptam megbízatást a párt- szervezettől és az üzem vezetői­től. — Lányaimnak sokszor elme sélem régi, küzdelmes tanonc- éveim történetét. En még az 1927 —1928-as években tanultam a varrást. Tanoncéveimben fize­tést és élelmezést nem kaptam, sőt szüleim fizettek a mester­nek évenként két mázsa búzát. Amikor pedig felszabadultam, a mester elbocsátott. Azt mond­ta, hogy jobban jár, ha tanuló­kat nevel. — Később, amikor férjhez- menlem — férjem is szabó — a Fekete cégnél vállaltunk be­dolgozó munkát. Még most is úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna. Egy férfi zakó, egy mellény és egy nadrág meg­válásáért az 1931. évben 2 pen­gőt kaptunk. Ejt navpá téve dolgoztunk, mégis állandóan hitelre szorultunk. — Csak azok, akik mindezt átélték, vagy megfelelően is­merik, tudnak igazán különb­séget tenni a régi világ és a mai élet között, azok tudjak eredményeinket, előrehaladá­sunkat igazán megbecsülni. — Erre emlékeztetem lányai­mat, akik itt az üzemben csak­nem teljesen díjtalan étkezést és a 4-es tanulók havonta 190 forint fizetést kapnak, és itt nemcsak a varrást, hanem a szabást is megtanulják. NEMETH NÉNI az üzemben fiatalos frisseséggel jár-kel, ta­nítja az ifjú nemzedéket. Oda­haza azonban már nagymama. Idősebb lánya biológiai szakos középiskolai tanár. Kisebbik lá­nya azonban még iskolába jár. Férje ugyanebben az üzemben dolgozik. Mind a ketten 45-ös párttagok. Tagja az MSZMP-nek idős édesanyja és édesapja, Ba­bits József nyugdíjas is, aki a Horthy-rendszer idején az ille­gális pártmunkában tevékenyke­dett. A Németh-család tehát kiveszi részét a közügyek szolgálatából. Érthető, hogy az ellenforradal­márok 1956 október végén levál­tották az ipari tanulók nevelésé­ről Németh nénit. Ebbe a be­osztásába 1957-be került vissza Teri néni az ipari tanuló lá­nyoknak minden reggel pár per­ces megbeszélést tart a műhely­ben az előző napi munkáról és az újabb feladatokról. Ügyszól- ván mindenki ismeri és szereti az üzemben. Többen, amikor ér­tesültek túrói, hogy a megyei pártértekezlet küldöttnek vá­lasztotta meg a pártkongresz- szusra, arra kérték, hogy a fontos értekezleten képviselje az üzemet, számoljon be ered­ményeikről, visszatérve pedig a kongresszus lefolyásáról. — Váratlanul ért ez a nagy megtisztelteiéi — mondja. — Most azonban nagyon boldog vagyok. Életemben először vet­tem részt megyei pártértekezle- ten és először megyek a párt kongresszusára. Szíves-öröme st teszek eleget dolgozóink kéré­sének. BÚCSÚZÓUL azt kívántuk Németh Fér «lenének, képvisel­je üzemét és megyénk dolgo­zóit a pártkongresszuson olyan lelkiismeretesen, mint azt tőle idehaza az üzemben, a párt- szervezet napi munkájának el­végzéseben megszoktuk. Nagy József I

Next

/
Thumbnails
Contents