Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
II NEMZETKÖZI SZEMLE oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo^ooooo^-oooocoooooooooooooo I Ev vége a nemzetközi éietben Mintha csak a külpolitika történései is verenyt futnának az esztendővel. Ha úgy tetszik, szinte »évvégi hajrának« is nevezhetjük az eseményeknek azt az összetorlódását, amelyet Dillon, amerikai külügyminisz- terhelyettes ideges cikázása London, Brüsszel, Róma és Párizs között, az Amerikai Egyesült Államok elnökének harmincezer kilométeres diplomáciai »villám-kőrútja«, a NATO miniszteri tanácsának ülése, a nyugati csúcsértekezlet és Hruscsov Adenauer szövetségi kancellárhoz intézett levele fémjelez, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük. Leghasznosabb, ha felkapaszkodunk a nyugati »csúcsra«, innen vehetjük szemügyre legjobban az ellentéteknek azt a szövevényes és szerteágazó hálóját, amelyben a Nyugat politikája vergődik, innen vehetünk pillantást a NATO miniszteri tanácsának ülésére, amely megelőzte, majd betetőzte a négy nyugati nagy — Eisenhower, Macmillan, De Gaulle és Adenauer — konferenciáját. Soha ilyen konferencia, amelyet nyomban az indulásnál annyi súlyos kölönc húzott. A franciáit ugyanis atoroklubtag- ságért, az angolszászokkal egyenlő atlanti direktóriumi tagságért csatáznak, az olaszoknak csúcsértekezleti belépőre fáj a foguk, Bonn Párizzsal szemben »megbízhatóságával« tüntet, s mindenkit túl akar licitálni a fegyverkezésben, a dánok nem akarnak nyugatnémet tengeri parancsnokság alatt szolgálni, az egy katonai tömb két gazdasági csoportra szakadt, s miközben kész egymással késhegyig menő harcot folytatni, szembeszáll az Egyesült Államok nyugat-európai gazdasági befolyásával is. (Ennek megakadályozására utazta be Dillon a nyugat-európai fővárosokat.) S mindezek az ellentétek, a szenvedélyes viták, a katonai költségvetés növelése, a nagyobb „áldozatvállalás” körül beletorkollanak egyetlen fő ellentétbe, még pedig abba, hogy a szovjetellenességre, a szocializmus iránti gyűlöletre alapított atlanti szent szövetség ellentétben áll a nemzetközi helyzet enyhülő irányzatával, amely kétségessé teszi magának a NATO-nak a létét is. A NATO miniszteri tanácsának értekezlete mindezekkel az ellentétekkel nem tudott mit kezdeni és szépen „átpasszolta” őket a négy nyugati államfőnek, akiknek ezeken az ellentéteken túl foglalkozniok kellett a legfőbb kérdéssel: hogyan alakítsanak ki „közös frontot”, a Szovjetunióval folytatandó kelet—nyugati csúcsértekezlet helyére, időpontjára és napirendjére vonatkozóan. Az ellentéteknek és a kölcsönös vádaknak ebben a légkörében mintegy katalizátorként, folyamatmeggyorsítóként hatott Hruscsovnak Ádenauer- hez intézett levelének közzététele. A békeszerető erők, a hajlékony szovjet diplomácia megannyi erőfeszítése nyomán a nyugati diplomácia, amelynek szótárában mindig előkelő helyet foglalt el a kurtán csattanó, cseppet sem diplomatikus „no” (nem), kézzelfogható javaslatot tett a csúcsértekezletre. Ez örvendetes lépés, a népek örömét azonban csökkenti, hogy a nyugati csúcsértekezlet döntésének Janus-arca van. Az előrelépést nyomban követi a visszatáncolás a beülni hideg- háborús elképzeléshez, amely szerint a berlini kérdés tabu, amelyhez nem szabad hozzányúlni az elkövetkező kelet— nyugati megbeszéléseken — pedig ebben látszik legközeleb- binek a kelet—nyugati megegyezés lehetősége. Az, hogy a hidegháború legrosszabb stílusában fellépő Adenauer árnyéka egy ilyen kérdésben ránehezedett a nyugati csúcsértekezletre, arra inti a békeszerető erőket, hogy látva lássák, a hidegháborús erők nem mondanak le céljaikról. Mindenesetre az eljövendő kelet—nyugati csúcsértekezlet immár vitathatatlan ténye az, hogy ezen az értekezleten szőnyegre kerül a kelet—nyugati kapcsolatok kérdése, s vezető helyen a leszerelés kérdése. Az akadályok, s a buktatók ellenére, a béke mind jobban és mind ragyogóbban rajzolódik ki a nemzetközi élet horizontján. A szocialista cím ifjú tulajdonosai — Ide figyeljetek, lányok! — Megbeszélést tart a Szabó-brigád, A Bajai Gyapjúszövetgyárban nagy kitüntetés érte Szabó Éva ifjúsági brigádját. A dolgozók egybehangzó véleménye alapján, mint a szövőüzem legjobb munkacsapatának, nekik ítélték a szocialista brigád büszke címet, a gyár vezetősége pedig felterjesztette őket a kiváló dolgozó kitüntetésre. Faludi Eta, Nádasi Lászlóné, Racsmán Margit, Raus Mária, | Szabó Éva és Szabados Katalin a kongresszusi verseny “során j 119,5 százalékos tervteljesítést ért el. Jó munkájukhoz, a folyamatos termelés biztosításához nagyban hozzájárult Kemény Jár nos gépmester, aki szintén a szocialista brigád tagja. A fiatalok többször kaptak már pénzjutalmat Eláruljuk azt is, hogy megalakulásuk óta szorgalmasain gyűjtik pénzüket a takarékban* Tervbe vették ugyanis, hogy jövőre az egész brigád Csehszlovákiában tölti nyári szabadságát, Fehér Lajos elvtárs Tiszakécskén Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán megyénkbe látogatott. Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára és Erdősi József elvitárs, a megyei pártbizottság titkára kíséretében Tiszakécskére és Üjbögre utazott, ahol az egyénileg dolgozó parasztokkal elbeszélgetett a termelőszövetkezeti mozgalom különböző kérdéseiről. A beszélgetésnél jelen volt Vörös Vilmos elvtárs, a kecskeméti járási pártbizottság titkára és Posváncz László elvtárs, a járási tanács elnöke. A délután folyamán meglátogatta a Tiszakécskei Állami Gazdaságot, ahol különösen a ! csemegeszőlő szaporítása iránt érdeklődött. Az óvoda karácsonyfája körül A megyei tanács napközi óvodájában már hetek óta nagy örömmel, izgalommal készültek az apróságok a fenyőfa-ünnepre. A nagyobbak kézimunka óráin valóságos verseny alakult ki, hogy minél szebb díszeket, arany, ezüst és más színű láncfonalakat ragasszanak össze, Végre eljött a nap* December 22-én a nagycsoportosok termében állott a fenyőfa, a gyermekek kézimunkáival ékesítve. Körülötte 47 gyermek tapsolt, nevetett, ugrándozott boldogságtól sugárzó arccal, amikor megszólaltak az óvodás zenekar hangszerei, a csengettyűk, a dobok, a cintányérok és a háromszögek, amit az óvónők hegedű- és furulyaszó zenéje kísért. A megnyitó után a gyermekeit ajkán felcsendült jókedvűen, vidáman a d al. Fenyőünnep immár eljö, Érkezik az új esztendő. A fenyőfa csak pompázik, Míg a többi dermed, fázik. Ezután közös szavalat visszhangzik a teremben, Együtt mondják a gyermekek Domászy Magda versét. A felnőttek szemében könny csillan. Talán a régi karácsonyok emlékei jutnak az eszükbe, amikor a szülők keresetéből nem futotta fenyőre és ajándékokra. Mennyivel miás most az élet és más a légkör, igazi a boldogság, tiszta a gyerekek szívében az öröm, itt az óvodában, ahol nincs misztikum és nem nevelnek tévhitre. Köszönet érte az óvónéniiknek. N. J. ZK. épzéím do éj.zitL JCtejktmíUn Érdekes, színes műsoros versengés színhelye volt a kecs-» kemétl Uttöröház. A képzőmű-* veszeti hónap keretében -fej-í törőt« rendeztek itt a fiatalod számára. Akik eljöttek, nem bántóla meg. Jól szórakoztak, sokat1 tanultak: hasznosan ' töltőt tála idejüket. Az Ének-Zenei Ált a-; lános Iskola tanulói: Sikari» Kovács Katalin, Szabó Katalin*, Kiss Ági, Terebessy Károly*, Horváth János, Kákonyi Ilona, B. Varga Emőke és Sármási j Ágnes kedves műsorral aján-i dékozták meg a hallgatóságot., A Tamás Ervin festőművész által feltett elgondolkoztató és1 ötletes 'kérdésekre Olajos Te» réz, Ember Ildikó, Szili Éva, Holm an Péter, Falus Gézául Szalbó István és Szili Miklós» válaszoltak a legügyesebben. M versenyben a Bányai Júlia* Leánygimnázium KÍSZ-szerve- zetének tagjai tűnték ki leg-» inkább, ; A rendező bizottság czúbott mond köszönetét Bozső Jánosai Faluhelyi József, Goór Imre.; Kiss Zoltán, Palkó József, Pro- hászfca József és Udvardy Gyula festőművészeknek, akik/ a nyertesek jutalmazására egyá egy képet adományoztak. j Üzemeinkből jelentik örömmel vettük a hirt, hogy a Kecskeméti Téglagyár Vállalat bárom üzeme december 15-én befejezte 1959. évi készáru termelési tervét. Az eredetileg előírt 13 400 000 darabbal szemben a dolgozók 15 millió téglát hordtak ki a kemencékből. A vállalat ezzel a kongresszusi felajánlását is teljesítette. Az idén gyártott mennyiség mintegy GOU kis csuládiház felépítéséhez elegendő. Kiskunhalasról a MÁV fűtő- házának vezetői közölték, hogy a kongresszus tiszteletére indult szocialista munkaverseny eredményeként december 15-én teljesítették 1959. évi szállítási tervüket. A fűtőház szorgalmas dolgozói a munka jó megszervezésével, s gazdaságos anyagfelhasználássá; több mint 3700 tömi» szén-., takarítottak meg. A heves vitáiban szánté a levegő is izzik az érzések forróságától, Bár a vitázó partnereik egyáltalán nem hangoskodnak, nyugodtaíkmak látszanak, csak a szavaik mögött érezhető az a szenvedélyes törekvés, hogy mindegyik fél a maga igaza mellett tör lándzsát, A vitapartnerek közül a haladást Molnár F rigyes elvtárs, az MSZMP megyei. bizottságának első titkára. Szabó István, az MSZMP bajai járási bizottságának titkára és Pétiké János, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke 'képviseli. A másik oldal: a régihez ragaszkodó parasztok. Élő Istvánná 30 év körüli csinos menyecske, Kerek, pirospozsgás arca lángol a vita hevétől, most ő. A tojás és a gumicsizma teszi le a garast, két társa hallgat, A szövetkezésről folyik az eszmecsere, — Mi nem lépünk be — kardoskodik, ■— Az urammal összefogva, véres verejtékkel kapartuk össze azt a négy holdat, amin most gazdálkodunk. Éjjel-nappal gürcöltünk. Én már 15 éve nem voltam színházban, mozit nem láttam belülről, cirkuszról is csak hallottam, A kislányomat már 3—4-ik évében igába hajtottam, állatokat őrzött, Most már könnyebb, megtermeljük magunknak azt, ami kell, eladásra is jut, megélünk valahogy. — De hogy — hangzik a válasz a másik »oldalról« — lehetne könnyebben is élni, másképp termelni, nagyobb jövedelemre szert tenni. Menynyiért adja most a tojást? Két forintért. — És nyáron menynyi volt darabja? — Nyolcvan fillér, — A csizmát, ami a lábán van, mikor vette? — Még az ősszel, 135 forintért, — Ennek mennyi volt az ára a nyárom? — Ugyanennyi, — De a tojásé nem, — Nem is lehet, hiszen a tyúkok télen kevesebbet tojnak. ■— De a nagyüzemben, szakszerű gondozással meg lehet oldani, hogy télen se csökkenjen a tojáshozam, meg azt is, hogy ne akkor keltessenek, amikor kot- lós van, hiszen gép végzi ezt is. Az állam nem akarja as egyéni parasztoktói ilyenkor is 80 fillérért felvásárolni a tojást, mert tudja, hogy ez nekik anyagi veszteséget okozna. Drágábban veszi, figyelembe véve a kisparaszti gazdaságok adottságait. Ez azonban nem tarthat így örökké A bérből es> a fizetésből élők, a» munkások sínylik < meg a mezőgazdasági termékek árának ingadozását. A parasztoknak sem esne jól*, hogy ha a gumicsizma, vagy afcámü má* cikk ára télen drágább volna, miatt nyáron, vagy fordítva. A fiatalasszony makacsul összeszoiítja a száját, az érvek meggyőzőek, de a válás» késik. Bizonyos, hogy nem sokáig, ..... „í . *■“ ~ —A —r J akiket a legmegfelelőbbnek tartanak, s a tagságnak joga van a rosszul dolgozó vezetőket leváltani. De amikor már megvan a megfelelő brigád, munkacsapat és azok vezetői, akkor csak úgy lehet eredményesen dolgozni, ha mindenki egy- akaraton van. Parancsolgatás-e az, ha a munkacsapat vezetője este azt mondja a tagoknak: holnap a cukorrépát kapáljuk, mert most ez jön sorra? Nyilván nem, mert a tagok is tudják, hogy ez a legfontosabb munka. Persze, gyakran vita támadhat a munkák sürgősségi sorrendjét illetően. Ilyenkor nyugodtan megbeszélik, hogy melyik javaslat a jobb, s aszerint tesznek. Véleményét, javaslatát minden tag szabadon nyilváníthatja. A szorgalmas dolgozó parasztot egyéni korában mindig az vezérli; úgy dolgozni, hogy minél nagyobb haszna legyen belőle. Nincs ez másként a termelőszövetkezetben sem. A közösség érdeke azonos az egyén érdekével. Ami erősíti, gazdagítja a szövetkezetét, az erősíti, gazdagítja a tagokat is. Nem a parancsszó, hanem ennek belátása ösztönzi tehát a szövetkezeti embereket a szervezett, jó munkára. Amikor a szövetkezésről van szó, az egyéni gazdák gyakran mondogatják: •— a termelőszövetkezetben parancsolgatás folyik, egyéni koromban pedig én szabom meg: mit, mikor csinálok. Ez a vélekedés nem helytálló. Az egyénileg dolgozó parasztnak bizouy parancsol az idő, a munka sürgőssége és saját lelkiismerete. Minden munkának megvan a maga időszaka, s ha azt elmulasztja, maga látja kárát. Az idejében meg nem kapált cukorrépa kevesebbet terem, a szempergés- ben aratott gabonából több a földön marad, mint ami a zsákba kerül, a rendetlenül etetett tehén kevesebb tejet ad stb. Minden ember előtt világos, hogy ha ez a kis gazdaságban így van, akkor egy több száz vagy több ezer holdas szövetkezeti gazdaságban is csak akkor gazdálkodhatnak eredményesen, ha szervezetten halad a munka. A szövetkezeti tagok közgyűlésen beszélik meg: hogyan végezzék a munkát, a brigádokat, munkacsapatokat is a tagság határozata alapján alakítják ki, úgyszintén a tagok választják meg a vezetőket. Azokra bízzák az irányítást, EZZEL ÉRVELJÜNK Parancsolatnak-e a termelőszövetkezetben?
