Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

Világ proletárjai egyesüljetek í Békét a világnak rú is! Gyilkos sortüzek verik fel az algériai éjszakák csend­jét. Másutt a sztráj kólókra lö­vetnek a pénzzsákok szolgá­latába szegődött rendőrfőnökök, ■pepülőgépek, tankok JTL avatkoznak a mini­mális emberi jogokat követelő hamgorkámba, százak és ezrek esnek áldozatul még manapság is csak azért, mert az állati sornál egy kicsivel jobbat akarnak. Szűkölnek a gyarmattartók, hiszen a máso­dik világháború befejezése óta ezerháromszáz millió ember, az egész emberiségnek csaknem a fele szabadult fel a gyarmati vagy félgyarmati gyámság alól. Az imperialistákat nagy pozí­ció-veszteségek érték, miért is az erőegyensúly politikájának kialakításába fogtak, természe­tesen a fegyverkezés módsze­rével. A fegyverkezésire költött összegek csillagászati számokat értek él; A NATO-tagállamok tíz év alatt 550 milliárd dol­lárt költöttek fegyverkezésre; . Megközelítő számítások szerint negyven év alatt a tőkés or­szágok 2,5 trillió dollárt hasz­náltak el hadfelszerelésre, amely ötször akkora összeg, mint hetven ország 1949. évi nemzeti jövedelme együttvéve. Manapság évente 100 milliárd dollár fordítódik a fegyverke­zésre, amiből bitosítani lehetne a földön élő valamennyi em­ber egész évi kenyerét, vagy 9—10 millió család részére le­hetne lakást építeni; Így hát természetes az az egész világot átfogó egyöntetű helyeslés;, ami Hruscsov ame­rikai útját és az ENSZ-ben történt bejelentéseit fogadta. A leszerelési javaslat az egész világ népeinek szívébe lopó- zottj Mindenki megértette,- hogy a békés egymás mellett 3i-ta: l/Odtíur (Dániel. élés elvei gyakorlatilag csak ezen az úton biztosíthatók. Mindenki megértette, hogy a leszerelési javaslat mérföldkő az emberiségnek azon az úton haladtában, mely az igazi em­beri civilizációhoz vezet, Min­denki megértette, hogy a fegy­verkezési hajsza érintetlenül hagyása, ha csak egy meggon­dolatlanság következtében is, az egész földünket néhány óra alatt egy gigantikus Hiro­simává változtathatja. A népek nem akarnak állandó rettegésben élni, és éppen ezért újult erővel fogadták a javas­latot, amelynek lényege az, hogy a háborút úgy akadályoz­hatjuk meg legjobban, ha meg­fosztjuk a hadviselés eszközei­től. Hruscsov nagyszerű, az egész világot örömmel eltöltő javas­lata után az imperialisták ne­hezen tértek magukhoz megle- pődöttsógükből; A számos jó­zan hang mellett a szokásos propaganda gépezet utópiszti­kusnak ítélte e javaslatot. Pe­dig az általános leszerelés ép­pen olyan kevéssé utópikus, mint a békés egymás mellett élés. És ha valaki tényleg ko­molyan gondolna arra, hogy a teljes leszerelés kivihetetlen utópia, akkor jusson eszébe, hogy néhány hónapja egy ra­kéta Hóidba juttatása is utópi­kusnak tűnt. Ha manapság az emberiség a teljes leszerelés távlatairól álmodozik, az teljesen reális, hiszen ennek kivitelezéséhez megvannak az objektív felté­teleik. A ma emberének a sze­me előtt alakult ki a szocia­lista világrendszer, mely meg­változtatta a történelem me­netét és új korszakot nyitott az emberiség számára. Világ­méreteikben látható az áttérés a kapitalizmusról a szocializ­musra. A megváltozott erővi­szonyok következtében változik a világ arculata, mégpedig úgy, ahogyan azt Marx, Engels és Lenin előre látta. S ha Lenin nevét említjük, hadd emlékez­zünk Herbert Wells angol íróval 1920-ban folytatott be­szélgetésére, amikor kijelen­tette: »-Ha majd képesek le­szünk megteremteni a bolygó­közi kapcsolatokat, akkor a korlátlanná vált technikai po­tenciál véget vet az előszók­nak, mint a haladás eszközé­nek és módszerének.« Lenin látnoki szavai beteljesedtek. S nem véletlen, hogy ezeket a szavakat a Szovjetunió teljesí­tette . be, mint ahogyan az sem véletlen, hogy belátható időn belül maga mögött hagyja nem­csak a termelés volumene, ha­nem az egy főre eső termelés tekintetében is az Amerikai Egyesült Államokat; TVTagy szerepet játszik a » világ békéjének oltal­mazásában a szocialista világrendszer naponkénti erő­gyarapodásán túl a szocialista tábor országainak testvéri egy­sége és barátsága és a barátság szálainak erősödése. Ez a test­vériség az érdekek és a törek­vések közösségéből fakadó köl­csönös segítségen és együttmű­ködésen alapul. Ilyen körülmények között az erőpolitika koncepciója, amely a nyugati világban szinte egy­ségesen uralkodott, válságos állapotba került, S hogy a nyu­gati politikusok egyike-másika hajlik a problémák tárgyalások­kal való megoldására és hogy nemcsak megtört a hideghábo­rú jege, hanem zajlik is — eb­ben is tükröződik a szocialista világrendszer, az imperializ­must is elismerésre késztető nagy ereje. Az imperialisták egyik-másik politikusa engedékenyebb hang­jának van azonban más oka is, mégpedig az, hogy a Szov­jetuniót illetően' megváltozott a kapitalista országok közvéLé- mónye is, és különösen az Amerikai Egyesült Államok1 közvéleménye. Az egyszerű I emberek százmilliói úgy íté-1 lik meg a Szovjetunió foé-j kepolitikájáit, hogy az az j egész világ népeinek kíván- i ságait fejezi ki. Persze, hogy I a f e gyver gyártásból nagy j profitra szert tevőknek nine» ínyükre a béke-perspektíva. Án»j a közhangulatot mégis csak j kénytelenek figyelembe venni,' Ezt tükrözve a Daily Mirror, így ír: -Minden egyéb jelen-! tóktelen apróságnak tűnik félj az oroszok azon óriási fontos-i ságú javaslatához képest, hogy; négy év leforgása alatt őszlas-i sák fel a fegyveres erőket.« De az imperialisták számára azért is kényelmetlen helyzet állott elő, mert bár saját propaganda gépezetük mindent elkövetettél hogy kisebbítse Hruscsov elv- társ látogatásának és leszerc-j lesi javaslatának jelentőségét* mégis az egész világ szeme fel­nyílt és jól láthatóvá lett, hogy nincsenek megoldhatatlan nem­zetközi problémák, legfeljebb- olyanok vannak, amelyek meg-, oldásához nem fűlik az impe­rialisták foga. !j| A ma embere boldog lehet, hogy szeme látb tára játszódik le an» egész világ átalakulása. A sze­me előtt játszódnak le olya») történelmi sorsfordulók, hogy-j az imperializmust felváltja aM szocializmus, a gyarmati elő­nyomást a nemzeti független-1 ség, a rabságot a szabadság, » jogfosztottságot a jogok gya­korlása, a háború pusztító tü­zet a béke fehér galambja. Ha- a ma emberének életében sem-! ml több nem történne, «-csak<* annyi, hogy megteremtődik a» háború elkerülésének a lehe­tősége, hogy megszűnik az' emberiség legnagyobb félelmc: a háború, hogy békés alkotó­munka cseréli fel a háborúval fenyegető kilátástalanságot, hogy lehet bízni a holnapban, hogy lehet szeretni az életet — akkor is olyan hatalmas do­log kerülne birtokába, amiért valamikor az emberek sok mindent odaadtak volna. De a békével kecsegtető holnap nemcsak békés lesz, hanem boldog és megelégedett is. Szá­zadunkat a történelem a szo-l cializmus és a kommunizmus- diadalmaskodása századaként* fogja feljegyezni, amelyben! páratlan eredményeiket terem-* tőén fog felszabadulni az em-j béri alkotóerő és korlátlanul! fog érvényesülni az ember nagyi géniusza. Most pergő éveink! beláthatatlan távlatokét nyit- uak meg az utódok számára, j (Faggatás «L..& iMaton.i A Z ünnep napjaiban megpihennek a mun­káskezek, a gyárakban elül a gépek zakatolása, a vo­natok túlzsúfolódnak szeretteik­hez utazó emberekkel. Szinte mindenki vendéget fogad. Ösz- szekoccannak a jókedvre de­rítő poharak. A szülők simo­gató szemmel figyelik gyerme­keik játékát. Az éjszakába nyúlnak a múltat emlegető és a holnapot formáló beszélge­tések. A béke, a nyugalom és a szeretet légköre árad min­denütt. Nemcsak azért van ez így, mert a karácsony régi szo­kás szerint a béke ünnepe, ha­nem elsősorban azért, mert né­pünk másfél évtizede békében és olyan társadalmi rendben él, melynek legfőbb gondja a béke megóvása. Hosszú évszá­zadokon át a milliókat gyilkoló háborúk mit sem törődtek a karácsonyi békességgel, Hiszen hányán, de hányán ültek vala­ha zokogva magányukban, mert elveszett férjük vagy gyerme­kük. Hányán fagytak meg lö­vészárkokban és ugyanakkor, amikor az urak palotájában gyertyák gyúltak, mennyien jaj- dultak utolsót és villant fel előttük utoljára soha nem lát­ható szeretteik emléke, Valamikor nem átallották szaporítani a szót a békéről. Tudták, akik ezt tették, mit csinálnak; Az emberiség leg­hőbb vágya mindig az volt, hogy békében éljen és nem úshet csodálkozni azon, hogy könnyen hitt annak, aki erről ; szélt, Az időnkénti béke ára akkor milliók halála volt. Med­dig tartott volna a háború (kálváriája, ha — az egész föld­kerekség szerencséjére — 1917- toeo nem születik meg az első xcdalista ország, a béke első Jgazi bástyája? Azok a remé­nyek; amelyele a békés életre ágytak, akkor, negyvenkét év- atsI előbb kaptak igazán bizta- éfest az emberiség boldog jö­vőjének megteremthetőségére, • háborúk megszüntetésére; (Ezért volt hót az egész impe- «ialiséa világ fegyveres és fegyvertelen áskálódása, hogy eltöröljék a föld színéről a béke ügyiének nagy oltalma- > óját, De az inttervencionisták- > M egészen Hitler fizikai meg- • 'mnáaüléssel fenyegető ször- ■ arű háborújáig beigazolódott, • >gy a történelem kerekét nem I hét visszafelé forgatni. Az iremegy, a népek érdekeinek zagfeleiően; Aki másnak var­rt ásott, maga esett bele. A nemet fasizmus elpusztult; a szocializmus ügye győzött Az­óta békések a mi karácso­nyaink, csakúgy iránt más ün­nepeink; Azóta népünk szor­galmával, lelkesedésével kivív­ta a boldogságot és a megelé­gedettséget. Am a békét ünneplő nyu­galmas napokban arról sem szabad megfeledkezni. hogy még nem minden nép él bé­kében, A világ egy felén még az imperializmus az úr, mély­nek nyomában gonoszság, nyo­mor, munkanélküliség és ki- iátáitalanság fakad. De hóba-

Next

/
Thumbnails
Contents