Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

V Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához Pak Den Aj, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Koreai Munkapárt alelnöke és Emil Bodnaras, a Komán Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes a kongresszuson. gőzök számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálko­dás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasz­nosabb területeken növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is kor­szerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagy ter­melékenységű automata és fél­automata gépünk. A termelékenység növekedé­sének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fej­lett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmarad­tunk a baráti országokban el­ért ütem mögött. Központi Bi­zottságunk fontosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán tel­jes nyíltsággal feltárja a ter­melékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mély­A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi k ízött a következőket maii­dé ta: a széntermelést 15—20 szá­zalékkal emeljük, az olaj­termelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyag- sziiKséglet több mint 32 száza­lékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a ta­valyi 75 százalékról 69 száza­lékra csökken. Terveinket reá­lissá teszi az a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjet­unió nyújt számunkra; csőve­zetéken szállít nagy mennyi­ségű olajat. — Nagy figyelmet fordítunk a villamosenergia-termelésre is. Az iparilag fejlettebb or­szágokban a villamosenergia- termelés meghaladja az Ipari termelés növekedését. Népgaz­daságunkban az elmúlt évek­ben ez fordítva volt Második ötéves tervünk idején cl kell érni, hogy a tava­lyihoz képest legalább 72— 75 százalékkal több villa- mosenergta álljon rendel­kezésünkre. s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. — Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miköz­ben tökéletesítjük iparunk szer­kezetét és egész iparunkban növeljük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a mű­szeripart, a híradástechnikát, valamint az erősáramú beren­dezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszámgépipar. jármű­ipar, mezőgépipar stb. — elő­térbe kell helyeznünk a ma­gasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását. — A vaskohászatban első­sorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővít­jük, a jobb minőségű acélok és finomlemezek, a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművé­nek üzembehelyezésével meg­oldjuk a lemezáruk termelését; az utóbbi években 50 000— 80 000 tonna finomlemezt im­portáltunk, s ez akkor lénye­gében megszűnik, a jelenleg ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságo­sabban dolgozó kohászati üze­münk les a A hidegen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalék­ségesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyze­ten erőink összefogásával gyö­keresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt meglehes­sük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. — A termelékenységgel kap­csolatos elméleti munka sem kielégítő. Dicséretreméltó kez­deményezés volt a munka ter­melékenysége kérdéseiről októ­berben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuk­nak, hogy több segítséget adja­nak a gyakorlatnak a termelé­kenység egyes kérdéseihez. Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányá­nak szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben, az energiában tár­gyiasult munka felhasználásá­ra is, Az iparban egyszázaik­kal bővül az ötéves terv vé­gére. Hazánk világviszonylatban is jelentős bauxit-készletekkel ren­delkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értékes nyersanya­got a népgazdaság számára legeredményesebben használ­juk fel. Ma már jelentős bauxlt- banyászati, timföldgyár­tási és alumíniumkohászati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a fél- gyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú hitelek segítsé­gével már tavaly megkezdő­dött a fejlesztés. Így 1962-ben üzembe lép a 6800 tonna ka­pacitású fehérvári présmű. A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mér­tékben, de exportra is nyílik lehetőség. Különösen fontos a vegy­ipar fejlesztése, mert ezzel előrelendítjük szinte egész népgazdaságunkat. Vegy­iparunk az elmúlt években számottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszer­ipar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. — Különösein a műanyag- es műszálgyártás elmaradott ná­lunk. Az egy főre jutó mű­anyag-felhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót — en­nek is csak egy részét állítjuk elő itthon —, míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyag-termelés. A műanyag­ipar fejlesztésével például le­hetővé válik a gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyá­nak csökkentése is. A mű­anyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva ar­ról, hogy a korszerű műanyag­ipar jobb minőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakos­ságnak. A műanyagyártás és felhasználás tehát Igen fontos feladat. Egyidejűleg fejleszt­jük a műanyaggyártó és fel­dolgozó ipart, ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést meg­kétszerezzük, s így megkezdjük a vegyipar­ban mutatkozó elmaradásunk felszámolását. Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésé­nek szem előtt tartásával kell megvalósítanunk •=— hangsú­lyozta a beszámolónak a be­ruházásokról szóló fejezete. — A nemzeti jövedelemnek a fel­halmozásra fordított hánvada kos anyagmegtakarítás jelen­leg körülbelül 900 millió. 1965- ben pedig már 1200 millió fo­rint . értéket képvisel! Jobban ki kell tehát hasz­nálni a termelőeszközöket, műszaki gazdasági mutató­kat, a termékegységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és beren­dezések kihasználási fokát. — A termelékenység emelé­sének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszaká­ban megkezdett gazdaságpoliti­ka fejlettebb színvonalú foly-. tatásában látjuk. Ennek meg­felelően foglalkozunk a műsza­ki színvonallal, iparunk szer­kezetének átalakításával, mesz- szemenően eleget téve a gazda­ságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő, majd néhány iparág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve a mű­szaki fejlesztés szemszögéből. A könnyűiparban gyökere­sen át kell alakítanunk o. gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gá­tolja a fejlődést. A Miskolci Pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a Pápai Textilgyárban. A pa- mutszövödékben a gépparknak mindössze öt százaléka auto­matikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lé­nyegesen emelhető a termelé­kenység. Ezért előirányoztuk, hogy a -pamutszövödékben 35— 40 százalékra emeljük az auto­matikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén «auto­mata és félautomata gépek be­állításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap kell. a modem eljárással pedig mind­össze két nap. Az élelmiszeripar termelé­sét szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata és automata gépeli beállí­tásával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeljük. Bővítjük a rak­tárakat és a hűtőházakat is. A Központi Bizottság és a kormány által már elfogadott 15 éves lakásépítési terv meg­valósítása különösen indokolttá teszi az építő- és építőanyag­ipar gyors fejlesztését, az úgy­nevezett szakipari munkák gé- p>esítését, a korszerűbb építő­anyagok alkalmazását, s az építési idő rövidítését. A közlekedés területén első­sorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előre halad­nunk. Az áruszállítás a há­ború előtti színvonalhoz ké­pest háromszorosra növeke­dett, ezzel szemben a mozdony­park csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven év­nél idősebb. Ezért mintegy 100—110 villamos­mozdonyt és 380—400 diesel­mozdonyt kell forgalomba állítanunk az ötéves terv idején. Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilo­méterről legalább 13 ezer ki­lométerre kell növelni. nálunk 1954—1956 között jóval kisebb volt, mint a többi szo­cialista országokban. 1957— 1958-ban még tovább csökkent. Idén és jövőre már megköze­líti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még vala­melyest növelnünk kell a fel­halmozás részarányát. hogy meggyorsíthassuk népgazdasá­gunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsony volt a be­ruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruhá­zások mintegy 42—43 száza­léka a gépparkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelen­tős — hiszen 1950—1956 kö­zöt csupán 27,9 százalék volt a gépi beruházás aránya —, de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok nagy részében, vagy néhány ipa­rilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezé­seket állítunk a termelésbe, amelyek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. Az új vagy újjáalakított üze­meinkben a legfejlettebb mód­szerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tük­rözi a műszaki fejlesztés kö­vetelményeit: 1955-höz képest 1959-re több mint megkétsze­reztük a gépek és finommecha­nikai termékek behozatalát —, 1965-re további 60 százalékkal emeljük. A beruházásokra fordítható összeg korlátozottsága miatt erőinket néhány területre kell összpontositani. Ha nem így tennénk, ha ismét túl sok be­ruházást kezdenénk meg, nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés üte­mét és végső soron az élet- színvonal rovására menne. In­kább kevesebb feladatot tűz­zünk magunk elé. s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg. Részben a beruházásokkal függ össze az ipar területi meg­oszlása is. Célszerű nagyobb erőfeszí­téseket tenni a vidéki ipar- fejlesztés meggyorsítására, mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépese­dését is. Bár 1949—1956 között 87 új gyár épült vidéken — köztük olyan hatalmas üze­mek, mint a Dunai Vasmű, Kazincbarcika vagy a Debre­ceni Csapágygyár — az ipar túlsúlya mégis Budapesten ma­radt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk ez­zel, és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék iparának fejlesz­tésében. KövetKezetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vi­dékre telepítését, melyeknek itte­ni fejlesztését semmi sem indo­kolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar alapanyagát nem Budapesten állítják elő. A vidéki ipartelepítés gazdasá­gossága legtöbb esetben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán fe­lül áll. Mégis igen sok a huza­vona. Miért? Nem nehéz ki­találná. Nagyon sok, magát hazafinak vagy éppen kommu­nistának valló ember van még, akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényel­me. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink, minisztériumi ve­zetőink, szakembereink figyel­mét arra, hogy a párt a nép­gazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy jelentősé­gének megfelelően foglalkozza­nak ezzel. Az automatizálásról beszélt ezután Focik Jenő. Az automatizálás az ipari­lag fejlett országokban, így a Szovjetunióban is a mű­szaki fejlesztés legfontosabb eszköze. Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük fő fel­adatként az automatizálás szé­leskörű elterjesztését, mert ez meghaladná erőnket, de nyil­vánvaló, hogy a mostani álla­pothoz képest számottevően előre haladhatunk. Fel kell ké­szülnünk arra, hogy a harnu»- dik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű fel- használásával érjünk el ugrás­szerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. Műszaki szakembereinktől és tudományos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemek­ben és a tervező intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanúbizony­ságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, ame­lyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotó vágyuk kiteljese­déséhez. Éveken keresztül vi­táztak arról, hogy Magyaror­szágon "túltermelés« van mű­szaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek vi­lágosan láthatják, hogy az el­végzendő nagy feladatokhoz nem sók, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgazdaság fejlődé­sének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszála szakemberek tudását, a szocia­lizmus építésében kifejtett műn- kásságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dol­goznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmé­nyek elérése az űj technika se­gítségével. A műszaki dolgo­zók a fizikai dolgozókkal szo­rosan eggyéforrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények eléré­sére lesznek képesek. A műszaki színvonal eme­lésének egyik fontos ténye­zője a dolgozók aktivitása az újitómozgalomban. A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeménye­zéseit. <Folytatás a 6. oldalon.) Az ipar fejlesztésének fő irányai A beruházások a műszaki fejlesztés^ a vidék iparosítását segítik elő

Next

/
Thumbnails
Contents