Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

♦ 4. oldal ■i —— Fiatalok muzsikája, fiatalok vígjátéka — vagy operettje ha úgy tetszik, mivelhogy a hirdetőtáblák így, modern jazzoperettnek propa­gálják ezt a jó mondanivalójú, bájos humorú, ötletesen meg­szerkesztett vígjátékot- Ennek a vígjátéki hangnemnek meg- hangszerelcse volt fő célkitű­zése a fiatal rendezőnek, Lo­vas Editnek is. Dicséretére le­gyen mondva: sikerrel, érdeke­sen oldotta meg feladatát, még ha néhol nem is nyesegette le a túlzottan bohózatos kinövése­ket. A mese derűs mozzanatait, a jellemkomikum — tehát nem a kiélezett helyzetkomikum — elemeit arányosan, könnyedén adagolja a rendezés és még olyan, viszonylag gyengén si­került, elnyújtott jelenetsor, mint á második felvonás lefek­vés! huzavonája is ötletekkel telített Jól elhelyezett szép- ségflastromokkal feledteti a rendezés a darab középső ré­szének elnagyoltságát és né­hány. az eseményeit továbbfej­lődése szempontjából nem lé­nyeges mozzanatát. Itt-ott azon­ban keveredik a bohózati ha­tású harsányság, ezekkel a kel­lemes, mulatságos vígjátéki stíluselemekkel. Az bizonyos, hogy a nevető­izmokat alaposan próbára te­szik az ilyen jelenetek, mint például Szalma Sándor okve- teüenkedő, s erősen illuminált falusi borbélyának szereplése, vagy néhány táncszám kelleté­nél nagyobb adagban mért groteszksége, de talán keve­sebb — több lett volna. Még azt is hozzá kell tennünk, hogy a darab' indító tempója is le­hetne valamivel nagyobb, s ha kell, itt még librettó gyengesé­geinek a határozottabb korrek­ciója árán is segíteni kellett volna Azt mondottuk, hogy az Érdekházasság fiatalok vlgjáté- ka. Ez valóban így is van. Nincs talán egyetlen olyan szereplő­je sem az együttesnek, aki ne törekedett volna vidámságban, lendületben, humorban és szí- nészileg megalapozott játékban a legjobbra, s ez a fiatalos szó­rakoztatni akarás, a kedves és talpraesett történettel való jó­kedvű labdázás, mulatozás ad­ja meg ennek az előadásnak azt a kellemes ízét, amely nem­csak a siker biztosítéka, hanem egyúttal a jó rendezői és szí­nészi munka egyik jele is. Ha csak egy mellékmondat­ban is, de meg kell emlékezni róla: milyen jól esett végre grófok, bárók, hercegek esetlé­gé, botlása, érzelgős ömlengései helyett talpraesett mai figurá­kat látni a színpadon — figyel­mébe ajánlván ezt a megjegy­zést szövegíróknak, operettszer­zőknek, muzsikusoknak. Tessék minél több ilyen szellemes, ked­ves, mai témájú, félreérthetet­lenül határozott mondanivalójú »könnyű« műfajt produkálni, hiszen a ma problémáira nem­csak ünnepélyes hangon, ha­nem a vidámság, a jókedv dal­lamain is lehet választ adni — kell is válaszolni. Az Érdekházasság népes sze­replőgárdájából elsősorban Ga­lambos Erzsi, Fonyó József és Perlaky István nevét kell leír­nunk. Galambos Erzsiét azért, mert végképp bebizonyosodott, hogy nemcsak oDerett-szobalá- nyok szubrett bohóságaira telik az erejéből, tehetségéből. Egy kedves és jó vígjátéki főszerep figyelmeztet, adjunk és adnunk kell nagyobb teret a tehetség kibontakozására, a képességeit megmutatására. Nagy részt Ga­lambos Erzsi érdeme, hogy a második felvonás . vontatottsá- gát mindenki feledte, kicsatta­nó jókedve, ízléses játéka simí­totta el a librettónak ezt az al­kati gyengeségét — amely Í9S9. november lg, szerda mr UJ FILMEK nnrmrri —............ .. ■■ ■ Lá ngok a határon Izgalmas, színes kínai film, egyébként talán az egyetlen ki­sebb hibája a műnek, hiszen jó felépítésű, szimpatikus alkotás. Fonyó József Szent Johanna- beli értékes alakítása után Misi kamaszosan bájos figuráján alt megformálásával rövid szín­padi pályafutása ellenére meg­mutatta, hogy nagyon is bizto­san áll a lábán, jó érzékkel és nagy tehetséggel azonosul sze­repeivel, nagyon sok elismerést érdemeL Távol álljon tőlünk, hogy vezércikket akarnánk írni színibírálat ürügyén, de egy párhuzamot mégis csak meg kell engednünk magunknak a darab alapgondolata és a fiatal színészek vidéki pályaindítása között. Fel kell tennünk a kér­dést, vajon néhány nagy kivé­teltől eltekintve van-e annyi módja és alkalma Budapesten egy kezdő fiatal színésznek ar­ra, hogy színészi fejlődése első éveiben a művésszé érés min­denféle fegyvernemét megmé­regesse a kezében és forgassa — mint éppen egy vidéki szín­házban? Ezért is köszöntjük Fonyót nagy szeretettel, s ezért kell a legőszintébb elismerés hangján beszélni erről az ér­dekházasságbeli sikere ürügyén is. Perlaky István Feri alakját rokonszenves eszközökkel viszi színpadra, kitartó állhatatossá­ga, komolysága, egyszerű és tartalmas színészi játéka való­ban a szemünk láttára hódítja meg a sáros és poros kisfalu­tól irtózó Éva patikus kisasz- szonyt és a nézők szívét. Vencel bácsit. Éva papáját csupaszív humorral játssza, me­leg emberi tulajdonságokkal ruházza fel Komlós József min­dig mértéktartóan. Mojzes Má­ria a házsártos mamát, a ház parancsnokát jól érzékelteti. Mű-»szívrohamai« — melyek kissé túl sokszor ismétlődnek a szerzők jóvoltából, mindig hihetőek, újabb és újabb színt csillogtatnak meg. Borbiró Andrea Makralné szerepében kissé túl fiatal. Temperamentumosán táncol, de egy kicsit többet mozog a kel­leténél és a groteszk humort is bőségesebben adagolja a szük­ségesnél. Finom, hangulatos Tamás József Tímár professzor alakításában. Biztosan mozog a színpadon Bodó Györgyi a vi­déki tanítónő szerepében. Az ábrázolt figura jellegével, sajá­tosságaival azonban nem túl­ságosan fért össze táncszáma a harmadik felvonásban. Szalma Sándor félreérti a figurát. A falusi borbélyból valami nem túlságosan jóízű cigány kari­katúrává változtatja szerepét, színpadi megjelenése után nem sokkal. Sárossy Gábor Rudit, a könnyelmű és megbízhatatlan szépfiut alakítja — jól. Nem az ő hibája, hogy ez a szerep bizony nagyon kidolgozatlan. Csajányi György a fiatal ta­nácselnök szerepét megoldja. A táncok általában ötletesek, lendületesek. Ügyelni kellene azonban arra, hogy jobban ro- konítsák a mozdulatokat, a táncszámok jellegét a szerepek karakterével. A leghibátlanabb és legsikerültebb a calipsó- szám, amelyben egyébként To­kaji Szabó Katalin és Tarr Mihály jeleskedik. A leggyen­gébb tánckompozíció az első felvonás nyitószáma, Vencel bácsi páros jelenete a próba­babával. Kimugaslóan jók, ízlé­sesek, modemek Márton Ala­dár jelmezei. A vendég díszlet­tervező, Csinády István mo­dem, szellem«;, levegős és a darabbal nagyszerűen együtt­játszó díszleteket alkotott. A néhol kissé harsány zenekar élén Kerny Kálmánnal szépen dolgozik, hangulatosan szólal­tatja meg különösen a lírai számokat. Csáky Lajos mely bővelkedik drámái konf­liktusokban és mély eszmei mondanivalót hordoz magában. Már maga a környezet is, mely­ben a film meséje játszódik, izgalmas: a folyó egyik part­ján békés építőmunkáiba kezd­tek az emberek, míg a másik parton sötét erők állnak ug­rásra készen. Már az első pár méter után magasra csap a dráma: apa és lánya lelkesen üdvözlik az új élet építését,, míg a fiatalasz- szony férje, megtévesztve átáll Dunapaitaj 8000 lakosú köz­ség, Ott is, mint mindenütt, nő az emberek igénye, szeretné­nek több kulturális lehetősé­get, hiszen' a feltételek adva a kuomintangisták oldalára. Mint beszervezett ügynök tér ismét haza, de rövidesen lát­nia kell, hogy félrevezették, becsapták, szerettei ellen akar­ták fordítani. Mélységes gyűlö­let ébred fel benne félreveze­tői iránt, s úgy tér. vissza el­lenségei közé, hogy csapdába csalva őket, jóvátegye bűnét. Becsületes emberek, cselszö­vők és kémek sorakoznak .fel a Lángok a határon című film­ben. Összecsapásukat izgalmas jelenetekben örökíti meg a fel- vevőgép. vannak. Varr felnőtt és ifjúsági énekkaruk, zeneiskolaj uk. tánc- csoport kettő is alakulóban; Csak egy baj van, hogy nincs megfelelő kiütoirházük, VWWW¥VWVVVW>«V»VVVVWWV Amit már nagyon várnak a dunapatajiak OJRA ISKOLÁBAN VÄRATLAN vendégként zö­rögtünk lakása ajtaján. Barát­ságos, mosolygós asszony foga­dott, s kérdésiünkre igennel vá­laszolt. Tudniillik azt kérdez­tük, itthon van-e kedves férje, Kocsis József elvtárs? — Hát az csak. természetes, árulta el tekintete, s bevezetett a szobá­ba. A rohanó perceket észre se vettük, miközben megérkezett Kocsis József, a »kisdiák«, a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén a kőművesek csoport- vezetője. Igen, az ötven felé ballagó munkás — újra diák. Most végzi az általános iskola nyol­cadik osztályát. Amikor meg­kérdeztem tőle, hogyan szánta rá magát a továbbtanulásra, röviden így válaszolt: — A mi szakmánkban is egy­re nagyobbak a követelmények. MAJD MEGEREDT a beszél­getés. Kedvenc tantárgyaival dicsekedett. Legjobban a szám­tan megy meg a földrajz, a történelem és a magyar. Amit nem ért, megmagyarázzák gyer­mekei. Fia tavaly érettségizett, kislánya pedig most jár a Kecskeméti Szövetkezeti Tech­nikum második osztályába. A kékszemü Annus leste édesapja minden szavát. Majd a lélegzetvételnyi szünetben ő is bekapcsolódik a felnőttek társalgásába. — Már nem egyszer kértük Pali bátyámmal apuka ellen­őrzőkönyvét Kiváncsiak vol­tunk, eleget tesz-e az iskolai követelményeknek. Eddig még nem panaszkodhatunk. Kocsis élvtárs viccesen meg­jegyezte: — Látod, így van ez már, ha az ember, fejére nőnek a gyerekek. ISMÉT a kislány kért szót. Tréfáson rápirított apjára. — Aztán olyan eset is elő­adódott már, hogy apuka meg­írta a piszkozatot, s árra kért bennünket, tisztázzuk le szé­pen a füzetébe. Mi erre nem voltunk hajlandók, csak a he­lyesírási hibákat javítottuk ki. — Mi tagadnávaló, a helyes­írás nem kenyerem — vála­szolta. Szóbakerült társadalmi el­foglaltsága is. — Két kéz kellene hozzá, hogy számbavehessük külön­böző tisztségeit — mondta sze­rényen a felesége. — Asszonybeszéd — kacsin­A lengyel mezőgazdasági gép­ipar előtt nagy feladatok álla­nak. Az 1960—65. években 22 milliárd zloty értékű mezőgaz­dasági gépet fog termelni, köz­tük 87 700 traktoros kévékötő­tolt Kocsis elvtárs. — Mind­amellett helytállók a munkám­ban és elvégzem a rámbízott feladatokat. Ez a lényeg, nem. pedig a társadalmi, rangok szá­ma. ESTÉNKÉNT a jó meleg szobában előveszi tankönyveit és ismerkedik a tudománnyal. Fiatalos kedve, jó humora so­se hagyja el. Az igaz, hogy az ő korában már nehezebben megy a tanulás, de akarat­erejével legyőzi a nehézsége­ket. Az építőmunkások pedig vasakaratú emberek, amihez hozzáfognak — tető alá is húz­zák. Bieliczky Sándor gépet, 51000 burgonyakapáló- gépet, 51000 traktoros gabona­vetőgépet, 55 000 trágyaszóró­gépet. 67 000 cséplőgépet, 1965- ig 140 új mezőgazdasági géptí­pus gyártását kezdik meg. . . Dunapatajnak: ezt . a problé­máját is megoldja a községig valamint a járási tanács, A jövő év tavaszán 1600 000 fo­rint költséggel új, modern ikul- túrházat építenek. Ehhez 200 ezer forint társadalmi mun­kával járul hozzá a lakosság. A kultúrház 500 személy befo­gadására lesz alkalmas. Lesz benne színházterem, 1400 kö­tetes könyvtár, . olvasószőba, társalgó, s ebben televízió, zenegép. Az, előcsarnokban, megtalál­juk a pénztárt és egy kis esz­presszót, ahol. cukrászkészít­ményeket, édességeket, rövid­italokat és még talán jó feke­tét is lehet majd kapni. ’ A tágas táncteremben a fiatalság jól érezheti magát. Építenek 3—4 helyiséget a már meglevő és alakuló szakkörök számára. Ügy gondolom, hogy a Kecs­keméti Katona József Színház művészei, akik már sok eset­ben szórakoztatták a község lakóit, a következő időkben még szívesebben jönnek el ide, mert az ő munkájuk is köny- nyebb lesz egy modern kul- túrházban, A község lakossága nagy örömmel fogadja ezt a kor­szerű, hasznos létesítményt. Igaz, hogy csak jövőre kezde­nek hozzá az építéshez, de körülbelül 20—30 főre mond­ható azoknak a száma, akik máris jelentkeztek társadalmi munkára. Ilyenek például Kör­mendi József és Mádi Sándor vb-tagok, de sorolhatnánk még tovább. Egyszóval meglátszik: az építkezés munkájában ki­veszi majd a részét a község apraja-nagyja. A jövő év no­vember 7-én akarják átadni rendeltetésének az új kuitúr- házat. A dunapatajiaknak ehhez e munkához sok sikert kívánunk ' Csánk! Két tanterem társadalmi munkával A szalkszentmártoni általános iskolában kevés a tanterem. Csősz Istvánnak, az iskola igazgatójának kezdeményezésére mozgalom indult, amely társadalmi munkával két tanterem fel­építését akarja végrehajtani. Ennek érdekében a napokban ösz- szehívták az iskola szülői munkaközösségét, amelyen megjelen­tek azok a férfiak is, akiknek nem jár gyermekük az iskolába. Amikor meghallgatták a tervet a megjelentek, nagy lelkesedés­sel ajánlották fel segítségüket. Ez idáig a szalkszentmártoni szülőkről az volt a felfogás, hogy semmiféle társadalmi munkában nem vesznek részt szí­vesen. Véleményem szerint ha olyan lelkesedéssel végzik a munkát, mint amilyennel felajánlották, akkor a szalkszentmár- toniakról alkotott eddigi vélemény is megváltozik. Sólyom Ferenc levelező A lengyel mezőgazdasági gépipar tervei Érdekházasság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents