Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-12 / 266. szám
(Vitt fiami kn&nika Még ma is úgy tekintenek Hanoi lakói erre a fényűző pompával készült épületre, mint a francia gyarmati hatalom itt- maradt szimbólumára. A francia Indochina-Bank palotájában futott össze az a hatalmas profit, amelyet a föld egykori urai a vietnami dolgozók minden elképzelést felülmúló kizsákmányolásával szereztek — s amelynek a megtartásáért küzdöttek, sikertelenül, a »szennyes háború« éveiben. Most itt a Vietnami Nemzeti Bank székel. Így vált az épület a vietnamiak gazdasági erődjévé, hiszen*üt összpontosul az a hatalmas érték, melyet saját javukra szorgalmas munkájukkal a vietnamiak termelnek. A különböző tanácsok, biztatások mit sem érnek. A szegény európai sziszeg, tapogatja i'ütét, orrát, iszik, szuszog, közben úgy érzi: megszakad a dobhártyája. Végre enyhe zökIfjú pionírok. A viotnami fiatalok szívesen tesznek látogatásokat az ősi Vietnam kulturális központjaiban. Vidéki úttörők Hanoi, a főváros utcáin. És milyen kedves és felejthetetlen, a lovagias vietnami í 1 jak cipelik a lányok csomagjait is. A fővárosban felépült már áz úttörőpalota. gén kezekkel parolázik, francia nyelvű és vietnami üdvözléseket hall. Végül a nagy kavarodásból kitűnik egy európai arc. Magyarul üdvözöl. A messziről jött honfi, aki hetekig nem hallotta anyanyelvét, most örömmel felsóhajt: végre egy ismerős nyelv. Milyen »soviniszta« lesz az ember, ha távol van hazájától. * TRÓPUS. Nézzük csak a térképet. — Vietnam térképét. Itt van Hanoi, a főváros — amott a mi Budapestünk. Repülőn sokkal rövidebbnek tűnt a távolság Budapest—Hanoi között, mint most a térképet szemlélve. Mit is tanultunk erről az egzotikus országról az iskolában? A múltban Francia- Indokína. Ma — 1954 óta — önálló, szabad ország. Tíz évi keserves harccal kivívta függetlenségét ez a nép. Az európai ember körülnéz, keresi a harcok nyomát. Nincsenek nyomok a fővárosban, ez a kicsiny hősi nemzet újra éledt, él, fejlődik, tanul. * MI BAJOD, ATYÁMFIA? Gyanakodva szemlélem az előttem ülő »dontyit« (vietnami nyelven elvtárs). De a kérdezett csak rámmosolyog ázsiai flegmával és tovább olvas hangosan. Kissé akadozva, .éneklő hanglejtéssel recitál. Ugyan kit szórakoztat ez a fiú az olvasmányával? A személyzeti szobában rajta kívül más nincs, A magyarázat egyszerű: fiatal barátunk az olvasást gyakorolja. Vietnam népének 95 százaléka írástudatlan volt felszabadulásáig. Ma öregek, fiatalok, asszonyok, férfiak- megható igyekezettel törik magukat, hogy anyanyelvűket írni-olvasni tudják. A városokban, falvakban gomba- módra nőttek ki az iskolák a földből, iskolák a felnőtteknek, iskolák a gyermekeknek. A tanító viszont kevés. Aki már írni-olvasni tud, oktatja a többieket; * HAJNALI 5 ÓRA. Ritmikus tapsolás, dobbantás, ugrás zaja, liarok csapkodása. Az európai dühösen mordul egyet, ■— még hajnalban sem hagyják aludni az embert. Fülére húzná a subáját, ha volna, de a trópuson ilyen nincs. Sőt; Alvás idején egyéb sincs. De az ördög nem nyugszik. A lárma továbbra is zavarja az álmot. Végül dühösen ugrik az ablakhoz az álmos ember, és eleinte kissé bambán szemléli az előtte lejátszódó jelenetet. Tíz-húsz legény tornázik az utcán. Még nincs forgalom, hiszen hajnalodik és a meleg is tűrhető. Ez a legjobb időszak a testkultúra gyakorlására. A viszonylag gyenge testalkatú vietnamiak — kiknek egymást váltó nemzedékeit a múlt rabszolgasága testileg is csenc- vésszé tette — néhány év múlva kisportolt emberek lesznek. * FUTBALL! Hát ez is van? Van! Az európai hivatalból kapja a meccsjogyet, hiszen vendég, és a baráti vendég számára a legnagyobb udvariasság előírásos. No, meg előírás ide, előírás oda, ez a nép végtelenül barátságos, jóindulatú és lelkes: Szóval ingyen jegyünk van, a vietnamiak viszont sorban állnak érte, mert szenvedélyesen megszerették ezt a sportot. Az izgalom itt sem kisebb a meccsen, mint mondjuk a Fradi-pályán. Csak pofozkodás nélkül..» A meccs végén a közönség rohan a koreai vendégjátékosokhoz a gyepre. Ölelgetik a derék koreaiakat, akik 1:0 arányban győztek a vietnamiakon. Hát ilyet aztán nem lehet látni Európában. Még hogy a vesztes csapat drukkerei gratuláljanak az ellenfélnek. Miféle csodálatos nációja Ázsiának, aki nem pfúj-okkal üdvözli az elloncsapatot, nem kíván szemüveget a bírónak és a győztes idegen csapatnak megköszöni, hogy legyőzte a hazait. Akárki akármit mond, ezt a morált jó volna eltanulni. * — HOVA MEGY? — Képi-kiállításra! — Én is, menjünk együtt! 700 kép és plakát tárul elénk. Vietnami kísérőm olyan szakszerűen magyaráz, hogy bármelyik akadémikus díszére válna. S a képek? A tehetség elvitathatatlan. A modern stílusirányzatú alkotások mellett ott láthatjuk a hagyományos Iakk-mun kukat. Ázsia türelme párosul a művészi készséggel. Hiszen hallatlanul lassú, európai szemmel nézve talán végtelenül unalmas folyamat, amíg a vietnami lakkfesfő a terjedelmes falemezre felrakja a színeket leheletfinom rétegben és fényezi a felületet, míg a legszebben fényezett bútorhoz hasonlóan nem tükrözi vissza a fényt. A legkisebb részletig kidolgozottak a képek, a Színárnyalatok leheletfinomak. S mivel a festékanyagot barna tónussal. színezi át a lakk-réteg, a fehér színű i-észeit a képnek tojáshéj darabkákból ragasztják a festmény megfelelő helyére. Ázsia persze hamarosan megtanulja a modern festési technikát, de vajon Európa elsajátíthatja-e valaha a lakk-festés egyedülálló művészetét? * ÜLÖK A SZABADTÉRI SZÍNHÁZBAN. Zsúfolásig megtelt minden' széksor, — illetve padsor, hisZe-n egyszerű fapadokon ' szorong a több mint ölezer ember. ívja vietnami szerző modern’ színdarabja kerül bemutatóra. Kíváncsian A hanoi szerszámgépgyár egészen fiatal. Berendezéseit a Szovjetunió szállította. A munkásokat szovjet mérnökök cs szakemberek Képezik ki. Az azonban Vietnamban is újdonság, hogy a férfiak mellett á nők is egyre többen tanulják a modern gépgyárié szakmákat. figyelem a tömeget. Nincsenek számozott helyek. A rizsföldek egyszerű parasztja és a piaci árus- között ül a minisztériumi főosztályvezető. Gongütés. Az előadás megkezdődik. Európai ruhába öltözött színészek játszanak, meglepően jól. Időnként, - egy-cgy vidám jelenetnél a hallgatóság jóízűt nevet. A dialógusok európai ízlésünknek kissé hosz- szúak, de ennyi engedményt kell tenni az ázsiai publikum részére, amelyik egésznapos előadást is szívesen végigül. Ebben az esetben a vígjáték csak alig négy órás időtartamú. Kissé meredt tagokkal állok fel a kemény fa.padrói. Megropogtatom. a derekam, nyújtózok egyet-kettőt és hazafele indulok. Közéi járunk az éjfélhez. Gondolatban végigfutok eddigi tapasztalataimon; Csodálatos kis nemzet, amely szívósan küzdött hosszú éveken á-t a függetlenségéért, — most pedig nem kevésbé szívósain harcol szellemi fellendüléséért. Vietnam megnyerte a háborút és íme, — megnyerte a békét. Pártos Erzsi A A fő közlekedési eszköz Hanoiban a villamos. Különösen a reggeli órákban zsúfoltak az öreg kocsik. Parasztok, árusok szállítják a piacra az' élelmiszereket, a háziipar szép és változatos kivitelű termékeit. Ezek a kosarak és gyékény-szőnyegek is a piac felé vándorúinak. • ... kenés, a gép már földön fut és rövidesen megáll. A szorongás szűnik, kissé süket. és kótyagos az utas. Megérkeztünk Hanoi repülőterére. Ismeretlen, arcok mosolyognak az új jövevényre, ide- Ä TU—104 ZUHAN. Tízezer méter magasból. Pokoli! — Tessék vizet inni. . ^ ; — Nagyot lélegezni, — Fogja be az orrát! — Csak türelem, tíz perc múlva földet érünk.
