Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-11 / 265. szám
<L oldal 1859. november II, szerű*------------------------------------------, .. ítyty s-zíi/i/d — tfyty akacattat Bevezetésképpen tényeket troli itt emlékeztetőül felsora- koztatnunk, amelyekről egy-egy hírben, kisebb tudósításban már be is számoltunk lapunk olvasóinak. De a tényeknek ez az együttese mindenképpen megérdemli, hogy megálljunk egy pillanatra és néhány gondolatot fűzzünk hozzájuk. Arról van szó, hogy a bajai Öárás községeiben — eddig hat helyen — értelmiségi dolgozók számára ankétokat rendeztek. Az ankétokon, ahogy a statisztikai kimutatások elárulják, általában teljes számmal megjelentek az illető község értelmiségi munkakörben. dolgozó lakói. Csávolyom 28-an, Bács- bokodon 38-an, Dávodon 35-en, Csátalján 42-en, Garan 74-en, Vaskúton pedig 51-en hallgatták meg Dudás Antal mező- gazdasági mérnök tudományos színvonalú, a témát részletesen kifejtő előadását, mely a nagyüzemi gazdálkodás önköltségcsökkentésének módozatait ismertette a szocialista mezőgazdaságban. A terv az, hogy ezeket az ankétokat tovább folytatják, erről a témáról legközelebb Sükösdön, Fel- sőszenitivánon, Bátmonostoron, Szeremlén tájékoztatják a pedagógusokat, orvosokat, általában a falusa értelmiséget. „Fejtágítás“ az értelmiségnek Több szempontból Is figyelemre méltó ez. Egyrészt, mivel hosszú évek óta mindig ki- vül maradt a látóhatáron és megoldatlan problémaként kísértett az, hogyan lehetne korszerű, tudományos igényű, ismeretközlő, tájékoztató munkát végezni a falusi értelmiség körében. Tervekben nem esett erről szó, legfeljebb különböző hivatalos szervek által rendezett tanfolyamokon — hogy úgy mondjuk »országos szinten« érintettek egy-egy tudományos világnézeti, gazdasági vagy társadalmi témakört. Mindenképpen méltó az elismerésre, hogy a bajai járás első ízben oldotta meg — úgy tudjuk legelsőként a megyében — az értelmiségi réteg igényeinek, gondolatvilágának megfelelő ismeretterjesztő tevékenységet Bátran mondhatjuk ezt, hogy »megoldotta«, mert nem egyetlen előadási téma, hanem egy egész élőadássorozat kerül napirendre kükisebb sérülések után kötözésre a községbe bemenniök a kezelésre szorulóknak, közel legyen a segítség, egyszerűbb egészségügyi és bet egségmeg el őzési problémák megoldására. Amikor azonban megtudta, hogy a járás vezetői ennek a problémának a megoldásával az egész terület viszonylatában foglalkoztak, elismerését fejezte ki. Nem véletlen ugyanis, hogy a bajai járás területén erőteljesen megindult és minden községben már meg is szerveződött az elsősegélynyújtó és betegápoló tanfolyam; Csávolyotn a hallgatóság csaknem teljes egészében pedagógusokból tóborzódott össze. A hót felszólaló bevallotta, mindeddig jóformán semmit sem hallott a nagyüzemi termelésnek erről a hallatlanul bonyolult, de rendkívül érdekes és pótolhatatlanul szükséges problémaköréről ; Amikor ezt a nagyszerű és megyeszerte követendő bajai kezdeményezést megismertetjük az olvasókkal, egyben arra is rá kell mutatnunk, mennyire fokozza a falusi értelmiséggel való ilyenfajta foglalkozás e dolgozók hivatástudatát, társadalmi felelősségérzetét, segítőkészségét. S egyben, megmutatta már ez az első előadás is, hogy falusi értelmiségünk kész teljes szívvel és minden energiával alkotó módon részt, venni abban a nagyszerű társadalmi és gazdasági folyamatban, amelynek eredményeképpen korszakalkotó változások állnak be a falusi, a paraszti életformában, kirajzolódnak a szocialista falu napfényes távlatai. Csáky Lajos Hej, azok a mai fiatalok! avagy: nézzük most az érem másik oldalát Nemrégiben vonaton utaztam. s több idősebb néni és bácsi beszélgetésének lehettem füitanúja. A saját helyzetükről beszélgettek és a rftaguk módján sok szót ejtettek a mai fiatalokról is. — Más volt a mi időnkben — mondta az egyik őszhajú néni — most a fiatalok mással se törődnek, csak a tánc, meg a mozi- meg a színházbajárás. Így folyt a beszélgetés. — Eszembe jutott,' hogy milyen sok fiatal dolgozik a mi üzemünkben, a Kalocsai Paprikaipari Vállalatnál is. Arra gondoltam, talán hasznos lesz egy kicsit bemutatni munkájukat, az idősebb embereknek. A csipedő részleghez látogattam el, ahol vegyesen dolgoznak fiatalok, idősebbek. Valamennyiük fején piros íejkendő, kék munkaköpenyben vannak, s előttük alumíniumládák, mellettük paprikafűzérek sorakoznak. Sok ismerőssel találkoztam, akik az elmúlt években is a vállalatnál dolgoztak. Ilyenek Csergő Erzsi, Vida Anna és sokan mások, akik évről év- ra itt találnak keresetet. Tóth Józsefné csoportvezető éppen a teljesítményfüzet fölé hajolt és írta be a csipedők teljesítményeit. Megkérdeztem, mi a véleménye a fiatalokról, hogy állják meg a helyüket a termelésben? — Én igazán nem mondhatok semmi rosszat róluk, meg vagyok velük elégedve — mondja. — Megemlíti Csergő -Er- zsébetet, Kákonyi Annát, akik példát mutatnak a többieknek. Kacsora Marika először dolgozik itt, de eléri a 4,50—5 forintos órabért, Peák Rózsa pedig az 5,5Q--et is. A csipedők mellett kiszolgálók is dolgoznak ugyancsak lelki- ismeretesen. Közülük Varga Erzsébet és Vén István munkáját emelem ki. Az idősebb nénikkel is szóba elegyedem, legtöbbnek a véleménye megegyezik a csoport- vezető elismerő szavaival. A fiatalok a munka melleit a tanulásról sem feledkeznek meg. Szabad idejükben tanulnak. lapozgatják tankönyvüket, pótolják az elmaradottakat. Kozár Aranka, a hetedik általános iskolába jár, Baranyai Veronka a középiskolai tanulmányait folytatja, de sorolhatnám tovább. Az elmondottakból is látszik; hogy csak az érem egyik oldalát látták azok, akik a fiatalok szórakozni vágyásáról beszéltek. Ügy gondolom, ezek az ifjak, akik a termelésben megállják a helyüket, nem tartoznak azok közé, akik hébe-hóba helytelen magatartásukkal esetleg megbotránkoztatják az idősebbeket. Remélem, soi-aimat olvasva, ezt az idősebb olvasóink is elismerik. Ludas István tudósító A petróleumlámpától a neonfónyig Jókai Mór bátyjával, Károly- lyal késő este érkezett a város határába. Az utcákon sehol egy lámpa, csak a sár fénylett. Az emberek alkonyat után csak kivételes alkalommal hagyták el házaikat, mert senki sem akart a vizesárkokkal, pocsolyákkal közelebbi ismeretségbe kerülni. A jeles író sem kerülte volna el ezt a találkozást, ezt a sorsot, ha — »szerencsére« — éppen akkor a Hold fénye nem pótolta volna a közvilágítás hiányát. Így különösebb sérelem nélkül ért el fivérével »tengeZúgjon dalunk, miként a fergeteg Ezzel a patetikus hangú jeligével szokta kezdeni minden próbáját a kecskeméti Kodály Zoltán férfi kórus, amely immár 71 éve hirdeti nemcsak Kecskemét, hanem — külföldi szereplései során nem egyszer — hazánk magas dalkultúráját. Hogyan emlékszik vissza legemlékezetesebb szerepléséire az énekkar? — erről érdeklődünk Bartha Mihály elvtárstól, a nagymultú énekkar ügyvezető titkárától, a Szocialista kultúráért érdeméremmel kitüntetett lelkes dalostól. Az énekkar 1888-ban alakult Nemes- szeghy István zenetanár vezetésével — mondja Bartha elvtárs, az énekkar városszerte jól ismert és megbecsült »Miska bácsi«-ja. .1896-ban volt az első igazi nagy fellépése kórusunknak Budapesten. 1901-ben Kassán, 1903-ban Temesváron adott hangvex-senyt a kórus. Majd Egerben, Budapesten, Sopronban, Debrecenben, Szófiában, Nagykőrösön, Cegléden szerzett jó hírt a kecskeméti dalos hagyományoknak. 1949-ben vette fel Kodály Zoltán személyes hozzájárulásával a mester nevét. S hogy az utóbbi évek fejlődéséről ízelítőt adjunk, meg kell emlékeznünk arról, hogy az énekkar az ország egyik legnagyobb szabású férfikari dalos találkozójával ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját 1958-ban. Ugyanebben az esztendőben Miskolcon is szerepelt a kórus. November 29-én és 30-án pedig a ktsz-ek országos fesztiválján vett részt Budapesten. 1959. április 4-én és 5-én Pécsett szerepeltek dalosaink — mondja Bartha Miska bácsi. Még ez év júniusában újabb budapesti vendégszereplésre is sor került, amikor a fővárosi tanács dísztermében és a margitszigeti szabadtéri szúi» pádon remekelt a kecskeméti Kodály Zoltán énekkar. A főtitkár után Adám Józsefet, az énekkar első karnagyát kérdeztük meg, nyilatkozzék a kórus felkészültségéről, további terveiről. Az énekkar programját, művészeti terveit úgy állítjuk össze — mondotta Ádám József —, hogy híven tükrözze pártunk kulturális politikáját. Megfelelő arányban szerepelnek műsorainkon népdal kórusok, a baráti népek dalai, mozgalmi dalok, klasszikus és preklasszikus művek. Az elmúlt évek dalostalálkozói éreztették, hogy az ország legjobb énekkarai közé tartozunk. A továbbiakban ezt a színvonalat megtartjuk, s amennyiben lehetséges, fokozzuk is. Nagy képességű, lelkes dalosaink teremtették meg a biztosítékait terveinknek. Galamb Lajos, a basszus egyik ei'őssége 30 éve tagja az énekkarnak. Kerekes István 1923-ban lépett soraink közé. Gudricza Sándor 34 éve dalostársunk. Igen nagy örömünk, hogy az idősebb énekkari tagok mellett szép számban képviselik a város fiatalságát ifjú tagjaink. Az énekkar egynegyede fiatalokból áll és ez olyan arány, amellyel csak kevés énekkar dicsekedhet országunkban. Hókat tehetne még mondani ennek a szépen összeforrott, kedves és lelkes közösségnek életéről, emlékeiről, terveiről. Ügy gondoljuk azonban, hogy az eddigiekből is világosan látszik, a kecskeméti Kodály-kónis működése is ezt igazolja, hogy a megyeszékhely nem maradt el a mind jobban kibontakozó kónismozgalom nemes versenyében. B. Farkas lyig érő latyakban« a Cserepeshez. Két-három évtized múltával is csak néhány szál petróleum- lámpa gyűrkőzött a sötétséggel, de a vereségbe már eleve beletörődő birkózók kedvetlenségével. A 70-es években »még oly nagyforgalmú helyeken, minő a templom-köz sikátor, a Vásári, halasi, budai nagy-utcák . is nemcsak a veszélyes felbukásnak, hanem a megtámadásnak is ki van téve a járó-kelő, ki sem eget, sem földet nem lát« — panaszkodott a »Kecskemét« munkatársa. A város tanácsa ekkorra már létrehozta és alvállalkozóknak adta bérbe a közvilágítási hálózatot. Rendes ember éjjel nem kószál Kecskemét nagy faluból las- san-lassan forgalmas várossá fejlődött, de a haladás hívéinek mégis verejtékes küzdelmet kellett vívniok a több fényért. A közvilágításra szánt pénz egy részét más, fontosabbnak vélt célokra használták fel, mondván: minden rendes. ember éjjel alszik. Az alvó pedig olyan mint a halott, nincs szüksége semmire, tehát világosságra sem. A tekintetes ta- I nács csak sokára látta be, hogy | a gazdasági és társas élet fej- > leszlése érdekében szaporítani 1 kell az utcai fényforrásokat. 11884-ben 64, 1887-ben már 401, < magas fadúcon csüngő lámpa fenntartási költsége szerepelt a költségvetésben. Ennyi, persze, egyszerre sohasem világított, mert hol a szél oltott el néhány tucatot, hol az eső, hol pedig a lámpagyújtogató »felejtett ki« néhány utcát. A vállalkozók meg hegyesre vágatták a lámpabelet a kisebb petróleumfogyasztás és a nagyobb haszon érdekében. Tündéri fény 1892-ben bízták meg a modern gépekkel, kazánokkal fel* szerelt József gőzmalmot a »villamvilágítás« bevezetésének a tei-vezésével. Hosszú újságpolémiák, tanácsi viták, nevetséges ellenérvek sokasága előzte meg ezt az elhatározást. 1893 első napján izzóit fel először a titokzatos elektromos energiát fénnyé varázsoló, formáló csudavalami. Százan és százan zarándokoltak »a tündéri fény« megtekintésére, a malom előtti terecskére. Tizenhárom hónap múltával szerelték fel az első" közvilágítási lámpákat. A város villamosításának monopóliumát a Ganz társaság szerezte meg három évre, ennek az emberei szerelték fel a forgalmasabb helyeken elhelyezett, egyenként be- és kikapcsolható égőket. Kecskemétet rövidesen bekapcsolták az országos áramellátásba, mert a malom három gépe nem bírta a villanygyártást. A Horthy-rendszerben nem sokat tettek a hálózat továbbfejlesztése érdekében. Megvalósulnak az álmok ••• A felszabadulás után éppen a közvilágítás helyreállításához fogtak elsőnek. Jelképnek is tekinthetjük ezt a cselekedetet. Jókaival kezdtük, vele is fejezzük be ezt az írást. A világon kevés író képzelete szárnyalt oly messzire, oly merészen. mint az övé. De öt-hat; s különösképpen három éve — ha most is élne — ő sem számított volna arra, hogy a puszták egykori »metropolisában« 1959. november 7-én 39 ostor- nyéloszlopon, egy csillagalakú oszlopon, 37 három és fél méteres kandelláberen elhelyezett 82 modern világítótest ontja majd a fényt. »Világosságot, világosságot, világosságot, minél több világosságot« követelték a jobbak ölven évvel ezelőtt. Mi valósítjuk meg óhajukat Ueltai Nándor lömbőző problémákat részletesen tárgyalva. Legközelebt például csillagászati jellegi előadást terveznek) Kapcsolatban az élettel... A másik, ami miatt figyelmet érdemel ez a kezdeményezés, az, hogy már az elsőként nyilvánosság elé vitt téma legszorosabban kapcsolódik az értelmiség munkaterületéhez, lakóhelyéhez, az ottani gazdasági, társadalmi élet helyi szükségleteihez. Az előadás az elevenére tapintott, s ez már a* sűrűn felszólaló részvevők mondataiból is megállapítható. Miről is esett szó? Az előadó, Dudás Antal alapvető közgazdaságtudományi ismereteket, mezőgazdasági, üzemszervezési alapfogalmakat ismertetett meg a hallgatósággal, rámutatott a jövedelmezőség, a szocialista nagyüzem jövedelmezőségének forrásaira, s arra, hogy milyen önköltség- csökkentési tényezők vehetők számiba az adott községben, illetve a terület mezőgazdasági nagyüzemeiben. Világossá vált a belterjesség fogalma. Amint a hozzászólások igazolták, a közhiedelem szerint csakis úgy lehet növelni a belterjességet, ha a munkaintenzívebb kultúrákat, nagyon jövedelmező üzemágakat vezetnek be a gazdaságban. Ez pedig csali a termelés szerkezetének megváltoztatásával érhető el. Nagyon kevesen Látták be eddig, milyen nagymértékben növelhető a belterjesség az egységnyi hozamok fokozásával. Ügy, hogy az egyes mezőgazdasági üzemágakat például jobb talajerő-utánpótlással, jobb technika bevezetésével stb. stb. tesszük termelékenyebbé. Egészségügy-önköltség Az előadás után felsorakoztak a felszólalók. Csátal- ján dr. Gastlunger, a község □rvosa elmondotta, milyen sokat jelent számára, hogy megismerkedett ezzel a falu élete szempontjából hallatlan jelentőségű problémakörrel, megvilágosodott előtte például az, milyen szerepe van a falusi egészségügyi szolgálatnak a nagyüzemi önköltségcsökkentésben. Megszervezi tehát a község termelőszövetkezeteiben az egészségügyi segélynyújtó egységeket. Ne kelljen
