Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-06 / 261. szám
4059. november fi, péntek 3. oldal Kezűjük el a megyei párl értekezlet hutároxutának végrehajtását Látogatóban Kiskunfélegyházán a megyei titkárral T A megyéi pártértekezlet befejezte munkáját, s most újra a raunkáshétköznapok következnek, megkezdődött a határozatok megvalósításának időszaka. Munkához láttak az újjáválasztott pártbizottságok tagjai, vezetői is. Molnár Frigyes elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, kedden Kiskunfélegyházára látogatott el, ahol megbeszélést folytatott a városi és a járási pártbizottság vezetőivel, s elment a gépgyár munkásai közé is, hogy elbeszélgessen velük munkájukról, a VII. pártkongresszus tiszteletére rendezett versenyről, amelyben már eddig is igen szép eredményeket értek el. Molnár elvtársnak a gyár dolgozói közben bemutatták a napokban megnyílt újító kiállításukat, amely a gyár kollektíváját újabb munkasikerekre ösztönzi. A teremben egyszerű fehér kartonlapon ékesen szóló írás fogadja a látogatót. »1400 000 forint megtakarítást értünk el az itt kiállított munkaeszközökkel.« A megtakarítás természetesen csalt az év első kilenc hónapjára vonatkozik, s az újítási felelős szerint év végéig 2 millió forint lesz az eredmény. Az újítások nemcsak a termékek mennyiségét növelik, hanem minőségét is javítják, ami azért is jelentős, mert a gyár igen sok export-megrendelésen dolgozik. Évi exporttervüket egyébként már december elejére teljesíteni akarják. Molnár Frigyes elvtárs a kiállítás megtekintése után végigjárta a műhelyeket és hosz- szasan elbeszélgetett a munkásokkal, akik kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy az első félévben elért FI üzemeim és a miniszteri vándorzászló mellé wwwwyvwvwwwvwvwvvvw> Sertésvásárlási akció a fizetésből élő dolgozók részére A kormányzat ebben az évben is lehetővé tette, hogy a nagyobb városok bérből és fizetésből élő dolgozói az Allatfor- gaUni Vállalat útján vásárolhassák meg a háztartásukhoz szükséges hízott sertést. Természetesen ebben az akcióban csak azok részesülhetnek, akik saját részükre sertést nem hizlaltak. így egyrészt lehetővé válik, hogy a dolgozók kedvezményes áron szerezhetik be a hízottsertést, másrészt nem kell piacra járniok és időt tölteni a vásárlással. A vásárlási árak eléggé kedvezőek. A síma lefutó szőrű Sertés ára 106 kilogrammtól kezdődően 15,50 forint, a zsírsertés 110-től 165 kilóig 14,50, 165 kilón felül pedig 14,80 forint kilogrammonként. A sertések megvásárlásához az Állatforgalmí Vállalat megyei központja kirendeltségei útján igénylőlapot bocsát az üzemost meg akarják szerezni a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, valamint a megyei pártbizottság kongresszusi zászlaját is. Délután Kiszely István járási párttitkár kíséretében Jász- szentlászlóra ment Molnár elvtárs, ahol a község vezetőivel beszélgetett az időszerű feladatokról. A vetés a községben már befejeződött. A parasztságnak több ideje van és a népnevelők erre az időszakra fel is készültek, hogy a nemzetközi helyzetről, a községfej lesztésröl, az ötéves terv irányelveiről elbeszélgessenek velük. Molnár elvtárs azt tanácsolta a község vezetőinek, hogy az ötéves terv irányelveinek ismertetésénél súlyt helyezzenek a mezőgazdaság előtt álló feladatokra. Magyarázzák meg a parasztságnak, hogy a terméshozamok tartós és állandó növelése csak a mezőgazdasági nagyüzemekben lehetséges. Ezért szükség- szerű a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az est-i órákig tartó megbeszélés után azzal búcsúztak a község vezetői a megyei titkártól, hogy nagyon hasznos volt számukra ez a találkozás. N. O. Jól dolgozott a htsz Határidőre elkészült a szabadszállási traktorosképző iskola Utolsó simításokat végzik a Jánoshalmi Vegyes és Építőipari Ktsz dolgozói azokon a hatalmas szabadszállási épülettömbökön, melyeknek kicsinosított falai között november elsején megindult a traktorosképzés. Határidőre elkészült a három hónappal ezelőtt vállalt, de majdnem minden héten szaporodó rendkívül komplikált építkezés. A Jánoshalmi Vegyes és Építő Ktsz terven felül, a pártkongresszus tiszteletére vállalta ezt a nagy munkát. Az építkezés befejezésével lehetővé tették, hogy 300 oktató és kétezer bentlakó tanuló új otthonra leljen. Modern világí- tású és fűtésű lakások, tantermek. szerelő műhelyek, óriási kultúrterem, eszpresszó, büfé, klubhelyiség, konyha és egyéb helyiségek várják új berendezésekkel a tanulni vágyó traktoros jelölteket. Az építkezés kivitelezéséért a Földművelésügyi Minisztérium főelőadója elismerését fejezte ki a ktsz dolgozóinak a határidőre teljesített munkáért. Ebből az alkalomból nyújtotta át a minisztérium dicsérő oklevelét is. Máté György főmérnök köszönetét mondott az építőknek a munka jó megszervezéséért s körülbelül egy millió forintos újabb létesítmény felépítését helyezte kilátásba a közeljövőben a ktsz számára. Külön hangsúlyozta, hogy sok ilyen kisipari szövetkezet kellene, amely szaktudással, kiváló szervezéssel végzi feladatát. A munka elvégzése után megkérdeztük Herédi Kálmánt: hogyan tudták megvalósítani az évi terv mellett az iskola átépítésit? A ktsz elnöke elmondotta, amikor ez a munka szobakénül, a szövetkezet dolgo- - zóinak biztosítva volt már az egész évi feladata. A vezetőség azonban felismerte e munka nagy jelentőségét és késedelem nélkül vállalta annalc elvégzését. Örömmel látjuk, hogy a szövetkezet megállta helyét. Sándorfí Mihály munkavezető ugyan türelmetlen volt a dolgozókkal szemben, de ez csupán a határidő betartása miatt történt. A fiatalok hasonlóképpen jó munkát végeztek. Azért dolgoztak szívesen vasárnap is, mert arra gondoltak, hogv ebben az iskolában fiatalok részesülnek oktatásban. Csomók Imre gépkocsivezető nevetve mesélte el, hogy volt ofyan hónap. amikor éjjel-nappal hordta az építkezéshez szükséges anyagot és munkaerőt. A szabadszállási traktorosképző iskola felépült, nyugodtan képezhetik a parasztfiatalokat. A Jánoshalmi Vegyes és Építőipari Ktsz dolgozói pedig jó hírnevet szereztek maguknak munkájukkal. Szili Máté levelező Egy leány a tanyáról H a reggel, félhét táj— ban jövök a szerkesztőségbe, minduntalan találkozom A KŐFARAQÓ LEÁNY mek rendelkezesere s az üzemi bizottságok bírálják felül az igényjogosultakat. A sertések eladása a vállalat gyűjtőtelepeiröl történik készpénzfizetés ellenében és a sertésvágási szezonnal kczdö- dik. ^ Termelőszövetkezeteink életéből A. KECSKEMÉTI Törekvés Termelőszövetkezetben október 23-én befejezték a vetést. Az őszi árpát 120, a búzát 100, a rozsot 50, a takarmánykeveréket pedig 30 holdon juttatták a — szárazság ellenére is — gondosan előkészített magágyba. Dicséretet érdemel H. Szabó János, a növénytermelési bri-.- gad vezetője, akinek áz irányításával sikerült a szántóföldi munkákat időben elvégezni. A tsz-nek több és más beosztásban dolgozó olyan tagja van még, akinek a munkáját dicséret illeti. Tóbi József és fekete József fáradtságot nem ismerve, lelkiismeretesen és hozzáértéssel gondozza a szövetkezet 380 darabos sertésállományát, Balogh János pedig a gazdaságos takarmányozással elérte, hogy a tsz a szerződésre hizlalt marháiból 13 darabot extrém és elsöosztályú mi-; nóségben adhatott át a felvásárlónak. Dicséretet érdemel: Csontos Pál is, aki iársadal-: mi munkával etetórácsot készített a lóistállóba. Megyénk termelőszövetkezeteiben ebben az évben még 28 sertésí'iazlatót, 14 juhhodályt és 11 növendékmarha-islállót építenek, egyenként 20, 300, illetve 50 férőhellyel. A Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet 96 tanulója két napon át segített a megyeszékhely határában működő Béke Tsz-nek a 10 hold cukorrépa betakarításánál. A tsz tagsága és vezetősége ezúton is köszönetét mond lelkes munkájukért. Az utcáról vettük észre s megálltunk nézni, milyen ügyesen használja a vésőt, kalapácsot, s milyen szépen formálódnak kezemun- kája nyomán a kemény anyagban, a kőben a betűk és számok. Aztán ben- lebb merészkedtünk. felkeltette kíváncsiságunkat ez a fiatal íélegyházi kőfaragó leány. Fodrásznak készült, de nem vették fel. (Sok lány akar fodrász, meg varró lenni még ma is.) így aztán Szabó Mária félegyházi kislány — meg az édesapa, aki már vagy harminc éve űzi a mükö- és be- tonárukészítő mesterséget — úgy határozott, hogy a szakmában marad, kitanulja a kőfaragást. Eleinte nehezen ment ez a férfiaknak sem köny- nyű munka. de egyre ügyesebben dolgozott, s ma már egyéves segédi »múlt« áll mögötte. Az életkora 18 év, s mellesleg a gimnázium III. osztályos levelező tanulója. A normája: legalább 150 betű naponta, feltéve, ha van -munka folyamatosan. A fizetését becsületesen megkapja, mintha nem családtag, hanem idegen munkaerő volna. Erre nézve még csak annyit' ■ ». iüSÄ. i- . árult el, hogy már egy szobabútort is vett a keresetéből. (No, fodrász lányok, melyikőtök dicsekedhet ezzel!) Érdemes volt tehát a nehezebb munkát választani. Egyébként — mondja — ez sem nehezebb, mert csak napi 4—5 órát foglalkozik faragással, ennyit bitéi egyhuzamban, s a norma így is megvan. . Tervei: technikumba szerelne beiratkozni a gimnázium elvégzése útá-n, -hogy ezt az érdekes szakmát ami nem csak betűvésésből, hanem szép díszítőelemek — szobortalapzatok, kapubejáratok, építő díszek stb — faragásából, csiszolásából is áll, még magasabb fokon is elsajátíthassa. S hogy a szobabútor mikor kerül hasznosításra, ezt nem mertük megkérdezni. mert — jó kisvárosi szokás szerint — már így is gyanakodva néztek bennünket a járókelők a farácsos kerítésen át. F. Tóth—Pásztor vele. Húsz -esztendős lehet, kendő a fején, arcán pedig annyi a komolyság, de inkább komorság, mintha ez a leány soha nem mosolygott volna. Kerékpáron érkezik valamelyik tanyáról a városba, Kecskemétre. Reggelente oda-vissza 12—15 kilométeren át gyúrja a pedált,' hogy egy-két bérház néhány lakójának meghozza a tejet akkorra, amikor a város éppencsak ébredezni kezd. Mert tejet hord a leány a tanyáról, az apja kicsi gazdaságából; a Kerékpár kormányára akasztva két bádogkannában fuvarozza az erőt, egészséget adó italt (hacsak — mert ki ellenőrzi? — nem beteg a tehén), miközben az ő egészségét kikezdi az út, az arcát egyre szomorúbbá »festi át« a különben derűt kölcsönző hajnal. — Hánykor szokott felkelni? — kérdeztem tőle egyszer. — Négy órakor — válaszolta, s a kannákat cipelve, máimén t is fel a lépcsőkön az emeletre, becsengetni a lakásokba, hogy szerényen, halkan megmondja a háziasszonyoknak: »Jó reggelt, itt a tej.« Tkicsérni kellene a szorgal- mát, azt, hogy pénzt Keres a családjának, a kicsi gazdaságba, — de csak sajnálni tudom. Különösképp, hogy eszembe jut a két esztendővei ezelőtti lakásadom feiesege, egy aránylag még fiatal, negyvenen inneni asszony, aKit minden időjárás-változáskor úgy meggyötöri, a reuma, izületi bántaiom, hogy se eieven, se holt nem volt azokban a napokban. Elmesélte, hogy leánykorában, I13 esett, ha főtt, kerékpáron hordla a tanyáról a tejet Kecskemétre, akkor szerezte az »örökös nyavalyát«. Reá, erre a húszéves leányra is ez vár majd? Vagy már most is érzi a kora hajnali ébresztők, s a . viszontagságos időjárás nyomat-súlyát? Azt, hogy amíg mások ajkán el sem cseppent még az utolsó álom édes méze, ő már almol a tehén alá, taku; mányoz, fej, kicsit rendbeszedi maeamaaát is, s hajtja a biciklit, hogy jaj, időre a városban legyen a tej. S utána vissza a tanyára, mert késő estig sok még a munka, nem is munka, de robot. Érzi már, hogyne erezné ifjúsága virágának hullását, minden kerékpárút egy- egy szirmát tépi le, az arca azért oly mosolytalan. ajnálom, végtelenül fáj érte a szivem. Dehát tehetne-e mást? Emlékképeim közül szinte megelevenedik előttem valahányszor a válasz, ha látom, ha gondolataim vele foglalkoznak. Nagybajuszú férfit látok, aki kocsin hordja reggelente a tejet az egyik tsz-ből, talán éppen a leányék tőszomszédságából; vígkedélyű férfi, s tudom, amikor a városba ér, akkor kezdenek ébredezni otthon a szövetkezeti lányok. A szintén húszévesek, akiknek az arcát mosoly koszorúzza, akkor is, ha dolgoznak, s a lelkűkből, az ajkukról reggeltől estig versengve röppen el a tréfa, a dal, akár madárraj a fészkéből. \ Csak ő, a tanyasi íejesleány szomorú mindig. S talán éppen atért, mert tudja, élhetne ó is könnyebben, vidáman. Ifce vajon az apja tudja-e? S ha tudja, meddig lesz még szívtelen a leányához, ázzál, hogy görcsösen ragaszkodik a paraszti gazdálkodás kíméletlen életlehetőséget nyújtó, elavult formájához?! Tarján István Hálátlan barátok Edward Stapleton, a »Barátaink az állatok« című londoni kiállítás rendezője lemondott tisztségéről. Indok: a kiállítás megnyitásának napján először megharapta egy kutya, azután bokánrúgta egy ló, majd megkarmolta egy macska. Amikor orvoshoz ment, hogy sebeit be- kötöztesse, cirkuszi felvonulással találkozott. A menetben közeledő elefánt vizet szívott fej a közeli szökukútbói és az egészet a szerencsétlen Stapleton- ra zúdította. .
