Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-04 / 259. szám

1953. november 1, szerda «. oldal Sikeres volt a próba kezdődhet a gyártás Tizenkilenc újfajta gép az Izsáki Állami Gazdaságban Mezőgazdaságunk gépesítésé­nek növelését és modernizálá­sát kormányzatunk mind na- gyp’ob mértékben segíti elő. Mérnökeink újabb és újabb gépeket konstruálnak, s ezeket, valamint a külföldről behozot- takat a különböző állami gaz­dasagokban üzemi próbának vetik alá, hogy gyakorlat közben is meg­állapítsák: megfelelnek-e a követelményeknek? , Az Izsáki Állami Gazdaság ebben az évben a Gépkísérleti Intézettől 13 lajta új gépet kapott. Minősítő mérnök figyeli a gépek működését, s erről ál­landóan tájékoztatja az inté­zetet. A gyakorlat közben meg­mutatkozó hibák feltárását majd a korrigálásuk követi, ezt pedig a gép szériában va­ló gyártása, illetve a nagyobb mennyiségű importja. A szóban levő gépek között jugoszláv gyártmányú, kéttestű mcjy szántó eke, a magyar gyártmányúhoz hasonló lengyel veLőgép, s különböző tárcsás boronák szerepein elv. Kapott a gazdaság három darab MJA—D motort is, amely az ugyanilyen típusú benzin­motornak a diesel-változata. Erősebb amannál ©a kevesebb üzemanyagot fogyaszt. Kitű­nőéin beváít az áramfejlesztő, a szelektor, s a vízszivattyú működtetésiénél. Ugyancsak nagyszerűen meg­állja a helyét a szovjet gyárt­mányú 23 lóerős Vlagyimirec- traktor ig, A szántáshoz, ve­téshez és vontatáshoz alkalmaz­hatják, ü erősebb, nagyobb tel­jesítményt nyújt, mint a Ze­tor. Könnyebbe« is lehet In­dítani, télen sem okoz gondot a begyújtása­A? új gépek »sztárja« a Mosonmagyaróvári Gépgyár terméke, a kukorica-kom­bájn. Kettőt kapott üzemi próbára az Izsáki Állami Gazdaság. Konstrukciója lényegileg azo­nos a gabona-kombájnéval, ezért az utóbbi számára rale- táron tartott alkatrészeket fel lehet használni a javításához. Egyébként függesztett, hordo­zott munkagép, a Zetor—23— K-ra szerelve működik. Egy­szerre egy sor kukoricát vág le, s két forgó henger tépi le a szárról a csövet. Ez 300 kilogramm befogadására alkal­mas tartályba kerül, amely ha megtelt, tartalmát ló- vagy zetorvontatású kocsiba engedik. A kombájn fel is szecskázza a szárat, amit, ha silózni akar­nak, a zetor mögé akasztható kocsiba ömlesztik, ha pedig az a cél vele, hogy zöldtrágyaként alászántsák, akkor — kocsi nélkül — valósággal beteríti a szecskával a letakarított föld­területet az elmés gép. Jóllehet, a tervezőknek nem volt céljuk, hogy a kombájn meg is fossza a kukoricacsö­vet, gyakorlat közben kiderült: 20—30 százalékát fosztottan juttatja a tartályba. A minősítő mérnök megálla­pította, hogy a géppel történő kukorica- betakarítással a cső- és szemveszteség kisebb mint a kézi szedésnél. Az egyetemeken az oktató­munka melletti kutatás a leg­szorosabb kapcsolatban van az élettel. Számos, világviszony­latban is jelentős új gép, a ter­melékenységet növelő, korsze­rű technológia kidolgozása fű­ződik' az egyetemi kutatók ne­véhez. A Műszaki Egyetem gépelemek tanszékén gépek, gépelemek és üzemi zajok mé­Egy másik gazdaságban ugyan­is a kombájn még közel két mázsa kukoricát »talált« egy holdon, amelyről a termést kezd erővel már betakarították, Izsákon viszont két hold terü­leten 50 kilót szedtek csak össze — a kombájn után. A gép tehát bevált, s a szak­emberek véleménye szerint kisebb módosításokkal jobban elvégzi majd feladatát, mint az eddig legjobbnak tartott amerikai gyártmányú. Summa summárum: nagyüzemi gazdaságaink a közeljövőben számos új gépet alkalmazhatnak a termelésben, ami az önköltség csökkenését, a termelékenység növekedését eredményezi, a nagyüzemi gaz­dálkodás még nagyobb fölé­nyét biztosítja. És ami mind­emellett lényeges: megkíméli az ember munkaerejét. T. I. résével foglalkoznak. Vizsgál­ják annak módját, hogyan le­het a legminimálisabbra csök­kenteni a zajokat. A munka­társak konstruáltak a vizsgála­tokhoz szükséges mérőműsze­reket Képünkön: a tanárse­géd és az adjunktus mosógép­motor lármáját méri a hang­szigetelt szobában. »wvvvwwywvwwwi/wwwwv ZAJMÉRÉS AZ EGYETEMEN Mii MiUály- i/isszatéd A lig pár hete történt .•., A községi pártszervezet titkára felállt az asztal mögül és örömmel jelentette be: meg­állapítom, hogy a taggyűlés Péli Mihály elvtársat, az Al­kotmány Termelőszövetkezet tagját egyhangúlag, tagjelölt- sági idő nélkül felvette a párt soraiba. Remélem — tette hoz­zá kiegészítésül —, hogy Péli ely társ a szövetkezet többi kommunistájával egyetemben azon lesz, hogy az Alkotmány­ban rövidesen létrejöjjön az önálló pártszervezet, a szövet­kezet és az egész közösség fejlődésének hasaméra. — Igen, isanét megtaláltam az utamat, a nyugalmamat, megint tagja lettem annak a pártnak, amely oLthonom volt hosszú ps nehéz esztendők alatt — mondja Péli Mihály, • borostás, többnapos szakállas arcát, hunyorgó szemét a mo­le* őszá napfény felé fordítja. A lajosmizsci Alkotmány Termelőszövetkezetben ilyen­kor nincs megállás a munká­ban. Nincs idő a hosszú terc­ierére, sem a tanyák előtti pi- pázgaUjara. Páli elvtárs is csu­pán a vendegek kedvéért tá­maszkodik egy rövid időre a villa nyelére. -r- hiszen a ven­dégek nagy dologban járnák. Híre ment ugyanis, hogy az Alkotmányban is megalakuló­ban van a pártszervezet. Visszatérünk az eredeti gon­dolatra — hogy hogy ismét? Kérdőn nézünk az előttünk álló Péli Mihályra. —■ Bizony ismét, mert vol­tam én már párttag elvtársak. — Nagyon csendesen és hal­kan beszél. — Voltam bizony — ismétli meg. — Hosszú sora van ennek, és nem is olyan egyszerű, mint sokan gondol­nák. A z ellenforradalom előtt traktoros és kombájn­vezető voltam, a gépállomáson hét esztendőn keresztül. 1952- ben léptem be a pártba és tagja is voltam 1B56 végéig. Nem voltam rossz munkás, megkérdezhetik a régi mun­kahelyemen. 1936-ban megbe­tegedtem, már kétszer volt tüdő vérzésem. Ennek az évnek a végén jöttem ki a kórház­ból. Kértem, hogy adjanak köny- nyebb munkát, keretit«, trak­torra nem volt szabad ülnöm. Állandó és könnyebb munkát nem tudtuk, vagy nem akartát adni, — időszaki munkát ígér­lek, Egy ideig vártam, azután meguntam a várakozást. Soha­sem voltam olyan ember, aki­vel labdázni lehet. Mélysége­sen megsértődtem, nagyon megbántva éreztem magam. Otthagytam a gépállomást és ezzel együtt az ottani párt- szervezetet is. Ide jöttem dol­gozni az Alkotmány Termelő- szövetkezetbe, 1957 óta itt is vagyok. Nem kerestem a pártszer­vezetet sem a gépállomáson, sem a községben, egészen az elmúlt hónapokig. Miért? Meg­bántottak. Sem az ottani veze­tőség, sem a pártszervezet nem segített akkor, amikor bajban voltam, betegségein idején. Ta­lán azért is, mert itt a tanya­világban, ahol lakom, a kör­nyéken egyedül voltam kom­munista, — nagyon is egyedül voltam. A pártszervezet sem keresett hosszú ideig engem, sem a községi, sem pedig a gépállomási. ■ le azóta már megváltozott -*■* a helyzet. A szöyelkezel- beiti nioggyökcresedtem. Las­san elfelejtem a sérelmet is. Nem nagy a nőj szövetkeze­tünk, de jó adottságai van­nak, amelyeket gyümölcsözi et- ni kellene. Ez pedig néni megy SZORGOS MUNKA FOLYIK a miskel paprlkafeldolgozi telepen A községben bármerre me­gyünk, a házak falán minde­nütt paprikafűzérek piroslanak, Szinte egyöntetű a házak színe a messzire virító füzérektől. Nem újság ez Miskén. Lezaj­lott a paprikaszüret, ez a min­den évben megismétlődő ese­mény, mely az egyénileg dol­gozó parasztok és a tsz-tagok jövedelmének is jelentős össze­gét adja. A Kalocsavidéki Füszerpap- rikaipari Vállalat miskei tele­pe is beolvad ebbe a képbe. Az épületek fala nem látszik a füzérektől. Az udvaron ott szorgoskodnak az átvevők, a fűzők, és as utcán hosszú kocsisor mutatja, hogy jó termés volt az idén. Szabadi elvtársat, a telep ve­zetőjét éppen az udvaron ta­láljuk, segít az átvételnél és a minősítésben, hogy gyorsabb ütemben haladjon a munka. Hadd szabaduljanak mielőbb a dolgozó parasztok, a fogatok, hiszen minden perc drága, még sok a betakarítani való és itt a vetés ideje. A munka szünetében beszél­getünk Szabadi elvtárssal, aki elmondja, hogy a telepnek — a becslés szerint — közel 400 vagon paprikát kell átvennie. A harmadik negyedévi terv alapján, mely náluk tulajdon­képpen csak a szeptemberi hó­napot jelenti, 50 vagon nyers­árut kellett volna átvenniök, ezzel szemben már 84 vagon­nal vettek át. örvendetes és mutatja a fejlődést, hogy en­nek a mennyiségnek a felét már a szocialista szektorok adták, melyek az igen jó minőségű v.E—15-ös« fajtájú paprikát termelik. Különösen ki lehet emelni a császártöltési tsz-eket. — Az elmúlt évekhez képest jól el vagyunk látva tároló la- dákal, s ez a minőséget is ja­vítja, nem romlik a paprika — mondja a telepvezető. — Azon­ban meg kell jegyezni, hogy a raktárhelyiségekkel még most is nagyon gyengén állunk. Úgy­szintén a munkaterem is ke­vés. A jó időjárás segített ed­dig. Ma már nyoma sincs az elmúlt évek munkaerő-hiányá­nak. Ezt megoldottuk. Sokan járnak át Hajósról, mi szállít­juk' át a dolgozókat gépkocsi­val naponta. Az élelmezésük is rendben van, a kalocsai köz­pontból hozzuk az élelmet. Amint megtudtuk, a jobb munkafeltételek növelik a ter­melési eredményeket is. A te­lep főzési terve 10 vagon volt és eddig 23 vagon paprikát fűztek fel A féitermék-gyáriást a har­madik negyedben nem tudták teljesíteni, de a negyedik ne­gyedben már be is hozták a le­maradást. Igen jól dolgozó brigádok vannak, de az egyéni teljesít­mények sem megvetendők. Gei­gen Mária például 186, Grócz Andrásné 165, Hirth Józsefivé •172 százalékot ért el. Ezek a dolgozók 6,50 forintot keresnek óránként. Az volna a helyes, ha a kongresszusi versenyt is megszerveznék, ami még inkább lendítene a munkán. Ezt meg is ígérték az elvtársak. A miskei telep — amint meggyőződhettünk róla — fel­készült a paprikabegyüj lésre és tanúi lehettünk: jó munkát végez. K. J. elhanyagolása nem jellemző, eU vétve még ma is találkozunk olyan esettel, amikor a gyer­mekek nem gondoskodnak meg­felelően szüléikről. Szeretnék elmondani egy minap történt esetet. Sovány, munkában öregedett, töpörödött anyóka ballagott sírva a kecskeméti állomás melletti síneken. Aizal a gon­dolattal foglalkozott, hogy a vonat elé veti magát, mert gyermekei elhagyták. Özv. Su- tus Félné zokogva mesélte el, hogy három gyermeket nevelt fel és most egyik sem hajlan­dó számára meleg otthont, egy tányér levest biztosítani. Az egyik gyermeke — aki az igaz-, ságügyi szerveknél dolgozik —> meg is fenyegette. Egyik mun­kástársunk rátalált s behozta '•az üzembe, a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalathoz: ta­lán számára is találunk vala­milyen munkát. A munkások rögtön összeadták forintjaikat, hogy az idős asszony részére ebédjegyet vásárolhassanak. Ez a munkaalkalom azonban, nem lehet végleges megoldás. Egy 68 éves asszony csak idcig- óráig dolgozhat, hiszen már me­leg otthonra lenne szüksége, ahol kis unokáiban gyönyör­ködve élvezné gyermekei me­leg szeretetét. A gyár munkásai megtették azt, amit Vehetett. Jó lenne azonban, ha Sulus Paine gyer­mekei is gondolnának édesany­jukra s megszólalna a lelkiis­meretűk és az édesanyjuknak, aki még ma is szeretettel gon­dol rájuk, megfelelő, nyugodt, jó életkörülményt biztosítaná­nak hátralevő öreg napjaira. Mis** Utat émtdm» Segítő munkások — hálátlan gyermekek Napjainkban igen sokszor ké­rni szóba a szülők gyermelteik ránti kötelessége. Szükséges izonban arról is beszélni, mi­yen kötelezettségei vannak a gyermekeknek az idős, mun- cában megrokkant szülőkiránt, innak ellenére hogy a szülők a pártszervezet nélkül. Ezért határoztuk el magunkat Vincze elvtárssal, meg Bogdán elvtárs­sal, az elnökünkkel, hogy kér­ni fogjuk felvételünket a pártba, tagjelöltségi idő nél­kül, hiszen így gyorsabban alakíthatunk pártszervezetet. Mind a hárman nagyon örül­tünk annak, hogy a községi pártszervezet elfogadott tag­ként bennünket, még akkor is, ha hibát követtünk el az­zal, hogy eddig nem tettük meg a kezdeti lépést. Van itt a szövetkezetben mit tennünk, a megalakulásig sem nagyon értünk rá pihenni. Össze kell fognunk a tagságot, hogy ki tudjuk használni gaz­dasági adottságainkat. Vannak bizonyos ellentétek is a szö­vetkezetben, ezt is meg kell szüntetni, Meg aztán lehetősé­geink és tervgink is vannak arra, hogy növeljük szövetke­zetünk taglétszámát. Ezt sem tudnánk jól megoldani a párt- szervezet nélkül. * yi it mondhatunk Péli Mi- hály törtéaietói-e? Min­dig örülünk, ha egy-egy elv­társunk visszatér sorainkba. Be kétszeres örömmel tölt el bennünket az, ha a termelő- szövetkezetben erősödik a párt, hiszen az új paraszti élőt ki­alakításában igen nagy feladat iái1 a kommunistákra.

Next

/
Thumbnails
Contents