Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

I

«. oldal

1959. november 39. vasárnap

„Szegény, itn&tuk életének festífa."

Fényes Adolf 1867-1945

Ma képeket köszöntünk.

És tesszük ezt százszoros büszkeséggel és lelkesedéssel* mert nagyot fordult itt a világ az elmúlt évek alatt: ma már a legegyszerűbb dolgos emberhez is eljut a kép* a művészi alkotás már nem csupán, néhány ember kivételes joga*

Ma már a dolgozó ember szobájában is ott ékeskedik a kép, mint ahogy a rádióból felhangzó szimfonikus zene is a lelkükhöz ér el, és a könyvek is nekik íródnak*

Ma képeket köszöntünk.

K

épeket, melyek szépítik az életünket és megmutatják nekünk az élet és a világ titkait, szépségeit A legnagyobb alkotások mellett, miket a századok épen megőriztek számunkra, köszöntjük a hozzánk közelebbi alkotók munkáit: Fényes Adolfét Révész Imréét, Iványi- Grünwaldét és a mai, élő magyar művészek, közöttük megyénk festőművészeinek alkotásait, melyeket szeretünk és megbecsülünk.

Ám. amikor ezt mondjuk* egyben arra is kérjük őket: alkossanak még szebbet és bátrabban, fejezzék ki képeken* szobrokon a kort, melyben élünk, az embert, aki egy új világ építésén fáradozik*

M

a képeket köszöntünk. Mélytónúsú tájképeket, meghitt szobabelsőket, kedves csendéleteket, erőteljes kompozíciókat, jellemeket mutató arcképeket, téli és tavaszi tájakat, sejtelmes alkonyokat, és bíbor naplementéket. Azokat a képeket, melyek az embert és az emberi munkát, az ember harcát ábrázolják.

Ma nagy, nagy szeretettel képeket köszöntünk;

Varga Mihály

Fényes Adolf: Mákoskalács

Gondolatok a művészetről

ónban — akiknek mind ez ideig Fényes Adolf neve nem túl sokat jelentett — felfigyelnek. Annyit tudtak csak róla; különféle németországi iskolákban tanult, magyar mesterektől aránylag keveset lesett el, korai művei az akadémizmus némely jegyeit is magukon viselik és — meglepő szívóssággal, következetességgel és cél- tudatossággal formálja önönmagát,

Mivel a túlzásoktól tartózkodott és a zsenialitás, — óh, hányszor hamisnak bizonyuló — „ismérveit” nem fedezik fel fiatalkori képein, a nagyközönség sem foglalkozott véle túlságosan sokat. De ez a tárlat: a „Szegény emberek élete”* az addiginál nagyobb számban vonzza a látogatókat és a pártolók hűvösen szenvtelen sze- retete egyszerre felforr, szenvedélyessé válik. Táborok alakulnak, seregek szakadoznak. Ha következményeinek méreteiben és sodrásában nem is hasonlítható ez a kiállítás Ady: Űj versek című kötetéhez, az elfogultság jóindulata nélkül is rokonítható vele.

A bírálók derékhada, az „egyszerűség és az igazság költői

Vélemények a képzőművészeti hónapról

Az újszerű rendezvénysorozat iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. Lapunk munkatársa ezért néhány nyilatkozatot gyűjtött össze,

Gombos Aladár elvtárs, az MSZMP városi bizottságának a titkára:

— Kecskemét képzőmű vé- Bzeti hagyományokban viszonylag gazdag. Neves festők éltek itt. Életművüket meg kell ismertetni a város dolgozóival.

Majdnem minden emberben él a szép utáni vágy. de sajnos sokakban elferdül, kificamodik. Nem ismervén a realista művészi alkotásokat, gics- csekben, különféle tákolmányokban lelik örömüket. Ha sikerül ezt a még fellelhető, ízléstelenséget valamennyire is visszaszorítani, elmondhatják a rendezők: nem fáradoztak hiába»

Végezetül fontosnak tartom, hogy maguk a művészek is ismerkedjenek meg a gyárakban, földeken dolgozó emberek életével, a »-szürke« hétköznapokkal, amelyek nagyon sok szépséget rejtenek magukban. Ott keressenek és találni fognak feldolgozandó témákat. Ezek a találkozások ne alkalmi, ünnepi kiruccanások legyenek, hanem tartós és gyümölcsöző kapcsolatok kiindulópontjai. Tanuljanak és tanítsanak a gyárakban, így lesz mindkét »fél«, művész és közönség részére eredményes ez a kapcsolat.

A szocializmus kimeríthetetlen lehetőségeket biztosít az alkotók számára: éljenek vele okosan, hűségesen a néphez.

Nitsch Lászlóné, megyei könyvtár kölcsönzési csoportjának vezetője: Örülök, hogy a városban rövid idő alatt hat ilyen 6zép kiállítás megtekintésére

nyílik alkalmam. Bár én különösebben a »régebbi«, a századele ji művészeket szeretem, kíváncsian várom a mai magyar mesterek alkotásait is. Úgy tudom, hogy Bemáth Aurél, Hincz Gyula, Poór Bertalan, Szőnyi István, Vedres Márk, Ferenczy Béni, Medgyes- sy Ferenc alkotásait is bemutatják Kecskeméten. Helyesnek tartom hogy iparművészeti kiállítást is rendeznek.

Katona Csongor, nyomdász: A képzőművészeti hónap megrendezését úttörő és követendő kezdeményeződnek tartom. A főváros közelségéből adódó lehetőségeket , ugyanis kevesen használták ki eddig a képzőművészet kecskeméti rajongói közül. Ez a megmozdulás sokat segít a giccs elleni harcban is. Üzemünkben közös előadás- és tárlatlátogatást szervezünk. Ezt más szerveknek is ajánlom.

A »MÜVÉSZTELEP MÜLT JA« KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL^

Iyányi-Griuiwald Béla; Tájképi

TV/Teghitt estéink kedves baJ-v-L rátái a képek, amint a (alakon szerényen megsimul- nak. A sokszínű világ egy-egy részletét adják nekünk a képek, keretekbe vonva a táj színeit és tárgyait, az ember életét és sokféle harcát.

Ülünk a széken és nézzük a színeket: a melankolikus barnát és a megnyugtató zöldet, a lángoló vöröset és a hideg kéket, nézzük a vonalak harmóniáját, a fonnák ritmusát: nézzük az összhangot, mely hatalmába keríti a lelket. Látunk vizet, amint a habok féltornyosulnak, fákat, amint koronájukkal az eget kifúrják, házakat, melyek az emberi élet nyomairól tanúskodnak, arcokat, szép és szenvedő arcokat; és a művészet varázsa fogva tart.

Ma képeket köszöntünk.

E

s emlékezünk nagy élményeinkre, amit a képek okoztak,

Láttuk Leningrádban az Er- mitázs csodálatos termeit, hol a parkett fényében világhíres alkotások tükörképe látszott. Megdöbbenve álltunk a félelmetes nagyságú Rembrand képei előtt és Tizian vérbő alakjai mind megannyi nagy lobo- gás világították be a termeti Renoir figurái a világ minden színében égtek, a lélek legmélyebb zegzugát is mutatva, és közben, könny szökött a szemünkbe . * *

Időnként, ha elmegyünk egy- egy múzeumba, képtárba, hogy gazdagodjunk a művészettel való találkozás által, elfog bennünket valami nagyon különös érzés. Szeretnénk felkiáltani, hogy de szép az élet, mennyi itt a szépség!

Kellenek a képek lelki táplálóknak, kellenek nagy gyö- fiyörködtetőnek*

JCéfiek kaizöntéie

1905 november. Képkiállftási

hirdetnek a fővárosban* Amikor a gyűjteményes tárlat összefoglaló. — „programxnegj elölő” címe ismertté válik, a szakmabeliek közül sokan furcsálkod- va néznek össze. Jó néhányan

ábrázolásának” érezte a munkáslegényeket, munkásasszonyokat és a proletárélet jellegzetes mozzanatait megörökítő festményeket. Ezeket a képeket 1897-től, tehát majdnem nyolc esztendőn keresztül fesAz életrajzíróik egy-két mondattal elintézik családi vonatkozásait: Jómódú szüleitől vagyont örökölt és nem árnyé-1 kolta be mindennapjait a meg-1 élhetés gondja. De az apa ki-*: váló jelleméről keveset hallót-1 tunk. Nagyszerű ember voltJ 1846-ban, 25 éves korában ke-/ rülit Kecskemétre és tudomá-J nya, szerénysége, becsületessé-^ ge csakhamar megnyerte a2 emberek rokonszenvét. libben pedig — társaival — bátor fellépésével megmentette a várost a te) jec. ■ kirablástól. Aj Kecskemétet váratlanul elfog-; laló császáriak szörnyen harati gudtak a lakosságra, mert az itteniek szinte kivétel nélkül rokonszenveztek a szabadság- harc célkitűzéseival. Több mint 3000-en vettek részt valamilyen formában a harcokban. Bo&z- szújukat a zsidó hitközség sem kerülte el. Július 27-én az akkor itt állomásozó Haynau sarn coló levelet irt alá: „A hitközség gyalázatos és törvényellenes magaviseletével általában... törvényes császárja és királya iránti rossz lelkületét oly kézzelfogható módon hozita napfényre, hogy kónytelanítve érzem magam a következő kárpótlást kiróni: 10 ezer pár német cipő, 5000 gyalognak való bugyogó..és még másféltucat hasonló nagyságú tétel* A rabbi, Fényes édesapja felkereste a főhadiszállásit és a halálos fenyegetésekkel szem- beszállva megtagadta a sarc kifizetését. A következő évtizedekben is példás életet élt és ezért halálakor méltán jegyezték fel róla: -Az élet küzdelmeit megismerve megsajnálta az emberi nem szenvedéseit és ezek enyhítését tűzte ki élete céljául...”

A szegényeken való segítés vágyát a fia is örökölte. Ezért nyúlt a paletta után, amikor elcsigázott testű mosónőt látott. A nyomor ábrázolásával segíteni akart az elesetteken; „Ezt a szomorú világot azért festeni, — jegyezte fél szavait barátja- —, mert talán így felrázom a tárlatok szépen élő, gondtalan látogatóinak lelkiismeretét. Csalódtam. Képeim, mint az emberi nyomorúságok dekorációi hatottak, szívesen vásárolták is őket, de minden maradt a régiben.” 1

A társadalmi bajokat szép költemények, kifejező festmények — önmagukban — nem szüntethetik meg. Ez a tény azonban mit sem von le Fó-! nyes Adolf próbálkozásának jelentőségéből, emberi és — ez-' úttal csak néhány mondattal jelzett — művészi kiválóságál ból*

Heltai Nándor

tette; A kdforott gondolkodású, nagytudású művész 30 éves korában — akkor fordul a valódi népélet felé, amikor a közéletben csak a párducos Árpád dicsőségéről és a jövendő 30 millió magyarjáról szavaltak.

Ilyen körülmények között lett, vált Fényes Adolf — ha talán elsődlegesen nem is politikai megfontolásból, és semmiesetre sem a gazdasági és társadalmi törvényszerűségek és jelenségek elemzése által — a szegény emberek festőjévé. Miért hát, miért hát?

Feljegyezték, „jó szíve” volt. Miért? Végvári Lajos szerint barátjának, Kemstak Káröly- nak, az Agitátor alkotójának szocialista nézetei hatottak rá* A művészettörténészek azt is kiderítették, hogy weimari mestere, Max Thedy, az elterjedt „Arme Leute-Malerei” (sze- gényember-festészet) irányzathoz tartozott. Thedy és társai — Végvári szerint — „legalábbis rokonszenveztek a szocialista munkásággal”.

Ezek az okok és az akkori levegőtlen, sivár, a jobbakat elcsüggesztő «vagy dacos harcra, önvizsgálatra és nemzetvizsgálatra kényszerítő magyar élet hatása mellett említenünk kell a szülői házban látottakat, hallottakat. Enélkül hamissá válna a Fényes Adolfról alkotott két

»A művészeteknek sem a természettől, sem az erénytől eltávolodniuk nem szabad és nem is lehet, anélkül hogy önmaguk torzképeivé ne váljanak.« (Tornyai János)

»A művészet a népé. Gyökereivel mélyen a dolgozók nagy tömegeibe kell hatolnia, olyanná kell lennie, hogy a tömegek megértsék, megszeressék.« (Lenin)

»Megható, de súlyos örökség az alföldieké. Ember legyen a talpán, aki méltó akar lenni remekeihez. Pedig a szocialista művészet mai kialakítóinak nem szabadna alább adniok, legalábbis ami a nép szeretetét, a haza üdvét, a kommunista jövendőt illeti. Tomyaiék idézése legyen a fiatal nemzedéknek bátorító figyelmeztetés és ihlető tanulság.« (Pogány ö. Gábor az »Alföldi festészet« című vita zárszavában.)

»Csak az a művészet, amely az alkotó egyéniségében fel- Oldva a tömegek érzéseit fejezi ki.« (Magyar Alföld)