Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-24 / 276. szám

1939. november 21, kedd

S. oldal

Kulturális életünkről — kongresszus előtt

Helytörténet és folklorisztikai kutatás

A pártkongresszus

irányelveinek kulturális fejlődésünkről szóló fejezete joggal állapítja meg: »az ellenforradalom óta új eredmények születtek hazánkban 4 tudomány különböző ágaiban”. Mindjárt hozzáteszi azonban: «szükség van arra, hogy kidolgozzuk a tudományos kutatómunka hosz- szabb távlati tervét is«. (Irányelvek IV. fejezet, 26—27. old )

Megyei népkutatásuk virágzó múltra és jelenre tekinthet. E tudományág, vagy inkább tudománycsoport köreit és tartalmát a szocialista tudományosság új életet alakító pártos módján bontja ki. Vizsgálja a társadalom és a kultúra előre haladó mozgásait éppenúgy, mint az. azokban kialakult múltbeli és jelenkori kultúrjavak összességét. Üj tartalmat kapott nálunk ez a kutatás, mely joggal viseli a «népkutatás« nevet, hiszen a dolgozó parasztság és a munkás- osztály történelmi tudatának és jelen osztályharci fegyverzetének erősítését szolgálja. Segítségül hívja ugyan a régi falukutatás módszerét és eszközeit, de attól kissé más, annál több. A népkutatás tehát amennyire modern falukutatás, ugyanannyira város-, sőt általános társadalomkutatás is, — a paraszti művelődés múltbeli állagát vizsgáló néprajztudomány, a társadalmi változások történetét a technikai és termelőeszközök történetét fogva marokra.

Megyénk népkutatá• SUru még inkább folklorisztikájára (a szájhagyomány utján fennmaradó műveltségi javak vizsgálata) — áll a tézisek megállapította előrehaladás ténye. Természetesen városaink vezetnek, egyes helyi szakemberek kiemelkedő tevékenysége folytán. Szaporodik azonban községeink, falvaink száma is, ahol buzgó népkutatókkal, helytörténészekkel akadhatunk ösz- sze.

igen jelentős, hogy gyűjtőink nemcsak a szakemberek soraiból kerülnek ki. Nem egy »népi- népkutató« falusi ember »laboratóriumát« lehetne könnyen valóságos tájmúzeummá alakítani. Megyei népkutatásunknak ez a tömegbázisa már évek, helyenként évtizedek óta csendben szerveződik. Kötelességünk tehát ezt az alulról szerveződő tömegbázist tovább erősíteni, újabb konkrét feladatokra irányítani. Hálás kiindulási alap lehet ez, amely két évvel ezelőtt egyetlen hívó szóra Ko- dály-fesztivált szervezett me- gyeszerte legkisebb falvainkban is. Most pedig felszabadulásunk 15 évében még szélesebb körű feladatok megoldására indulhat népkutató megyei tömegbázisunk. Gondolok a nemrég megalakult bajai és kecskeméti munkaközösségekre, azok érdekes terveire, elgondolásaira.

Vun egy egészen gyakorlati szuksegesstg, amelynek felismerése egy csapásra mozgósíthatja a kutatókat. Ez a lakóhelyismereti-helytörténeti tananyag megszerkesztése, esetleg valamilyen módon való nyomdai kiadása, minél több helyen, helyi munkaközösségi összefogás útján, általános iskolai osztályok (és, úttörő szakkörök) számára. Elég régi követelmény lenne ez már, de nézzünk szét — hány helyen tanulják iskolás gyerekeink falujuk életének tudnivalóit saját tankönyvükből! Az idén megyénk minden faluja, városa megírja saját hossz- és keresztmetszeti dokumenlumanyagát, mindenki láthatja majd, mi volt a Duna —Tisza köze népének élete és mivé fejlődött ma. Szép feladata lehet ez a falvainkban megalakuló TIT-csoportoknak. Ez lehet az igazi hazaszeretetre való nevelés fő eszköze iskoláinkban. De nem utolsósorban kitűnő alapanyaga a falu szocialista átalakulását célzó népnevelő munkának.

Ez a mindenütt megalakítható munkaközösség, amely a falusi TIT-csoportok és a népművelési ügyvezetők köré tömörül, egy másik hasonló természetű feladatot is vállalhat Népünk a maga hagyományainak hőseihez nagyon szeret szívével is kapcsolódni. A mai falusi embernek ha megnőtt, szocializmus felé mutató erőit szemlélni akarja, belőle patriotizmust, megújuló munkakedvet kíván meríteni, nem kell ma már a mesék »harmadik fiújához«, János vitézhez, Toldi Miklóshoz, tehát egészen távoli hősökhöz fordulnia. Itt van számára Petőfi, József Attila, Táncsics Mihály, itt vannak a 19-es mártírok, ezek kultusza megteremtésének lehetőségei és részben kezdődő megvalósulása.

Kutassuk fel tehát Petőfi még fellelhető relikviáit, kérdezgessük József Attila rokonait, Prielle Kornélia sírját, a dicső Tanácsköztársaság hőseinek, névtelen és ismert harcosainak emlékeit, nép száján élő hagyományait. Csak egyre vigyázzunk, hogy a kultusz külső tartozékai (például a Petőfi születési helye bizonyítékainak kutatása) el ne nyomja a nagy költő tiszteletének, kultuszának belső elemeit: költeményei mélyebb ismeretét, eszméinek követését, megőrzését.

A népkutatás felszínre hozott eredményeit ma már szelÚTTÖRŐAVATÁS TATAHAZÁN

lemi, társadalmi tulajdonnak érzi mindenki. A folkloristák nagy részét szinte nem is lehet visszatartani, hogy azonnal ne akarják a kallódástól megmenteni anyagukat a mai kultúránk élő elemeivé feldolgozni. A gazdaságtörténeti tanulmányok folytatói nem állhatják meg, hogy az elmúlt egykét évszázad ilyen vonatkozású bemutatásakor az örökké mozgó, »modernizálódó« termelő és társadalmi életet ne a maga fejlődésében, változásaiban mulassák be, lerombolva a pa- i raszti életforma hagyományos változhatatlanságának hamis legendáját. A termelőeszközök fejlődésének kutatója nem térhet ki a falu technikai korszerűsödésének, gépesítése

nagyszerű távlatainak felvázolása elöl. A helytörténész ma már történelmének tudja látni nemcsak a török idők, a 48-as szabadságharc, a millennium világának, de a 19-es mártírok és hősök .élete példájának, működésének kisugárzását is, fel- szabadulásunk, a földreform, békemozgalmunk, helyi tervekre lebontott gazdasági életünk hősi erőfeszítéseinek, sikereinek ma már a történelmi kutatások módszereivel számba- szedhető, tagadhatatlan valóságát is.

JEzeknek az elgondolásoknak, melyek régóta és sokunkban élnek már, a felülről és alulról egyszerre történő szervezése érdekében kívánatosnak látszik megyei népkutató értekezlet összetoborzása, de legalábbis munkánk központi ösz- szefogása. Kérjük, akiknek gyakorlati javaslata, hozzászólása van, küldje el, hiszen ez a cikk is vitaindító célzattal készült. Kálmán Lajos

V.

1 5 s

'. £v- ' í. V; ? y: \smm

tjp, Farkas Márton kisdobos, fogadom... 54 kisdobos tette le a fogadalmat Rapcsák Tibor járási úttörővezetőnek. Majd 42 úttörő fogadalma után a védnökök felkötötték a kék és vörös nyakkendőket.

Dolgozik a feisöszentiváni gyermekvédelmi bizottság

(Községi tudósítónktól.)

Újjászervezték Felsőszentivá- non a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságot. A bizottság az ifjúság helyzetével kapcsolatban több hasznos javaslatot tett a végrehajtó bizottságnak.

VVI/WWWVWWVWWWWWWWWVWW

Dupla vagy semmi

(Községi tudósítónktól.)

A Felsoszentiváni Földműves- szövetkezet és a takarékszövetkezet nagyszabású műsoros estet rendezett a takarékossági mozgalom kiszélesítése érdekében a községi kultúrotthonban. Minden belepő a megvásárolt jegyéhez lottószelvényt kapott. A nagyszámú vendégsereget a MÉSZÖV kultúrcsoportja szórakoztatta, majd nagysikerű dupla vagy semmi játékot rendeztek. A győztesek, — akik a takarékossági szövetkezeti feladatokkal kapcsolatos kérdésekre helyes választ adtak — lottó- szelvényeket és takarékbetétkönyveket kaptak 30—100 forintos értékben.

Javasolta például, hogy a KlSZ-szervezet biztosítson a község fiataljai részére megfelelő szórakozási lehetőségeket, hogy esténként kellemesen tölthessék szabad idejüket. Az újjászervezett bizottság javasolta két kiskorú állami gondozásba vételét, mivel neveié- j sük a jelenlegi környezetben I erkölcsileg kifogásolható.

Téglás néni Kele Katalinnak köti meg a nyakkendőjét cs Ígéri, hogy figyeli és segíti védencét a tanulásban ős a munkában.

Az avatás megható pillanatai után vidám műsor következett. Szavalatokkal, énekekkel szórakoztatták a vendégeket. Végül a második, harmadik osztályos kisdobosok előadták az Aranyfövcgü Ábrahám című jelenetet.

Bezárt ajtók?

»Tizennyolc éves vagyok, nagyon szeretnék egy rendes, tiszta, jó' kereseti lehetőséggel bíró, meleg helyen levő állást elfoglalni. Mivel csak öt általános iskolai végzettségem van — különben sincs szándékom tovább tanulni —, tanácsot szeretnék kérni: felvesznek-e engem ezzel a tudással a Kecskeméti Konzervgyárba? Szüleim nem akarnak elengedni, de akaratuk ellenére is elmegyek,

őUeti&rizték a oá tározókat

ükik nem tartják be a rendelkezést — pénzbírságot fizetnek

Vásározó magánkiskereskedőink és kisiparosaink tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a lakosság jobb áruellátásához. Közöttük azonban vannak olyanok is, akik megsértik a fennálló rendelkezéseket. A Belkereskedelmi Minisztérium Bács- Kiskun megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségének munkatársai a törvénysértőket, pénzbírsággal sújtják. Kirschner András kalocsai mézeskalácsos 300 forint bírságot fizetett, mert a hűsítő italt kútvízből készítette. Szepesi József né bőrdíszmű- iparos, Ormai János divatáru kiskereskedő, jánoshalmi lakosokat 100—100 forintra büntették. Az előbbit kalkuláció hiányáért, az utóbbit azért, mert a bizonylat hiányzott, s az ár nem volt feltüntetve az árun. Dúl Géza bőrdíszmű kisiparos 200 forint pénzbüntetést fizetett. Jakab László ötvös kisiparos. Molnár László kisiparos, budapesti lakosokat 100, illetve 2oo forintra büntették' meg. Barát László szegedi kisiparos is 200 forintot fizetőit azért, mert a vasárlókat becsapta;

ha másképp nem, megszökök. Ne higgyék, hogy csavargó vagyok, csak nincs huzalmam a földműveléshez.«

A FENTI SOROKAT Sz. K. Szabadszállás, Balázs-pusztai fiatal írta, akiknek szülei három hold szőlőben gazdálkodnak.

Felvetődik a kérdés, mi kényszeríti Sz. K -t arra, hogy megváljon a földtől, s szüleitől? (Mert kényszerről van szó, nem pedig a földművelés iránt érzett idegenkedésről.) A dolog első pillanatban egyszerűnek látszik, hiszen Sz. K. — látva a tanyai fiatalok jelenlegi életét — igyekszik kiszakadni abból az elmaradt környezetből. A városba vágyik,, mert úgy érzi, ott még nem zárult be minden ajtó, ott kulturáltabb körülmények között, könnyebben keresheti meg azokat a javakat, amik a fiatalember számára szükségesek. Nemcsak ez kényszeríti el a tanyáról, hanem a kultúra rosszul értelmezett hiánya is.

TÉNYLEG csak a városban található a kulturáltság, a könriyebb kereseti * lehetőség i Ezt nem lehet állítani! Faí- vainkban ma már megvan a ebe tőség arra, hogy. kevesebb fizikai megerőltetéssel végezzék

az emberek a munkát és'szórakozzanak is a fiatalok kedvük szerint. A termelőszövetkezetekben a tagok, mindinkább gépekkel dolgoznák, s keresetük is jóval felülmúlja az egyénileg gazdálkodó parasztok jövedelmét.

KÖZSÉGEINKBEN, s .‘a tanyaközpontokban is a kultúr- házak, a fiatalokat érdeklő ismeretterjesztő előadásokon kívül táncestéiyeket, kultúrelőadáso- kat rendeznek, nézhetik a televízió adásait, s a mozikban a legújabb filmalkotásokat. A megyei színház társulata mindennap más és más iaiuban vendégszerepei, eljuttatva az ott lakók számára is a szórakozást, a kultúrát

DE miért nem jutott eszébe mindez Sz. K.-nak? Talán nem volt, aki megmagyarázza neki: nagyon sokan munkálkodna': azon, hogy a város és a falu között eltöröljék a még fennálló különbségeket. Sz. K. tehát úgy látja, becsukódtak elölte az ajtók falujában.

IGAZ, néhány ajtó tényleg be van zárva érvényesülése előtt s mindaddig zárva marad, amíg meg nem szerzi a kinyitásukhoz szükséges tudást — nem a városban, hanem a falun.

Gémes Gábor

i