Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-20 / 273. szám

2. oldal 1959. november 20, péntek A TÄSZEZ nyilatkozata Adenauer hidegháborús kijelentéseiről ' A TASZSZ szerdán este nyi­latkozatot adott ki Adenauer (nyugatnémet kancellárnak azok­ról a kijelentéseiről, amelyeket az utóbbi napokban tett angol laptudósítóknak Nyugat-Berlin kérdésével kapcsolatban. Adenauer a nyugati hatalmak berlini jogainak fenntartásáról beszélt, és olyan kijelentéseket tett, hogy valamiféle „merény­lettel szemben” meg kell védeni Nyugat-Berlin szabadságát. A kancellár köszönetét mondott a nyugati hatalmaknak azért, hogy Segítséget nyújtottak a Nyugat- Berlin szabadságát fenyegető úgynevezett „kommunista ve­szély” elhárításában. Adenauer kijelentéseivel kap­csolatban a TASZSZ rámutat: a kancellár szemlátomást arra törekszik, hogy újból megrontsa az államok közti viszonyt, amely az utóbbi időben javulni kezdett. Meg akarja akadályozni, hogy a népek megszabaduljanak a hi­degháborútól. A szovjet kormány már több­ször kijelentette, hogy azok a jogok és kötelezettségek, ame­lyeket az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország jelen­leg valóban élvez Berlinben, a hitleri Németország feltétel nél­küli fegyverletételéből, a hitleri Németország szétveréséből ered­nek. Most nem az a feladat, hogy bárkit is megfosszanak a jogok­tól és kötelezettségektől, hanem az, hogy megegyezésen alapuló megoldást találjanak a kérdés­re. Olyan megoldást kell talál­ni, amely figyelembe veszi vala­mennyi fél érdekeit és a háború bef°>ezése óta Európában kiala­Gazdasógi Ausztria, Anglia, Dánia, Nor­végia, Portugália, Svédország és Svájc rövidesen új gazda­sági közösséget alakít, az úgy­nevezett „Európai Szabadke­reskedelmi Társulás”-t- A hét ország illetékes miniszterei és gazdasági szakértői csütörtökön hivatalos ülést tartottak — mondja egy Bécsből érkezett legújabb hír. A „kis szabadkereskedelmi övezet” — ahogy ezt a szerve­zett társulást Nyugaton nevezik — érdekes módon tükrözi azo­kat a gazdasági feszültségeket, amelyek a nyugati piacon az utóbbi hónapokban kialakultak. Nem más ez a mostani együtt­működés, mint a csaknem két esztendeje dúló nyugat-európai gazdasági harcok további pola­rizálódásának újabb szakasza. Mint ismeretes, Spanyolor­szág felvétele után immár 18 nyugat-európai államot egye­sít az úgynevezett OEEC (Euró­pai Gazdasági Együttműködési Szakszervezet). Ez az egyesülés a mostani újabb szabadkeres­kedelmi övezet létrejöttével véglegesen három úgynevezett „frakcióra” bomlik. A kívül álló tagállamok, melyek a fő együttműködési övezetbe nem kerültek bele, egyre élesebb konkurrencia-harcot folytatnak nagyobb cs erősebb partnereik­kel. Az angolok által annak ide­jén javasolt „nagy” szabadke­reskedelmi övezet leghevesebb ellenzője éppen Franciaország volt, mert egymaga nemigen merte vállalni Nyugat-Némst- országgal és Angliával a két- frontos gazdasági harc veszé­lyeit. A francia nemzetgazda­ságot erőteljesen leköti és meg­határozza a vészesen elhúzódó algériai háború. Különböző va- lutáris nehézségeik is napiren­den vannak. Adenauer viszont az ország gazdasági dinamiká­jára számítva, további létfon- osságú piacok megszerzésére kult helyzetet. Ami Adenauer kancellárnak a Nyugat-Berlint fenyegető úgynevezett „kommu­nista veszélyéről tett kijelenté­seit illeti, a legkevesebb, amit ezekről mondhatunk az, hogy egyáltalán nem felel meg a való­ságnak. Adenauer nagyon jól tudja, hogy senki sem követ el merényletet Nyugat-Berlin sza­badsága és lakosságának jelen­legi életformája ellen. Furcsán csengenek a Nyugat-Berlin sza­badságáról szóló szavak azok szájából, akik ezt a szabadságot úgy próbálnák biztosítani, hogy minden áron fenntartják a ka­tonai megszállás rendszerét. A fontos az, hogy felszámoljuk a háború maradványait az államok egymás közti viszonyában, hogy pontot tegyünk Európában a há­ború után, ami csak a német békeszerződés megkötésével vá­lik lehetővé. A szovjet kormány szilárdan hangoztatta, hogy békeszerző­dést kell kötni a két német .ál­lammal, vagy pedig a kettő kö­New York. Munro, a »ma­gyar kérdés« külön ENSZ- megbízottja levelet intézett az ENSZ főtitkárához. Ebben ki­jelenti, ragaszkodik ahhoz, hogy a provokációs »magyar kér­dést« tűzzék a közgyűlés jelen­legi ülésszakának napirendjére. A megbízott a levélhez mellé­kelt magyarázó feljegyzésben igyekszik bizonygatni: »fontos és elodázhatatlan«, hogy az ál­feszültségek törekszik, tehát bizonyos fokig külön utakon jár. Egyre éleseb­bek egyébként az angol—fran­cia gazdasági ellentétek is- Joggal számítanak tehát az an­golok arra, hogy az új övezet megalakulása részükről és a skandináv államok, Portugália és Svájc részéről megállítja a számukra egészségtelen és sa­ját gazdasági életterüket ve­szélyeztető más nyugati folya­matokat, s a javukra billenti a mérleget. Az új szabadkereskedelmi tár­sulás az angol—francia gazda­sági ellentét további élesedésé- sénck lecsapódása is. A „nagy” közös piac megalakulása és a vámhatárok lebontása súlyos problémák árnyékát vetette fel az angol gazdasági életben és a brit gazdaságpolitika vezetői mintegy ellensúlyként próbál­koznak ezzel az övezettel. Szá­mítanak az élesedő nyugat-né­met—francia versenyre az an­golok, sőt tovább óhajtanák azt élezni. Az angol számítások alapja tehát az, hogy a megosz­tott nyugat-német gazdasági irányító körök nyomására a Közös Piac többi országai előbb-utóbb fellépnek a telje­sen merev francia állásponttal szemben és kikényszerítik a közeledést az eredeti brit el­képzelés, a „nagy szabadkeres­kedelmi övezet” felé. Az angol pénzügyminiszter nagyon vilá- gnsor» meghatározta egyik be­szédében ezt a célt. Véleménye szerint az övezet megalakítása „a legjobb módszer” az egysé­ges európai piac irányában való előrehaladás felé. A most megalakult közösség tagállamai közötti export—im­port feszültségről nem beszél­hetünk részletesen, de az máris megállapítható, hogy ez a tár­sulás tovább bonyolítja a nyu­gat-európai gazdasági küzdel­met, anélkül hogy megkísérelné a tényleges európai gazdasági kérdések építő jellegű megol­dását. zül azzal, amely a háború ma­radványainak felszámolása vé­gett hajlandó ilyen szerződést aláírni, A szovjet kormány ja­vasolja, hogy a békeszerződést írják alá, s ezzel óvják meg egyúttal a berlini kérdést is. Adenauer kancellárnak meg kell értenie, hogy folynak a talál­kozások és a tárgyalások az ál­lamférfiak között és ezt a kér­dést alaposan megtárgyalják majd a kormányfői tanácskozá­son. A Szovjetunió vezető körei meg vannak győződve, hogy a kormányfők megtalálják majd a helyes és célszerű megoldást a Németországgal való kapcsola­tok békés rendezésére, vagyis a német békeszerződés megkötése érdekében. Ezzel egyidejűleg a feszültség nyugat-berlini góc­pontja is megszűnnék. El kell távolítani ezt a gócot és segít­séget kell nyújtani az államok békés együttéléséhez, az általá­nos béke feltételeinek megszi­lárdításához. tala előterjesztett kérdést a közgyűlésen megvitassák. Az Egyesült Államok ENSZ- küldöttsége szétosztotta az ENSZ-küldöttek között Lodge- nak, az USA ENSZ-képviselő- jének nyilatkozatát, amely sze­rint az Egyesült Államok támo­gatja azt a kérdést, hogy a »magyar kérdést« tűzzék a közgyűlés napirendjére. • Nem az első cs valószínűleg nem az utolsó próbálkozása ez az agresz- szív nyugati köröknek arra, hogy a figyelmet a különböző problé­mákról eltereljék és az ENSZ-ben az »olvadás« frissebb szellőit kiűz­zék a tárgyalóasztalok közül. Nyil­vánvaló, hogy az úgynevezett »ma­gyar kérdés« provokatív jellegű felmelegítése azoknak az erőknek a próbálkozását jelenti, amelyek már eddig is — saját monopolisz- tikus érdekeik figyelembevételével — rossz szemmel nézték a kelet- nyugati közeledést és legszíveseb­ben véglegesen levennék a napi­rendről a két világrendszer közötti békés tárgyalások problémáját. A Magyar Népköztársaság az el­lenforradalom utáni években a bé­kés konszolidáció útján hatalmas léptekkel halad előre. Nyilvánvaló, hogy a »magyar kérdés« megvita­tása, felelevenítése provokációs kí­sérlet egyrészt beliigyeink ellen, más részről pedig a légkör nega­tív irányban való befolyásolásának, a békés egymás mellett élés elve megtorpedózásának és a halálra ítélt hidegháborús politika haldok­lása meghosszabbításának agresz- sziv kísérlete. naptar 1959. november 20, péntek Névnap: Jolán Napkelte: 6 óra 56 perc Napnyugta: 16 óra 4 perc * — Országgyűlési képviselői fogadónapot ma, november 20-án a megyei népfront-irodá­ban, délelőtt 9 órától 13 óráig Pankovlts Józsefné tart. — Fogadóórákat tartanak a VI. kerületi pártszervezet ve­zetőségének tagjai ma, novem­ber 20-án délután 4' órától este 7 óráig a Czollner téri pártszervezet székházában. — Változás történt a föld­művesszövetkezetek önálló ter­meltetői tevékenységében. 1960. évtől kezdve ugyanis a föld­művesszövetkezetek nem vál­lalkozhatnak önálló termelte­tési feladatok elvégzésére. A cukorrépa, a rostnövények és a MEZÖMAG Vállalat ügykö­rébe tartozó növényfélék ter­meltetésével járó feladatokat és tennivalókat azonban — megbízás alapján — ezentúl is elvégezhetik. A közlemény a Mezőgazdasági Értesítő 45, szá­mában olvasható. — Az »Ifjúság a szocializ­musért« című jelvény megszer­zéséért már 364 fiatal jelent­kezett Kecskeméten. — Tizennégyéves korig min­den gyermek megkaphatja feb­ruár végéig a Sabin-féle új, gyermekbénulás elleni szovjet gyártmányú védőanyagot. Az oltások ingyenesek lesznek, minden szülő és gyermek ér­deke, hogy abból senki se ma­radjon ki. — Leszállított áron értéke­sít téli munkásruhákat a Bu­dapesti Bizományi Áruház Jászszentlászlón, a kultúrház nagytermében. Az olcsó, de jó minőségű munkásruhálc vásár­lása iránt-nagy az érdeklődés — jelenti községi tudósítónk. — Elaludt a motorkerékpá­ron és az eperfának rohant Solt határában Joó Sándor se­gédmunkás motorkerékpárjával, Nyílt lábtörést szenvedett. — A »Pótmama-szolgálat« Szegeden is megkezdte műkö­dését a városi nőtanács kez­deményezésére. Már több mint 30 nyugdíjas pedagógus vesz részt a munkában. — A szakma ifjú mestere tanfolyam eddigi eredményeit és a Szocialista brigád címért harcoló ifjúsági brigádok mun­káját tárgyalja meg a jövő hé­ten a kecskeméti városi KISZ- bizottság mellett működő fia­talok műszaki tanácsa. — Harminc panaszos kereste fel Dunapatajon fogadónapján Sarok Antal megyei tanácsta­got. Sarok elvtárs több pa­naszt a község vezetőinak be­vonásával a helyszínen .inté­zett el — jelenti községi tudó­sítónk. — Charles Wilson angol fi-* zikus, a róla elnevezett és a nukleáris kutatásoknál alkal­mazott' Wilson-kamra feltalá­lója, vasárnap, 90 éves kólá­ban elhunyt. — Ötszázharmincöt-ezer fo-' rintos költséggel újították fel a jánoshalmi mozit. A korsze­rű, modem szélesvásznú film­színház nagy népszerűségnek örvend a községben (Községi tudósítónktól.) — Értelmiségi ankétet tar­tottak Bácsalmáson, több mint 200 hallgató részvételével. A vallásos nézetek elleni harcról Maruzs József, a megyei párt­iskola tanára tartott előadást. — Kilencvenhat munkaórát dolgoztak a városfejlesztés ér­dekében a Kecskeméti Község­gazdálkodási Vállalat KISX- szervezotének tagjai. A társa­dalmi segítségnyújtásiban 16-an vettek részt. — Király Mihály vette át a Tompái Földművesszövetkezec vezetését. A földmű vesszővel - kezet volt ügyvezetőjét saját kérelmére men teilen tel — je­lenti községi tudósítónk. — Nagy érdeklődés mellett mutatták be a legújabb cipő- modelleket Bácsalmáson, az újonnan megnyílt cipőüzlet di­vatbemutatóján. (Varga Gábor leveléből.) — Súlyos és nem minden­napi szerencsétlenség történt S/.a 1 kszen'tmártori'ban. A köz­ségben tartózkodó vándorcir­kusz idomított medvéje gondat­lanság következtében megtáma­dott egy iskolás kislányt. A vigyázatlan gyereket súlyos sérüléssel szállították a kór­házba, és a hanyag állatgon­dozó ellen megindították az eljárást — jelenti K. S. leve­lezőnk. — Rendkívüli tanácsülésen tárgyalták meg Jászszentlászlón az 1960. évi költségvetést. A tanácsülésen értékes javaslatok hangzottak el a jövő évi költ­ségvetéssel kapcsolatban — je­lenti községi tudósítónk. — Fognövesztő fű? A spa­nyolországi Gravedona faluban egy 78 éves anyóka meglepe­téssel vette észre, hogy négy, régen kihullott foga újra nő. Az orvosok szerint a csodálatos fognövekedés a környéken ter­mő »sulfarina di monte« nevű növénynek köszönhető. Emlékezés a kecskeméti íehérterroristák vérengzésére Negyven éve történt, amikor a dicsőséges Ta­nácsköztársaság bukását követően 1919. novem­ber 4-én rikító plakátok jelentek meg a kecske­méti középületek falain, tudomására hozva a város lakosságának, hogy Héjjas Iván »a fő- vezérség nevében« átvette a hatalmat Kecske­méten. Pár nap alatt több százan kerültünk a tör­vényszék fogházába, »a csődörös istállóba« és egyéb »ismeretlen« helyekre. Borongás novem­beri napok voltak, s a kecskeméti munkások legtragikusabb korszaka kezdődött. Franczia Kiss Mihály a Héjjas-különítmény tagjaival megje­lent a fogházban, s az őrséget lefegyverezte, és az éppen sétáló 127 politikai foglyot sodrony­botokkal végigverte. Néhányat közülük nyomban kiszólított a sorból, a »Bagoly-várban«, azaz a katolikus egyház tanácstermében összeült az »ítélő« bizottság, akik összeállították a kivég­zendők listáját, melyre a Tanácsköztársaság alatt funkciót betöltő vagy kommunista magatartást tanúsító 'elvtársak neveit írták. E bizottságnak tagja volt Révész István pápai prelátus, aki lelklismeretfurdalás nélkül vállalkozott a kivég- zendök gyóntatására is. November 16-án este 8 órakor fegyverropogás és halálihörgés zaja verte fel az éjszaka csend­jét. Ezen az éjszakán 14 politikai foglyot vittek el, kit élve, kit holtra verve a fogházhoz ren­delt gazdák kocsijain. November 17-én séta már nem volt. A házi munkások a vértócsákat mosták a falakról, kö­vezetről, és este újra kezdődött a vérengzésj 19-én este tíz órakor értek a mi második emeleti 46-os zárkánkhoz, ahol a névjegyzék öt nevet tüntetett fel: Szegedi, Farkas, Lazaro- vics, Takács elvtársak és e sorok írója. Elsőnek Szegedi Lajost szólították, s a kimenni vona­kodó embert puskaaggyal .leütötték, utána kö­vetkezett a kétméteres termetű Lazarovics elv­társ, akinek térdkalácsát puskatussal zúzta szét dr. Krisch Vili, a különítmény egyik tagjaj Farkas Sándor vállszúrást kapott, utána Takács nevét ordították, de ő a borzalmaktól vissza­riadva szalmazsákjához lépett és borotvával el­metszette a nyakát. A szerencsétlenség szín­helyéről a banditák lábánál fogva cipelték el Takács elvtérsat, e sorok íróját pedig Balint fogházőr a nagy zűrzavarban megszöktette, s így sikerült megmenekülnie Héjjasék kezéből. Ezeken a napokon vérfoltok jelezték az utcá­kon az irányt Szikra, Lakitelek és Orgovány leié. A három borzalmas nap után a fogház fogolylétszáma 47 fővel csökkent, s 37 özvegy és 53 árva maradt az áldozatok elhurcolása után. Szili István A „magyar kérdést“ ismét az ENSZ elé akarják kényszeríteni rfimiA.ÜEESWgl»

Next

/
Thumbnails
Contents