Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

5. oldal 1959. Oktober 11. vasárnap (Qtíi’tl’ú* tt’O’ßt’h't&fccC'i I/CC& d> (faO'ffiG’lc Uj és olcsó öntözési eljárással megduplázható a homok termése ogr// újítás eredményiként Több, jobb és ölesebb téglát égetnek KECELEK Bács-Kiskun megye szántóte­rületéből közel 400 000 kát. hold homok. Igen kézenfekvő, hogy mivel a csapadéktól függően a homoktalajok termése mutatja a legnagyobb ingadozást, első­sorban a liomokokon rendez­kedj ünk be öntözésre. Ennek a felfogásnak a helyességét azon­ban eddig a gyakorlatban be­bizonyítani nem lehetett, mert az élő vízfolyások a homokok­tól messze esnek. A távolról csatornán történő gazdaságos vízivezetés megoldhatatlan. A homokok jelentős százalé­kán szőlőt és gyümölcsöt ter­mesztenek, tehát nélkülözhetet­len a permetezéshez szükséges víz biztosítása. Igen sok állami gazdaságban és termelőszövet­kezetben a permetezéshez szük­séges vizet nagy távolságról — 5—6 kilométerről — szállítot­ták. A szőlőkben és a gyiimöl- sökben létesített ásott kutak 1—2 év alatt beomlottak, s megoldhatatlanná vált a vízellá­tás. A szőlőkben és a gyümöl­csösökben a víz távolról való szállítása egyrészt erősen nö­velte a termelési költséget, más­részt a permetezési időszak hosszúra'kinyúlt, s emiatt ká­rok keletkeztek. Ilyen körülmények között me­rült fel annak szükségessége, hogy a homoktalajok vízzel való ellátását feltétlenül meg kell oldani, mert népgazdasági je­lentősége igen nagy. 600 forint megtakarítás holdanként 1959. tavaszán a Csengődi Ál­lami Gazdaság területén csőkú- tak építésével a próbálkozás si­kert hozott. Fülöpszállás, Solt- szentimre, Tabdi, Kiskőrös, Csengőd határában 20—30 mé­ter mélységben a kútfúrók min­denütt vastag sóderréteget ta­láltak. A sóderben elhelyezkedő úgynevezett rétegvíz mindenütt felnyomult a csőben, úgyhogy az átlag 25 méter mély csőku- takban a nyugvó vízszint 1,8—2 métertől 6 méter mélységig he­lyezkedett el. Megoldódott te­hát a szőlők és gyümölcsösök vízzel való ellátása. A csőku- takból nyert vízzel holdanként 2 lófogatot és két munkást ta­karítottak meg. Egy kataszteri hold szőlő permetvízzel való el­látása — mivel a vizet 5 kilo­méter távolságról szállították — 500—700 forintba került. A csőkutas eljárással egy katasz­teri hold szőlő permetvízzel való ellátása 80 forintos költséggel biztosítható. Az önköltség csök­kentésén kívül rendkívüli előnyt jelent, hogy a permetezést há­rom napon bélül el tudják vé­gezni, s ezzel jelentős peronosz- póra-kárt tudnak kiküszöbölni. A nagyon bőséges vízmennyi­ség és a 2—6 méteres nyugvó vízszint megcsillogtatta az ön­tözés lehetőségét is. Mezőgaz­dasági és műszaki szakembe­rekből álló hattagú kollektíva azonnal hozzáfogott a csőkutas öntözési eljárás elméleti és gya­korlati kérdéseinek megoldásá­hoz. Ehhez igen nagy segítséget jelentett az, hogy a Földtani Intézet geológusai vizsgálataik alapján kimutatták, hogy a Kunszentmiklós—Kiskőröstől nyugatra eső területen — egé­szen Bajáig — 10—50 méter mélységben elérhető, 3—20 mé­ter vastagságú sóderréteg ta­lálható. E sóderrétegben — 300 millió köbméter víz helyezke­dik el. Csőkutas öntöxés Miután a víz mennyiségileg és minőségileg öntözésre alkal­mas volt, a nyugvó vízszint ma­gassága pedig lehetővé tette iparunk által gyártott centrifu­gai-szivattyúk alkalmazását, azonnal megtervezték » beren­dezést. Magyarországon eddig nem alkalmazott alumínium­repülővezetéket és kisteljesít­ményű, valamint nagyteljesít­ményű szórófejeket próbáltak lyás, sem csatorna nem kell — így elmaradnak ezek a beru­házási költségek is. Az eljárás­hoz szükséges berendezés — a csőkutak beruházási összegével együtt — 3500—4000 Ft-ba ke­rül. Egy köbméter víz költsége a TL—400-as egységnél — 15—20 kh-s egységet figyelembe véve — 1,10 forintba, a Csepel-Diesel egységnél 70—100 kataszteri holdat tekintve 0,73 forintba ke­rül A viszel együtt a műtrágya is A csőkutas öntözési eljárás a Duna—Tisza közén a homokta­lajokon való termesztésinek új, széles perspektíváját nyitja meg. A megfelelő szerves- (tő­zeg, zöld- és istállótrágya) és táplálóanyaggal (műtrágyák) való ellátás és öntözés mellett 3 termesztést biztonságossá tesszük, másrészt minimálisan számítva megkétszerezzük. Az öntözés bevezetése ezen a terü­ki. E tapasztalat után került sor 120 milliméteres csőkút építé­sére, melyből Csepel-Diesel mo­torral hajtott szivattyúval 1200 1/perc vizet kívántak nyerni. Ez a kísérlet is sikerrel járt. Az országos öntözési bemutatón egyrészt 2 darab Sz—l~es szóró­fejjel, másrészt az Éva elneve­zésű vákuumos szórófejjel mű­ködtették a berendezést. Az Sz —1-es szórófej 27 méter, az Éva szórófej 55 méter szórási távol­sággal (sugárban) működött. A Csengődi Állami Gazdaságban lerakták tehát egy új: a csőku­tas öntözési eljárás alapjait; A csőkutas eljárás lényegében felszín feletti csővezetékes öntö­zési elj'árás, azzal a különbség­gel, hogy itt a víznyerést is biz­tosítják az eljárás keretén be­lül. összehasonlítva a többi meg­levő öntözési eljárással, beveze­tése szintén nagyon gazdaságos­nak látszik. A felszín alatti cső- vezetékes eljárás — 12—18 000 forintba kerül, kataszteri hol­danként. Alkalmazása megha­tározott helyeken feltétlenül elő­nyös és gazdaságos. Ezzel az eljárással Bács-Kiskun megye termelőszövetkezetei sok helyen kiváló eredményt értek el. A felszín feletti eljárás alkal­mazásához élő vízfolyás és csa­tornahálózat kell. A csőkutas eljáráshoz sem nagylétesítmény, sem élő vízfo­leten komoly segítséget nyújt a termelőszövetkezetek fokozott gazdasági megerősítésében is. Az első lépéseket megtettük. Az eljárást kidolgozó kollektíva tagjai jelenleg azon munkálkod­nak, hogy az eddigieken kívül elkészítsék olyan — a csőkutas eljárásnak megfelelő — szi­vattyú prototípusát, amelyet traktor hajt meg s az öntöző­vízzel együtt a műtrágya kiszó­rása is lehetővé válik, Az al­kalmazott szórófejek elvileg fagyvédelemre is alkalmasak, ennek gyakorlati kipróbálására is sor kerülhet 1960. tavaszán. Az a legdöntőbb, hogy a réteg­vizeik elhelyeződésére és meny- nyiségére vonatkozó precíz fél­mérés mielőbb megtörténjen. Az öntözés műszaki, üzemi, vízgazdálkodási kérdéseire vo­natkozó vizsgálatok megindul­tak. Az állami gazdaságok fő- igazgatósága az azonnali, szé- lesebbkörű üzemi kipróbálásra lehetőséget nyújt. Így rövid idő alatt, nagy területről, sokrétű üzemi tapasztalat állhat rendel­kezésre. A tapasztalatok birto­kában — a biztos alapokon nyugvó rétegvizek feltárásóval — Bács-Kiskun megye öntöző­gazdálkodásában új fejezet kez­dődik. Ebben az új fejezetben az aszálynak eddig legjobban kitett homokterületekről nyer­hetünk állandó, biztos nagy ter­méseket! Dr. Fekete István Üj munkastílus Gergő elnök gond­terhelt arccal állt fel íróasztala mel­lől. — Még hogy én nem jól dolgozom? — mormogta alig hallhatóan. Jobb ke­zével végigsimította verejtékező, gyön­gyöző homlokát és az ablakhoz lépett. Nagyot szippantott az érett szőlő édes illatából. — Ez legalább felüdít, — szólt a járási kiküldött fe­lé fordulva. — Az a baj, hogy elaprózod magadat — mondotta újra a járási ember. — Túl sokat markolsz és keveset fogsz! Nézzük csak az el­múlt napodat! Teg­nap részt vettél a tűzoltó testület ülé­sén, onnan az óvo­dai bizottság érte­kezletére rohantál, majd a könyvtár (Szatíra) bizottság tanácsko­zása következett. Később a bélyeg- gyűjtők szövetségé­ben hallották fel­szólalásodat. De ez­zel még nem ért véget a napod. Te nyitottad meg a sakkszövetség, ké­sőbb pedig a foto- szakkör vezetőségé­nek értekezleteit is. Lásd be, hogy ez egy kicsit sok »egy napra«! Gondolkozz rajta és változtass munkamódszereden! A járási kikül­dött szavai nagyon lesújtották Gergőt. — Ez a hála — gondolta magában. — Az ember agyon­dolgozza magát mindent a legjob­ban, személyesen akar intézni és ezt kapja. Nyugtalanul aludt. Másnap délelőtt is kedvetlen volt, töp­rengett. Egyszer azonban felragyo­gott az arca. Az iro­dában levők nyom­ban észrevették ae. elnök kedélyválto­zását, de mielőtt an­nak oka iránt kér­dezősködhettek vol­na, maga Gergő szó­lalt meg. — Ragyogó ötle­tem támadt! Majd meglátják a járási­ak, hogy mit tud a Gergő! Ezentúl új módon dolgozom. Üj módon, bizony! Vége a futkosásnak, mert mától kezdve gazdaságosan osz­tom be az időmet. Nyomban intézke­dett is. Telefonált a bognár részlegnek. — Egy forgatható, két oldalán felfüg­gesztett hordócská­ra lenne szükségem — mondotta. —Tíz­szer—tíz centiméte­A Keceli Téglagyárban meg- húzatták a kéményt. A hír hal­latára nem tudtuk mire vélni a dolgot Elmentünk hát megnéz­ni, hogyan is történt ez a kü­lönös esemény és mi a jelentő­sége. Csodálkozásunkra azonban a kémény ott állt a helyén, sem a hosszán, sem a szélessé­gén nem látszik az állítólagos húzatás nyoma. A hír mégis igaz volt, csak más értelemben. Évek óta sok bosszúságot oko­zott már a téglaégetőknek, hogy kemencéjük méretének nem volt megfelelő a 35 méter ma­gas kémény. SziaknyéLven mond­va nem húzott eléggé. Hátrá­nya így több szempontból is jelentkezett. Az égetés kezde­tén a nyerstéglák nedvességé­kivitelezése az új telepvezető Schverthoffer Ferenc elvtárs érdeme, aki nem nyugodott ad­dig, míg a vállalat be nem sze­rezte a képünkön is látható ventillátort. Ez a nagyteljesít­ményű szívóberendezés kerékre építve hordozható formában ké­szül. Derékvastagságú csövét mindig abba az égetőkamrába helyezik, ahol a huzatra legin­kább szükség van. A Keceld Téglagyárban egy hónap óta folyik még csak ez a ventillátoros téglaégetés, de az eredmény máris igen kedvező­nek mondható. Kerekes Sándor téglaégető mester örömmel új-* ságolta, hogy a ventillátor mű­ködése óta lényegesen megvál­tozott az egészségtelen munká­AUTÓABROJTCS NYLONBÓI Egy amerikai autóabroncs-gyár új, nylonból készült abron­csot hozott forgalomba, az újfajta abroncs két légtérből áll; a külső légteret a földdd érintkező gumiabroncs alkotja, azon belül két gumírozott nylonrétegből álló abroncs található. Ha a külső burok megreped, a levegő csak az egyik kam­rából árad ki, a belső azonban még mindig fd tudja venni a kocsi teljes súlyát, úgyhogy defektnél a vezető nem veszítheti d uralmát a kocsi felett, rés, lezárható ajtó­val ellátva. A bognárok ki­tettek magukért. Délután 4 órára már Gergő asztalán állt a hordócska, ponto­san olyan, amilyet megrendelt. Az el­nök körülnézegette, megcsodálta az ügyes alkotmányt, a azután gyorsan munkához látott. Egyforma, téglalap alakú papírdarab­kákat szeletelt, majd fellapozta jegyzet- füzetét, s minden egyes cédulára rá­írta egy-egy bizott­ság nevét. Azokét a bizottságokét, amelyiknek tagja volt. Amikor mind­ezzel elkészült, meg­számlálta a cédulá­kat. összesen 33 db téglalapalakú papí­ron tündököltek gyöngybetűi. • — Mit csináljon az ember, ha eny- nyire nélkülözhetet­len, ha már ennyi bizottságba bevá­lasztották? — s huncutkásan mo­solygott, mint aki már tudja, hogy mit kell tennie. Elővette az aznap estére szóló meghívóikat. Gergő elvtársnak, az elnöknek — ol­vasta valamennyin. Ezután szépen sor­jára kiválogatta a meghívó szervek cé­duláit. — Megy ez mint a karikacsapás — gondolta. — Kilenc papírszeletecske hullott a hordócs­kába. Most azután eldől, hogy a turis­ta szakkör, a halá­szati egyesület, a mezőgazdasági ál­landó bizottság, a labdarúgó-szakosz­tály, a földműves­szövetkezet igazga­tósága, az egészség- ügyi bizottság, az iskola bizottság, a vadásztársaság, vagy éppen az irodalmi szakkör értekezle­tén veszek-e részt? Lezárta a hor­dócska ajtaját és a dobot háromszor megforgatta. A mű­velet most már gyorsan haladt. Csukott szemmel nyúlt a hordóba és ügyesen kiemelte a legelőször kezébe akadó cédulát. El­olvasta az írást: Harcsa Halászati Egyesület. — Arany kezem van —mon­dotta, aztán fütyö- részve elindult a halásztanya felé. * Másnap ismét megjelent a járási megbízott. Gergő örömmel számolt be új munkastílusáról. Nagy volt azonban a meglepetése, ami­kor a járási kikül­dött dicséret helyett azt indítványozta, hogy 33 tisztsége közül 31-et sürgő­sen adjon át a pártszervezet más tagjainak. — Az ám — ámult el Gergő — ez ta­lán még jobb meg­oldás, mint a sze­rencsekerék. Hogy ez eddig nem jutott eszembe...!,? Natív József től a kemencében képződött gőzt nem tudták előre leszívat­ni. Az elsőo&ztályü téglák mi­nősége így átlagosan csak 70 százalék körül mozgott. Megfe­lelő huzat hiányában a terme­lés sem emelkedett a kemence kapacitásának a kihasználásáig. Ráadásul az égetőknek is egész­ségtelen munkakörülmények kö­zött kellett dolgozniok, mivel a széngáz nagyrésze megrekedt a kemence padlásán. Megoldást keresve így szüle­tett meg az újítás alapgondo­lata: ha nem húz a kémény, akkor meghúzatjuk. Az ötlet körülmény. Nem kell annyi gáz♦ nyélniök, s ami külön, öröm — biztosítva van kongresszusi vál­lalásuk teljesítése is. Az elmúlt hónapok 450 ezer darabos ter­melésével szemben szeptember­ben 650 ezer téglát szedtek ki a kemencéből. Mintegy 20 szá­zalékkal emelkedett az égetett tégla minősége is. Elsőosztályú árujuk aránya ma már eléri, esetenként pedig meg is halad­ja a 90 százalékot. Jelentős emellett, hogy az újítás beve­zetése máris 15 százalékos szén­megtakarítást mutat. Sándor Géza

Next

/
Thumbnails
Contents