Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-31 / 256. szám
4. oldal 1959. okWIier 31, wwmbat Tanácskozik a megyei párlértekezlet (Folytatás a 3. oldalról) tás módon zárkózzunk el tőlük, vagy nyújtsunk kezet az értelmiség azon többségének, akt megérdemli és várja a párt izmos vezető kezét? Mert kell a párt irányító keze. Hiába minden tudományos felkészültség: aki nem ismeri a társadalom égető gondjait, a szőnyegre került megoldandó feladatokat, — legyen bármilyen nagy tudománya, és buzogjon benne bármilyen forrón a tettrekész- ség —, a párt irányítása nélkül nem tud érdemben hasznára lenni a társadalomnak. Segítsük, hogy az értelmiséKádermunkánk feladatai giek közeik érül jenek az élet gondjaihoz, az S érdekük is ez, segítsék hát ők is a legjobb megoldásokat közösen megtalálni és végre is hajtani. A kérdést összegezve Molnár elvtárs kijelentette: továbbra is követnünk kell a Központi Bizottság útmutatását és két fronton kell vívnunk a harcot a helytelen nézetek ellen. Ez a harc főként eszmei, ideológiai harc, nem egyes személyek, hanem a hibás, helytelen nézetek elleni harc. Miután a kispolgári nézeteknek még hosszú ideig talaja lesz nálunk, azért következetesen kell folytatni az eszmei felvilágosító munkát. A pártegység, a párt cselekvési egysége szempontjából nagy jelentősége van a káderek nevelésének, a céltudatos kádermunkának. Az elmúlt 3 óv megyei _ eredményei alapvetően a párttagság, a párt-, állami, gazdasági vezetők jó munkájából, tehát a káderek jó munkájából születtek, a dolgozó tömegek támogatása, szorgos munkája nyomán. Kádereink többsége jól dolgozott. A munkák során sokat fejlődtek, többségük ma már alapjában hozzáértően látja el a rábízott feladatokat, Kádermumikánk fő feladatának azt tartjuk, hogy kádereink figyelmét és tevéken ység ét a szocializmus építésének és megszilárdításának napi feladataira fordítsuk és vessünk véget az itt-ott még tapasztalható öncélú politikai tevékenységnek. A káderek nevetését taglalva a beszámoló hangsúlyozta, hogy ki kell alakítani a nagyfokú felelősségérzetet és a közgazdasági szemléletet. Küzdeni kell az elbizakodottság ellen és biztosítani kell a kommunisták magasfokú erkölcsi magatartását. A káderek nevelését élő kell segíteni munkájuk rendszeres ellenőrzésével és fejlődésük kulcskérdésévé kell tenni a politikai és szakmai műveltség emelését. Párt-, állami, gazdasági és tömegszervezeti vonalon egyaránt gondoskodni kell a tervszerű káderutánpótlásról, Politikánk a tömegek támogatására talált A három évvel ezelőtti események azit tanúsítják, hogy az elleniorradalotrn azért tudott láhrakapni, mert meglazult a párt és a dolgozó tö- kapcsolata. Az elmúlt három év viszont arra tanít bennünket, hogy pártunk politikája azért volt eredményes, mert támogatásra talált a dolgozó tömegek között és megszilárdult a párt tömegkapcsolata, Nemcsak pártunk, ha- non a dolgozó tömegek is sokat tapasztaltak és tanultak az edlenfarradalomból. ícÁrrjeazmüG meg megyénk dolgozó lakosságát: ki akarja a régi rendet? A válasz egyértelmű: senki sem akar úgy élni, amint éLt a Horthy-rend- szerben. De az nem elég, hogy nem akarjuk a régi rendet! Meg is kell becsülni népi demokratikus rendszerünket. Ezért emlékeztessük dolgozó lakosságunkat az ellenforradalom céljaira és egyúttal emlékeztessük arra is, hogyan éltek az elmúlt rendszer idején. Emlékeztessük őket arra. mitől mentette meg a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány népünket, hogy megyénkben is még jobban becsülje és védje a népi demokráciát, a szocializmus vívmányait minden munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi, — népünk és családja ügyéért felelősséget érző minden ember. Megyénkben általános az a vélemény, hogy a párt politikája jó. Sokan mondják: csak így tovább! Ezekből a véleményekből ki csendül, hogy lakosságunk többsége helyesli a párt fő politikai irányvonalát. A három év tapasztalatai tényleg azit bizonyítják, hogy pártunk politikája jó, helyesen szolgálja népünk érdekeit, felemelkedését Mi, kommunisták azonban jól tudjuk, hogy nincs még minden rendben. Vannak bizonyos feszültségek, ellentmondások a párt céljai és egyes dolgozó csoportok véleménye között, a párt szándékai és a jelenleg rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségek között. A kérdés és vita inkább akörül forog, hogy »igen, belépek, de mikor?« Mi azit tanácsoljuk: mielőbb, mert a mezőgazdaság a falu problémáit egész társadalmunk érdekében jobb mielőbb elrendezni, Vita van azon is, hogy <*én megyek, de ne én legyek az első«. Nekünk az a véleményünk, hogy csak az kezdheti, aki már végiggondolta és biztos abban, hogy helyes az elhatározása. Miért tehát a tétovázás, ha a nagy dolgot eldöntötte? Nem szégyen, ellenkezőleg, dicsőség elsőnek lepni abban, ami az egész falu életét viszi. előbbre. Dicsőséges és bátor tett ez, amelyért hálával gondolnak majd vissza a szövetkezetben számításukat megtaláló dolgozó parasztok, a gyermekeik, s még az unokáik is, A szövetkezet olyan lesz, amilyenné azt tagjaik teszik Molnár Frigyes elvtárs a továbbiakban kifejtette, hogy egyes termeLőszöveitkezetekben jobban lehetne hasznosítani a nagyüzem adta előnyöket és lehetőségeket. Beszélt arról, hogy a család minden tagja vegye ki részét a közös munkából. És szólott az állatállomány fejlesztéséről is, A termelőszövetkezet olyan gazdag lesz, amilyenné azt tagjai teszik. Éppen ezért szükséges az öntevékenység, a gazdasági épületek házilagosan való előállítása a rendelkezésre álló helyi építőanyagokból. Nem kell szégyellni, hogy vályogból, nádiból építünk, vagy esetenként szalmatetővea fedjük az istállókat, Nem az a szégyen, ha nád- vagy szalmatető alatt vap a termelőszövetkezet többszázas sertésállománya vagy többezer baromfija, hanem az a szégyen, ha mindez nincs. A beszámoló a továbbiakban arról szólt, hogy választ kell adnunk a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek, minden dolgozó kisember gondjára, problémájára, kérdésére. Meg kell keresnünk a közös gandoik közös megoldását. Még ez sem mindig elég, mart az emberek különfélék. Vannak, akik egy szóból értenek, vannak, akik tizedszer is nehezen ismerik fel saját, jól felfogott érdekeiket. >Ézért nagy szerepe van a jó példának: a kommunisták és az átlagembernél tovább látók, a közügyekért is felelősséget érző emberek példájának, A felvilágosító szó mellett a tömegkapcsolat második fő követelménye, a gondos szervezés, a tennivalók véghezvitele. Á szocialista kultúra térhódítása közügy A beszámoló a továbbiakban a kultürális kérdésekkel foglalkozott. A szocializmus építésében rendkívül nagy szerepe van a szocialista kultúra térhódításának, a dolgozó tömegek szocialista tudata, szocialista életformája kialakulásának. A kul túrforradalom sem automatikus folyamat, hanem szívós harc a meglevő burzsoá eszmék és a reakciós polgári szokások ellen. Feladatainkat a Központi Bizottság kulturális irányelvei alapján elkészített kulturális program szabja meg. Előrehaladásunk egyik biztosítéka, hogy a pártszervezetek, a kommunisták következetesen dolgozzanak a kulturális szervekben kulturális programunk célkitűzéseinek megvalósításán. Karolják fel a kultúra munkásainak törekvéseit. Biztosítsák, hogy az iskolai és a felnőtt oktatás és képzés társadalmunk közügyévé váljék. Céljainknak megfelelően változatlanul nagy segítséget kívánunk adni a megye tudományos, irodalmi és művészeti életének továbbfejlődéséhez. Ezúttal Is bátorítjuk értelmiségi barátainkat, álljanak a megyei vezetés mellé \és a kultúra esziközeived is ^egítsék nagy társadalmi céljaink magvalósítását, a szocialista építőin unkát, Ezután a proletárdiktatúra további erősítésének feladatait foglalta össze a beszámoló. Leszögezte; a megye párt-, állami és tömegszervezeteinek jó munkája nyomán erős lejsz a párt tömegkapcsolata, s ez a proletárdiktatúra fő ereje, társadalmi bázisa. Ezért a fő kérdés a dolgozó tömegek napnap utáni meggyőzése. Az elmúlt évek nagy tanulságot szolgáltattak arról, hogy a szocializmusért folytatott harcban a párt leg- főbb feladata a prbletár- diktatúra szüntelen erősítése. A proletár-diktatúra szilárd politikai alapja a • munkásosztály által vezetett munkás-paraszt szövetség. Napjainkban előtérbe került a szövetség egyik fő célja: a parasztság átvitele a szocialista útra. A szocialista falu és mezőgazdaság megteremtése alapvetően érdeke a munkásosztálynak és a parasztságnak is, hiszen ez a lépés megnyitja a szocialista fejlődés útját a parasztság valamennyi rétege számára. Szocialista építésünk fő kérdése a proletár internacionalizmus a szocialista táborhoz, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolataink erősítése. A nemzetközi imperializmust csak a munkásosztály nemzetközi ösz- szefogásának ereje győzheti le. Az egyes országok munkásainak harca csak akikor volt eredményes, ha támaszkodott a nemzetközi munkásösszefogásra. Pártunk négy évtizedes harca, az ellenforradalom ellen vívott küzdelmének tapasztalatai a proletár internacionalizmus legyőzhetetlen erejét bizonyítják. Szocialista építésünk során állandóan éreztük a szocialista tábor leghatalmasabb országának, a Szovjetuniónak önzetlen, baráti segítségét Amikor a külső és belső ellenség népi demokratikus rendünkre tört a Szovjetunió internacionalista kötelességeit teljesítve, népünk segítségére sietett. Ugyanakkor érezzük a többi szocialista ország politikai és gazdasági segítségét, s mellettünk álltak a kapitalista országok kommunista és forradalmi munkáspártjai, Az ellenség mindent megtett, hogy rágalmazza a Szovjetuniót, hogy a magyar népet szem befordítsa hűsége« barátjával, a szovjet néppel. Megyénk dolgozói is saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról az önzetlen és testvéri segítségről, melyet a szovjet nép fiai harcunkhoz, eredményesebb munkánkhoz . nyújtottak. Ezért mélyült megyénk dolgozóinak szeretete, tisztelete és megbecsülése, a Szovjetunió iránt, — elmélyült szeretete s szocialista tarvérnépeink iránt, / Elvtársak! A szocialista tábor ereje és a nemzetközi politikai helyzet kedvező feltételeket nyújt hazánkban is, megyénkben is a szocializmus építésének befejezéséhez. De magunk se késlekedjünk, hanem feladataink következetes és magabiztos megoldásával, a szocializmus építésével erősítsük a szocialista világrend- szert, a népek jövőjének megalapozóját, a béke ügyének nagy oltalmazóját — mondotta befejezésül Molnár Frigyes elvtárs, A revíziós bizottság jelentése Maradhat-e így Ezek közül egyik az, hogy egyénileg dolgozó parasztságunk közül sokan még nem értenek osztatlanul egyet a szövetkezeti politikánkkal. Azt mondják, maradjon meg a kis- pareella és akkor 2000 évre előre megszavazzák a párt és a kormány politikáját, De vajon maradhat-e így, ahogy jelenleg van a mezőgazdaság és a paraszti élet? Talán a magyar paraszt kisparcellája egyedülálló sziget maradhat a szocialista és a kapitalista országok nagyüzemeinek tengere közepette? Vajon ki fizeiti meg azt a kisparaszti árut, amelyet 2—3-szor magasabb költséggel állítanak elő mint a nagyüzemben? Vajon ki tudja együtt tartani az egyéni paraszti családot, amikor a gyermekek többet akarnak és jobban akarnak élni, mint a kis- parcellához ragadt szülők, * a paraszti élet? ezért a városiba kívánkoznak? És mi lesz az öregeikkel? Vajon md jobb: a biztos nyugdíj, vagy a bizonytalan öregsors? Ki vállalhatja a felelősséget azért, hogy korunkban, a fejlett mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági technika fejlett korszakában egyesek konokul az ásó-kapa technika mellett akarnak maradni, és védik azt a termelési módot és életformát, ami regen elavult? A dolgozó parasztság többsége megérti az idők szavát, látja, hogy a mi nemzedékünknek az a kiemelkedő történelmi szerep jutott osztályrészül, hogy a régi, elavult paraszti élet helyett megteremtsük a korszerű mezőgazdaságot és a magasabb- rentlű, emberibb paraszti életet. Molnár Frigyes elvtárs beszámolója után Cseh László elvtárs, a megyei revíziós bizottság elnöke pzámolt be a bizottság tevékenységéről. Beszámolójában rámutatott arra, hogy a revíziós bizottságot munkájában az vezette, hogy a Központi Bizottság határozatai megfelelően érvényesüljenek, erősödjön pártunk cs a dolgozó nép kapcsolata, szilárduljon a pártfegyelem, segítséget nyújtsunk a? ellenforradalom okozta károk felszámolásában, elősegítsük a pártszervezetek gazdálkodósát és ügykezelését. Munkánk során megvizsgáltuk a megyei pártvégrehajtóbizottság és a megyei pártsajtó költségvetési gazdálkodását, a Kossuth Könyvkiadó kirendeltségének munkáját, a munkáslevelezést, az ügykezelést, a pártházak'állapotát, a tagdíjfizetést, a gépkocsik és a motorkerékpárok üzemeltetését és még egy sor más természetű vizsgálatot is végeztünk. A revíziós bizottság megállapította, hogy a költségvetések elkészítésénél, és a költségvetési gazdálkodásnál a megyei párt-végrehajtóbizottság, de a többi végrehajtó bizottság is a gazdálkodás feladatait állandóan figyelemmel kíséri és a politikai munka fontos részének tekinti. Jelentős eredményként állapíthatjuk meg — folytatta Cseh elv társ —, hogy 1958-ban 86 községi pártházat hoztak rendbe a pártalapszervezetek. Ezenkívül a párttagság és igen sok esetben a pártonkívüli dolgozók lelkes munkája nyomán 58 helyen rendeztek be pártklubot és 45 klubba már televíziót is vásároltak. Elismerés és köszönet illeti ezért a járási, városi és az alapszervezeti vezetőségeket, párttagságunkat és pártonkívüli barátainkat. Most már elmondhatjuk, hogy pártházaink mindenhol rendben vannak, szépek, a politikai élet központjává váltak, amelyeket szívesen keresnek fel nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüli dolgozók is. Cseh elvtárs a továbbiakban a tagdíjfizetés helyzetével foglalkozott részletesebben. Megállapította, hogy a megyed pártvégrehajtó bizottság, de a járási, városi végrehajtó bizottságok is állandóan napirenden tartották ezt s kérdést. Ennek következtében és nem utolsósorban a Központi Bizottság helyes gazdasági politikájának eredményeképpen igen nagyfokú és állandóan javuló eredmény következett be. A kommunisták öntudatának növekedését jelenti az, hogy a tagság 98 százalékon felii) rendszeresen befizeti a tagsági díjat, amíg ez a múltban ncir, (Folytatás az 5. oldalon.) 1
