Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-30 / 255. szám

4. oldal 1959, október 30, péntek Ingadozás nélkül Dártunk mindennapi éle- télben nagy jelentősége van a kétfrontos harcnak, an­nak, hogy szüntelenül és ébe­ren küzdjünk mind a jobb­oldali, mind a baloldali elhaj­lás ellen. A revizkxnizmust, a dogmatizmust vagy szaktássá- got még nem sikerült pártunk életének minden területéről ki­űzni. Mind a revirtcnizimusíból, mind pedig a szektásságból eredő nézetek és káros gya­korlat az esetek többségében ott, azon a területen jelentke­zik, ahol a párt a legdöntőbb csatát vívja. Szocialista építé­sünk legfőbb kérdése jelenleg ®a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, s éppen ezért ter­mészetszerű, hogy a téves nézetekkel és gyakorialttal itt találkozunk legsűrűbben. A szövetkezetek számszerű fejlesztésében ebben az esz­tendőben jelentős sdkereket ér­tünk el. Különösen kiemelkedő eredmények születtek megyénk déli járásaiban. A gyors előre­haladás és a nagy sikerek mel­lett vannak számottevő nehéz­ségeink is. Mezőgazdasági fejlődésünk fő és legfontosabb nehézsége abban van, hogy a gazdaságok túlnyomó többsége ma még kisparaszti gazdaság. Néhány elvtársunk a helyi vagy eset­leg megyei nehézségek láttán elcsügged és sötéten látóvá válik. Sőt vannak eseteik, ami­kor saját tehetetlenségének igazolása vagy a nehézségek éltúlzása céljából új »elméle­teket-“ próbál felállítani, olya­nokat, amelyek idegenek a valóságtól és ellentétesek a párt mezőgazdasági politiká­jával; « nehézségek láttán néhá- nyan elveszítik a re­ményt, pesszimizmusba esnek s megpróbálják vitatni a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése jelenlegi ütemének szükségességét Mostanában egy-két helyen olyan nézet is napvilágot látott, amely azt állítja, hogy előbb bőségesen el kell látni a mezőgazdasá­got korszerű gépekkel és csak azután foghatunk hozzá a na­gyobb arányú fejlesztéshez. Ez az álláspont helytelen, teljesen figyelmen kívül hagyja a valóságot és a fejlődés gaz­dasági tényezőit. Miről van szó? Akik rabjai az említett álláspontnak, megfeledkeznek elsősorban arról, hogy korsze­rű gépeket egyáltalán fölösle­ges az esetek többségében a kisparaszti gazdaság számára gyártani, hiszen azokat gazda­ságosan kihasználni úgy sem tudnák. Vagy talán arra gon­dolnak, hogy gyártsunk ezer és ezer modem gépet, ame­lyek évekig kihasználatlanul hevernének, egészen addig, amíg a mezőgazdaságot a gé­pek arányában átszerveznénk? Ez fejetetejére állított képte­lenség. Nem a gépék miatt fejlesztjük a mezőgazdaságot, hanem megfordítva. Megfeledkeznek másodszor arról is, hogy a gépállomások jelenleg az alapvető talajmű­velő és betakarító gépekkel oly bőségesen él vannak lát­va, hogy a jelenlegi nagy­üzemi szükségletet nyugodtan ki tudják elégítem, sőt fel­használatlan kapacitásuk is van. Továbbá csak tanulmá­nyozni keil a második ötéves terv irányszámait és rögtön kiderül, hogy a mezőgazdaság gépellátása a szükségletnek megfelelően növekedni fog. Az említett álláspont képvi­selői harmadszor teljesen fi­gyelmen kívül hagyják azt a közgazdasági megállapítást — amelyet az élet már számta­lanszor bebizonyított —, hogy az egyszerű kis közösségek is szervezettséggel magasabb ter­melési színvonalat érhetnek el mint a kisgazdaságok.' S végezetül, negyedszer, fi­gyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt is, hogy az or­szág magas színvonalú gép­parkjának megteremtéséhez, illetve az ehhez szükséges anyagi javak felhalmozásához a dolgozó parasztságnak is je­lentősen hozzá leéli járulni, er­re pedig csak a szocialista me­zőgazdasági üzemek képesek igazán. L gyesek néhány nehézség láttán, önmaguk tehetet­lenségét igazolni próbálva, el­ferdítik és félremagyarázzák a mezőgazdaság átszervezésére vonatkozó, Lenin által kidol­gozott fokozatosság élvét. Vé­leményük szerint minden eset­ben »létraszerűen« kell értel­mezni és betartani a fokoza­tosság elvét, azaz minden dol­gozó parasztnak törvénysze­rűen át kell haladnia a szövet­kezés minden lépcsőfokán. Ezt a nézetet az élet és a szövet­kezeti mozgalom gyakorlata már megcáfolta. Száz és száz esetben bebizonyosodott, hogy dolgozó parasztságunk megérti: fölösleges minden fokozaton átmenni, helyesebb a legjob­ban bevált forma, a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet azon­nali elfogadása. E nézet képviselői figyel­men kívül hagyják azt is, hogy hazánkban már több minit 10 esztendős múltra tekint vissza a szövetkezeti mozgalom. Ilyen körülmények között nevetséges azt kívánni a még szövetkeze­ten kívül álló dolgozó parasz­toktól, hogy úgy, mint az első szövetkezetiek, kipróbálják a különféle fokozatokat. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy ott, ahol tényleg nincs mód azonnal a legmagasabb szö­vetkezeti forma alkalmazásá­ra, ne engedjük meg a szövet­kezetek alacsonyabb típusainak létrejöttét, A mezőgazdaság - szocialis- ta átszervezése nehéz, nagy körültekintést igénylő küzdelem. Olyan harc, ahol a nagy sikerek mellett kisebb- nagyobb nehézségek is adód­nak. Azoknak az elvtársaknak, akiknek kezébe van letéve az átszervezés irányítása, éberen kell ügyelniük arra, hogy az említett vagy azokhoz hason­ló nézetek el ne uralkodjanak, mert sokszor a kis jelentősé­gűnek tűnő téves nézetek is nagy kárt okozó gyakorlattá terebélyesedhetnek; TlZ ÉVE KECSKEMÉTEN ^ romfelvonásos színdarabok fő­szereplőire emlékszik vissza kel­lemesen, hanem velük együtt szívébe zárja a jó epizódistákat is. Budai László pedig ezek közé tartozik. A színházlátogató közönség bizonyára emlékszik még a »Liliomfi« Szellemfiére, a »Hétköznapok hösei«-ben Fü­st munkásfigurájára, a »Váljunk el« Jamarot rendőrbiztosára, s legutóbb a »Szent Johanna« Courcelles kanonokjára. Ezeket a szerepeket Budai alakította, a tőle megszokott magabiztosság­gal. Művészi pályafutásának év­fordulóján szeretettel köszönt­jük Budai Lászlót. Reméljük, a jövőben még gyakrabban lát­juk a színpadon. Bieliczky Sándor 1X0X03 UJ FILMEK OQXO-iú Kölyök Törőcsík Mari és Szabó Gyula a film egyik jelenetében. KEDVES, vidám, megható ez a film, másfél óra önfeledt szó­rakozás. Olyan vígjáték, ame­lyet már régóta várunk, s ame­lyet minden bizonnyal szeretet­tel fogad majd a közönség is. Hőse egy fiatal kamaszlány, a Kölyök. Hetyke, szemtelen, ön­bizalma határtalan, pedig két­balkezes. Ennek ellenére szere­tik, segítik, megbocsátják bak­lövéseit. Egyetlen nagy bánata van csupán a Kölyöknek, bár­hogy igyekszik is, nem veszik nagylány-számba. Pedig az ő szíve is megismeri a szerelmet, de ahol megjelenik elmaradha­tatlan overáljában, kamaszos viselkedésével, ő csak a Kö­lyök marad a fiúk szemében. Hogyan látja meg benne Gor­don Jóska mégis a nőt, hogyan találják meg egymást? — ezt mondja .el lényegében a film. A CÍMSZEREPET Törőcsik Mari alakítja kedvesen, rokon­szenvesen. Partnerét, Gordon Jóskát a fiatal Szabó Gyula játssza. Szinte egyidőben for­málta meg két főszerepét, a »Pár lépés a határ« üldözött kommunistáját és a »Kölyök» rokonszenves fiatalemberét. Mellettük ismert művészek egész sora vonul fel. Bessenyei Ferenc, a csupaszív gyárigaz­gatót, Suka Sándor a rendőr »apá«-t, Zenthe Ferenc pedig az autós lovagot játssza. Vala­mennyiük játékán érződik, hogy szeretettel, kedvvel formáljak meg filmbeli figurájukat. Palásthy György és Markos Miklós forgatókönyve alapján az annyira hiányolt, mai tár­gyú magyar filmvígjátók szüle­tett meg. Szemes Mihály ren­dező már a Dani-nál bebizo­nyította, hogy ismeri a gyer- meklélek rejtelmeit; A hagy sikernek ígérkező vígjátékot megyeszerte játsszák mozija­ink. (HódiéhaUdmo-kkaL elemzik az antjaq. öuzelclelél Uzbekisztáni szakemberek az anyag vegyi összetételének meghatározására új műszert — radiospektroszkópot —■ szer­kesztettek, amely visszavert rá­dióhullámok segítségével műkö­dik. A műszer, amely teljesen nél- külözhetővé teszi a bonyolult vegyi elemzéseket, mind szi­lárd, mind cseppfolyós hal­mazállapotú anyagok vizsgála­tára rendkívül alkalmas. A visszavert rádióhullámokat rezonátor fogja fel. A rezoná­tor öníró-műszerrel van össze­kapcsolva, amely meghúzza a visszaverődés erejének görbé­jét. E görbe alapján állapítják meg a vizsgált anyag összeté­telét. A rádióanalízás sokkal ponto­sabb, mint az eddig alkalma­zott vegyi elemzések, Budai László, a Kecskeméti Katona József Színház művé­sze 10 éve él városunkban. Ak­kor került ide, amikor még a színház Márki Géza direktor- sága alatt három helyen — Kecskeméten, Cegléden és Szol­nokon — szerepelt. A gyorsan pergő évek során sok olyan szerepet játszott, me­lyet nem tud elfelejteni soha­sem. A közönség nemcsak a há­Termelőszövetkezeti nyugdíjasok A petőfiszállási Béke Tsz nyugdíjasa, id. Czombos Pál 1951-ben lépett be a szövetke­zetbe, s jelenleg, amikor már 67 éves, két éve van nyugdíj­ban. Czombos bácsi még ma is éberen őrködik a tsz dolgai ■felett. Megelégedéssel tölti el az a tudat, hogy a szövetkeze­iét a jelenlegi vezetők jól irá­nyítják. A fiatalok gyakran ki­kérik tanácsait és jó szívvel el is fogadják azt. A nyugdíj békés öregkort biz­tosít számára. Az SZTK által fizetett összegen túl a tsz-Hén még a 100 munkaegységet is ledolgozhatja, ezen felül kap három mázsa kenyérgabonát és háztáji földet is. Ő maga mon­dotta el, hogy soha életében nem számított ilyen nyugodt öregkorra, mint amit a tsz biz­tosít az ő számára. A pálmonostori Béke Tsz nyugdíjas tagja, Nagy Fábián már 73 éves. Nagy szeretettel beszél a párt és kormány gon­doskodásáról. A 100 munka­egységet még ő is ledolgozza évente, de a tsz tagjai csak legkönnyebb munkát engedik neki elvégezni. Megelégedéssé tölti el öt is, hogy napról napra érzi azt a szerzetet, ami kö­rülveszi. S mindehhez — úgy véljük — nem is kell kommentár, ér­demes rajta elgondolkozni min denkinek. • T. J. »■'Ezen órát 1915. okt. 1-től 1916. máj. 1-ig terveztem és 1916. jún. 6-tól 1918. okt. 8-ig készítettem. Kelt 1918. okt. 8-án Vácon. Pus- kár József kosárfonó segéd.« A félegyházi Kis­kun Múzeum anyagá­nak egyik érdekes és értékes darabján, a 17 féle helyi időt pon­tosan mutató faórán látható ez a feljegy­zés. A faórát nemrégi­ben hozta ismét rend­be és működésbe Haj­ma Sándor bácsi, a múzeum öreg, tapasz­talt restaurátora, aki több mint két hóna­pig faragta hozzá a hiányzó fakerekeket. Babramunka volt, de megérte, azóta szinte csodájára járnak a nevezetes faórának, még a filmhíradó is megörökítette, sőt nemrégiben egy ha­zánkban járt francia is ellátogatott ide kí­váncsiságból. Mi is leolvastuk az Újra működik a 17 helyi időt mutató faóra delet jelez az óra mu­tatója, akkor Buda-. pesten 1 óra 16 perc, Párizsban 12 óra 9 perc, Peking ben 7 óra 44 perc az idő stb; Mindezt — 17 féle változatban mind­járt mutatja is az óra 17 számlapja. Nevezetessége, mint a neve is jelzi, hogy a tengelyeit kivéve minden porcikája, a fogaskerekek, csapok, a mutatóik, de még a hosszú lánca is — fá­ból készült. Nagy türelem éa ügyesség kellett a megszerkesztéséhez, el­készítéséhez az bizo­nyos, de úgy látszik, mindezeknek nem volt híjával a készítője. Ideje pedig akadt bő­ségesen, mert 18 évre és négy napra elítélt fegyenc volt az illető, aki így próbálta el­űzni egykor a bör­tönélet egyhangúságát. Talán maga sem hitte, hogy valamikor még nevezetes dolog lesz az, amit unal­mában művelt. í• v. < “■instrumentumról«, hogy ha Londocbaa

Next

/
Thumbnails
Contents