Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

4, oldal 1959. október 28, szerda Két nemzedék — a könyvtárban Sscpen tatarozott, kifestett, nagyon rendben tartott épület a Kalocsai Járási Könyvtár. Vendcgmarasztaló, barátságos, napfényes olvasóteremben, nagy csöndességben diákok, felnőttek olvasgatnak. S a kölcsönző pült mögött is diákok állnak. Azt hittük, hogy talán ifjúsági könyvtárrá alakult át a járási könyvtár. Az első pillanatra így tűnik fel, pedig másról van szó. Ahogy a könyvtáriak mond­ják, megindították a »-politech­nikai oktatást« a könyvtár ke­belében. Gimnáziumi diákok járnak ide gyakorlatra a könyv­tárvezető kezdeményezése nyo­mán — hogy megismerkedjenek a modern könyvtári szolgálat módszereivel, alapelveivel, a kategóriákba sorozás, a beszer­zés, a címleírás és még ki tudja mi minden titkaival. Kéthetes múltra tekinthet vissza a kezdeményezés, de szinte naponta vannak új je­lentkezők, érdeklődők. Azt a rendszabályt kellett bevezetni, hogy csak az iskolaigazgató be­leegyezésével, a magyarszakos tanárok javaslata alapján veheti fel a legjobb tanulók közül az oktatásra jelentkezőket a könyvtár vezetősége. Húszper­ces előadást hallanak a könyv­tári szakemberek részéről a fiatalok minden foglalkozáson,! • s utána gyakorlati munkát vé-j jgeznek nagy szorgalommal —| i és ami a foglalkozások eddigi í i eredményeiből kiderült, egyre í Igyarapodó felkészültséggel. | Milyen nagyszerű lehetőségei ♦ rejlenek ebben a kezdeménye-! zésben a falusi népművelési káderképaésnek — talán intéz­ményesen kialakítható és itt ki­kísérletezhető formák között! Mindenesetre érdemes erre fel­figyelni. És mindenképpen he­lyes támogatni a kalocsai első lépéseket, hiszen az oktatásban részvevők faluról jött diákok, akik nagy része oda is kerül vissza, ha tanulmányait befe­jezte. Nem könnyű ma már könyvtári »szakmában« dolgoz­ni, hiszen az élet igen magas követelményeket állít a könyv­tárosok elé. Az első nemzedék most lép a könyvtári tudomá­nyok előcsarnokába. A hivatá­sos könyvtárosok pedig a saját és minél gyorsabb továbbkép­zésük módozatain töprengenek. Itt a kalocsai könyvtárban pl, idegen nyelvek tanulására ad­ták a fejüket. Most eszperantót tanulnak, hogy megfelelő szín­vonalon vehessék ki részüket e nemzetközi nyelv születésének századik évfordulója előkészíté­séből. A megyei könyvtáros tovább­képzés nehéz vizsgáin már túl vannak. De tovább akarnak lépni, mert így kívánja az élet, az egyre bonyolultabbá váló, egyre nagyobb felkészültséget kívánó könyvtári munka. Csáky Lajos .KiyAlió KISIPARI SZÖVETKEZET“ Kitüntették a Kalocsai Népművészeti Szövetkezetei Exportáruikért több mint 1 millió forintot kaptak A Kalocsai Népművészeti és Háziipari Termelőszövetkezet az első félévi ég a harmadik negyedévi eredményei alapján az ország 130 szövetkezete kö­zötti versenyben első helyezést ért el és megkapta a »Kiváló kisipari szövetkezet« címet, valamint az azzal járó okleve­let, zászlót és pénzjutalmat. A szövetkezeit első féléves tervét 116 százalékra, export- szállítását pedig 440 százalék­ra teljesítette* Különösen je­Gyüléseken vitatják meg a második ötéves terv irányelveit a kiskőrösi járásban A Kiskőrösi Járási Pártbi­zottság tájékoztató előadásokat szervezett a községekben a má­sodik ötéves terv irányelveiről. Az előadások megtartására 27 járási előadót jelöltek ki, akik a községekben, állami gazdasá­gokban, termelőszövetkezetek­ben, s ipari üzemekben ismer­tetik a második ötéves terv irányelveit. A járási előadók eddig nyolc helyen tartottak ismertetőt a munkások, parasz­tok és alkalmazottak népes csoportjai előtt, s különösen a mezőgazdaság fejlesztése körül alakultak ki élénk beszélgetések. A pártbizottság kezdeménye­zését átvették a községi párt­ós tanácsszervek, valamint a szakszervezetek. A KPVDSZ a földművesszövetkezetekben, a pedagógus szakszervezet pedig a tantestületekben rendezett eddig több helyen vitát a má­sodik ötéves terv irányelveiről. Ötvennégy műremek Első ízben állíta­nak ki hazánkban, Budapesten egy kül­földi képtár remek­műveiből. A drez­dai képtár 54 alko­tásból álló kiállítá­sa szombaton, ok­tóber 24-én nyílott meg. Képünkön Ká- kay Szabó György főrestaurátor Tizia- no Veceli: Fiatal nő vázával című képét vizsgálja. lentős a szövetkezet export-ter­melésének megnövekedése. Export-szállításokból a be­tervezett 230 ezer forinttal szemben több mint 1 mil­lió forint bevételük szár­mazott. A jó eredményekben nagy sze­repe volt a szövetkezet kom­munistáinak, KISZ-fiataljainak, A kalocsai szövetkezet eb­ben az évben átlagosan 800 dolgozót foglalkoztatott, legna­gyobbrészt asszonyokat, ök ké­szítik a világhírű kalocsai té­rítőkét, hímzett gyermekruhá­kat és rózsás népviseleti blú­zokat, szoknyákat. A kiváló eredmények alapján megnöve­kedett a dolgozók keresete is. A szövetkezet bedolgozó asszonyai házi munkájuk mellett havonta 1000—1200 forintot, a népművészet mestered pedig, köztük Király Ilus néni és Vén Lajosaié, akik a díszes munkák előrajzolását végzik, havonta 2000—2500 forintot is megkeresnek a szövetkezetben; A »-Kiváló kisipari szövetke­zet« cím elnyerése alkalmából az elmúlt napokban a szövet­kezetben ünnepséget rendeztek, amelyen megjelentek a helyi párt és a tanács képviselői is. Az ünnepségein Orbán Gyulánc, a szövetkezet elAöke számolt be a kongresszusi verseny eredményeiről és további ten­nivalóikról. Hészt vett az ün­nepségen Kiss Ivor Sándor, az Országos Népművészeti Tanács titkára, aki az OKISZ nevében üdvözölte a szövetkezet dolgo­zóit és átnyújtotta a »Kiváló kis­ipari szövetkezet« címmel járó oklevelet és pénzju­talmat. Az ünnepségen nyújtották át a szövetkezet három dolgo­zójának, Tamás An drásnón ak, a népművészet mesterének, Vasche Erikának és Balázs Sándornénak a szövetkezet ki­váló dolgozója jelvényt és az azzal járó kétheti fizetésnek megfelelő összeget. ,yW|AWVWVWWv ... ....... Sütni az cÁ rß d-b'éL A napokban egyik barátom ebédre hívott meg. Tudta: sze­retem a különlegességeket, s olyan dologgal lepett meg, me­lyet nem hagyhatok szó nél­kül. Éppen delet harangoztak, amikor az asztalhoz ültünk. A háziasszony derűs mosolygással hozta az öblös levesestálat, amelyből ínycsiklandozó pára- jellegek gomolyogtak elő. Ba­rátommal valamiféle probléma tisztázásába voltunk merülve, s igy a ház asszonya merte ki a levest. Ebéd közben barátom oldal­ról rámpillantott. — Ettél már ilyent? — kér­dezte. Bambán nézhettem rá, mert elnevette magát s azután biz­tatott, nézzek a tányéromba. Kissé meghökkentem, mert ka­nalamban ott úszott — kétto­'**mt*mv*'| jásos tésztából készítve — az ABC 38 betűjéből legalább 16. Utólag örömmel veszem tu­domásul a Budapesti Tészta­gyár hasznos újítását, hiszen e tészta gyártásával feleslegessé teszik az általános iskolát, mert az írás, az olvasás és a számo­lás tudományát otthon, evés közben is elsajátíthatják a gye­rekek. Hasznos ez a gyártmány a felnőttek számára is, mert néha nem árt feleleveníteni az elemi iskolában tanultakat, Az újítás további bővítéséhez volna egy javaslatom: miért ne lehetne kiszaggatni tésztából so­ronként, mondjuk, Petőfi összes verseit, vagy Arany János Tol­diját, esetleg Pitagorász, vagy Thalész tételét? Szerintem egy levesbe elég lenne egy mate­matikai tétel, vagy a Toldiból egy fél ének. Gémes Gábor. gy szeptembervégi na­pan meglátogattuk a helvéeiai Szabadság Termelő­szövetkezetet. Sajnos, a 33 tag­gal öt és félszáz holdon mű­ködő nagyüzemi gazdaságban tapasztalt munka nem mutatta azt a képet, amelyet a »szor­galmas« jelzővel lehetne illetni. Az okokat vizsgálva kide­rült, hogy csorbát szenved a vezetés erélyessége, amire pe­dig szükség volna, mert a tag­ságnak csaknem a fele nem rendelkezik kellő mértékben a közös gazdálkodáshoz elenged­hetetlen öntudattal, és ebből következően hadilábon áll a fegyelemmel is. Az utóbbi problémára a vá­lasz — véleményünk szerint — a tagság múltjában, szárma­zásában, a felszabadulás után pedig a tanyavilág viszonyla­gos elszigeteltsége következté­ben az általános nevelődéstől való lemaradásában keresendő. Egy hajdani középparaszt ki- vételéveí a tagok mindegyike cseléd volt azelőtt, s ez érző­dik a valamivel nagyobb szám­ban levő többség kivételével a magatartásukon iá. Nem szok­tak hozzá — és ezt meg kell mondani őszintén — a közös célt szolgáló gondolkodáshoz, a munka — ismételjük: • nem mindegy Lküknéi — az maradt számukra, ami volt a múltban. Több mint tízen akkor dol­goznak csak kielégítő módon, ha látják őket; ha nem, úgy ügyködnek, mint hajdanan, amikor rajtuk volt a gazda szeme. Egyszóval: igénylik az állandó, szoros irányítást és Erély és öntudat az úgyszólván mindennapos el­lenőrzést. Ha ez hiányzik, fittyet hány­nak a jobb életüket biztosító szövetkezet sorsára, ha tehe­tik, nem vetik meg a lopást sem, mint ezen a tavaszon is, amikor kilopták a kilónként közel 50 forintot érő here­vetőmag egy részét a vetőgép­ből, és az árát elitták a kör­nyező bortermelő egyéni gaz­dáknál. A mikor a vezetés részéről nem hiányzott az erély, nem volt baj a munkák kö­rül. az eredményességet ille­tően sem, és a jövedelem miatt sem lehetett panasz. 1957-ben 45,05 forintot ért a tsz-ben egy- egy munkaegység, a követke­ző esztendőben már csak 19,70-et, s az idén jó, ha el­érik a 30 forintot, jóllehet 34,50 forintot terveztek. A jövedelemnek ez a nagy­mértékű ingadozása a vezetés­ben történt változásokat tük­rözi. Bohács Ádámot, az egy­kori elnököt úgy emlegetik, mint aki keményen tartotta kezében a vezetést, de nem is volt baj a munkával, ő azon­ban tavaly tavasszal átment Ágasegyházára, szintén tsz- elnöknek. (Hírlik, hogy ott is voltak hibák, kétségtelenül vannak is még, de Bohács elv­társ »nem enged a huszonegy­ből«. Egy éve a kukorica be­takarításakor például ellenőriz­te a munkát, s összeszedte az üveg borokat, amelyekkel nem egy tag szándékozott nyilván nem a kukoricát, hanem a munkakedvét törni.) Az utána következő Kovács Mihály rövid elnökösködéséről leköszönve elment bányásznak, de az a hír járja róla, hogy már onnan is továbbállt — hja, a bányá­szok között a fegyelem az úr! —, a harmadik elnök, Busi László erélytelen volt, a július 7-e óta vezető mostani, Csaszt- ran Jánosné pedig kecskeméti lakos. Ügy jár ki reggelente a tsz-be, s alkonyattal el is jön onnan, akárcsak az agronómus, Zombori István. | gy aztán nincs, aki min- den lépésére ügyeljen azoknak, akiknél ez szükséges volna. És a fegyelembontók, a közős munkát csak körülleb- zselők magatartása hat a be­csületesekre is, olyaténképpen, hogy nem sok kedvük van ter­melni abba a közös tálba, amelyből amazok is cseresz- nyéznek. A tsz-tagok némelyikében kialakult az, a vélemény, hogy a kötelességszegőket jövedel­mük bizonyos részének levo­násával meg kell büntetni, a bírságból pedig- jutalmazzák meg azokat, akik becsülettel helytálltak. Látszólag ez igazságos eljá­rás lenne, s módjával bizonyos mértékig élni is lehet vele, de nem tekinthető eredményes megoldásnak. A termelőszövet­kezet ugyanis nem büntető in­tézmény, de olyan sem, amely rendszeresen külön jutalmazás­ban részesíti azokat, akik meg­kapják munkájuk ellenértékét, s egyébként nem tesznek külö­nösebbet, mint társadalmunk tagjainak többsége, vagyis meg­felelően dolgoznak. Mi volna hát a megoldás? A vezetésnek feltétlenül eré­lyesebbnek kell lennie, hiszen a példák bizonyítják, hogy ha keményebb kézzel bánnák azokkal, akikben az öntudat gyermekcipőben tipeg, akkor kifogastaianul elvégzik a mun­kájukat. Nem a saját tulajdo­nát szem előtt tartó gazda pa­rancsolgatásáról van szó, ha­nem a közösség — az irányív tásra szorulóénak is a — tulaj­dona erélyes védelméről, ame­lyet különben is feladatként bízott az egész tagság a veze­tőkre. Gyakorlása az esetektől függően különböző lehet, de mindig az emberségnek kell dominálnia, az öntudatra való- neveié» célját kell szolgálnia. Legjobb módja az állandó el­lenőrzés. ■B ei sze, mondhatná bárki, hogy a demokrácia meg­sértését jelenti az erélyessóg. Szó sincs róla. A demokrácia ugyanis nem fegyelmetlenséget, naplopást és egyéb fajta lopást jelent, hanem éppen az ellen­kezőjét. Ä mi társadalmunk­ban érvényesül az az igazság, hogy »aki nem dolgozik, ne is egyék« — minthogy enni vi­szont mindenki akar, hát meg is kell mindenkit dolgozni ta­nítani. Itt, a helvéciaa. Sza­badság Tsz-ben is. A hanyagokat, munkakerülő­ket a javulás útjára lehet és kell téríteni azzal is, ha a közgyűlésen nyilvánosan meg­mondják nekik hibáikat. Ily módon a józan, becsületes több­ség erélye érvényesül, amely­nek bajosan mernek ellensze­gülni a szövetkezet »vámsze­dői«. Nem utolsó sorban a párt­tagok járjanak élen, künn a munkahelyen is, a rendreuta- sító nevelésben. Igaz, kicsi a számuk (szeptember végén mindössze öt volt), de hogyha határozottan a sarkukra állnak, elérik céljukat, pk em hagyhatjuk ki a nevelés lehetőségei közül a szö­vetkezet közelében működő, ta­valy épült hatalmas általános iskolát sem. Az itteni pedagó­gusok tartsanak előadásokat a tsz-tagoknak. És nocsak kimon­dottan »a nevelés«-ről, hanem az általános műveltséget nö­velő témakörből. Az öntudat hiánya ugyanis a műveltség hiányával is összefügg. Mindezeknek a tényezőknek az összehatásaképpen kétségte­lenül megjavul a szövetkezei­ben a munka; amelynek ered­ményességét a jövedelem növe­kedése követi, ez pedig — »e lét határozza -meg a tudatot — ismét 'a tagság ma méf nemtörődöm részének az ön­tudatosodását segíti elő. T. L á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents