Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-25 / 251. szám
AM AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS-KISKUN 1959. október 25, vasárnap GYEI LAPJA Áhítat és fegyelem (Községi tudósítónktól.) Október 11-én búcsú volt Or- goványom, amin jóval több italtól áthatott embert lehetett látni, mint áhítattól ájtatost. Ez nem lenne így egymagában túl kirívó esemény; a nagy baj azonban az, hogy egy kisgyermeket is láttunk ittas állapotban! Nem tudjuk, hogy a szülő engedélyezte-e számára az ivást, — de akkor is hibázott, ha szem elől engedte. Másik szomorú tapasztalatunk meg az volt, hogy az egyik ittas ember felszállt a körhintára, s a láncot nem kapcsolva be maga előtt, kiesett abból, amikor a hinta éppen legjavában forgott, Mindebből látható, hogy szép, szép a búcsú, ha józansággal párosul. De az áhitat — úgy látszik ■—- nem szül minden esetben —• fegyelmezettséget iS.. ; ! A TAIYUAN MŰEMLÉKEINK! Nem kúria — elöljáróság volt Kecskemét új színfoltja a modern, új locsolóautó. A városi tanács vásárolta a Községgazdálkodási Vállalatnak, hogy eredményesebben dolgozhasson Kecskemét köztisztaságáért. óceánjáró titkát fedte fel egy rendőr az ausztráliai partok közelében. Zsákba varrott kínai férfi holttestét húzták ki a tengerből. Kiderült, hogy a holttest a Taiyuan nevű hongkongi hajóról került a tengerbe, amely embercsempészéssel foglalkozott. Hallgatók volnának — iskola nincs! Kell-e élelmiszeripari technikum Kecskeméten Figyelemre méltó megyénk élelmiszeriparának fejlődése, hiszen nemcsak meglevő gyáraink, üzemeink bővülnek — újabbak alakításáról is szó van. Ezek a tények biztatóak. Koránt sem lehet azonban ilyen derűlátóan nyilatkozni a szakmai továbbképzésről. Ennek magyarázata igen egyszerű: a megyében egyetlen élelmiszer- ipari technikum sem működik, pedig sürgős és nagy szükség volna már megszervezésükre. A Kecskeméti Konzervgyár I-es számú telepén tett látogatásunkkor meggyőződtünk arról, hogy itt is nagy az érdeklődés a továobképzés iránt. Tavaly többen jelentkeztek élelmiszeripari technikumba, de egyrészük lemorzsolódott, mert Nagykőrösre, illetve Budapestre kellett jármok, s a távolság kedvezőtlen élet- és munkakörülményeket teremtett számukra. Kiss Margit elvtársnő, a szakszervezeti bizottság titkára elmondotta, hogy a gyár két telepén körülbelül 25—26 dolgozó szeretné elvégezni a technikumot, s örömmel üdvözölnék a kezdeményezést, ha itt is megszerveznék ezt az iskolatípust. Ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat művezetői részére kétéves időtartamú tanfolyamot indít az Élelmezésügyi Minisztérium oktatási osztálya — 11 ilyen vállalat működik az országban — s ez szintén a szakmai ismeretek gyarapítását szolgálná. Érdemes megemlíteni, hogy a megyeszékhelyen most megszervezésre kerülő Malomipari Gépgyár is legalább öt szakembere számára gényelne helyet a technikumban, Ezenkívül nem érdektelen A dunapataji tanácsháza még a helység mezőváros korában épült, minden valószínűség szerint az akkori elöljáróság épiu tette. Az építés pontos idejét azonban még ma sem sikerült kideríteni. Stílusa klasszicista stílusban készült vidéki kuriális épületekre emlékeztető — barokk beütéssel. Az udvarán fogda volt, s az épségben megmaradt épületen még most is meg- van az ablak régi rácsozata, belső falán pedig több elítélt sajátkezű aláírása olvasható a régi dátumokkal együtt. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1959. szeptem- bér 14-én a dunapataji tanácsházát is műemlék-jellegű épü-i letté nyilvánította, s ezzel a község műemlékeinek száma há- romra emelkedett. A másik két emlékmű a református, illető- leg a katolikus templom. Mivel a helyi tanács ebben az épületben nehéz körülmények között tud dolgozni helyszűke miatt, szükségessé válna egy teljesen modem, külön e célra tervezett tanácsháza építése. Reméljük, hogy a következő esztendőben felépülő dunapataji művelődési ház után a következő lépés az új tanácsháza megépítése lesz. Pastyik István tanár az sem, hogy húsz sütőipari és tíz vágóhídi dolgozó szeretné elvégezni a technikumot, s ezeknek 60 százaléka kecskeméti. Az sem valószínű, hogy csupán a már élelmiszeriparban dolgozó munkások részéről nyilvánulna meg nagy érdeklődés a technikum iránt. Becslések szerint a dolgozóknál jóval magasabb számban jelentkeznének e technikumba továbbtanulásra az általános iskolát végzett fiatalok is — tehát minden érv amellett szól, hogy Kecskeméten szükség van ilyen iskolatípusra! A megyei tanács illetékes osztályai az iskola létesítését támogatnák, csupán az a kérdés, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium is hozzájárul-e ehhez? Reméljük, hamarosan megérkezik az ő válaszuk is. (ka.) Szövetkezet vagy tőkés részvénytársaság-e a MAHAJOSZ? Különös monstre pert tárgyait a közelmúltban a bajai járásbíróság. A Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet — amelyben értesüléseink szerint többek között olyan hajótulajdonosok — bárók és csendőrök is — egyesültek testvériesen, akik még ma is építenek 1 saját hajókat — a dunamenti községekből a budapesti vásárcsarnokba hord fel árut. Az áruik berakodására természetesen rakodómunkásokat fogadnak, akiket aztán — mint a szóban levő per is mutatja — kizsákmányolnak. A monstre perben 86 rakodómunkás indított keresetet a meg nem fizetett szabadnapok, fizetett vasárnapok és túlóradíjak megítéléséért. Miképpen volt lehetséges, hogy ilyen sok embert zsákmányoljanak ki? A rakodómunkásokat a dallamos nevű, de számító MAHAJOSZ időről időre fogadta fel és így tehát az SZTK-ba is időről időre jelentette be őket, bár munka- könyvüket a MAHAJOSZ központjában, Budapesten tartották. Értesüléseink szerint a rakodómunkások által követelt összeg félmillió forintnál is nagyobb. A 86 per közül négyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vontak, 82-t pedig az előbbi négy végleges elintézéséig felfüggesztettek. A monstre per tényeinek bírói vizsgálatán túl azonban úgy véljük, szükséges lesz más, gazdasági oldalról is, minisz- tériális szinten megvizsgálni a MAHAJOSZ tevékenységét, hiszen nyilvánvaló, hogy míg a jelenlegi alapszabály szerint működnek, a vonatómotorok és uszályok további kizsákmányolási eszközt képeznek azok tulajdonosai kezében, s így szinte szükségszerűen végeznek majd újabb és újabb kizsákmányoló — általuk ugyan kereskedelminek mondott — tevékenységet, amely majd újabb és újabb bírósági eljárásokat szüL Amikor tehát érdeklődéssel várjuk a Legfelsőbb Bíróságnál levő négy per ítéletét, ugyanakkor a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hajózási főigazgatóságának figyelmét is felhívjuk a MAHAJOSZ jelenlegi alapszabályának módosítására. (—ng—.) Takarékosság, Sokat markolnak a kalocsai járás községi tanácsai az 1960. évi községfeji esz- tósi tervek elkészítésénél. Bár a községi tanácsoknak szuverén joguk eldönteni, hogy mire költik a fejlesztési alapot, a megyei tanács v. b. felhívta őket: ne aprózzák el anyagi erejüket, hanem lehetőleg jelentősebb létesítmények építésére fordítsák azt. A nagyobb kommunális, szociális és kulturális létesítmények nemcsak mutatósabbak, hanem hasznosabbak is, s a község lakosságának javát jobban szolgálják. Megyénk községi tanácsai általában négy; maximum öt létesítmény megvalósítását tervezték jövőre. A kalocsai járás községei ezzel szemben — egy-kót kivétellel — 7—8, sőt Foktőn 14 tételre forgácsolták a KÖFA-alapot. Tervezésük azért is helytelen, mert olyan felújításokat, amiket a községi tanács költség- vetésében irányozhattak volna elő, — a fejlesztési alapból végzik eL Ezáltal csökkentik a vözségfejlesztési lehetőségeiket. Vagyis, ha sokat markolnak, J lehet, hogy keveset fognak »w4<L _js no — 1, CT^FJKOZBJESR’ Mai iiatalsági? — S a mai felnőnek? Vannak emberek, akik különös előszeretettel ócsárolják a mai ifjúságot; akik egy-egy egyedi esetből szívesen általánosítanak, de annál jobban irtóznak attól, bogy előbb saját magukat vizsgálják meg a szigorú kritikus szemével: vajon mit tettek ők a fiatalok jellembeli fejlődéséért? Többnyire ez az embertípus az, aki személyes példájával is in- ] kább a rosszra mint a jóra »neveli« a fiatalokat, — még- ; hozzá úgy, bogy talán maga előtt is szégyelné bevallani. Íme egy igazi történet erről: A múlt hét végén a Kecskemét egyik belterületi ntcáján ; elrobogó motoros zsebéből kihullott egy csomó újság. Tíz ! óv körüli kislány haladt a járdán, aki azonnal felismerte az újságait elvesztő motorosban a velük egy udvarban lakó I. J.-t. Már futott is, hogy összeszedje a lapokat, s haza- vigye tulajdonosának. Éppen az újságokért nyúlt, amikor egy szikár, őszülő ha- Iántékú ember megfogta a kezét, s elszánt haraggal kérdezte tőle: — Mit akarsz ezzel? — én láttam meg előbb! A kislány nem ijedt meg, bátran szembeszállt vele, s magyarázni kezdte: az az ember, aki az újságokat elvesztette, I. J. bácsi, velük egy udvarban lakik, tehát neki kötelessége, hogy hazavigye újságait. A mogorva férfi ravaszul összehúzta a szemét, s fölé- I nyesen válaszolt: — Hagyd, kislányom, én is éppen hozzájuk Igyekszem, ■ — s összemarékolva az újságokat, gyorsan eltűnt a szom- j széd utcában. ; I. J. barátunk természetesen újra megvette a lapokat, ; mert az időből, s a hazaérő kislány elbeszéléséből mértani pontossággal »megsejthette«, hogy az idegen igazi szándéká- > tói legtávolabb az újságok visszakozása áll. Szinte mesébe illő találkozása volt ez a gyermeki jó- j szándéknak, s a rossz tapasztalatokban »edződött« felnőtti S álnokságnak. Vajon milyen lelkiismerettel olvashatta a lopott í újságokat otthon a szikár idegen, — miközben talán kisebb- j nagyobb gyermeked hancuroztak körülötte? Gondolt-e arra, í hogy gyereked is előbb-utóbb felismerhetik saját apjuk jelle- 1 mének csorbáit? Éné <
