Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-23 / 249. szám
<L «Ida) 1959. október 23, péntek Milyen is legyen hát a Kiskunság? Megjegyzések egy újságcikkhez ■' AKI SOKAT OLVAS, mert nem passzióból teszi, hanem kötelességből, hajlamos rá, hogy csak a címeket olvassa fáradtságból is, meg ökonómiai okokból is. Vannak azonban címek, amelyek az alul következőkre vonzzák a még oly fáradt szemet, s az olvasottak működésre késztetik az agyat. így voltam azzal a cikkel, amely arról szól: »Mi legyen a Kiskunsággal?« Legutóbb a szerkesztőségben érdeklődtem, s most bővebb választ olvasok. Bővebbet, de nem megnyugtatóbbat, mert az óhaj, a »kellene« ott is elhangzott, de megoldást éppúgy nem ajánlottak mint most. A cikkből felvázolt ötletet örömmel üdvözölhetjük, de hogy lesz a javaslatból valóság? Pontos válaszra magam sem Vállalkozom, de néhány gondolattal szeretnék segíteni. ELŐSZÖR IS: a táj, s a város, a Kiskunság fővárosa szerepéről és lehetőségeiről. A táj nem szűkülhet a közigazgatási egységet jelentő megyére, de a szorosan értelmezett Kiskunság területére sem, KultuHozzányúlni tilos I A Kiskunfélegyházi Városi Tanács előtt, közvetlenül az autóbuszmegálló mellett kékre festett hirdető tábla szomorko- dik az októberi verőfényben. A A settenkedő szellő finoman megzizzenti a rácsok mögé függesztett, összetépett plakátokat. Az egyik hirdetmény lekonyult szárnyán alig olvasható betűk komorlanak, amelyek böngészése közben megtudjuk a járásbíróság 1959. május 8-án kiadott végzésének számát (B. Ili, 388/58 ™ 13). A másik agyonszaggatott plakát a vágóállat átvételi napok rendjét hirdeti. A város lakói és a falusi parasztok piaci napok alkalmával szívesen olvasnának frissebb és főleg ízlésesen elhelyezett híreket, közleményeket, de ki tudja miért, erre nem gondol senki. Ügy látszik, ez a kék hirdető tábla a város kabalája. Nem szabad hozzányúlni, mert ezáltal vétenének a patópáli örökségnek ejh, ráérünk arra még! Szerény véleményünk, hogy a városi tanács nyugodtan felfrissítheti az ósdi hirdetményeket újabbakkal. Tudomásunk szerint nem érné még áramütés sem a tábla kezelőjét, mivel csak nappali használatra tervezték a hírek közlését. rális nézőpontból egészen mást, blykor kevesebbet, de esetünkben jóval többet jelent mindkettőnél. Jelenti azt a területet, ameddig kulturális vonzása tart. Ez pedig majd Pestig terjed északra, délen Szegedig ér, keletre jóval túlnyúlik a Tiszán, s csak nyugat felé határa a- Duna, a megyehatár. E táj földrajzi egység, de sokkal inkább a történelem kialakította kulturális és gazdasági egység. A város pedig a táj fővárosának rangját viharos történeti múltja alatt harcolta ki magának, szinte a gazdasági földrajz általános tételeinek ellenére, dolgozó népének és haladó, felvilágosult, a jövőt néző vezetőinek érdemeként. Talaja, fekvése, távolsága a hagyományos szárazföldi és vízi utaktól, kiszolgáltatottsága a mindenféle rendű, rangú és nemzetiségű hódítók vonulásának, mind-mind cáfolat, nem pedig indok. Es mégis megmaradt, felnőtt, s fejlődik. Távol áll tőlem minden elvont, pláne misztikus magyarázó szándék. De a tények bizonyítják, hogy itt e tájon, s e városban ősidők óta van az emberekben nemcsak szándék és akarat, hanem erő és életrevalóság is. Kár lenne hát nem élni ezzel a ma is meglevő erőforással, különösen ha egész népünk látja hasznát. Ez a sajtóorgánum tehát ne megyed vagy városi jellegű legyen, hanem legalább a vázolt értelemben vett tájé, s akikor méltán tarthat számot országos érdeklődésre, A MÁSIK GONDOLAT a tartalomra vonatkozik. Mind helyes, amit Csáky Lajos leírt, de kiegészítésre szorul. A szemlejelleg a kultúra és tudományos élet minden területére vonatkozik. Hiányzik például a történelmi témák említése, pedig hiteles véleményeket hallottunk a táj történelmi dokumentumainak bőségéről. Elég talán a kecskeméti levéltárat említeni, de sorolhatnánk a kiskun emlékeket és adatokat, amelyek bőségben találhatók akár Halason, akár a Kiskunság más hajdani központjaiban. Ezek mind az általános történelem, mind a néprajz és a társadalomtudomány részére rendkívül értékesek, sőt a nagy- közönséget is feltétlen érdeklők. És vajon hol foglalkoznak a »hírős« táj műemlékeivel és elődeinek hagyta — ma jórészt kallódó — kulturális örökségével? Ne gondoljuk, hogy e tekintetben kisebb a 1919 - UJSAGRAJZOKBAN A népművelési munkában fontos szerepet játszik a műkedvelő csoportok szervezése, irányítása és nevelése. Az ellenforradalom óta komoly eredményt értünk el, különösen a színjátszó kultúrában, de itt sem elégedhetünk meg kizárólag a számszerű gyarapodással. Mikor válhat a műkedvelés a társadalom segítőjévé, ösztönzőjévé? Csakis akkor, ha biztosítva vannak azok a feltételek, amelyek szükségesek a kellő művészi színvonal eléréséhez. Melyek ezek? Úgy gondoljuk, műkedvelésről csak akkor beszélhetünk, ha szakmailag, politikailag megfelelő vezető áll a csoport élén, aki megmagyarázza a szóbanlorgó darab eszmei mondanivalóját, a történelmi kort, amelyben játszódik a színdarab, s a szerepek, Illetve figurák főbb jellemvonásait. Fontos a téma- választás is. Tehát a helyes műsorpolitika érvényre juttatásának kérdése szoros Összefüggésben áll a csoport vezetőjének politikai és műveltségi felvilágosul tságával. A politikailag és szakmailag szilárd vezető tudja azt Is, milyen lélegzetű darabbal képes csoportja megbirkózni. Egy- időban még a legkisebb faluban is dívott az operett-kultusz. Se díszlet, se zenekar, se jelmez nem állt a csoport rendelkezésére. Mindezt nem vették figyelembe, arra hivatkoztak, a közönség zenés vígjátékot »igényel«, 's ezért még feladat az ország bármely más táján lakókénál. Azért, mert errefelé nincsenek várak, ne higgyük, hogy kevesebb a műemlék. Ami pedig az ókori és őskori emlékeket illeti, sokkal gazdagabb az itteni anyag mint más megyénkben. Csak sok mindent ellepett a por, a homok és sajnos még lepi egyre. Jó lenne, ha rászánnánk magunkat, hogy amit a magunk életében elvégezhetünk, ne hagyjuk utódainkra, Hogy elődeink nem végezték el, nekünk nem lehet mentségünk. Ami erőnkből telik, meg kell tennünk. Ügy vélem tehát, hogy valóban szemle kellene, s nem pedig irodalmi vaigy művészeti rovattal kiegészített irodalmi lap. Amire a megye készül, az a táj egészét, minden vonatkozásban bemutatni törekvő orgánum legyen. A kultúra mindig és teljes egészében időszerű. Semmiféle korlát vagy leszűkítés nem lehet Indokolt. MEG KELLENE OLDANI a publicitás kérdését is. A jelenlegi (értem ezen a Kiskunság szünetelő állapotát) helyzet semmi esetre sem kielégítő. Gondoskodni kell a jól megírt, gondosan szerkesztett folyóirat eredményes terjesztéséről is. Mit sem ér a legjobb folyóirat is, ha nem jut el az olvasóhoz. A Kiskunság pedig nem jutott el, csak igén kis részhez. Megírni, megszerkeszteni kevés; a kiadói, a terjesztői munka éppoly fontos, hogy hivatását betölthesse. Nem tudjuk, lesz-e lapengedély, s ha lesz, vajon elég papír kerül-e a nagy tervek teljesítésére. Ezért leírom a már elmondott kiegészítő javaslatom itt is. Akár megjelenik rendszeresen a Kiskunság, akár nem, rá kellene szánniuk magukat az illetékeseknek egy évkönyv kiadására, amely a táj egy-egy évének politikai, gazdasági, de főleg kulturális, s ezzel összefüggő eredményeiről, kutatásairól adna számot az egész országnak. Ahogy látjuk, nincs, mit szégyenkezni épp ennek a megyének és tájnak s gazdag anyaggal lehetne megtölteni az íveket. Természetesen nem beszámolókra, száraz és csak szűk kört érdeklő adat-halmazokra gondolok. Ügy kellene megcsinálni, hogy mindenki élvezettel olvassa. BÁCS-K1SKUN MEGYE és Kecskemét elindult az MSZMP művelődéspolitikájának irányelved által kijelölt úton. Art hiszem, ez a javaslat beleillik a kitűzött programba, tehát minden bizonnyal számíthatunk az illetékesek támogatására. A feladat nem könnyű, de ennél jóval nehezebbeket is megoldottak már. Ha úgy tetszik, kezdjünk hozzá! Muraközy Tamás Budapest. rvoowwwowvwwwwvwwwwvywwwwvywvwi^víAr»rww«rwwwwwwww> FELH í VAS a „Felszabadulási Kulturális Szemle“ megrendezésére NAGT JELENTŐSÉGŰ történelmi évfordulóhoz közeledünk. Tizenöt esztendeje lesz annak, hogy a dicsőséges szovjet Hadsereg a hitleri hordák utolsó maradványait is kiűzte hazánk területéről. A felszabadul ás évfordulója minden évben az elvégzett munka, az elért eredmények felett tartott szemle ideje is. 3 különösen így van ez most, mikor másfél évtized fejlődését összegezzük. Ezért kezdeményezte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a »Felszabadulási Kulturális Szemle« megrendezését az ifjúság kulturális nevelésével foglalkozó valamennyi népművelési szerv és intézmény részvételével. E SZÉLESKÖRŰ megmozdulás híven tükrözi majd a magyar ifjúság műveltségében bekövetkezett nagyarányú fejlődést. A »Felszabadulási Kulturális Szemlét« a következő ágakban hirdetjük meg 1959. október hó 15-tel: 1. József Attila olvasómozgalom, 2. művészeti csoportok és szólistáit szemléi, 3. irodalmi, képzőművészeti, népi díszítő- művészeti, iparművészeti, valamint fotópályázat, 4. helyi fel- szabadulási kiállítások, 5. szel^ • Dalia« Idők« muzsikája. Gedd Lipót rajza a Bolond Istókban. Érdekes kötetet bocsátott közre a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata: mintegy száz szemelvényt az 1919-ben megjelent karikatúrákból és egyéb újságrajzokból. Nemcsalt kortörténeti dokumentumként értékes ez a könyv, amelyben felvonulnak 1919 hősei, s mellettük azok, akik felé a dolgozó nép gyűlölete és gúnya irányult, de nem mindennapi jelentőségű seregszemléje a kor kiváló grafikus- művészeinek sem. Btró Mihály, Major Henrik, Hermann Lipót, Gedő Lipót, Vértes Marcell, a Pólya-fivérek, Bér Dezső ps másolt — összesen harminckét művész — rajzait érdemes volt ebbe a valóban művészi kötetbe foglalnli Óh, azok az átkos anyagiak,.. Egy — a szó szorosabb értelmében is — »tekintélyes« külsejű tisztelendő bácsi állt a félegy- házi Totó—Lottó iroda előtt és a lottó legutóbbi tárgysorsolásának nyereményjegyzékét böngészte. Kezében szelvényt szorongatott s azt hasonlít- gatta u jegyzékszámaival, nyilván eredmény tolenül, mert kis idő múlva tovább sétált, _ — Nincs is ebben semmi élcelödni való — nyugtatom a lelkiismeretemet, — de azért az a bizonyos kisördög a józan ész mégis ott motoszkál az ember fejében s ilyen gondolatokat sugall: — No, ez a pap bácsi sem várja a mannát az égből. Bizony a loltónyc- remény nem kacsinthat csak arra, aki megadja rá u lehetőségű a sorsnak. .. vagy szerencsének. .. — nevezze ki minek akarja — s vesz legalább egy szelvényt is hozzá a legforgalmasabb hivatalban, ahová majd mindenki betér legalább hetente egyszer, hívő, nem hívő Egyaránt. Mert úgye, akárhogy is vagyunk a túlvilággal, azért ami itt a földön elérhető — az sem egészen mellékes. „ t. p. lemi öttusa, 6. daltanulási mozgalom, 7. Ismeretterjesztő előadások, színház, mozi, múzeum és kiállítások látogatása. A kulturális szemlének jellemző vonása, hogy nem a területi bemutatókra, hanem a helyi tevékenységre helyezi a hangsúlyt. A szemle egész éves program az ifjúság között végzett munkához. Eredményes megvalósításában az alapszervezeteit, a járások, városok és a megyei bizottságok között is vetélkedés folyik. A legjobb eredményt elérő alapszervezetek és bizottságok is jutalomban részesülnek. A BENEVEZÉSI lapokat november 15-ig kell beküldeni i járási, illetve városi KISZ bizottságokhoz. A helyi és körzeti bemutató kát április 10-ig kell megtarta ni, a járási szemlék ideje 1960 május 1. A megyei bemutató kát, összesen hármat, a kiállí tásokkal egyidőben, május 1- 31 között rendezzük meg. Részletes tájékoztatót a szem le lefolyásáról megkap a leg rövidebb időn belül mindé KtSZ-alapszervezet, járási é városi népművelési felügyeli művelődési ház igazgatója, V£ lamint az illetékes szervek. A »Felszabadulási Kultúrál Szemle« célkitűzése, hogy f< kozza a kulturális tömegmur ka szocialista eszmeiségét, w velő hatását, és a fiatalc újabb tömegeit vonjuk be kultúra valamely ágának m> veiésébe. EZÉRT FELHÍVUNK mi den KISZ-szervezetct, tanác szakszervezeti és szövetkéz* művelődési otthont, mind1 népművelőt, szakszervezeti szövetkezeti kultúrmunkást, r dagógusokat, művészeti ve? tőket, hogy közös erűfeszítéss egymást kölcsönösen seg együttműködéssel vigyék sik< re a »Felszabadulási Kulim lis Szemle« célkitűzéseit. Magyar Kommunista If, sági Szövetség Bács-Klsk megyei Bizottsága és megrendezésért közös felelős (negyei »zenek nunkaruhában is a.ia.kit.fy».tnav >perett-figurát. A zenekart n eloldottak harmonium ett lzsessz-dob kísérettel, s már- s kész volt az operett. Itt úányzott a rendező keze, nevelése, politikai és szakmai tu- lása. Még a szereplők sem udták voltaképpen mit is játszanak. Cppen ezért helyesnek tartjuk, ha a műkedvelő csoportok vezetését és neveléséit Jól, képiéit pedagógusainkra bízzuk. Ezzel biztosítjuk a csoport közösségi szellemének kialakulást, helyes mederbe terelését. Erre biztosíték a megyénkben olyó színjátszócsoport-vezetok tanfolyama, amelyet Udvaros liéla színházi rendező vezet. Műkedvelő csoportjaink csak tkkor tölthetik be hivatásukat, ha témaválasztásukkal segítik az emberek tudatának átalakítását, a párt kulturális rányetveinek megvalósulását, sgyszóval ha segítik a szellemi kultúra vonalán a szocializmus lényegének megértetéséi és népnevelő munkájukkal ösztökélik, ösztönzik a dolgozókat » szocializmus mielőbbi felépítésére. A műkedvelés is népművelés, tehát politikai kérdés. A kultúra sem független a politikától, hanem szerves része innak. Aki így gondolkodik, a tehetségét a nép szolgálatába íUítja, bízvást számíthat forró »ikerre, lelkes tapsra, s lársa- lalmunk megbecsülésére. Bieliczky Sándor Tudatosabb műkedvelést!
