Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

mbI**1 •

<a&

1959. október 18, vasárnap

.A MAŰYAP SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA

»...fess gondom rá9 nem kapnak ezután jó szenet !<

Fuvarosok garázdálkodása Baján — némi segédlettel

Budai Antal Baja, Tanya 306/A sz. alatti lakos megkérte Hornyák Sándor fuvarost, hogy hozzon neki 15 mázsa lignitet. A szállítás után Budainak feltűnt, hogy a szén-szállítólevélen kétféle írás szerepel. Űjabb mérés után kiderült, hogy Hornyák 15 mázsa helyett csak 13 mázsát hozott. Budai bement a TÜ- ZÉP-hez. s a szállítólevél tőpél- nyán valóban 13 mázsát talált, — a fuvaros tehát csak ennyit kért a TÜZÉP-nél. két mázsa árát zsebre tette, a szállítólevél Budainak átadott példányára pedig a 13 mázsa alá írt még egy kettes számot, azokat összeadva átadta a cédulát Budainak.

A'em szabálysértés a lopás...?

A felháborodott vásárló Hor- nyákot lakásán kereste fel, aki végül is beismerte a csalafintaságot és a 31 forintot — két mázsa szén árát — „készséggel” visszaadta Budainak. A feljelentést Budai megtette a rendőrségen, de elenyésző, kicsiny összegről lévén szó. csupán szabálysértési ügy lett a dologból. Az sem a vásárló megrövidítéséért, hanem. — mint a városi tanács szabálysértési előadójának határozatában megtalálható — csak azért, mert Hornyák nem rendelkezett fuvaros iparigazolvánnyal! (!!)

Az ügy folytatásaként csupán annyit, hogy még Homyáknak >.állott feljebb”, mikor megtudta, hogy Budai milyen szankJászszentlászló

közbiztonságáról

JászszeníLászló községben a Légii többi tanácsülésen foglalkoztak a közrend- és a közbiztonsági helyzettel. A tanácsülés elhatározta, hogy a község gazdasági vezetőivel megbeszéli a társadalmi tulajdon kezelésével kapcsolatos problémákat. A közrend megszilárdítása érdekében újjáalakították az ifjúságvédelmi bizottságot is.

ciőkra készül ellene. A Stromfeld utcában megfenyegette, mondván: „örüljön Budai, hogy a pénzét visszakapta!”

Ha egyedülálló lenne Baján ez az atrocitás, — talán elsiklott volna felette figyelmünk. Hasonló ügyek azonban szinte napirenden voltak és vannak Baján, amit bizonyít a fentinél még furcsább, következő eset:

Egy liliomlelkű fuvaros

Petrov János Szőlő utcai lakos 400 forintos szénutalványát Varga József fuvarosnak adta át, hogy hozzon azért berentei szenet. A szállításkor azonban kiderült, hogy Varga József állítása szerint Berentei szenet nem lehet jelenleg kapni a TÜZÉP- nél, s helyette 20 mázsa, másféle szenet hozott. Petrov János élt a gyanúperrel és két tanú jelenlétében lemérlegelte a „20 mázsa szenet”, amelyet csak 17 mázsa 50 kilónak talált. Megtudta azt is, hogy a szállítás napján Varga József vitt Berentei szenet a Rákóczi utcába, ahol utána nézve meg is találta a saját utalványára kivett Berentei szenet J. I.-nál, aki jóhiszeműen vette meg azt Varga Józseftől. Itt tehát nemcsak a vásárlónak a vásárlásnál történő megrövidítéséről van szó. hanem olyan üzérkedésről is, amely a megrendelők részére sérelmes.

Mindezek után Petrov János el akarta kérni a fuvarostól a szén szállítójegyét, aki hosszas

huza-vona után sem tudta előkeríteni, míg végül is egy, a TÜZÉP-nél furcsa módon szerzett, kockás papírra írt „szállítójegyen” próbálta igazolni ártatlanságát és „tisztalelküségét". Mikor Petrov ezt sem akarta el fogadni, Varga József a kereskedelmi szótárunkban eléggé ritkán előforduló kifejezésekkel illette, többek között mondván azt: „Lesz gondom rá, nem kapnak ezután jó szenet.”

A mázsáló „behozzau a kálót

Hasonló ügyek fordulnak elő

a vállalatoknak szállított szén mázsáláskor is. Ifj. Hofbauer Dezső saját aláírásával bizonyítja, hogy neki a TÜZÉP telepvezető utasításba adta: „Állítsd úgy a mérleget, hogy minden mázsálásnál két-három mázsával mérjen kevesebbet. Kevés a káló. s valamivel be kell hozni.” Megjegyzendő, hogy ifj. Hofbauer Dezső az utasítást köteles- ségszerűen és „lelkiismeretesen” végre is hajtotta. Elképzelhetjük ezekután, hogy a bajai Állami Áruház részére szállított 200 mázsa koksz voltaképpen hány mázsával lett megrövidítve.

Kezdtük a 31 forintos sikkasztási tételnél. Folytattuk a fuvarosok által végzett üzérkedésen, de a bajai TÜZÉP-nél levő rendellenességek lezárásaként reméljük, nem mi tesszük az utolsó pontot, (—ng—)

Absztrakt művész; hova tettem vajon az orrát?

3STAPK ftagTBEK

„A veszélyes helyzet felidézése“

A bajai járásban két orvos egymásra licitált, mikor beteghez kellett volna kimenniök: »Az a falurész nem az én körzetemhez tartozik« — mondották, s közben hagyták, hadd történjen a beteggel az, amit éppen munkatársai tudnak vele tenni. Megjegyzendő, hogy az egyik orvos — éjjel történvén az eset — felöltözve várta; kollégája elmegy-e a hívásra...

A beteg szerencsére gyorsan kórházba került, de a két orvos ellen bírósági eljárás indult, s négy-négy hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket, azzal az utólagos megjegyzéssel, hogy azonnal rehabilitációt is nyernek.

Cikkünk mondanivalója szempontjából most nem lényeges az, hogy a két orvos megfellebbezte az ítéletet; s az sem, vajon enyhe, vagy túlszigorú volt-e az ítélet. Sokkal lényegesebb azonban az; miért követte el a két orvos az úgynevezett »veszélyeztetés« bűntettét.

Amit most mondunk, az csupán feltételezés. De alapos féltételezés: Bizonyosan azért licitáltak egymásra, mert a kollégális viszony nem volt a legmegalapozottabb közöttük. A fiatalabb bizonyos pozíciókat, pacienturát szeretne magának biztosítani, az idősebb pedig látva ezt, tartózkodással viseltetik kollégája iránt. Mivel azonban nagy szakmai tapasztalata, meg hivatástudata nem engedi felelőtlenségre csábítani, valószínűleg el is ment volna a beteghez, ha történetesen olyan helyzet alakul ki.

A dolog lezárásául még csak annyit: a társadalom nem tekintheti e személyes feszültségeket, azt, hogy szubjektív okok miatt tartózkodás alakuljon ki két ember között. A társadalom — mint a bíróság ítélete helyesen rámutat — csak azt tudja megállapítani, hogy »a veszéyes helyzet felidézése már egymagában Is bűncselekmény«.

PETŐFI NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség:

Kecskemét, Széchenyi tér L szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16

Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal:

Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft.

Párizsi és berlini paloták vaskapuját

kéizílette az eziiit- it atatajk&izorús

ketiktméli kiiiparas Sirbogdrdon született Tiringer Ferenc szegény parasztszülőktől. Urasági kovácsinas lett és öt esztendeig kellett vernie a vasat, amíg felszabadították. A tanulás vágyától hajtva Pestre ment segédnek és az ország első műlakatosánál,

Jungfer Gyulánál dolgozott 1902-ig,

Azután külföldre ment, hogy továbbképezze magát.

Bécsben, Münchenben, Drezdában,

Lipcsében, Berlinben, Párizsban se- gédeskedett. Nappal dolgozott, este tanfolyamokon tanult és a művészi ajtó, kapu, ablak és zár készítésére specializálta magát.

Számos berlini és párizsi palota re- mekbekészült díszkapuja őrzi kezemunkáját.

1907-ben hazajött. Szakkörökben már híre volt, s az állam a pozsonyi technológiára hívta meg vezető tanárnak, ö azonban inkább Kecskemétre jött, az akkor nagy fejlődésbe lendült városunkba — épületlakatosmesternek. Rövidesen az élvonalba került és a helyi kisiparosságnak egyik szerény, halk- szavú, de annál inkább közbecsült vezetője lett. A múzeum, az Üjkollégium, a megyei tanács szép épülete, a Széchenyi tér 1 szám alatti palota, stb. dicsérik a tisztes iparos kiváló és becsületes munkáját. Közben Ausztriába. Német-, Olasz-,

Francia- és Oroszországba, sőt Amerikába is küldte a tőle megrendelt művészi kézi vasverete- ket, díszkapukat, ajtózárakat, mivel neve ott már igen előnyösen ismert volt.

1925-ben rendezték meg az első magyar Kézműipari KiállíMŰEMLÉKEINK:

ALSZIK A MALAC

Elaludt a malac. Na, és mi van ezen csodálkozni való? Elvégre a disznók is alszanak, gyakran nem is enyhe hor- tyogással. Igen ám. de ez a malac nem jószántából aludt el — merénylet áldozata lett, méghozzá nappal, nyilvános helyen, a vá.rosi szemétlerakónál.

Egy délelőtt a szegény yorkshirei mit sem sejtve, gazda- asszonya engedélyével megszokott szórakozóhelyére, a szeméttelepre kocogott. Turkált, turkált, nem mintha éhes lett volna, csak úgy megszokásból, disznókedélyből. És egyszer a házigazda kövér büszkesége felemelte a fejét, kö- hintett egyet a közeli kórház felé, aztán helyben, ott ahol volt, végignyúlt a földön, behunyta szemét és hortyogni kezdett. Gazdája négy társával együtt félórai megfeszített cipekedés után vonszolta el a disznót óljába. Jött az orvos és kiderült a csoda: a szegény állat felfalta a szemétdombra kidobott altatókat.

Senki részéről, sen* ki ellen nem követelünk megtorlást. A történetnek ezzel vége. A hízó 24 órai egészséges hortyo- gás után hatalmas étvággyal ébredt, a azonnal hozzálátott az elébe tett kukoricához s a házigazda örömére egyre hízik, gömbölyödik.

Csak azt szeretnénk megjegyezni: ilyen néha az a Lottóban, Totóban ismeretes „disznószerencse”.

(márkus) ,

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.: 15-29, 27-49

Qiáizárlöttéii j-aocutcLt Die elkentél szántára*.

Kecskeméten jártam a napokban és ügyes-bajos dolgaim intézése közben telefonálnom kellett volna egy-két helyre. BeUozzákezdtek Kecskeméten az 1919-es emlékmű alapozásához.

mentem a postára, de annak: „éppen” nem volt jó a nyilvános telefon készüléke. Kimentem ekkor a főtérre, s össze-vissza kezdtem keresgetni, — mint afféle idegen, aki Budapesten, Pécsett, s más nagyobb városokban megfordulva természetesnek venné, hogy egy megyeszékhely főterén telefonfülkét talál — ámde hiába! A járókelők: kérdezősködésemre csak mosolyogtak: Kecskemétnek az egy, elromlott postai készüléken kívül nincsen nyilvános távbeszélő állomása.

Legjobb tudomásom szerint — mert utána érdeklődtem azután az „őskecskemétiektől” —- régen több telefonállomás is volt a főtéren. Nem lehetne ismét felállítani két-három nyilvános készüléket? Nem hisszük, hogy a magyar postának oly sokba kejrülnel . Fazekas Áron

I

tást Tiringer Ferenc a képűn* kön látható és a Fürdő-kert bejáratát díszítő, kézi veretű díszkapuval vett részt és elnyerte a második díjat jelentő ezüstkoszorút — először a kecskemétiek közül. A gyönyörű, barokkos kéziveret — ezernyi finom vonalával, figuráival lebilincseli a szépben örömet találó nézőt! Utána rögtön rendelést kapott a Ferencrendiek két bejárati vasajtójára és a Szentháromság temető vaskapujára. Ezek is remek műalkotások.

1928-ban, a második kiállításon, az elsőség dicsőségét jelentő aranykoszorút nyerte el.

Tiringer Ferenc megérte a felszabadulást. 1947-ben halt meg, 72 éves korában. Költő és művész volt ő, aki nem rímekben vagy márványban fejezte ki szárnyaló gondolatait és lelkének virágait, hanem a rideg vasban, amelynek életet, szépséget adott. Dr. Bodócs