Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

Í. oldal 1939. »September SS, péntek A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat kDJ őszi és téli újdonságai f Ä Divatáru Nagykereskedel- jrü Vállalat a napokban mu­tatta be őszi és téli divatúj- donságait a kereskedelem ve- eető szakembereinek. A hírek szerint az őszd-téli szezonban a fogyasztók 15 új, ízléses min­tájú, műszálból és gyapjúból készült sálfajtából válogathat­nák. A színek ősziesek, mégis derűsek: élénk terrakotta, vani- Kasárga, banán zöld, türkizkék, kékróka, acélkék, valamint a szürke és barna minden ár­nyalata. Előreláthatólag az őszi és Ili idény legkeresettebb divat­holmija a tisztaselyem kendő lesz, amelyből korhoz és egyé­niséghez illően bő választékot biztosít a kereskedelem. A ru­hákon divatos a fehér gallér, viszont a gallér nélküli ruhák és pulóverek legfontosabb kel­léke a kisméretű „miki’! ken­dő vagy stóla. Hogy a férfi-divatról is szóljunk valamit — eláruljuk: az. egész világon divatos lett a keresztcsíkos nyakkendő. Ná­lunk műselyem, félselyem és tisztaselyem anyagokból készül­nek a szép, változatos, divatos nyakkendők. Szitu s kéfuk JLenint&l A Szovjetunióból korlátozott példányszámban hazánkba ér­kezett a Leninről szóló, tíz reprodukcióból álló képsorozat. A képek a leghíresebb szovjet festők műveinek eredeti szí­nekben készült nagyalakú le­nyomatai. A festmények közép­pontjában V. I. Lenin, a di­csőséges szocialista forradalom vezetője áll. öt ábrázolják a képek a forradalmi események időszakában, A reprodukciók között vap Geraszimov, Iogan- szon, Szeröv és más kiváló történelmi festők egy-egy mű­vének többszínnyomatú máso­lata. A képeket a könyvesbol­tok árusítják, Visszaemlékezés egy jubileumi túra után — Képek az alföldi természetjárás életéből — KWárom éve már annak, *■* hogy az Alföld közepén, a Kiskunság egyik városában felébredt a vágy a pedagógu­sokban: megismerni hazánkat és népünket. Az első út, amely a Börzsönybe vezetett, örökre eljegyezte őket a turisztikával. Azóta járják a végtelenbe ve­sző utakat. Gyönyörködve a Csóványos tetejéről, a Pilis vadregényes állóköveiről. Késői ibolyaszőnyeget terített lábuk elé a májusi Bakony, mikor a Szuha festői völgyébe vitt útjuk. Jártak a rablólovag Kompol- thyak ősi fészkében, Salgóvá- ron, felkeresték népünk ma is élő hagyományait a szelíden hullámzó Cserhátban. Ágasvár csúcsán búcsúztak a lemenő naptól, miközben kék homály­ba burkolóztak a Mátra hegyei. Pécs, Eger és Szigetvár mina­retje, a mohácsi csatatéren fel­állított emlékoszlop, a kék lő zempléni hegyek festői várrom­jai a történelemről beszéltek nekik. Jártak Sopronban, Deb­recenben, Komlón, Salgótarján­ban és az ország többi jelentős városaiban, falvaiban. 4j[ emlékeik után beszélje- ^ nek a számok: 25 túrán 799 személy vett részt, gyalog­túráikon 560 kilométert tettek meg. Vonattal, hajóval, autó­busszal mintegy 13 000 kilomé­tert utaztak, s összesen M6 300 méter szintkülönbséget (kapasz­kodót) küzdöttek le. 31 túrista- házban jártak s megmásztak 27 várromot. A kiskunfélegy­házi természetbarát egyesüle 1956-ban 12, s ma 106 tagot számlál. /É hegyek csodálatos vilá- ** ga meghódította az al­földi pedagógusokat is és vonz­za messzebbre új tájak, új szép­ségek felé országhatárokon in­nen és túl. Jövőre az örök hó világából, a 2634 m-es Lomnici csúcsról szeretnénk üdvözletei inteni régi és ismert barátaink, a magyar hegységek felé. Dr. Somogyvári Zoltánná Olvasók. Goór Imre tusrajza. „VEZESS BALESET AELKIL!“ Ezt a mondatot már sokszor olvashatták azok a motorosok is, akik az elmúlt napokban összetörve, a félegyházi kórház­ban adtak egymásnak találkozót. Közös összefogással rövidesen elkészül Félegyháza művelődési otthona ’ Kiskunfélegyháza központ­jában — mint arról már több­ször is hírt adtunk — az úgy­nevezett Korona épületében reprezentatív »vendéglátó kom­binát« épül. Itt kap helyet a város szállodája, szép étterem fogadja majd a vendégeket stb. A félegyháziak csak azt tartották élkeserítőnek, hogy az épületnek az a része, amit kultúrotthon céljaira kijelöl­tek, mintha megdermedt volna. Ott nem látszott semmi jele a mozgásnak, építkezésnek, pe­dig nagy volt a fogadkozás annak idején, amikor az épü­letet a honvédség átadta a fenti célokra. Egy hét óta azonban meg­elégedetten hallgatják a járó­kelők a vidám kopácsolást. S aki a falak közé is betekint, láthatja, hogy mesteremberek szorgoskodnak odabent, az emeleti nagyteremben már áll­ványokat emeltek, hogy neki­láthassanak a festésnek. A kis termekben, amik a különböző szakkörök otthonai lesznek, szintén dolgoznak a festők. Dósai • László építésvezetőtől érdeklődtünk, mikorra várható a művelődési otthon átadása? Megtudtuk, hogy most már az akadályok elhárultak az építkezés elől. A megyei ta­nácstól kapott jelentős segít­ség, a városfejlesztési alap, s nem utolsósorban az áldozat­kész társadalmi munka révén október végére okvetlen át­adásra kerül a város kulturá­lis hajléka. Közel egymillió forint értékű munkáról van itt szó, amit házi kezelésben, a városi tanács végeztet el. A helyi ktsz-ek és magánkisipa­rosok is segítségére siettek a tanácsnak. Az Építőipari Ktsz dolgozói társadalmi munká­ban vállalták a nagy színház­terem befestését, ami szeré­nyen számolva is legalább nyolc-tízezer forint értékű munkát jelent. Galló Mihály seobaféstő iparos négy munka­erővel öt kisebb szoba festését vállalta el, ugyancsak társadal­mi munkában. A szabás-varrás tanfolyam hallgatói a függö­nyök elkészítését, a klubszo­bák szépítését végzik. A művelődési ház az új környezetben jobban tudja majd betölteni hivatását, mint a régi, korszerűtlen helyén. S ha a végleges problémákat nem is oldja meg — a szín­házterem csak átmeneti lehe­tőséget jelent —, mégis előre­lépés az eddigi, áldatlan álla­potokhoz képest, amiben Fél­egyházán volt a kultúrotthon ügye. A képzőművészeti szak­kör kivételével — reméljük ezt is megoldják más úton — minden szakkör helyet kap, s a tél folyamán már élénk élet folyhat a helyiségekben. Az ünnepélyes megnyitót a Katóira József Színház vala­melyik »közönségmozgató« da­rabjával, illetve vendégjátéká­val szeretnék kezdeni. Remél­jük, ennek sem lesz semmi akadálya. t, p. Az is lehet, hogy ez a figyel­meztetés állt azon a pótkocsin is, amelyiknek a kecskeméti betonúton, az aranyhegyi csár­da mellett nekiszaladt motor­jával Bálint Ferenc budapesti lakos. A vigyázatlan motorost és feleségét, akit a motoron vitt, súlyos arc- és lábsérülé­sekkel szállították a mentők a kórházba. A másik szerencsétlenül járt motoros házaspár: Fékét« Jenő budapesti lakos és felesége. A szegedi úton, a 123-as km-könél beleszaladtak a szabálytalan oldalon és kivilágítás nélkül haladó lovaskocsiba. Mindket­ten törött lábbal és agyrázkó­dással kerültek a kórházba. Ötödik motorbalesetes Néme- di Varga Józsefné, Kiskunfél­egyháza, Illésházy utca 29. sz. alatti lakos volt, aki az izsáki úton előzéskor leugrott a robo­gó motorról. Fejsérüléssel, agy­rázkódással szállították a men­tők a félegyházi kórházba. Súlyos sérülésekkel kerülte!» a kórházba Csontos István és Kuklis Ferenc kiskunmajsai la­kosok is, akik motoron a Cső- lyosi úton Szeged felé igyekez­tek. őket egy váratlanul eléjük kerülő kutya borította fel. Az elmúlt hét motorsebesültje volt Tímár László Petőfiszállás 4. sz. alatti lakos is. Ű nem ült motorra, csak egy kicsit többet ivott a rendesnél. A be­kötő útnál" lovaskocsi mellett haladva, éppen akkor tantoro­don meg, amikor egy motor haladt volna el mellette. A nagy »kilengés« miatt összeüt­köztek s ő maradt a vesztes, mert lábszártöréssel és súlyos agyrázkódással maradt a po­rondon. A sűrűn egymást követő sok baleset arra figyelmeztet min­denkit, hogy ne csak írott ma- laszt legyen ez a figyelmezte­tés: óvatosan közlekedj! (t. m.) városj tanuló mellett a vas­kúti Alszeghi Irén és Lohnes Ede vívta ki a nemzetközi zsűri elismerését. Két magyar, »is- tenhátamögötti« faluban élő gyerek neve belekerült a világ leghíresebb gyerekművészeinek sorába. 30 000 hektoliter bort tárolnak a Vaskúti Állami Gazdaság pincészetében. S ha a jelenlegi építkezést befejezik, még ugyanennyinek lesz helye, Rend, tisztaság, jókedv, ízlés — ezeket a szavakat jegyeztem fel az óriási hordók tövében emlékeztetőül. Darvas József elvtárs — aki egyébként a leg­teljesebb elismeréssel nyilatko­zott a két nap alatt látottak­ról és a többiek . nevében is köszönte a szívélyes fogadta­tást — ezt írta a pince emlék­könyvébe: »Itt kellene építeni 'írói alkotóházat. Itt optimista művek születnének.« És nem a hírneves kadarkára gondolt elsősorban, amikor ezt papírra vetette, hanem kinézett az ab­lakon és a messzeségbe nyúj­tózó szőlőtőkék,. gyümölcsfák ezrein pihentette szemeit. Földeák elvtárs a jelenlevők véleményét foglalta ősszel »Ilyen helyeken érzi igazán az ember milyen felemelő érzés a szocializmus; a magyar nép írójának lenni.« íleltai Nándor „írják meg újuló életünk minden oromét, gondját“ — Fővárosi írókkal Baján és Vaskúton — szésüknek. »Bámulatos«, »hihe­tetlen«, »csodálatos« — hallat­szott minduntalan. De a párt­ház, majd a szélesvásznú film­színház láttán támadt érzéseik­hez már nem találtak eléggé kifejező szavakat. Csak a sze­mek beszéltek: »Mire képes ez a nép...« * Maeyarország—Japán— India. A képzőművész-szak­kör alkotásait bemutató kiállí­táson pedig arról győződtünk meg, hogy a fiatal festő nem­csak kiváló művész, hanem nagyszerű pedagógus is. Időt, fáradságot nem kímélve, a fe­lettesek olykor bosszantó kö­zömbösségével nem törődve — évi háromszáz forintból 15—20 tagú kör kiadásait fedezik — neveli a gyerekeket a szép sze- retetére. (Nem hallgathatjuk el: sem ő, sem a foto-szakkör ugyancsak lelkes és hozzáértő vezetője ily tevékenységükért egy fillér díjazást sem kapnák!) Fáradozásai eredményeit már nemzetközi gyermek-rajzkiállí- tásokról elhozott díjak jelzik. Legutóbb az Indiában rende­zett, 50 000 beküldött kép kö­zül kiválogatott hatezer rajzból álló kiállításon hét magyar gye­rek rajzát jutalmazták, öt fő­szemét, — Sárosi elvtárs, or­szággyűlési képviselő, meg az úttörők is —, akik már nem is ismerik azt a világot, amikor »Csaló Pétör« csak nemes szí­vével, turpisságával menthette meg az éhhaláltól egy-egy po­hár tejjel a kis húga életét. * Weintráger Adolf. Akik még nem ismerik, tanulják meg ezt a nevet. Itt él, dolgozik Vaskúton a fiatal festőművész. A fővárosi, kecskeméti, bajai vendégek a művelődési ház egyik barátságos szobájában rögtönzött kiállításán álmélkod- va gyönyörködtek a nyár fo- Jyamán a Balaton mellett és Leningrádban készült képek­ben. Darvas elvtárs — és más is — őszinte elismeréssel kö­szöntötte a művészt, akiről egy Baján vagy Kecskeméten ren­dezendő önálló kiállítás alkal­mával szeretnénk a közeljövő­ben mi is hosszabban írni. A Kortárs szerkesztői búcsúzóul megkérték Weintráger elvtár­sat: járuljon hozzá néhány raj­zának a folyóiratban való köz­léséhez. * A szabadtéri színpad meg­tekintésekor a látogatók lel­kesen adtak kifejezést tet­Hatal vasutas ül mel­lettem a bajai irodalmi esten. Egy papírlapon örökíti meg a műsorban szereplők neveit. Tudja: ritka, ünnepi esemény tanúja, amelyről be kell szá­molnia majd ezúttal még távol­maradó ismerőseinek, munka­társainak. Elmeséli majd, mi­lyen ember Szabó Pál, Darvas József, meg a többiek, akiket eddig csak Írásaikból ismert. Sokan éreztek így a város­ban — a népművelés helyi irá­nyítóin kívül is — azért sike­rült olyan nagyszerűen ez a jelentős irodalmi megmozdulás. •Jf Miért is nincsen nálam fényképezőgép, bosszankodtam Vaskúton az iskola igazgatójá­nak üdvözlő szavai — »Írják meg újuló életünk minden gondját, baját...« — után, ami­kor végigfuttattam a szemem a termet zsúfolásig megtöltő, meghatott közönségen. Igaz, még fényképek százai sem tud­ták volna maradéktalanul visz- szaadni a vendégeket és a hall­gatóságot egyaránt eltöltő örö­met, lelkesültséget. Amikor meg Palotai Erzsi egy éhező, nehéz sorsú kisfiú tragikumát idéző Móra novellát mondott, a né­zőtéren npadeaki törölhette a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents